Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám

TÉMA: Tunguzka - rejtély

Tunguzka - rejtély 2 éve 9 hónapja ezelőtt #4941

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5525
.


A Tunguzka-rejtély nyomában



Reggel volt és még hûvös a Góbi-sivatagban. Nagy, narancsszínû nap kapaszkodott fel az ég peremére. A virradatot felváltotta a fény, de az északnak vonuló karavánt már úton találta a reggel.
A karavánt kísérõ emberek hirtelen felkapták a fejüket, mert felettük nem túl erõs morajlás hallatszott. A morajlás megszakadt, és hirtelen " süvítõ hang kíséretében " valami északi irányban átszáguldott felettük az égen.
A jelenség viszonylag alacsonyan, alig másfél kilométer magasságban repült észak felé, ezért jól megfigyelhették, és a késõbbiekben, amikor Pekingbe érkeztek, részletesen el tudták mesélni az eseményeket. A naptár szerint 1908. június 30-át írtak, és helyi idõ szerint körülbelül 7 óra volt.

A beszámolókból kiderült, hogy hosszú, ezüst színû, csõszerû test repült felettük északi irányba, az eleje kékes-fehéren világított, és sokszínû gõzcsóvát húzott maga után. Elõre-hátra billegett repülés közben, majd azt tapasztalták, hogy a látott jelenség tõlük távolodóban, lassan emelkedni kezd. Az emelkedést a testet követõ sokszínû gõzcsóva is jelezte. (Ez az objektum robban fel néhány perc múlva, a szibériai Tunguzka felett.)
Az a tény, miszerint a jelenség emelkedett - amit a gõzcsóva kilövellése is mutatott, a legmesszebbmenõkig kizárja annak lehetõségét, hogy a Tunguzka felett felrobbanó jelenség meteorit lett volna.
Ma a csillagászok egyetlen olyan bizonyítékkal sem rendelkeznek, ami azt igazolná, hogy egy lehulló meteor zuhanás közben emelkedett volna, vagy esetleg "kacsázva" repült volna a mélyebb légrétegekbe.

Biztosan állítható, hogy 1908. június 30-a reggelén a kínai Góbi-sivatag felett északi irányba repülõ jelenség nem meteor volt.
Az elõzõ jelenséget néhány perc múlva a helyi lakosok már Dél-Oroszország felett látják száguldani északi irányba. Itt talán még alacsonyabban repülhetett, mint a Góbi-sivatag felett, az észlelõk azt állították, hogy a jelenség háromszor nagyobb volt, mint a felkelõ Nap, szivar alakú volt és ezüst színben csillogott.

A dél-oroszországi megfigyelések azt is megerõsítették, hogy a hosszú, szivar alakú test hirtelen lángba borult, és hatalmas fénylõ tûzgolyóvá vált - Ettõl a pillanattól kezdve keletkeztek közismertebb megfigyelések az észak felé száguldó tûzgolyóról. Az 1921-ben és a késõbbiekben lefolytatott vizsgálatok során többen is száguldó tûzgolyóként írták le a jelenséget.
Az 1908. június 3-án reggel történteknek e pillanattól kezdve lehet számolni az utóéletét, mint tûzgolyó átszáguldását az égen. Az esemény elõélete a Góbi-sivatagtól Dél-Oroszországig tartó szakaszra esett, ahol fizikai testként figyelték meg a száguldó objektumot.

A dél-oroszországi megfigyelések arról is beszámoltak, hogy a jelenség a tûzbeborulás után emelkedni kezdett, mindaddig, míg a látóhatár el nem takarta.
A további történésekrõl szóló elbeszélések a köves Tunguzka folyó forrásvidékérõl, Vanavara és Kezsma falucskából származnak.
A hatalmas tûzgolyó Vanavarától és Kezsma falucskától keletre, észak felé száguldott az égen. Repülési magasságát nyolc kilométernyire becsülték. Már jóval túl volt Banavarán, amikor hirtelen irányt változtatott. 120-130 fokos szögben visszafelé kezdett repülni. Ezután, miközben dél-nyugati irányba haladt, valamelyest veszített magasságából.
Mindkét faluban az embereken halálos rémület lett úrrá, mert úgy érzékelték, hogy a tûzgolyó feléjük, a falujuk felé tart nagy sebességgel. Vanavara felett ismét irányt váltott és most már dél-, dél-keleti irányba repült tovább. Az újabb irányváltoztatással együtt éles szögben emelkedni kezdett, és észlelhetõen veszített sebességébõl.

