Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám

TÉMA: A dogon törzsekrõl

A dogon törzsekrõl 9 éve 4 hónapja ezelőtt #3407

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5560
,





Valamikor a 30-as években 2 francia néprajzkutató - Marcell Griaule és Germaine Dieterlen - több évet töltött a Dogonok között. A tapasztalataikról mindent pontosan rögzítettek a néprajzos feljegyzéseikben. Az azonban, hogy ennek a feljegyzésnek milyen jelentõsége van, csak jóval késõbb derült ki. Az Afrikanisztikai Társaság az 50-es években adott errõl egy könyvet, amire majdan egy Eric Guerrier nevû francia építész, csillagászatbarát, sokirányú érdeklõdéssel megáldott egyetemi tanár figyelt fel. Ez ragadta meg Robert Temple amerikai tudós figyelmét is. Temple, a szanszkrit és más keleti tudományok szakértõje Párizsba utazott, ahol hosszas beszélgetéseket folytatott Dieterlennel, majd elment Maliba, mert a végére akart járni a dogon mítosznak az ûrbõl érkezett látogatókról. Késõbb így mesélte:

"Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illõ részletet ismertem meg."

A dogonok

A Közép-nyugat Afrikában élõ dogon nép, amely mintegy tízszeres Magyarországnyi területen él szórvány törzsi közösségben, (ma többségében Mali területén, Timbuktu közelében) fantasztikus dolgokat mesél el a mitológiájukban az emberiség származásáról, a világ, és azon belül az anyag mûködésérõl. A törzs tagjai szétszórt falvakban, sárból és szalmából rakott kalyibákban élnek. Legeltetik sovány kecskéiket, némi gabonát vetnek és aratnak, tûzifát pedig a Bandiagara-fennsík kopár sziklái között gyûjtögetnek. Ez a törzs még csak írni és olvasni sem tud.

A földjükön található egy a hegy mélyébe vezetõ barlang, melynek falait közel 1000 éves sziklarajzok díszítik. Egy arra kiválasztott ember, a törzs szent embere ül a bejáratánál, hogy õrizze azt. Feladatát egy életre szólóan kapja, élelemmel a törzs tagja látja el. A barlangban csodálatos rajzok és igen érdekes információk fedezhetõk fel.

Az érkezõ csoportok és ûrhajójuk

A dogonok szerint, a Syrius rendszerbõl érkezett látogatóktól származunk, akik két hullámban érkeztek a földünkre. Elõször "Ogo" nevû "asztronauta" érkezett, aki úgy vetõdött ide, hogy egyúttal ûrhajótörést kellett elszenvednie.

A második hullámban érkezetteknek pedig - Nommonak és hét társának - már kifejezetten az volt a "küldetése", hogy a Föld bolygót benépesítse, amelyhez egy hatvanrekeszes ûrjármûben minden szükséges eszközt, felszerelést is magukkal hoztak. Sõt még olyasmiket is, amiket majd csak késõbb akarnak átadni az emberiségnek. Akkor, amikor az emberek már teljesen megszervezték és irányítják, ellenõrzésük alatt tartják a Földet. A vének szerint a Nommók ijesztõ, kétéltû lények voltak az ûrbõl, akik azért jöttek, hogy a Földön elterjesszék a civilizációt, s õk vetették meg a dogonok páratlan kultúrájának az alapjait. A Nommók, akiket õk "a mindenség tanítóinak, a szellemi tanok õrzõinek, az esõosztóknak és a vizek urainak" neveztek, elmesélték nekik, hogyan szálltak le ûrhajó "bárkájukon" az ország északkeleti részén a törzs történetének kezdetén.

