Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám
Evangéliummal kapcsolatos témák.

TÉMA: "Szeresd felebarátodat"

"Szeresd felebarátodat" 13 éve 7 hónapja ezelőtt #586

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
Szeresd felebarátodat

"Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet!
Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, tegyetek jót haragosaitokkal és imádkozzatok üldözõitekért és rágalmazóitokért.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátok fiai, aki felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra, és esõt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek? Nem így tesznek a vámosok is?
És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. "

/Máté 5. 43-48/
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.

"Szeresd felebarátodat" 13 éve 6 hónapja ezelőtt #669

  • A.M. Timea
  • A.M. Timea profilkép
  • Nem elérhető
  • Platinum Boarder
  • Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek
  • Hozzászólások: 356
C. S. Lewis: A megbocsátás
(részletek)

A keresztény parancsolatban meg van írva: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." S mivel a keresztény erkölcs szerint a "felebarátod" fogalmába beletartozik az "ellenséged" is, így szembetalálkozunk azzal a rémes kötelezettséggel, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek.

Mindenki azt vallja, hogy a megbocsátás szép gondolat; mindaddig, amíg valamit nem kell megbocsátani, mint nekünk kellett a háború alatt. Akkor aztán a téma puszta említése is ingerült méltatlankodást vált ki. Nem azért, mert az emberek a megbocsátást túl nagy és túl nehéz erénynek gondolnák, hanem mert gyûlöletesnek és megvetendõnek tekintik. "Az ilyen beszédtõl émelyeg a gyomrom" - mondják. Még akkor sem szabad megtagadnom hitemet, ha ez megment a kínos haláltól - nagyon kíváncsi lennék, mit tennék, ha erre kerülne a sor. Nem azt próbálom elmondani önöknek, hogy én mit tudnék tenni - valójában nagyon keveset -, arról beszélek, hogy mi a kereszténység. S lám, ezt találjuk: "S bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek." Nincs a leghalványabb utalás sem arra, hogy más feltételek mellett nyernénk bocsánatot. Teljesen világos, hogy ha nem bocsátunk meg, minekünk sem bocsátanak meg. Nincs más lehetõség. Mit kell hát tennünk?

Meglehetõsen nehéz a helyzet mindenképpen, de úgy vélem, két dologgal könnyebbé tehetjük. Amikor matematikát kezdünk tanulni, nem a differenciálszámítással kezdjük, hanem egyszerû összeadással. Ugyanígy, ha tényleg meg akarunk tanulni megbocsátani (s minden azon múlik, hogy tényleg akarunk-e), akkor talán jobb valami könnyebbel kezdeni. Például kezdheti valaki a férjével vagy a feleségével, a szüleivel vagy a gyerekeivel, vagy a legközelebbi rendõrrel(?), megbocsátva valamit, amit a múlt héten tettek vagy mondtak. Ez egy darabig valószínûleg foglalkoztatni fog bennünket. Majd azután megpróbálhatjuk megérteni, pontosan mit is jelent, hogy szeressük felebarátainkat úgy, mint magunkat. Hát tulajdonképpen hogyan is szeretjük magunkat?

Amikor most erre gondolok, nem mondhatnám, hogy elfogultságot vagy szeretetet éreznék magam iránt, sõt még csak nem is mindig élvezem a magam társaságát.
Sok ember azt képzeli, hogy a megbocsátás ellenségeinknek azt jelenti, állítsuk úgy be, mintha alapjában véve nem is volnának igazán olyan rossz fickók, pedig hát egészen világos, hogy azok. - Menjünk egy lépéssel tovább. Legvilágosabb pillanataimban nemcsak hogy nem látom magam rendes fickónak, de tudom, hogy nagyon is rossz ember vagyok. Némely cselekedetemre borzadva és utálattal tekinthetek. S ahogy most erre gondolok, visszaemlékezem a keresztény tanítómesterek régi mondására, hogy a rossz ember cselekedeteit kell gyûlölnöm, nem magát a rossz embert; vagy, mint ahogy õk mondogatták, gyûlöljem a bûnt, de ne a bûnöst.