Ezután iszonyatos robbanást lehetett hallani, amely mély morajlással párosult. A tûzgolyóból hosszúkás, tûzvörös lángsugár csapott ki, amely éles szögben a Föld felé irányult, egyre szélesedõ formában dél-nyugati irányban érte el a talaj felszínét.
Ezután igen rövid idõ elteltével " két-három másodperc " bekövetkezett egy második, felfoghatatlan erejû, mennydörgéssel párosuló robbanás, vele azonos idõben eget-földet vakító fényvillanás keletkezett, messze ható, mindent fényességgel beborító hatással egyetemben. A fényesség irtózatos gyorsasággal, kupolaszerûen terjedt szét, miközben eltûnt minden kontraszt és nem volt árnyék.

A köves Tunguzka folyó folyásának körzetében tûztengerré vált a levegõ. Robbanás robbanást követett, állították Vanavara falucska lakói. Rengett, rázkódott, remegett körülöttük minden, égen-földön és föld alatt egyaránt.
A késõbbi vizsgálatoknál kiderült, hogy a körzet egyes területein a talaj kifordult, kinyomódott a mélyebb réteg, a szilárd talaj kiemelkedett a helyérõl, és hullámzott, mint a háborgó vízfelület. Kilométernyi mocsaras, tõzeglápos területek robbantak fel.
E jellemzõ állításoknál egy pillanatra idõzzünk el… A földrengések mérésére kétféle módszert alkalmaz a tudomány. A 12-es beosztású Sieberg-Mercalli " tapasztalati skálát, és a közismertebb, kilenc fokozatú " nem lineáris összefüggésben mérõ - Richter-skálát.

Az utóbbi kilences fokozata jelöl olyan jelenségeket, amelyeket a Tunguzka-folyó fölötti robbanás eseményeinél is tapasztaltak. Néhány jellemzõ a 9-es Richter-fokozat leírásából:
A 9-es fokozatú Richter-skálánál a rezgések hullámai a föld felszínén láthatók " a földfelszín hullámzik. Minden emberi létesítmény tönkremegy. egyes tárgyak, emberek a földrõl felemelkednek. A föld felszínén széles és mély repedések keletkeznek. Más helyeken a mélyebb rétegekbõl a föld a repedéseken keresztül felszínre nyomódik."

Az elõzõek fényében elgondolkodtató, hogy vajon lehetett-e "meteor" az a jelenség..

1.)"amit a Góbi-sivatagban a karavánok hosszúkás, a Napnál háromszor nagyobb fizikai testként észleltek"

2.)"Dél-Oroszországban " Bajkál-tó feletti terület - a helyi megfigyelések megerõsítik, hogy 1908. június 30-a reggelén egy hosszú, szivar alakú tárgy északnak repül, amely nemsokára, a szemük láttára lángba borul-

3.)" a jelenség Vanavara falutól keletre északi irányba száguld, majd mielõtt eltûnne a láthatáron, meredek ívben megfordul, dél-nyugati irányba és több manõvert hajt végre."

4.)"Az objektum Vanavara térségében egy alacsonyabb pályáról magasabb pályára igyekszik állni, - tehát a manõverezés még mindig tart."

5.)"Ezután elhagyja Vanavara falucska térségét és nem sokkal ezt követõen különös robbanási jelenségek során keresztül megsemmisül.


Vanavara 64,5 km-re fekszik északra, a robbanás középpontjától. Az akkor még kis falucskában azt tapasztalták, hogy hirtelen nagyon erõs fényvillanás történt. Óriási méretû, felemelkedõ tûzgolyó takarta el az egész eget, akkora volt, hogy a több, mint 60 kilométeres távolságból sem lehetett megbecsülni a nagyságát - majd a vakító fényesség után hirtelen sötétség lett, a felkelõ napot nem lehetett látni.
A robbanás a Vanavarától délre esõ köves Tunguzka folyó felsõ vidékének területe fölött történt, mintegy 60 kilométerre, és ugyanilyen távol Kezsma falucskától északkeletre.
A következõ másodpercekben Vanavara települést elviselhetetlen hõhullám érte el. A lakók bemenekültek a házakba. Azok, akiknek nem volt módja valamilyen fedél alá húzódni és kint maradtak a szabad ég alatt, bõrük megperzselõdött.

