Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám

TÉMA: Japán bermuda háromszög

Japán bermuda háromszög 10 éve 3 hete ezelőtt #3266

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5560
A japán Bermuda






Titokzatos eltûnések az Ördög-tengeren A japán Bermuda

Hadseregek, hajóflották, repülõgépek - hogy csak néhányat említsünk azok közül, amik az évszázadok során eltûntek a Sárkány­háromszögnek nevezett csendes-óceáni vizeken. A térség számlájára ugyanis több titokzatos baleset és nyomtalan eltûnés írható, mint a Bermuda-háromszögére. Egyesek számára a rejtélyes jelenségek ufók tevékenységének az egyértelmû jelei, mások viszont azzal érvelnek, hogy a térség olyan víz alatti vulkánokkal és olyan idõjárással rendelkezik, amelynek következtében a tenger néha a gyilkos arcát mutatja.

ordog_tengerA Japán, Tajvan és a Yap-szigetek között fekvõ Sárkány-háromszögnek nevezett terület a kínai mondavilágból kapta a nevét, eszerint a víz alatt olyan sárkányok élnek, amelyek hatalmas hullámokat, örvényeket, sûrû ködöt és viharokat képesek létrehozni.

Az Ördög-tengernek is nevezett vízterületet sokan titokzatosabbnak és veszélyesebbnek tartják a Bermuda-háromszögnél is, ahol számos hajó, repülõgép tûnt el nyom nélkül. A történelemben feljegyzett egyik elsõ nagy katasztrófára 1271-ben került sor a Sárkány-háromszögben, amikor is Kubiláj kán 900 hajós flottájával Japán elfoglalására indult. Ám a mintegy 40 ezer fõs hadseregnek több mint a fele és a hajók jelentõs része odaveszett egy hatalmas tájfunban.

Mongolok a hullámsírban

Tíz évvel késõbb a mongolok még nagyobb hadsereggel, mintegy 3000 hajóval és 140 ezer emberrel próbálták meg újra Japán invázióját, hasonló eredménnyel. Több mint 70 ezer ember halt meg, és a hajók túlnyomó része is odaveszett az Ördög-tengerben. Japánt akkor is a térségben feltámadó szél mentette meg, amelyet ezt követõen a japán történetírás „isteni szélnek" nevezett el. Az Ördög-tengerrõl szóló titokzatos feljegyzések Matthew C. Perry parancsnok - aki elsõsorban arról ismert, hogy hajói kényszerítették ki Japántól, hogy megnyissa kapuit a nyugati világ elõtt - megfigyelésével folytatódnak, aki a Tokiói-öbölben egy hatalmas meteor­szerû kék gömb repülését észlelte. A titokzatos repülõ tárgy 1853. július 8-án hajnalban tûnt fel, és az általa kibocsátott kék fény néhány órán keresztül bevilágította az egész öblöt és az ott tartózkodó hajókat, majd el­tûnt a tengerben.

Az Ördög-tenger térségében tûnt el 1937 júliusában Amelia Earhart is (kis képünkön), a híres nõi pilóta, a repülés egyik úttörõje. Earhart el­tû­né­sé­nek természetesen számos oka lehet - többen felvetették, hogy az amerikai kormány megbízásából Japán ellen kémkedett, és a japán elhárítás végzett vele -, ez az eset azonban csak növelte a térség misztikus hírét.

sarkany_haromszogA területet a japán hatóságok 1950-ben veszélyes zónának minõsítették, majd 1952-ben egy expedíciót szerveztek, amelynek az lett volna a feladata, hogy megoldja az évszázados rejtélyt. A Kaio Maru 5 nevû hajó 22 fõnyi legénységgel és 9 kutatóval a fedélzetén vágott neki az útnak, majd nyomtalanul eltûnt.

A Kaio Maru 5 végzetével és a Sárkány-háromszög történetével néhány éve részletesen foglalkozott a History Channel nevû televíziós csatorna. A film - némileg ellentmondva a csatorna tudományosnak szánt imázsának - a titokzatos eltûnésekre általános magyarázatként az ufóaktivitást említi. Olyan titokzatos helynek ábrázolja a Sárkány-háromszöget, ahol azonosítatlan úszó és repülõ tárgyak jönnek-mennek, miközben a térségbe berepülõk gyakran „idõ­ug­ráson" esnek át, és korábban jönnek ki onnan, mint ahogy bementek.