Hosszú ideig ostoba, szõrszálhasogató megkülönböztetésnek tartottam ezt: hogyan lehet valamit gyûlölni úgy, hogy elkövetõjét ne gyûlöljem? Azonban évekkel késõbb eszembe jutott, hogy van valaki, akivel szemben így jártam el egész életemben, nevezetesen saját magammal. Bármennyire is nem tetszett saját gyávaságom, önhittségem vagy kapzsiságom, továbbra is csak szerettem magam. De a kereszténység azt kívánja tõlünk, hogy ugyanúgy gyûlöljük ezeket, mint a magunkban lévõ dolgokat: sajnáljuk, hogy az illetõ ilyen dolgokat elkövetett, remélve, hogy ha egyáltalán lehetséges, valahogy, valamikor és valahol kigyógyuljon ezekbõl és újra emberré váljon.

Gondoljuk csak meg, mi, keresztények úgy hisszük, hogy az ember örökké él. Ezért, ami igazán számít, az a sok kis, apró jel vagy fordulat, a lelkünk belsejében, annak közepén, amely hosszú távon mennyei vagy pokoli teremtménnyé alakít minket. Ölhetünk, ha szükséges, de nem szabad gyûlölnünk, és élvezni a gyûlöletet. Büntethetünk, ha szükséges, de nem szabad élveznünk a büntetést. Más szóval, egyszerûen ki kell irtani magunkból valamit, a bosszú érzését, a megtorlás érzését. Nem gondolom, hogy bárki is el tudná most határozni, hogy soha többé nem fog ilyet érezni. A dolgok nem így szoktak történni. Arra gondolok, hogy valahányszor felüti a fejét, nap mint nap, évek múltával, egész életünkben, azonnal fejbe kell vágnunk. Nehéz munka, de nem lehetetlen. Ez az, ami a Bibliában azt jelenti, hogy szeressük õt: kívánjuk a javát, s nem azt, hogy kedveljük, sem azt, hogy jónak mondjuk, amikor nem az. Elismerem, ez azt jelenti, hogy olyan embereket szeressünk, akiken semmi szeretetre méltó sincs. De hát van-e szeretetre méltó az emberen magán? Egyszerûen csak szeretjük magunkat, mert az mi magunk vagyunk. Isten arra szán bennünket, hogy ugyanezen a módon és ugyanezen okból mindenkit szeressünk; saját esetünkre azonban mintegy kidolgozta e szeretet lényegét, hogy megmutassa, hogyan kell annak mûködnie. Nekünk aztán folytatni kell a dolgot és alkalmazni másokra is a szabályt. S ez könnyebb lesz talán, ha eszünkbe juttatjuk, hogy pontosan így szeret Õ is minket. Nem azokért a szép és vonzó tulajdonságokért, amelyekrõl azt hisszük, hogy rendelkezünk velük, hanem mert mi saját magunk vagyunk. Hiszen semmi szeretni való sincs bennünk: olyan teremtmények vagyunk, akik a gyûlöletet tulajdonképpen akkora élvezetnek tekintik, hogy az arról való lemondás szinte olyan, mintha a sörivást vagy a dohányzást kellene abbahagyni...

Forrás: Pázmány Péter E-Könyvtár
MEGISMERITEK AZ IGAZSÁGOT, ÉS AZ MEGSZABADÍT TITEKET.
Utolsó szerkesztés: 13 éve 6 hónapja ezelőtt Írta: A.M. Timea.
Téma zárolva.

