A Reinkarnációról
Az emberi lélek is gyakorta túlzott magabiztossággal lép át az élõk világába, és amikor távozik, túlságosan nagy benne az elbizonytalanodás. Ugyanis megfeledkezik arról, hogy a két különálló világ együtt létezik, és az egyik éppolyan valóságos, mint a másik.
Ha volt már elõzõ életem, miért nem emlékszem rá?
Képzeld el, hogy betekintést nyersz szabadon valamennyi elõzõ életedbe, és egy napon rád zuhan annak az emléke, hogy az emberiség nem ismer nálad nagyobb "szörnyeteget"... Hogy viselnéd el a hír okozta rémületet? Mit kezdenél azzal a rettentõ gondolattal, hogy egy korábbi inkarnációdban annyi lélektársad ellen vétettél, lelkednek annyi adóssága van amely letörlesztéséhez több millió év sem lenne elég.
Ez a helyzet sohasem fordulhat elõ, mert felborítaná az ok és okozat törvényét, márpedig ez a törvény örök, és megváltoztathatatlan. Akármilyen adósságaink legyenek, a fejlõdésünk során el kell érnünk azt az érettségi szintet, amelyen a jóvátétel immár lehetséges, és megvalósítható.
Amikor a lélek új testbe költözik megnyílik egy kapu, és vele egy lehetõség a lélek sorsának építésére. Ebben benne foglaltatik minden, jó, rossz, stb... . Törleszteni mindig lehet, de nem lehet kibújni a lélek által korábban elkövetett tettek felelõssége alól.
A hús-vér test, a lélek földi burka elpusztul és visszamarad a halálban, s vele marad a kiterjedt egó a földi burokhoz tartozó hátrahagyott tudat is. A lélek így kikerül az anyag börtönébõl. Szabad lesz. A földi tartózkodásból megõrzi a világi tapasztalatokat, amelyeket a memóriabankjában elraktároz - ugyanis csak a tudatos elme az, amit hátrahagyott. A tudatalatti tovább él, hiszen nincs köze az anyaghoz, és nem függ tõle. Most ez válik a lélek tudatos elméjévé, s ekként mûködik egészen addig, míg a lélek vissza nem tér a sûrû földi anyagba, hogy elkezdje a következõ életét. A felsõbbrendû tudat átvállalja azokat a funkciókat, amelyeket a tudatalatti átadott. Amikor elérkezik az idõ, hogy a lélek egy új testbe költözve visszatérjen a Földre, a folyamat egyszerûen megfordul. A tudatos elme visszatér a tudatalatti szintjére, a hús-vér anyaméhszerû szentélyébe.
A karma nem más, mint emlékezés, a cselekedeteink következményeinek reakciói. A Teremtõ szabad akarattal ruházott fel bennünket, de nem azért, hogy kényünk-kedvünk szerint érvényesítsük, hanem azért, hogy teremtõ szolgálatába állítsuk. Te választasz!
(Forrás:Kristályakadémia.hu)