A dogonok leírták a leszálló bárka hangját. Úgy mondták, Nommo hangja négyfelõl is szólt, amikor Õ alászállt, s olyan volt, mintha négy nagy kõtömb visszhangozna, amelyeket kövekkel dobálnak meghatározott ritmusban a gyerekek egy igen kicsiny barlangban. A dogonok nyilván így próbálják leírni a mennydörögve vibráló hangot. A szíriusziak indulás elõtt az ûrhajót energiával töltötték fel, amely energia természetesen az anyag legkisebb részébõl (atomból?) állt. Ez talán valamilyen maghasadáson alapuló energia lehetett, vagy valami általunk még nem is ismert fejlettebb technológia. A hajóban minden más szükséges anyagot is felhalmoztak, beleértve az embereket is, akiket majd a földön kell hagyniuk, hogy azt benépesítsék. A nagy ûrhajó 60 rekeszre vagy fedélzeti részre oszlott, s a földetérést követõen sem nyílt meg mindegyik fedélzet, vagyis az ott tárolt tárgyak, anyagok vagy információk egy része ma még titok az emberiség számára. "A többit majd késõbb adják át." Az akkor nagyon megváltoztatja majd a világot - vélik - és hozzáteszik: az ismeretek elõbb lassanként, fokozatosan érnek el hozzánk, aztán egy ponton hirtelen felgyorsul majd az információáramlás, és "oly sebes lesz, mint a szél". Az elsõ szállítmány kizárólag olyasmibõl állt, amire szüksége lehet egy földmûveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó primitív társadalomnak. Tehát akik elindították ezt az expedíciót, azok eleve tudhatták azt, hogy a Földön maximum ilyen fejlõdési szinten álló csoportokat fognak találni. Sõt elég valószínûnek látszik az is, hogy Amma küldöttei már korábban is itt jártak a Földön, csak arra a dogonok nem emlékeznek, mert vagy még õk nem léteztek, vagy a bolygó más részein szálltak le korábban a földönkívüliek.

Égitestekrõl szóló tudásuk

A dogonok tökéletesen megkülönböztetik a csillagokat, a galaxisokat, a bolygókat, és a holdakat. Ismerik és alkalmazzák az égitestek meghatározásbeli különbségeit. Bár a naprendszerbõl csak a négy szabad szemmel látható bolygót ismerik, tudnak arról is, hogy a Föld holdja "halott". A bolygók napkörüli keringésénél egyértelmûen ellipszispályáról beszélnek, és azt is megemlítik, hogy ez nem egészen pontos, mert abban különféle zavarok vannak. Megdöbbentõ azonban a Jupiterrõl és négy általuk ismert holdról a tudásuk minõsége. Hiszen azt állítják, hogy a négy hold úgy kering a Jupiter körül, mintha egy kötéllel hozzá lenne kötve. Mi is csak nem régóta tudjuk, hogy a holdak keringési ideje, köszönhetõen a Jupiter óriási gravitációjának megegyezik a bolygó tengely körüli forgásával. Egyszerû, de bravúros a jelkép, amit használnak a dolgok a megértésére. (Mintegy kötéllel hozzávannak kötve.) Szerintük a tejútrendszerünk is spirál alakú, amely tengelykörüli forgást végez, és azon belül a nap és bolygói úgyszintén. A dogonok elbeszélése szerint a Szaturnuszt gyûrû veszi körül, a bolygók a Nap körül forognak, és naprendszerünket a Tejút felé a Szaturnusz határolja, mint a naprendszer legkülsõ, legtávolibb bolygója. Mellesleg a dogonok szerint az egész világegyetemben rengeteg értelmes faj létezik.

Szíriusz a ES B


A törzs ötvenévenként tartja meg a sajátos és pompázatos szigui-ünnepet. Miért csak minden fél évszázadban van az ünnep? A néprajzkutatók kérdésére a dogonok elmagyarázták a szokatlan ciklus eredetét. Minden ötven esztendõben egy láthatatlan csillag áthalad az égbolton látható egyik fényes csillag elõtt. Fényes csillagként a Szíriuszt mutatták meg, melyet természetesen más névvel jelöltek. Ez az ünnepük periodicitásának oka. A teremtés kiinduló pontja a Sirius Digitariának nevezett kísérõje, amely a Sirius körül kering. A dogonok szerint a Digitaria a legkisebb és legnehezebb csillag. Benne van minden dolgok csírája. Saját tengelye és a Sirius körüli mozgása biztosítja a világmindenség teremtõ erõinek továbbélését..." A dogonok még további meglepõ dolgokat is elárultak: A Digitaria a létezõ "legkisebb dolog", ám egyszersmind a legnehezebb csillag. Anyaga fém, a neve "szagala", fényesebb mint a vas, és olyan nehéz, hogy "földi lény" nem tudja felemelni. Akkora, mint egy ökör kiterített bõre, de 480 szamárrakományt nyom, ami közel 35.000 kg tömegnek felel meg. A Siriusnak a Digitarián kívül még egy kísérõje van, az úgynevezett "emme ya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan irányban és ugyanannyi idõ alatt kerüli meg a Siriust, mint a Digitaria, de pályája hosszabb, vagyis jóval távolabb van tõle.