"Szeresd felebarátodat" 13 éve 6 hónapja ezelőtt #677

  • A.M. Timea
  • A.M. Timea profilkép
  • Nem elérhető
  • Platinum Boarder
  • Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek
  • Hozzászólások: 356
Jean Vanier gondolatai: A szeretet szavai

Isten szeretetében, amely perzsel, megvilágosít és megeleveníti a szívet, az ember felfedezi, hogy úgy értékes Isten számára, ahogy van, mindenestül. Ez a szeretet értelmet ad az életnek, erõt ad a túléléshez és képessé tesz az embert, hogy kitörjön a bánat és a düh idõszakából, az illúziókba meneküléstõl.

Növekedni annyit jelent, mint lassan kiemelkedni abból a szûk látókörbõl, amelyet kényünk-kedvünk, a rokonszenv és az ellenszenv korlátoz, hogy korlátlan odaadással induljunk el a végtelenre táguló távlatok felé, a mindenkit átölelõ szeretet irányába, ahol mindenkit szeretünk és mindenki boldogságát akarjuk.

A közösségi élet csodálatos kaland. Kívánom, hogy sokan éljék át ezt a felfedezést, ami végül is nagy belsõ felszabadulás: annak a szabadsága, aki szeret és akit szeretnek!

A szeretet logikája azt követeli, hogy a legvégsõkig szeressünk, akkor is, ha elutasítanak.

Szeretni annyit jelent, hogy gyöngékké és sebezhetõkké válunk. Annyit jelent, hogy fölemeljük a sorompókat a másik elõtt: széttörjük a páncélt, amely akadályozna. Azt jelenti: megengedjük, hogy mások belépjenek az életünkbe, mi magunk pedig megértõbbek leszünk, hogy bebocsátást nyerjünk a többiek életébe. Az egység cementje a kölcsönös függés.

A szeretet élete Istenben nem valami eszme, ami könyvekbõl elsajátítható vagy tanítással átadható, hanem jelenlét a másik számára, odaadás, teljes odaadás a másik iránt, szívtõl szívig ható szeretetközösség.

Forrás: Felfedezések
MEGISMERITEK AZ IGAZSÁGOT, ÉS AZ MEGSZABADÍT TITEKET.
Utolsó szerkesztés: 13 éve 6 hónapja ezelőtt Írta: A.M. Timea.
Téma zárolva.

"Szeresd felebarátodat" 13 éve 4 hónapja ezelőtt #1045

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
.
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.

"Szeresd felebarátodat" 13 éve 4 hónapja ezelőtt #1106

  • A.M. Timea
  • A.M. Timea profilkép
  • Nem elérhető
  • Platinum Boarder
  • Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek
  • Hozzászólások: 356
Anthony de Mello: Szeresd ellenségeidet


Szeressétek ellenségeiteket. Jót tegyetek haragosaitokkal. Luk. 6,27
Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkû leszel, megbocsátó, jószívû, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.


Vagy gondolj azokra az idõkre, amikor rossz volt a kedved, ingerlékeny, aljas, gyanakvó voltál és talán még üldözési mániába is szenvedtél. Hamarosan azt vetted észre, hogy mindenki negatívan áll hozzád, s te pedig a gondolataid és érzelmeid által teremtett ellenséges világban élsz.
Hogyan tudnál boldog, szeretetteljes és békés világot teremteni? Úgy, hogy megtanulod azt az egyszerû, gyönyörû, de fájdalmas mûvészetet, amit látásnak hívunk.
Így kell csinálni: Minden alkalommal, amikor ingerült vagy dühös vagy valakire, akivel találkozol, az nem a másik ember, hanem saját magad. Nem azt kell megkérdezned, hogy "Mi a baja ennek az embernek?", hanem azt, hogy mit mond ez az ingerültség önmagamról?"