Gyilkos hullámok

Az ufós magyarázat természetesen mindig kéznél van, ha megmagyarázhatatlan jelenségekkel állunk szemben, a Sárkány-háromszögben bekövetkezett hajószerencsétlenségek nagy részéhez azonban nem volt szükség idegen ûrhajókra. A tragikus eltûnések egyik oka minden bizonnyal az intenzív víz alatti vulkáni aktivitás, 2003-ban például a viszonylag közeli Mariana-árokban is vulkánkitörést figyeltek meg. A felszabaduló hatalmas mennyiségû gáz könnyedén felborít akár nagyobb hajókat is. (Amikor egy óriási gázbuborék eléri a felszínt, a tengerben azon a helyen egy nagy és mély "gödör" keletkezik. Ha ott éppen egy hajó tartózkodik, elkerülhetetlen a katasztrófa. A hajó belezuhan, és összezárul felette a tenger.)

Órias_tintahal

A tenger gigászai: óriástintahal-fogás
Emellett több mechanikai tényezõ egybeesésekor - megfelelõ áramlat, több irányból fújó szél stb. - létrejöhetnek a "gyilkos hullámoknak" nevezett, akár 20-30 méteres hullámok, amelyekkel szemben védtelenek a hajók. Bár tengerészek korábban is beszámoltak már arról, hogy láttak ilyen méretû hullámokat, az oceanográfusok ezeket a beszámolókat nem vették komolyan mindaddig, amíg 1995-ben az Északi-tenger egyik fúrótornyához közel nem mértek több mint 25 méteres hullámokat. 2000-ben egy óceánkutató hajó Skóciához közel mért be egy 29 méteres hullámot. 2004-ben az európai ûrügynökség radarjai három hét alatt tíz olyan hullámot rögzítettek, amelyek meghaladták a 25 métert.

Az Economist magazin a közelmúltban számolt be arról, hogy a Harvard Egyetem és a New Orleans-i Tulane Egyetem kutatóinak laboratóriumi körülmények között is sikerült elõállítaniuk ilyen gyilkos hullámokat. Az egyszerûség kedvéért a kutatók nem tengervízben, hanem laboratóriumi körülmények között modellezték a folyamatot.

A mélység alapzata


A tenger alatti világról és az ott található élõlényekrõl a Biblia több helyen is említést tesz. Ezekbõl kitûnik, hogy ez a világ sokkal gazdagabb, mint ahogyan azt általában gondoljuk. Az elmúlt években például sikerült lefilmezni az óriástintahalat, Jób könyve azonban egy leviatán nevû élõlényrõl tesz említést, amely mellett az óriástintahal kezes báránynak tûnik: - Fogainak sorai körül rémület lakik! Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ sem megy. Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. A szájából szövétnekek jõnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. Orrlyukaiból gõz lövell elõ, mint a forró fazékból és üstbõl. Lehelete meggyújtja a holt szenet, és szájából láng lövell elõ.”
A tengeralatti világról érdekes beszámolót ad Jónás, aki az óriás cethal belsejében valami olyan utazást tett, mint a Mariana-árokba leszálló búvárok. - Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát! Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövõdött fejemre.
A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a Föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a múlásból, Óh Uram, Istenem! Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
Tekintettel arra, hogy a tenger legalján a nyomás normál élõlények számára elviselhetetlen, nem valószínû, hogy Jónás egy mezei ámbrás cettel tette meg a hosszú utat. Jónás történetében a Biblia azt is tudtul adja, hogy a tenger talapzata környékén található a Seol bejárata. A víz alatti univerzum - a gyakorlatilag teljesen feltérképezett szárazfölddel szemben - még számos meglepetést és fehér foltot tartogat.

