TÉMA: "Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket...."

Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, megbocsát néktek is mennyei Atyátok.
Máté 6,14


A bûnbánatban gyötrõdõ embernek elhoztad Isten atyai szeretetének ajándékát - a bûnbocsánatot. Akik ezt hálás szívvel elfogadták, azokat a bûnbocsánat gyakorlására szólítottad föl.
Aggódva figyelem, milyen sokan foglalnak állást a bûnbánat és bûnbocsánat evangéliumi tanításával szemben. Divat a bûnbánatot a lélekbetegség tünetének tekinteni. Divat a bûnbocsánatot a gyöngeség jelének tartani.
Pedig, ha senki be nem látja, el nem ismeri és meg nem bánja a bûnét - vagy hibáját -, és ha senki sem kész a bûnt megbocsátani, akkor szükségszerûen szakad el a közösség minden köteléke, bizalmatlanság uralkodik, és az engesztelhetetlen gyûlölet mindent fölperzsel. Akkor beáll mindenki háborúja mindenki ellen.

Uram!
Ezeket a tüneteket a mi életünkben már mindenki láthatja és saját életén tapasztalja. Ez világunk fõ baja. Gyógyulásunk csak a Te evangéliumodból jöhet. A bûnbocsánat evangéliuma hidat épít. Amikor hoztad, akkor ezzel kötözted össze a mennyet a földdel, és ezzel tetted testvérekké az embereket. A kegyelemmel nyújtott bûnbocsánatból élek. A megbocsátó szeretettel magam is éltethetek.
(forrás:Kersztényzene,vers.biblia.hu)

De hányszor bocsássak meg?

Úgy látom, hogy még magának Péter apostolnak is volt nehézsége ezzel kapcsolatban.
"Ekkor Péter odament hozzá (Jézushoz), és ezt kérdezte Tõle: Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? (Máté 18:21-22)
Jézus így válaszolt:
Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenhétszer is."
Egy másik helyen azt mondja Jézus:
"Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki." (Lukács 17:3-4)
(Süveges Ernõ)

David Wilkerson:
A megbocsátás hatalma


A megbocsátás nem egy egyszeri tett, hanem egy életre szóló módszer azzal a céllal, hogy Krisztus minden áldásában részesülhessünk. Én pedig (azt) mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy fiai legyetek égi Atyátoknak, aki a napját kelti (fölhozza) gonoszokra és jókra egyaránt, esõt ad igaz(ságos)aknak is, igaz(ság)talanoknak is.(Máté 5,44-45)

Jézus szerint mi nem válogathatunk abban, hogy kinek bocsátunk meg. Nem mondhatjuk:Te annyira megbántottál engem, hogy nem fogok megbocsátani neked. Krisztus mondja nekünk:Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nemde a vámszedõk is ugyanezt teszik?(5,46)

Nem számít, hogy kire neheztelünk. Ha ragaszkodunk ehhez, meg fogja mérgezni életünk minden részét. A meg nem bocsátás egy lelki éhséget okoz, gyengeséget, hitünk elvesztését, és kínozni fog nemcsak minket, hanem azokat is, akik körülöttünk élnek.

Ötven éves szolgálatom alatt láttam, hogy micsoda pusztítást okoz ez azok életében, akik megtagadják a megbocsátást valakitõl. Egyszer láttam egy embert, aki hirtelen meghalt a keserûség által okozott szívrohamban, mert képtelen volt megbocsátani. Valaki megbántotta õt, és soha többé nem felejtette el a sértést. Az egyik percben dühöngve szorította ökölbe a kezeit, és érzései úgy áthatolták egész lényét, hogy élettelen teste hirtelen összeesett íróasztala felett.

Másrészt viszont láttam a megbocsátó lélek dicsõséges erejét is. A megbocsátás életeket alakít át, és megnyitja a mennyek ablakait. Túlcsordítja poharunkat; teljes békével, és örömmel a Szent Szellemben. Jézus tanítása ezzel a témával kapcsolatban nagyon is speciális, és ha szeretnél az áldásnak ezen a csodálatos területén járni, akkor kövesd szavait és fogadd el, amit mond!

Folytatás következik

elõzõ folytatása


Jézus megmondta: Mert ha megbocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek az õ vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.(6,14-15) Ne értsd ezt félre, Isten nem alkudozik velünk, nem mondja azt, hogy ;Mivel megbocsátottál másoknak, én is megbocsátok neked. Mi soha nem leszünk képesek megvásárolni Isten bocsánatát. Csak Krisztus kiontott vére érdem a bûn megbocsátására.

Jézus szavainak lényege inkább az hogy: Teljes bûnbánatotok megköveteli, hogy ti is megbocsássatok másoknak. Ha ragaszkodtok a meg nem bocsátáshoz, akkor igazából nem vallottátok be bûneiteket. Az igazi megtérés azt jelenti, hogy bevalljátok, és hátat fordítotok minden mások iránti neheztelésnek, keresztre feszítve a mások iránti keserûségetek legparányibb nyomát is. Akármi kevesebb nem lesz igazi megtérés.

Ez együtt jár a Hegyi Beszédben mondottakkal: Boldogok az irgalmasok, mert õk irgalmasságot nyernek. Amit tehát mond: Bocsáss meg másoknak, hogy részese lehess az áldásoknak, amelyek azzal az örömmel járnak, hogy Isten gyermeke vagy. Isten ezután rád ömleszti szeretetét. Jézus mondta: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyûlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Vagyis ;a megbocsátás visszatükrözi Isten gyermekeinek igazi természetét. Amikor megbocsátasz, feltárod az Atya természetét a világ elõtt.