Tedd is meg ezt most azonnal. Gondolj valakire, aki általában felingerel téged, s mondd ezt a fájdalmas, de felszabadító mondatot magadnak:
- Ingerültségemnek az oka nem ez az ember, hanem én saját magam.
Miután ezt kimondtad, láss hozzá és keresd meg, hogy mivel okozod ezt az ingerültséget. Az elsõ dolog az az, hogy gondolj arra a nagyon is reális lehetõségre, hogy ennek a személynek a hibái, vagy az úgynevezett hibái, benned is megvannak. Csakhogy te jól elnyomtad ezeket a hibákat, s ezért öntudatlanul kivetíted a másikra. Általában ez majdnem minden esetben így van, de jóformán senki sem veszi észre. Keresd tehát ennek az embernek a hibáit a saját szívedben és a tudatalattidban, és a bosszankodásod majd átalakul hálává, mert a viselkedése önmagad felfedezéséhez vezetett.
De van itt még valami más is, amit érdemes megvizsgálni: nem lehetséges, hogy azért vagy bosszús, mert amit ez a személy mond vagy tesz, az rámutat valami olyasmire, amit te nem akarsz meglátni? Gondolj csak arra, mennyire ingerültek leszünk a misztikus vagy a próféta láttán, aki ugyan egyáltalán nem tûnik misztikusnak vagy prófétának, de a létük vagy szavaik mégis kihívást ~ jelentenek számunkra.

Folytatás következik:

MEGISMERITEK AZ IGAZSÁGOT, ÉS AZ MEGSZABADÍT TITEKET.
Utolsó szerkesztés: 13 éve 4 hónapja ezelőtt Írta: A.M. Timea.
Téma zárolva.

Vá: "Szeresd felebarátodat" 13 éve 4 hónapja ezelőtt #1107

  • A.M. Timea
  • A.M. Timea profilkép
  • Nem elérhető
  • Platinum Boarder
  • Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek
  • Hozzászólások: 356
Elõzõ folytatása:
Anthony de Mello: Szeresd ellenségeidet


Még más is világos lesz itt: Azért vagy ingerült erre az emberre, mert nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket beléd programoztak. Lehet, hogy jogosan követelheted, hogy feleljen meg programozottságodnak, ha az illetõ például durva, vagy igazságtalan, de azért gondold csak meg! Ha meg akarod változtatni ezt a személyt, ha szeretnéd, hogy abbahagyja ezt a viselkedést, nem lennél-e sokkal hatékonyabb, ha nem lennél ingerült? Az ingerültség csak elhomályosítja látásod, a cselekedetednek pedig kisebb lesz a hatékonysága.
Mindenki tudja, ha egy sportoló vagy egy bokszoló elveszíti önuralmát, teljesítményének minõsége hirtelen lecsökken, mert a düh és szenvedély miatt már nem tudja összehangolni mozgását. A legtöbb esetben azonban nincs jogod azt követelni, hogy a másik feleljen meg elvárásaidnak; mert ha valaki más lenne a helyedben, az egyáltalán nem lenne bosszús.


Csak gondolkodj el ezen az igazságon, és bosszúságod el fog szállni. Milyen butaság a részedrõl azt követelni, hogy a másik olyan normák és szabályok szerint éljen, amelyeket a szüleid ültettek beléd!
És az utolsó igazság, amit meg kell fontolnod: a hátterét, élettörténetét és tudattalanságát is figyelembe véve, ez az ember nem is viselkedhet másképp, mint ahogy viselkedik. Olyan jól megfogalmazták: ha mindent értenénk, mindent megbocsátanánk. Ha igazán megértenéd ezt azt embert, akkor nyomoréknak látnád és nem elítélendõnek, ingerültséged pedig azonnal megszûnne. Akkor hamarosan azt vennéd észre, hogy szeretettel fordulsz hozzá, és ö is szeretettel viszonozza közeledésedet. S abban a szeretetteljes világban találnád magad, amit te saját magad teremtettél.

Forrás: gondolkodó

MEGISMERITEK AZ IGAZSÁGOT, ÉS AZ MEGSZABADÍT TITEKET.
Utolsó szerkesztés: 11 éve 11 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.060 másodperc