Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám
Evangéliummal kapcsolatos témák.

TÉMA: A magvetõrõl szoló példabeszéd

A magvetõrõl szoló példabeszéd 4 éve 8 hónapja ezelőtt #4389

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
.

A magvetõrõl szóló példabeszéd
az evangélium egyik alappillére, mert nem lehet róla úgy beszélni, mintha nem az lenne a legfontosabb az emberek életében, hogy mi az amire építenek, milyen annak az alapja, és mibõl építkeznek.
Az alappillér nagyon fontos eleme az építkezésnek, mert ez fogja azután a többit is megtartani, ami ezután reá nehezedik.

A magvetés az emberi lelkekben az, az esemény amire minden földi ember nagyon törekszik, hogy a lelkében a szép és tiszta mag, vagyis az Isteni tanítás tudjon meggyökeresedni. Mert ellenkezõ esetben nem lesz belõle viruló növény és nem fog termést sem hozni, mert abban a közegben, ahol nem az igazi tanítás a fontos ott a lényegrõl az igazságról már megfeledkeznek az emberek.

Az igazi tiszta tanítás következtében fog a mag jó földbe hullani ott, ahol az emberi szív nyitott és csak a jóra törekszik, nem hagyja félbe azt, amit elkezdett. Mindig az Istenre figyel, hogy a benne lévõ tanításként elvetett mag növekedni tudjon. Mert ellenkezõ esetben nem a mag fog növekedni, hanem a lelkében a magabiztosság és a gõg, ami elvezeti õt attól a gondolkodástól, ami az õ számára szükséges.

A lélek részére nem mindig fontos esemény az, amikor neki a legfontosabb eseményekre kellene figyelnie, ha nem azt teszi amit a lelke diktál a számára, de azt õ nem mérlegeli, hanem csak cselekszik úgy ahogyan azt érzi. Ez nem mindig eredményes mert nem lehet azt megtenni a földi embernek, hogy egyedül végezze a feladatait. Ha a földi ember hasonlóan cselekszik és nem az Isten akarata szerint, akkor az a mag az a tanítás amit magába szívott, az nem tud tovább fejlõdni, mert nincs meg hozzá a létjogosultsága, feltételei, mert nem abban az irányban indult el, amerre az Isteni kegyelem vezette õt.

Ilyenkor az a lélek elfogadta az Isteni tanítást, de nem tudta megtartani azt, mert idõközben a figyelmét másra fordította, másfelé ami az õ számára fontosabb és érdekesebb volt. Így ez a mag nem fog termést hozni. Igaz, hogy kikelt és növekedett, de idõközben elszáradt az a növény, amely nem kapta meg azt az ápolást, ami lehetõvé tette volna a számára a termés beérését.

Ilyenkor ez a lélek bolyong keresi a lehetõségeket, hogy tudjon ismét belekapaszkodni az Isteni kegyelembe.

A legfontosabb az emberek életében az, hogy ne legyenek elfoglalva a saját maguk gondjaival, hanem törekedjenek az Isten által mutatott jó tanítást magukévá tenni és abban megcselekedni a mindennapi élet nehézségei közepette a legjobb tudásuk szerint azt a jót, amire képesek a lehetõségeikkel.

Mindig küld az Isten útmutatót az embereknek, hogy el ne tévedjenek és megtalálják azokat a lehetõségeket, amelyek adottak a földi élet feladataihoz.
Ebben kell az embereknek nagyon figyelmeseknek lennie, mert nem lehet azt tenni, ha érzi az ember, hogy valamit neki tenni kellene és azt nem teszi meg, mert éppen most mással van elfoglalva, más irányba van a figyelme lekötve. Akkor az a lehetõség a számára adott volt, de nem használta fel, így az a feladat nem került elvégzésre.

Itt máris az ellentét, lefoglalta az emberi tudatot, hogy ne az Isten akarata szerint cselekedjen, hanem egészen mást, mint neki a feladatához kellene. Így alakulnak ki azok az események, amikor a földi ember valóban komolyan akar foglalkozni az Isteni tanítással, de a világi dolgokat helyezi elõtérbe és egyéb más gondolatok foglalják le a tudatát, amiben teljesen elveszíti azt az irányt, amit eddig követett.

Ebben az esetben a lélek szinte észre sem veszi a saját helyzetét, hogy már nem is az a komoly szándék vezeti õt a Jézusi tanítások iránt, mert közben a figyelme egészen megváltozott. Érdekli a tanítás, de cselekedeteiben nem képes azt megtenni, amit neki a feladataihoz kellene. Törekszik õ csak nem abban az irányban van a figyelme lekötve, hanem a hétköznapi élet gondjai azok, amik elveszik tõle a lehetõségeket.

A legfontosabb az a mag, amely minden irányban csak jó tanításként él az emberi szívekben, mert nem hagyja, hogy valami is megzavarja azt, amit õ magáévá tett. Lehet bármilyen esemény is õ csak az Isteni kegyelembe kapaszkodva éli az életét és cselekszik úgy, ahogyan azt a lelkébe az irgalom és a kegyelem beleírta.
Ezek az emberek azok, akik bármilyen nehézségek által is képesek felvállalni azt a feladatot, amit az Isten reájuk bízott. Õk azok, akik az életükkel mutatják meg az embertársaiknak, hogy az Isteni kegyelem mennyi jóval halmozza el õket földi életük során.

Forrás: Részlet - (Imre Margit - Az Út, az Igazság és az Élet c. könyvbõl)
jezusafeny.hu/content/view/85/47/
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 4 éve 8 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.109 másodperc