;még inkább többet tegyetek, szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit ne reméljetek érte (semmi viszonzást ne várjatok), és sok lesz a jutalmatok (béretek), és a Magasságos fiai lesztek, mert Õ jóságos a hálátlanokhoz gonoszokhoz is. Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok irgalmas , és nehogy ítélkezzetek és akkor titeket sem ítélnek meg, és ne ítéljetek el senkit, és akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak (ti is bocsánatot nyertek). Adjatok, nektek is adni fognak (akkor ti is kaptok): szép mértékkel megtömötten, megrázottan, megtetézetten mérnek öletekbe, mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek viszont majd nektek is.(Lukács 6,35-38)

Õrizkedjünk az engesztelhetetlenségtõl



Hányszor vétkezhetik az én testvérem ellenem és hányszor bocsássak meg neki? Még hétszer is? Jézus azt mondta neki: Nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem hetvenszer hétszer is.
(Máté 18, 21-22)

Amíg a tõrvényeskedés alapján állunk, számítgatunk. A szeretet nem számolgat, nem méreget. Nincsenek szabályai, önmagában hordja törvényét; belsõ kényszerûség irányítja. Így a szeretet egyúttal igazi szabadság. A kötelesség emberei készen vannak, ha kiszabott teendõjüket teljesítették. A szeretet soha nincs készen. Jellemvonása a végtelenség, mint Istennek, aki maga a szeretet. Aki önelégülten azt gondolja, hogy megtette kötelességét, abban nincs semmi szeretet.

A szeretet mindig adósnak érzi magát, akkor is, ha megbocsátásról van szó. Péter még a tõrvény alapján állt: ;Hányszor kell megbocsátanom?" Úgy gondolta, hogy a legeslegtöbb hétszer. Utána már mondhatja: ;Végeztünk, semmi közünk egymáshoz." De a szeretet nem fárad el a megbocsátásban. Hát Krisztus elfárad abban, hogy bûnbocsánatban részesítse az összetört szívû bûnöst? Hányszor bocsát meg nekünk? Naponta csak egyszer? Meg lehet számolni, hányszor vétkezünk gondolatban és szóval? Tudunk-e valaha is olyanok lenni, amilyeneknek Isten akar látni minket? Nem kell-e Krisztusnak ismételten esedeznie értünk? Ha túl nagynak tûnik elõtted a másik vétke, gondolj saját bûneidre Istennel szemben, ami sokkal nagyobb! Ha nehezedre esik a megbocsátás, gondolj mulasztásaid tömegére. Akkor kisebb lesz a másik bûne, szégyenled engesztelhetetlenségedet és szívbõl megbocsátasz. Viszont ha valamit teljesen megbocsátasz, azt el is felejted. Ha még titokban felrovod, akkor hazugság azt állítanod, hogy megbocsátottál! Ha szívbõl megbocsátasz, megnyílik elõtted a kegyelem ajtaja.

Az engesztelhetetlenséggel falat építünk Isten és a lelkünk közé és összes, elõzõleg megbocsátott bûnünk visszazúdul ránk. Ezt mutatja az adós szolga története. A király elengedi az óriási tartozást az irgalomért könyörgõ szolgájának, ez azonban süket szolgatársa hasonló kérésére, aki csak egy csekélyke összeggel tartozik neki. Az volt a baj, hogy ;kiment" urától. Nagylelkû ura jelenlétében, aki olyan jóindulatúan bánt vele, aligha viselkedett volna így, - Ha nem maradunk meg a kegyelemben, akkor felülkerekedik szeretetlen, engesztelhetetlen lényünk.

Forrás: Untitled Document..

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b


Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz.
Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni?
Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani?
Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid?

Akkor ami benned van, az nem szeretet. "A szeretet nem rója fel a gonoszt."

Az egyik fajta ember úgy haragszik, hogy hirtelen kitör, aztán elmúlik.
Lehet, az a fajta vagy, aki nem mutat semmit, de nem tud megbocsátani.
Felróvod! Tudjuk, mit jelent ez, hogy sok van a rováson.
Valahol a szívünkben mindent felróvunk. Évtizedekre visszaemlékszünk.

Tudod, mit imádkozol a Miatyánkban?

Úgy bocsásson meg nekem Isten, ahogy én is az ellenem vétkezõknek.
Mi lenne, ha Isten is azt mondaná: megbocsátok, de nem felejtek?
Hány ember van, aki semmit nem mond, de belül morog,
kedvetlen, megkeseredett. Úgy járkál, mint egy sértett királynõ.
Vegyék észre, velem nem lehet így bánni.

A szeretet nem csak megbocsát, hanem el is felejt.

Az nem szeretet, amikor úgy jársz otthon, hogy engesztelhetetlen vagy.
A szeretet nem tesz ilyet. A szeretet megbocsát, mégpedig úgy, hogy "nem rója fel a gonoszt, nem gerjed haragra". Nem emlegeti, nem tör ki, szeret.
Amikor beteszed a bögréket, mindig úgy teszed, hogy a szép oldalát fordítod kívül.

Miért nem teszed ezt az emberekkel?
Miért mindig a csorba oldalát fordítod kívül?
Nézd a szép oldalát - van neki az is.
Ne úgy állítsd magad elé, hogy azt lásd benne, ami rossz.

A szeretet azt nézi, ami szép, ami jó, ami szeretnivaló.
Azt látja meg újra és újra, és azért hálás Istennek.
(szerzõje ismeretlen)