A barlangjuk falán ábrázolták a Szíriusz A csillagot, valamint egy másik, e körül keringõ csillagot is, a Szíriusz B-t. Errõl a dogonok igencsak sok információval rendelkeznek. Azt mondják róla, hogy nagyon kicsi, de - az õ szavaikkal élve -az "univerzum legnehezebb anyaga" alkotja. Állításuk szerint 50 év alatt kerüli meg a Szíriusz A-t. Az asztronómusoknak 1862-ben sikerült megerõsíteni a Szíriusz B, egy fehértörpe létezését, és csak még késõbb tudták alátámasztani a többi adatot is. A legújabb számítások szerint a Szíriusz B-bõl egy cm3 nagyságú darab mintegy félmillió tonnát nyom, azonkívül a Szíriusz B Szíriusz A körüli kerindési idejét 50,1 évben határozták meg. Ez semmiképpen sem lehet véletlen. De a naprendszerünk más bolygóiról is tudomásuk van, így az Uránuszról, Neptunuszról és a Plútóról is, pedig azokat csak késõbb fedezték fel a szaktudósok. Egy másik érdekes dolog, amirõl a dogonok tudnak, szintén az említett barlang falán látható. A rajzról a tudósok eleinte nemigen tudták megállapítani, hogy mit akar ábrázolni, mígnem egyszer a tudósok számítógép segítségével ki nem számították a Szíriusz A és a Szíriusz B pályáját. Ez a dogon barlangban látható minta pedig teljesen megegyezik azzal a pályával, amelyen - amint az a Földrõl megfigyelhetõ - a Szíriusz B halad a Szíriusz A körül, mégpedig egy meghatározott idõintervallumban, amely történetesen 1912 és 1990 közé esik. Az akkor megjelent lények tehát ezt az idõintervallumot adták meg a dogonoknak legalább 700 évvel ezelõtt vagy még régebben. Ez külön vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy miért éppen ezt az idõszakot jelöltek meg.

Az ûrhajó mûködése

A hajó indulása úgy történt, hogy Amma, a mindenható, a nagytudású isten, egy "nyílást vágott az égbe", hogy a hajó elhagyhassa a startbolygót. Nommó hajója a kozmosznak abból a részébõl hozta az embereket a Földre, ahol az anyag elõször szült életet, hogy azt késõbb átadja a Földnek. Elbeszélésük szerint haladás közben az ûrhajót egy rézlánc kötötte össze Ammával. A részletesebb kérdezõsködésre az derült ki, hogy a rézlánc kifejezést nem kell szó szerint érteni, hanem egyfajta állandó kapcsolatot jelentett a hajó és Amma között, csak mivel erre a dologra egyébként nem létezett megfelelõ szava a dogonoknak, így megpróbálták azt a legszemléletesebben a saját kifejezésükkel leírni. Nagyon érdekesnek találom egyébként ezt a hasonlatot, mert bennem automatikusan a fluidszálak, vagy másnéven idõszálak jutottak eszembe errõl. Lényeg tehát, hogy Amma otthonról irányította a hajót. A Földhöz egyébként nyolc valamilyen idõegység alatt értek ide, bár ezt nem tudni, hogy mennyi idõt takarhat. Az ûrhajó egyébként a tengelye körül forgott, és spirális mozgással közeledett. Amint mondták, a leszállás közben a tér négyszögletû volt, mikor pedig a földre ért, akkor a tér négyoldalúvá változott. Mikor Nommó és társai megérkeztek és kiszálltak, akkor Amma "becsukta az ablakot és felhúzta a rézláncot"

Teremtéstan

A világról alkotott képük nem hasonlítható egyetlen Földi kultúrában létrejöttre sem, hiszen az Isten "Amma" aki megteremtette a világot, inkább hasonlítható egy energiagóchoz, vagy a legerõsebb rendszerezõ erõhöz, mint egy személyes istenhez. Dogonok szerint "Amma" isten egy gömb belsejében teremtette meg a világokat mûködtetõ törvényeket, amely gömbön kívül akkor még nem volt semmi sem. A teremtéskor leírt modellben határozottan utalnak arra, hogy akkor még a távolság (tér) és az idõ nem létezett! Ez egyszerûen döbbenetes, hiszen a szingularitás pont errõl szól. (Lásd az idõfizikai modellt.) Az anyag megjelenésén keresztül született meg a világegyetem. A konkrét anyagkeletkezésrõl már szinte futurisztikus információkkal rendelkeztek, hiszen amit leírnak az a következõ: Ebben a hihetetlenül sûrû energiagömbben, spirálmozgással keletkezik a "po". A po ami a legkisebb részecske, amely pergõ mozgással hangot és fényt sugároz széjjel, bár ez akkor még olyan kicsiny, hogy szemmel nem is látható és nem is hallható! (Tachion?!)