Ezzel párhuzamosan egymás után több, rendkívüli erejû lökéshullám száguldott át a falucskán és fölötte, hatására a faházak nagy része összedõlt, vagy a tetõszerkezetet leemelte a hirtelen keletkezõ irtózatos szélvihar, emberek repültek a levegõbe.
A falut övezõ dombokról azt lehetett látni, hogy nem messze Vanavarától 19-20 kilométerre tûztenger terebélyesedik és emelkedik a magasba. Kezsma falucskában a következõt figyelték meg: a robbanás második, harmadik fázisa eredményezte a jelenség megsemmisülését, ez az alatta elterülõ területet centrikusan letarolta, illetve a fák a jelzett kör alakú területen ágaiktól megkopasztva álltak.

Ez a két tény azt bizonyítja, hogy az objektum repülés közben és a megsemmisülést megelõzõ másodpercekben irányt változtatott. Repülési iránya a Góbi-sivatagi észleléstõl kezdve a Vanavarán túli észlelésig északi irányt mutatott. a robbanás epicentruma viszont Vanavarától 65 km-re enyhén délkeleti irányba helyezkedett el.
Ez arra enged következtetni, hogy a tûzbe borult fizikai test az északi iránytól eltért, és délnyugat felé vette az irányt, majd az elõzõekben említett terület fölött több robbanás kíséretében megsemmisült.

A robbanás helyétõl délkeletre 400 km-re lévõ Kirenszk városából megfigyelték, hogy a köves Tunguzka fölé " a megítélések szerint " 19,3-24,1 km-re emelkedett az a vastag, fekete, gomba alakú felhõ, amely a robbanás után volt észlelhetõ.
A robbanást követõen a földrengést jelzõ mûszerek heves és példátlan erejû földmozgást jeleztek északi irányból. Az irkutszki szeizmológiai regisztrátumot a késõbbi vizsgálatoknál és a robbanás lehetséges értékére utaló számításoknál figyelembe vették.
Az irkutszki szeizmológiai regisztrátum, a késõbbiekben elvégzett helyszíni vizsgálatok, az 1949 után végrehajtott amerikai és szovjet hidrogénbomba robbantások eredményeinek összehasonlításából egyértelmûvé vált a tudósok számára, hogy 1908, június 30-án a köves Tunguzka forrásvidéke fölött nukleáris robbanás történt. Az elõzõ tények összevetésébõl az atomfizikusok a robbanás energiájának értékét 20 megatonnányira becsülték.

A részletesebb vizsgálatok azt valószínûsítették, hogy a repülõ test mesterséges szerkezet volt, amelynek tömege a számítások szerint meghaladhatta az 50 ezer tonnát.
A jelenség mesterséges voltának igazolásához szolgált az a tény is, hogy a helyszínen élõ, vadászattal foglalkozó tunguzok a késõbbiekben " évek múlva " a robbanás területén és azon túl is fényes és hosszúkás, szélein kicsipkézett fémdarabokat találtak, amelyek fényesebben ragyogtak a kések pengéjénél, s vastagságuk nem haladta meg a két-három millimétert.
Az egyre szaporodó adatok fényében egyértelmûvé vált, hogy a felrobbanó objektum nem lehetett meteor, mint sokáig hitték és nem lehetett antianyag sem, amelyre szintén sokáig gyanakodtak. Az antianyag-halmaz lehetõségét az a tény is kizárta, hogy a késõbbiekben ráébredtek arra a tényre, hogy a Föld közelébe semmilyen módon nem juthatott volna el egy nagyobb mennyiségû antianyag-halmaz, mivel annak a Naprendszeren keresztül való átszáguldása során a normál anyaggal való ütközés eredményeként már elõbb fel kellett volna robbanni.

A szovjet tudósok által a késõbbiekben elvégzett vizsgálatok eredményeibõl az is kitûnt, hogy a robbanás térségéhez közel és a távolabbi területeken is a robbanást követõ években sok korai elhalálozásról számoltak be a helybeliek. Az 1945 utáni vizsgálatok során több, korán elhunyt ember holttestét exhumálták, melyekbõl kiderült, hogy az akkor fura betegségekben elhalálozottak mindegyike sugárfertõzés eredményeként vesztette életét.
A robbanás hatása nagyobb volt az epicentrumtól távolabb lévõ területeken, mint a robbanás középpontjában. Ugyanez figyelhetõ meg a mi civilizációnk által végzett atomrobbantásoknál. A fák évgyûrûinek vizsgálatából megállapítható volt, hogy 1908-ban és 1909-ben a radioaktív anyagok mértéke drámai módon megnövekedett.
Az elsõ robbanás lökéshulláma és annak perzselõ ereje hosszan elnyújtott formában ért talajt. Ezen a területen a fáknak csak a felsõ lombkoronája és egyik oldala sérült meg. Ez a terület hosszan elnyúló, ovális formát mutatott. Az elsõ robbanás által kialakított területi formáció összefüggésbe hozható a hosszúkás, csõszerû testre való utalásokkal.