Szkülla agyarai


szkullaHa sárkányok nem is, de furcsa és titokzatos élõlények élnek az óceánok és tengerek mélyén, amelyek idõnkénti fel-felbukkanásukkal komoly meglepetést okoznak a fenti világban. A New Scientist címû tudományos ismeretterjesztõ hetilap néhány éve arról számolt be, hogy tenger alatti mikrofonokkal egy olyan élõlény hangját rögzítették, melynek mérete a becslések szerint meghaladja az összes ismert tenger alatti élõlény méreteit. A rögzített hang ugyanis túlságosan erõs volt ahhoz, hogy egy bálnától származzon. Egyes vélemények szerint a hang gazdája egy gigászi óriástintahal lehetett, amelyeknek maximális méretei nem ismertek.
Ennek a gigantikus élõlénynek a létezésérõl már a görögök is beszámoltak, valószínûleg Szkülla, akivel Odüsszeuszt hozta össze a rossz sorsa, szintén egy ilyen óriástintahal lehetett: - de õ maga roppant szörny; nem örülne, ki látná õt, még isten sem, közelébe ha érne az útján. Lába tizenkettõ, levegõben leng valamennyi, hat hosszú nyaka van, mindegyiken egy riadalmas fej nõtt, és a fejekbõl három sor foga rémít, sûrû, tömött agyarak, tele éjszínû szörnyû halállal. Teste pedig bent áll, derekáig, az öblös üregben, csakhogy a rémes nyílásból a fejek kihajolnak. S õ ott, szikláját körültapogatva halászgat delphint, tenger ebét, de nagyobb víziszörnyet is olykor - (Homérosz: Odüsszeia, Devecseri Gábor fordítása.)
Arisztotelész teutosznak nevezte el ezt a tengeri szörnyet, megkülönböztetve kisebb méretû fajtársától, a teutisztõl. Párszáz évvel késõbb idõsebb Plinius számolt be egy óriástintahalról Naturalis historia címû könyvében, amelyet Spanyolország partjainál fogtak ki az Atlanti-óceánból. Azokat, akik kifogták, meglepték az állat méretei, színe és rettenetes szaga, amely a beszámoló szerint még a kutyákat is kínozta. Ez a példány mintegy háromszáz kilogrammos volt és kilenc méter hosszú. Az óriástintahal több évszázadon keresztül visszatérõ motívuma volt különféle mondáknak és tengeri történeteknek, mígnem 1861-ben az Alecton nevû francia hajó legénységének sikerült egy darabot leszakítania egy óriástintahalból. Valószínûleg ez az eset ihlette meg Jules Vernét is, aki Húszezer mérföld a tenger alatt címû regényében írt a tengeri szörnyrõl. A 19. század végén többször is találtak partra vetett óriástintahalat, amelyek mérete több esetben is meghaladta a tíz métert. 2002. január 15-én Kutaru Cucsija, a Tokiói Halászati Egyetem kutatója bukkant egy óriástintahalra, és elkészítette az elsõ fényképeket errõl a titokzatos élõlényrõl. Két évvel késõbb Cunemi Kubodera, a Japán Nemzeti Tudományos Múzeum és Kjoicsi Mori, az Ogasawara Bálnafigyelõ Egyesület munkatársa készített mintegy ötszáz képet egy nyolc méter körüli óriástintahalról saját természetes közegében, az Ogasawara-szigetek mellett. 2004. december 6-án Kubodera és munkatársai aztán rögzítették az elsõ filmet is egy nõstény óriástintahalról, szintén természetes környezetében.
A mítoszokban gyakran szerepelnek hatalmas tengeri kígyók és sárkányok, amelyek jelenlegi létezésére nincsen bizonyíték. A nagyon távoli múltban viszont hatalmas méretû, akár sárkányoknak is beillõ állatok népesítették be a tengereket. A tavalyi évben az Oslói Egyetem Természettudományi Múzeuma munkatársainak jól konzerválódott Pliosaurus-maradványokat sikerült feltárniuk a norvég sarkvidéken, a Spitzbergákon.
A 45 tonnásra becsült 15 méter hosszú õshüllõ harapását a norvég kutatók olyan erõsre becsülik, hogy ahhoz képest a csúcsragadozóként ismert T-rex mondhatni egész gyengéd volt; a Pliosaurus számára egy
T-rex könnyû préda lett volna. Hasonló méretû, 12-16 méteresre becsült Pliosaurus maradványaira bukkantak nemrégiben az angliai Devon környékén is. Az állatnak csupán az állkapcsa meghaladta a két métert.

megmagyarazhatatlan.network.hu/blog/megm...irei/a-japan-bermuda
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 10 éve 3 hete ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.080 másodperc