TÉMA: Adventi és karácsonyi várakozás

Adventi és karácsonyi várakozás

"De Jézus hallgatott"(Mt 26,63)

A csönd szelídség

Amikor nem válaszolsz a sértésekre,
amikor nem reklamálsz a jogaid miatt,
amikor Istenre hagyod becsületed védelmét,
akkor a csönd szelídség.

A csönd irgalom

Amikor nem terjeszted testvéreid bûneit,
amikor megbocsátasz, anélkül hogy a múltban nyomoznál, amikor nem ítélsz el, hanem közbenjársz a bensõ szobádban, akkor a csönd irgalom.

A csönd türelem

Mikor panasz nélkül szenvedsz,
amikor nem keresel vigasztalást az emberektõl, amikor nem lépsz közbe, hanem várod, hogy a mag lassan kinyílhasson, akkor a csönd türelem.

A csönd alázat

Amikor hallgatsz, engedve, hogy a testvéred kiemelkedjen, amikor tartózkodva elrejted Isten ajándékait, amikor hagyod, hogy cselekedetedet rossz színben tüntessék fel,
amikor másoknak átengeded a vállalkozás dicsõségét, akkor a csönd alázat.

A csönd hit

Mikor hallgatsz, mert Õ az, aki cselekszik,
amikor lemondasz a világ hangjairól, hogy az Õ jelenlétében légy, amikor nem keresel megértést, mert elég, hogy csak Õ ismerjen,
akkor a csönd hit.

A csönd imádás

Amikor átöleled a Keresztet, anélkül hogy megkérdeznéd: "Miért?"
A csönd akkor imádás.
(ismeretlen szerzõ)

Örökségem maradandó

Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!
Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!
Istállóban jászol vagyok...
Bekopognak jó pásztorok.
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.
Csengõ vagyok fenyõágon.
Csilingelõ fenyõfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet...
Ember vagyok! És halandó!
Örökségem - maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.
(Tóthárpád Ferenc)

Mindenkinek áldott békés karácsonyt kivánok:
Imre Margit

.

Pálfalvi Nándor: Karácsony

Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.

A jászoltól a karácsonyfáig

Az elsõ keresztények Jézus születésnapját megünnepelni gyûltek össze. Ajándékuk az egymás iránti szeretet volt.

"Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek a nevemben, én ott vagyok" mondja Jézus a Bibliában. Õ pedig maga a szeretet. Az iménti sorok tehát mindenkinek az együttlét örömét jelenthetik, ami karácsonykor a maga teljességében valósulhat meg. "Mert ha Isten velünk, ki ellenünk?" teszi fel a kérdést Pál apostol. Utalva rá: a szeretet a legerõsebb kötelék és a legnagyobb erõ.

A mai embernek sok minden egyéb is eszébe jut az ünnepen. A készülõdés fáradságai, az ajándékok utáni futkosás, a tömeg az utcákon, a rengeteg elköltött pénz. S hogy egyvalami sok helyen elsikkad: a nagy hûhó mögötti eredeti jelentés. Aki azonban ez utóbbit szem elõtt tartja, annak a már az advent is a boldog várakozás néhány hete lesz. Mert az eredeti gondolat szerint karácsonykor maga Isten ölt testet. Mégpedig azért, hogy az emberi sorsot és szenvedést átélve megváltson bennünket bûneinktõl, kaput nyitva az örök életre.

A betlehemi istálló a jászollal mára jelképpé vált. Istent nem úgy kell elképzelni, mint rajtunk kívül álló személyt. Krisztus mondja: "A mennyeknek országa bennetek vagyon". Ugyanezt hangsúlyozza Pál apostol: "Jézus Krisztus bennetek vagyon". A lehetõség tehát, hogy szeressünk és szeretve legyünk, a szívünkben élõ valóság.

A 20. század nagy orosz filmrendezõje, Andrej Tarkovszkij vallotta: "Hit nélkül az ember elveszti transzcendens mélységét, lelke meggémberedik, személyisége széthullik. (...) Hit nélkül nincs meg az emberi testvériség érzése, nincs erõ az erkölcsi felháborodásra és tiltakozásra: nincsen történelem és nincsen szabadság. Ám a hit alapját nem kívül (....) találjuk meg, hanem önmagunkban, a személyiség belsõ világában".

Mindezen érdemes elgondolkozni napjainkban, amikor karácsony látszólag a "fogyasztás ünnepévé" alacsonyodott. Elrémítõ a szám, hogy évrõl évre csak ajándékokra majd - 100 milliárd forintot költünk. Miközben az ajándékozás eredetileg nem is volt a karácsony része. Az elsõ keresztény közösségek Jézus Krisztus születése napját megünnepelni gyûltek ekkor össze. Ajándékuk nem tárgyak halmaza volt, hanem az egymás iránt érzett szeretet.

A karácsonyi ünnepek kialakulását kutató tudósok szerint korántsem véletlen, hogy Jézus születése éppen a téli napforduló idejére esik. Errõl már a pogányok is megemlékeztek. Ez az év leghosszabb éjszakája, amelyet már rövidebbek követnek. Vagyis a fény gyõzedelmeskedik a sötétségen, az élet erõsebbnek bizonyul a halálnál. A Római Birodalomban az ünnepet a már erõsödõ Napisten- és Mithrász-kultusz nyomására rendelték el. A sötétségen diadalmaskodó fény Krisztust is szimbolizálta, így hamarosan az õ személyét ugyancsak ehhez a naphoz kötötték.

Ha az ünnepien kivilágított utcán és kirakatok között sétálgatva erre gondolunk, rögtön enyhülhet a vásárlási roham okozta belsõ feszültség. És a fények egyetlen nemzet karácsonyából sem hiányozhatnak.

Angliában már októbertõl kezdik feldíszíteni az utcákat. A házakat pirosba és zöldbe öltöztetik. December 24-én együtt ékesíti fel a fát a család, majd a gyerekek az utcán éneklik el karácsonyi dalaikat. Ezért cukorkát kapnak ajándékba. Az óriási zoknik este ott lógnak az ágyak végében. Az ajándékot 25-én, a templomi istentisztelet után bontják ki. Az ünnepi ebéd elmaradhatatlan szereplõje a gesztenyével töltött pulyka és a karácsonyi puding.

Ausztriában a bécsi utcákon karácsonyi zene szól, a fõtereken óriási karácsonyfák szöknek a magasba. Az osztrák fõváros híres a "kis Jézus búcsúja" nevû karácsonyi búcsúról. A városháza körül elterülõ parkban rengeteg játék, színes program, jégpálya és kisvasút várja a gyerekeket. Akik felszállnak a vonatra, elõtte levelet írnak a Jézuskának.

Az Egyesült Államok híres ünnepe a Hálaadás, amelyet november utolsó csütörtökén tartanak. Ilyenkor emlékeznek az 1620 novemberében az Újvilágba érkezõ zarándokokra. A Fehér Ház elõtt óriási karácsonyfát állítanak, amelyen az elnök és a felesége gyújtják meg a gyertyákat. Szenteste az ajándékokat Santa Claus hozza, aki a kéményen ereszkedik alá az otthonokba. Így a zoknikat a kandalló fölé akasztják az ajándékok végett.
(forrás: astronet.hu Rados Virág)