Valószínûsíthetõ, hogy a fizikai test elején történt elõször a robbanás, amely a csõszerû testbõl felgyorsult formában "léphetett ki", és ebbõl fakadóan "irányítottan" meredek szög alatt ért talajt. Az elsõ robbanás kilökõdését meg is figyelték, oldalirányú eltéréssel. Az is joggal valószínûsíthetõ, hogy maga a fizikai test " és ettõl kezdve nevezhetjük jelenlegi ismereteink birtokában egyértelmûen UFO-nak " még nem semmisült meg, az csak néhány másodperccel késõbb következett be. A robbanás merõlegesen lefelé hatott, és kialakította a második, koncentrikusan elpusztult területet.
Az évtizedekkel késõbb elvégzett részletesebb vizsgálatok a jelenségsorokból adódóan a következõket valószínûsítették:

A Tunguzka fölötti robbanás, 5 és 10 km magasság között történhetett. Az objektumot a Góbi-sivatagi és dél-oroszországi megfigyelések tükrében " ahol még hosszúkás hengeres testként észlelték " a viszonylagosan alacsony robbanási magasság figyelembevételével, 100-300 méter közötti nagyságúra becsülték.
A jelenség robbanási energiájára vonatkozó számításokkal többek között amerikai tudósok is foglalkoztak. Megközelítõleg egyöntetû vélemény alakult ki, amelynek alapján a valószínûségi számítások azt mutatták, hogy a robbanás energiaszintje egy körülbelül 2-5 megatonnás atombomba pusztító erejével azonosítható. A második érték pedig egy 10 megatonnás hidrogénbomba robbanóértékével lehet azonos.

A robbanás jellegébõl adódó jelenségsorokra és fizikai hatásokra akkor lehet ésszerû válaszokat találni, ha feltételezzük, hogy a Tunguz robbanás magfizikai eredetû volt.
1965-ben három amerikai tudós részletesebben is foglalkozott a Tunguz-robbanás jellemzõivel. Libby, Cowen és Atlury azt állították, hogy a robbanással kapcsolatban közismertté vált jellemzõk atomfizikai összefüggést mutatnak. Õk a Tunguz-effektust egy viszonylag nagy mennyiségû antianyag annihilációjával vélték megmagyarázni. (Annihiláció:az anyag-antianyag ütközésébõl keletkezõ, hirtelen, átmenet nélküli energiafelszabadulást jelent.) Az elõzõ állításnak van egy logikai hibája, amelyre az elõzõekben már volt szó. Az antianyag-halmaz ütközés nélkül nem juthatott volna el a Földig, mivel a Naprendszeren való áthaladása során, az interstelláris anyaggal való ütközés eredményeként meg kellett volna semmisülnie.
Az amerikai tudósok feltételezése szerint a Tunguz-robbanás minden sajátságát elméletükön keresztül elfogadhatóan meg lehetett magyarázni. Robbanás a levegõben, a robbanási energia mintegy 70 százalékos arányának sugárzással való felszabadulása, erõs mágneses zavarok, gyenge ballisztikus hullám.

A három amerikai tudós elméletének igazolásához kísérletet végzett az Egyesült Államok területén, a robbanástól több mint tízezer kilométerre. a kísérlet alapelemét a radiokarbon módszer adta.
A tudósok a következõt állították: ha 1908-ban a Tunguz effektust nem egy meteorit becsapódása okozta, hanem antianyag annihilálódott az atmoszférában, akkor ezt a folyamatot nagy mennyiségû neutron keletkezésének kellett kísérnie.
Ha a feltételezésük jogos és a Tunguzka fölött magfizikai eredetû robbanás történt, akkor a sugárzásban TT-mezonoknak kellett keletkezni, amelyek ha kölcsönhatásba lépnek a levegõ alkotóelemeivel és atomjaival, neutronok keletkeznek. A neutronokat befogják a levegõ nitrogénjeinek atomjai, és e folyamatban C14-es radioaktív szén keletkezik.
A C14-es radioaktív sugárzó atomok az idõk folyamán szén-dioxiddá oxidálódnak, és a légmozgás következtében szétszóródnak az egész Föld légkörében. A tudósok feltételezték, hogy a Tunguzka fölött történt robbanás, amennyiben magfizikai eredetû volt, akkor az idõk folyamán az atmoszféra c14-es tartalmát néhány százalékkal feldúsította.