Miután "Amma" kinyitotta a szemét, a méhébõl minden spirális alakban terjeszkedni kezdett! A Dogonok szerint a világegyetem is spirális alakú. Szándékosan írtam világegyetemet, hiszen jól megkülönböztetik az önálló csillagrendszereket, galaxisokat is, hiszen azt is elmesélik, hogy "Amma" sok világot teremtett, amelyek többsége lakott és szintén spirális alakú, mint a mi galaxisunk. Vagyis a Dogonok ismereteibõl már a harmincas években lejegyezték azt, amit mi is csak az ötvenes években tudtunk meg, hogy a tejútrendszer is spirál galaxis! Sõt rendesen képbe voltak állítva, mert tudták, hogy a mi naprendszerünk is a mi spirál galaxisunk, a tejútrendszer része, ami nemcsak, hogy spirál alakú, hanem tengelykörüli forgást is végez. Állítják, hogy a spirális világok lakottak, hiszen "Amma" ahogy a világnak mozgást adott, úgy egyúttal megteremtette az élõlényeket is. Ahogy a föld lakott, úgy más "Földek" is lakottak, ott is vannak élõlények!

A dogonok többek között azt állítják, hogy az õsidõkben az istenek fekete és fehér embereket teremtettek. Mindezt már akkor adták szájról szájra, amikor nem tudhattak még a fehérek létezésérõl sem.

Zimbabwe

A dogonok Szíriusz rajzával hasonlatos építmény-együttesre bukkantak az egykori Rhodesiában. 1868-ban fedezte fel Adam Renders német kalandor Zimbabwe építményét, majd három év múlva Karl Mauch német geológus térképezte fel azt. A Zimbabwe sona nyelven annyit jelent, mint "tisztelendõ ház". A Rhodesiát felváltó Zimbabwe név innen ered. Az építmény lényegében egy ellipszis alakú, száz méter hosszúságú védõbástyaszerû fal, amely húszezer négyzetméteres belsõ teret ölel körül. A fal tíz méter magas, s alapozásának átlagos szélessége négy és fél méter. Habarcsot nem alkalmaztak. A fal megközelítõ számítások szerint százezer tonnát nyom. A hatalmas ellipszis belsejében kisebb ellipszisek találhatók, továbbá kicsiny, falból kialakított körök, végül pedig a külsõ nagy fallal párhuzamosan még egy fal emelkedik. Ily módon a két fal között keskeny folyosó húzódik, amely azonban nem vezet sehova. Az ellipszis alsó felén egy vaskos, felül kihegyesedõ, tíz méter magas kõkúp áll. Teljesen zárt. Az építmény-együttes értelmét nemigen lehet kitalálni, megérteni. Sehol nem látni bejáratot vagy lépcsõfeljárót. Mind a mai napig nem sikerült feleletet kapni arra, hogy mikor emelték Zimbabwét. A romok idõtlennek tûnnek. A dogonok Szíriusz-modellje és a Zimbabwe-i romok között megdöbbentõ a hasonlóság. Lehet, hogy Zimbabwe fekete építõmesterei nemcsak lerajzolták, hanem, a csillagok birodalmából érkezett istenük származására való emlékezésül, fel is építették a Szíriusz-rendszer modelljét, hogy ezzel is kifejezésre juttassák, mennyire reménykednek tanítómestereik visszatértében.

Valamikor a 30-as években 2 francia néprajzkutató - Marcell Griaule és Germaine Dieterlen - több évet töltött a Dogonok között. A tapasztalataikról mindent pontosan rögzítettek a néprajzos feljegyzéseikben. Az azonban, hogy ennek a feljegyzésnek milyen jelentõsége van, csak jóval késõbb derült ki. Az Afrikanisztikai Társaság az 50-es években adott errõl egy könyvet, amire majdan egy Eric Guerrier nevû francia építész, csillagászatbarát, sokirányú érdeklõdéssel megáldott egyetemi tanár figyelt fel. Ez ragadta meg Robert Temple amerikai tudós figyelmét is. Temple, a szanszkrit és más keleti tudományok szakértõje Párizsba utazott, ahol hosszas beszélgetéseket folytatott Dieterlennel, majd elment Maliba, mert a végére akart járni a dogon mítosznak az ûrbõl érkezett látogatókról. Késõbb így mesélte:

"Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illõ részletet ismertem meg."



(emailban kaptam)
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 9 éve 4 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.099 másodperc