Tehát a növényekben, különös tekintettel a fák évgyûrûiben, a robbanás utáni években a C14-es radioaktivitásnak magasabbnak kell lennie és az kimutatható. Kivágattak egy 300 éves fenyõt, és annak 1890 és 1930 között keletkezett évgyûrûibõl kivonták a szenet, majd meghatározták a C14-es radioaktív izotóp tartalmát.
A vizsgálatok eredménye azt mutatta, hogy az 1909 és 1920-as évek között a C14-es radioaktív izotóp jelenléte a fa anyagában messze magasabb volt, mint az évek során tapasztalható átlagérték. az összehasonlítás diagram különösen az 1909 és az 1910-es években mutat rendkívül nagymértékû kiugrást a C14-es radioaktív izotóp vonatkozásában.
Az eredmények a tudósok feltételezését látszottak igazolni, mivel az antianyag halmaz eljutása a Földig, csak nagyon kritikus feltételezésként fogadható el, s ez is megdõlni látszik.

A feltételezés helytelen voltát igazolja az a tény is, hogy a légkör C14-es radioaktív izotóppal való feldúsulását egyéb földi tényezõk is okozhatták. Mivel a köves Tunguzka feletti robbanás valóban és kimutathatóan magfizikai eredetû volt és a meteorit hipotézis is megdõlt, ezért valószínûsíthetõ, hogy egy UFO katasztrófája okozta a hatalmas erejû robbanást.
Egy UFO felrobbanásának jogos feltételezése is magyarázatot ad a magfizikai összefüggésekre, mivel egy nálunk idõsebb civilizáció régtõl fogva tisztában van az atomfizikai folyamatokkal és azokat alkalmazni is tudja. a földinél messze elõrehaladottabb atomfizikai tudás és annak alkalmazási lehetõsége magyarázatot adhat arra a tényre is, hogy a felrobbanó energiának mintegy 70 százaléka sugárzás formájában terjedt szét.
Egy UFO felrobbanásának lehetõsége magyarázatot adhat a még nyitott kérdésekre, nevezetesen egy nagyon erõs mágneses zavar jelenlétére a robbanás utáni idõszakban, és arra, hogy miért nem volt erõs ballisztikus hullám.

A robbanás utáni években erõsen tartotta magát az a hipotézis, hogy Tunguzka fölött meteorit robbant fel a levegõben. A vizsgálatok kimutatták, hogy a meteoritra utaló fizikai összefüggéseket a terület körzetében sehol nem találtak.
Minden tény ellenére, ha ezt az állítást fogadnánk el, akkor azonnal felmerül néhány zavarba ejtõ kérdés.

1. Miért nem érte el a a Föld felszínét, és miért robbant fel a levegõben, ha a tömege olyan nagy volt, mint azt a múlt század elején valószínûsítették?

2. Ha olyan hatalmas volt a tömege, miért nem maradtak belõle fellelhetõ darabok?

3. Mivel magyarázható, hogy a kidõlt erdõ körszimmetrikus képet mutat, ami arról tanúskodik, hogy nem volt ballisztikus hullám?

4. Az energiának miért olyan nagy mennyisége jelentkezett sugárzási energia formájában, amikor közönséges robbanás esetében a sugárzási energia nem haladja meg az összenergia 1-2 százalékát?

5. Hogy magyarázható az a tény, hogy az objektum felrobbanása után a Föld mágneses tere sajátságos és abberált módon megváltozott, s ezt hónapokon keresztül észlelni lehetett?


Az elõzõek fényében a hipotézisek mind megdõlni látszanak, így egyre valószínûbbé válik egy UFO felrobbanásának lehetõsége.
További adatok a robbanással kapcsolatban:
A transz-szibériai vasút utasai, 600 km-re a robbanás centrumától, reggel 7 óra 15 perckor hirtelen egy izzó tûzgolyót láttak az égbolton keresztül száguldani, majd az északi horizonton eltûnni.
Ezután a vonatot valami villámcsapásszerû érte, az egész szerelvény megrázkódott. A mozdonyvezetõ ijedtében megállította a szerelvényt, abban a hiszemben, hogy valamelyik kocsi felrobbant. De miután megnézte a szerelvényt, megnyugodva vette tudomásul, hogy nem közvetlenül a vagonokat érte valamilyen hatás, amelyet abban a pillanatban még nem tudtak megmagyarázni.
Az utasok elmondták, hogy Nap nagyságú és napszerû tûzgolyó haladt végig az égen északi irányba. A robbanás nem sokkal ezután következett be, és feltételezték, hogy a szerelvény rázkódását a jelenség felrobbanásának detonációja okozta.

Az óra reggel 7 óra 17 percet mutatott. Az utasok arra gyanakodtak, hogy nem túl messze, a transz-szibériai vasúttól történt valamilyen robbanás. Akkor még nem tudhatták, hogy tõlük 600 km-re történt olyan esemény, ami a késõbbiekben több száz tudósnak fog fejtörést okozni.
A köves Tunguzka felé tartó objektum nem egyszerre, egy robbanásban, hanem robbanások sorozatában semmisült meg. Megkülönböztethetõ volt két nagyobb, irtózatos erejû robbanás, melyek néhány másodperc különbséggel következtek be, és elõtte néhány kisebb robbanás volt tapasztalható.
A párizsi és londoni mérések két erõteljes lökéshullámot észleltek néhány másodperces különbséggel, majd mintegy másfél óra elteltével szintén két lökésimpulzust tapasztaltak, rendkívüli erejû szélvihar formájában.
Sõt, a megfigyelések arról is beszámoltak, hogy újabb másfél óra múlva még mindig érzékelhetõ volt két, idõben eltérõ lökéshullám, de már sokkal szelídebb formában, mint az elsõ két esetben.

A robbanás ereje dinamikus impulzusok sorával érte el a földfelszínt, és oly mértékû lökéshullámot eredményezett, hogy hosszú perceken keresztül tartó földrengést észleltek.
A robbanás hatására Tunguzka körzetében a földfelszín valószínûleg lüktetõ mozgást végzett, és így csak nehezen csillapodott a földmozgás. Ennek eredményeként az egész északi féltekén észlelhetõ volt a földrengés. a robbanás utáni percekben erõteljes földrengést éreztek a szeizmográfok, Stockholmban, Jénában, Londonban, Párizsban, Észak-Afrika több városában, Törökországban, Taskentben, Irkutszkban.
A robbanás magfizikai összefüggése és az általa keltett páratlan dinamikájú lökéshullám kiváltotta példátlan erejû földrengés az északi féltekén oly mértékû mágneses anomáliákat eredményezett, hogy az esemény után 3 nappal nagy kiterjedésû világító felhõket észleltek az északi kontinens országaiban.
Mivel a robbanás hosszan tartó fizikai folyamatokat és változásokat generált, ezért az északi félteke konstans mágneses összefüggései valószínûsíthetõen megváltoztak, amihez hozzájárult az a lökéshullám, ami többször körbejárta a Földet, így a benne rejlõ hatalmas energiákkal megmozgatta az egész légtömeget, aminek révén lüktetésre kényszerült a Föld északi mágnesburka.
A kialakult pulzálás hosszú hónapokon keresztül érvényesülhetett, ezért olyan légkörfizikai folyamatok indultak el, amelyek esetlegesen önmagát gerjesztõ ionizációs állapotot eredményeztek: a világító - ionizációs felhõket. Érdekes párhuzamként említhetõ, hogy a világító felhõk kontinentális jellegûek voltak, hasonlóan, mint a robbanás által kiváltott földmozgás.

A világító felhõk olyan intenzitással jelentkeztek, hogy az északi félteke országaiban Londontól az oroszországi Irkutszkig, Stockholmtól az észak-afrikai országok nagyvárosaiig, több hónapon keresztül fénybe borították az éjszakákat. A világosság intenzitása olyan mértékû volt az esti órákban is, hogy a nagyobb városokban kényelmesen lehetett újságokat olvasni és fényképezni a nappali éjszakában.

A Szibériában történt eseményekrõl sokáig nem is tudott a világ. Így az Európa országaiban észlelt fizikai eltéréseket a múlt század elején igazából nem is tudták megmagyarázni.
Minden idõben, így a múlt század elején a cári Oroszországban " területi nagyságából fakadóan "különös tekintettel Szibériára "igen lassan õröltek Isten malmai", azaz a hírek, események vagy nem, vagy hosszú évtizedes késéssel jutottak el Európába.

Ennek bizonyítéka, hogy Moszkvából is csak az esemény után 13 évvel, 1921-ben küldték ki az elsõ vizsgáló bizottságot a robbanás területére, Leonyid Kulik, a moszkvai Ásványtani Múzeum munkatársának vezetésével.
Leonyid Kulik sok-sok nehézség árán eljutott a robbanás körzetébe és kapcsolatba került az ott élõ nomád evenkekkel. Az evenkek a robbanással és annak utózöngéivel kapcsolatosan olyan történeteket meséltek Kuliknak, amellyel a tudós kutató a maga idejében nem tudott mit kezdeni. A történetekre csak a mai korunk információs bázisán keresztül lehet elfogadható magyarázatot adni.

Az evenkek a következõkkel traktálták Kulikot, amit egyébként második kutatóútja során a tunguzoktól is visszahallott: A történet szerint Ogdy isten haragjában pusztította el azt a területet, ahol a robbanás történt. Ogdy leszállt a földre, és láthatatlan tüzével égetett el mindent és mindenkit, akire neheztelt.

Az evenkek elmondták, hogy a robbanás óta vadászaik többször látták Ogdy istent a robbanás körzetében leszállni égbõl jövõ hajójával, ami fénykoszorúban érkezett a területre. A történetekbõl az is kiderül, hogy az evenkek a robbanás elõtt soha nem látták Ogdy istent a földre szállni. Azóta viszont többször szemtanúi voltak eme lenyûgözõ eseménynek. A mélyen vallásos népcsoportra az utóbbi még sokkal nagyobb hatást gyakorolt " mármint, hogy találkoztak az istenekkel " mint a robbanás keltette rendellenességek.
Az evenkek elmondták, a tunguzok is megerõsítették, hogy gondjaik vannak, mivel vadászaik rendre korán meghalnak, valamilyen furcsa, ismeretlen betegségben. Kivörösödik a bõrük, megkopaszodnak, majd néhány hét múlva meghalnak. A kialakult félelem miatt most már sem az evenkek, sem a tunguzok nem mernek a robbanás közelebbi területeire bemerészkedni.

A múlt század elején az emberiségnek fogalma sem volt arról, mi az, hogy UFO, vagy egyáltalán lehetséges-e olyan civilizáció, amely megelõzi az emberi kultúrát. A 20. század végére körvonalazódik egy olyan tény, amelyet UFO problémakörnek nevezünk, és kezdünk lassan fogalmat alkotni arról, hogy bizony létezhet rajtunk kívül is értelmes civilizáció.
Ennek a fényében jobban megértjük az evenkek történeteit, mert valószínûsíteni lehet, hogy a Tunguzka fölött felrobbant tárgy egy UFO volt és annak pusztító hatását minden bizonnyal évek hosszú során keresztül rendszeresen vizsgálták az idegenek. Ha az ellenkezõjét hinnénk, nem volna logikus a gondolati építkezésünk.
Mivel Kulik professzor nem tudott mit kezdeni az evenkek történeteivel, de jelen korunk is gyakran nagy mértékû szkepticizmussal fogad minden olyan lehetõséget, amely esetlegesen UFO kapcsolatra utal, ezért a tudósok különbözõ elméleteket, hipotéziseket próbálnak felállítani a Tunguz események megmagyarázására.

Így született meg egy harmadik hipotézis, miszerint egy üstökös fejét képezõ, hatalmas, laza hótömeget fogott be a földi gravitáció, és a laza üstökös fej 40 000 km/h sebességgel csapódott be a légkörbe. Ha egy kissé elmélyülünk az égi mechanikában, akkor láthatjuk, hogy a tények kereszttüzében ez az elmélet sem állja meg a helyét. 40 000 km/h sebességgel mozgó égi objektumot a földi gravitáció nem lépes befogni, mivel a jelzett sebesség egy másodpercre lebontva 11,11 század km/sec sebességet ad, és ez az érték pontosan azonos a Föld gravitációját kiegyenlítõ szökési sebességgel.

A Tunguzka fölött történõ robbanás óriási pusztítást végzett. Rengeteg házi- és vadon élõ állat, továbbá évszázados fák sokasága pusztult el.
Az evenkek és a tunguzok rénszarvas csordái egyszerûen eltûntek, minden bizonnyal elpusztultak, mert többségüket nem találták meg, csak egy elenyészõ rész tetemeire akadtak rá a robbanástól távolabb esõ területeken. Az események idején a terület még nagyon gyéren volt lakva, ezért emberéletben alig esett kár.
Mint emlékszünk a lángoló tûzgolyó északi irányból elég gyors manõver mellett visszafordult dél-délnyugati irányba, majd ezután következett be az elsõ robbanás, ami a déli irányba haladó testbõl jobbra lefelé hatot. A logikai sorokból az következik, hogy ez az elsõ robbanás detonációja eredményezte a harmadiknak megtalált ovális terület pusztulását.

A robbanás középpontjától északnyugatra található Káma folyó partján dolgozott társaival Iván Uszulov. Nagy erejû "mennydörgés" rázta meg a levegõt. A lökéshullám olyan erõs volt, hogy Uszulov rémületében a folyóba vetette magát, társai a földre lapultak, mivel rengett körülöttük ég és föld.
A robbanás után rémisztõ csend támadt, minden elnémult körülöttük. Uszulov kijött a vízbõl, majd mindannyian térdre estek és imádkoztak. Néhány másodperc múlva iszonyatos erejû szélvihar tört rájuk, amelynek lökéshulláma több embert a folyóba taszított. Az irtózatos szélviharban a fák a földig hajoltak, a gyengébbek tövestõl kiszakadtak a helyükbõl.
A szélvihar nem tartott sokáig, rövid idõ múlva újra csend lett. Néhány másodperc múlva sivító hang kíséretében még az elõzõnél is nagyobb erejû, újabb szélvihar tört rájuk. Uszulov és társai a fákat átölelve vészelték át a dolgot. Ha nem ezt tették volna, a szélvihar felkapta volna õket a levegõbe.

Feltétlenül említést érdemel, hogy a robbanás utáni években a növekvõ és sarjadzó növényzet a robbanás sújtotta területen lényegesen gyorsabban és magasabbra nõtt, mint a távolabbi helyeken. E hatást a fiatalon növekvõ fáknál egyértelmûen meg lehetett állapítani. A késõbbiekben az új növényzetet is megvizsgálták. Bebizonyosodott, hogy a normális értéknél jóval magasabb a radioaktivitásuk.
Végeredményben úgy tûnik, hogy mégiscsak atomrobbanás történt, azaz pontosabban fogalmazva atomfizikai folyamat zajlott le, valamilyen speciális szinten, amely a földi tudomány számára még ismeretlen. a robbanás körzetében a Föld mágnesessége lényegesen magasabb az egyéb területekhez viszonyítva.
A repülõ test a Góbi-sivatagi észleléstõl egészen a Tunguzka fölötti felrobbanásáig "kacsázó repüléssel" haladt, többször magasságot akart nyerni, majd az északtól délre való manõverezése bizonyító erejû abban a vonatkozásban, hogy a jelenség nem lehetett meteor.

A Tel-Aviv-i Egyetem nukleáris robbanásokkal foglalkozó szakemberei a 60-as években megpróbálták a Tunguz-robbanás értékét, az irkutszki szeizmogram alapján modellezni. Az irkutszki szeizmogram nagymértékben eltérõ és nem szokványos jellemzõket mutatott az egyéb szeizmológiai regisztrátumokkal.
A számításból az derül ki, hogy akkor kapnak a szakemberek olyan jellegû szeizmogramot, ha a robbanás ereje 12,5 megatonna és 5-8 km magasságban történne a detonáció. ezt az állítást az is igazolja, hogy a késõbb elvégzett oroszországi vizsgálatok több vonatkozásában is kimutatták a terület radioaktív szennyezettségét.

Ha az elõzõekben kifejtetteket nem fogadnánk el, akkor minden eltérõ magyarázatnak a 12,5 megatonnás robbanási értéket kell produkálnia és elfogadhatóan meg kell tudni magyarázni az ok-okozati elv alapon a felvázolt elképzelést.
A mai napig ilyen elfogadható magyarázat nem született, annak ellenére, hogy sokan és sokféle módon igyekeztek megmagyarázni a Tunguz-jelenséget. Ezen tendenciát még csak fokozta, hogy a magyarázatok nagy erõvel igyekeztek kizárni annak lehetõségét, hogy a Tunguz robbanás esetleg UFO katasztrófa volt, ám ez a mai napig sem sikerült.

forrás: rejtelyekszigete.com/a-tunguzka-rejtely-nyomaban/
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 2 éve 9 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.090 másodperc