Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám

TÉMA: UFÓ- téma- és videók

UFÓ- téma- és videók 10 éve 6 hónapja ezelőtt #3319

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
.




Az UFO-k léteznek - 94 perces film


--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.

UFÓ- téma- és videók 10 éve 5 hónapja ezelőtt #3325

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
.

Õsi földönkívüliek 1. rész c. film 84 perces






Õsi földönkívüliek 2. rész c. film 84 perces





Ösi földönkívüliek 3. rész c. film 84 perces

--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 10 éve 5 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.

UFÓ- téma- és videók 10 éve 5 hónapja ezelőtt #3328

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
.


--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.

UFÓ- téma- és videók 9 éve 7 hónapja ezelőtt #3635

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
.

UFO vadászok - Gigantikus UFO-k c. film 43 percers


http://video.xfree.hu/?n=szuromieszter|a65313428f3483b046a755c96fd54967




,

UFO Akták - A Brazil UFO zuhanás - az igazság

http://video.xfree.hu/?n=szuromieszter|4c9900392f8860557fcf0f5db25290de





UFO vadászok - Eltûnt UFO akták



http://video.xfree.hu/?n=szuromieszter|616f4d53248eac59501b404832c15c87
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 9 éve 7 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.

UFÓ- téma- és videók 9 éve 1 hónapja ezelőtt #3731

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
.




A Vénuszról jöttem



Omnec Onec

(egykor Sheila)



A Legmagasabb Istenség törvényei

Az elképzelés alkotó ereje



Éjszaka közepe volt a nevadai sivatagi vadon félreesõ hegyeiben, amikor a világító ûrhajó földet ért. A jellegzetes zümmögõ hang egyre halkabb és halkabb lett. Akkor, mint a semmibõl, megjelent a kör alakú hajó oldalán egy kerek nyílás, és több alak lépett le egy közeledõ autó fénycsóvájába. Az egyik egy nagy, megtermett férfi volt hosszú szõke hajjal, ami teljesen el volt rejtve egy kalap alatt. Mellette egy kislány állt és az ûrhajó pilótája.

Percekkel késõbb a termetes férfi és kis szõke unokahúga már úton voltak le a göröngyös sivatagi úthoz, míg a titokzatos ûrhajó eltûzött a csillagos égbe.

A Föld benépesítése óta a legvilágrengetõbb tényfeltárás lesz, hogy ennek a Naprendszernek más bolygóiról emberek jönnek ide, olyan bolygókról, amelyekrõl manapság a legtöbb ember azt hiszi, hogy azokon nem lehetséges élet. Ûrhajóik titokban landolnak a világ félreesõ részein, ahol olyan barátaikkal találkoznak, akiket már befogadott a földi társadalom.

Az újonnan érkezõk legtöbbje valóban beilleszkedik az itteni életbe. Ez olyasvalami, ami már régóta történik. Azonban kevesen vannak, akik tudnak rólunk vagy sejtik, hogy mi létezünk.

Ma, majdnem három évtizednyi hallgatás után (megjegyzés : valójában 36 év telt el 1955 óta, addig az ideig, míg Omnec Onec az 1991 novemberi elsõ arizonai UFO-világkongresszuson közzétette elõször nyilvánosan a származását - kivéve Wendelle C. Stevenst, e könyv amerikai kiadóját, aki már a nyolcvanas évek elején tudott Omnec vénuszi eredetérõl), el lehet mondani az igazságot arról a hideg sivatagi éjszakáról. Eddig a pillanatig, ami számomra néha úgy tûnik, mint egy örökkévalóság, egy Sheila életét éltem. Sheila azonban csak addig volt a nevem, amíg el nem jött a megfelelõ ideje annak, hogy elmondjam a Föld embereinek, ki vagyok én valójában és igazából honnan jövök. Ez az idõ elkövetkezett.

Az én valódi nevem Omnec Onec. Azon az éjszakán én voltam az a kis szõke lány, és a mellettem lévõ megtermett férfi Odin volt, a szeretett nagybácsim. Mindketten Titániáról jöttünk, arról a bolygóról, melyet ti Vénusznak neveztek. Már gyerekként elhatároztam, hogy életem hátralévõ részét a Földön szeretném tölteni, amely mindenekelõtt egy sorsommal összefüggõ ügy volt, karmikus okokkal.

Én egyike vagyok azon szomszédos bolygókról származó emberek ezreinek, akik a Földet teszik otthonukká. Néhányan közülünk csak addig maradnak, amíg be nem töltöttek egy speciális küldetést, sokan döntöttek azonban bátran úgy, hogy itt töltik el életük hátralévõ részét. Ezeknek a fejlett bolygóknak tudósai, orvosai, nevelõi, mûvészei, mérnökei és átlagos polgárai élnek és dolgoznak észrevétlenül a Föld lakosai között.

Az az elképzelés, hogy a Föld nem lehet az egyetlen bolygó a világegyetemben, amelyen intelligens élet van, manapság nagyon széleskörûen elterjedt. Emberek milliói hiszik, hogy az un. ufók között vannak távoli, a Földnél fejlettebb bolygók ûrhajói is. Az "ufó-hívõk" közül a nem ijedõsek és kalandkedvelõk még egy lépéssel tovább fognak menni, mialatt olvassák az életem történetét, és egy idõre félre fogják tolni az e naprendszerbeli bolygókról szóló elõre gyártott véleményeiket.

Abban a mélységes reményben írok a Vénuszon folyatott életemrõl, hogy az emberek ráébrednek az igazságra, bármilyen hihetetlen is legyen az. Szomorú az, hogy oly sok éven keresztül sulykolták a puszta, sivár és életellenes bolygók képeit az emberek fejébe. Alig van olyan gyerek, aki úgy járja ki az iskolát, hogy ne azt tanulta volna, hogy a Vénuszon és a Marson szélsõséges körülmények uralkodnak. Úgy tûnik, hogy a távcsövek és az ûrszondák is mind ugyanezeket állítják. Így nem csoda, hogy manapság az embereknek alig van elképzelésük arról, hogy ott kint az ûrben valójában mi is létezik. (Megjegyzés: Hogy a Vénuszon, Holdon, Marson stb-n még 3D-s körülmények között is van magasabb szintû élet, ezt a hivatalos csillagászat több mint 130 éve észleli, épp úgy a hivatalos kamu-ûrkutatás is több, mint 50 éve.

Viszont ezeket az észleléseket nem adják ki a nyilvánosságnak, hanem az ortodox tudományos intézeteken, meg az ezeket képviselõ, hivatalosan futtatott csillagászokon és más tudósokon, mint fellebbezhetetlen tekintélyeken keresztül az emberiségnek nagyjából Percival Lowell haláltól (1916) fokozatosan egy halott, élettelen világegyetem képét hamisítják be, hogy az ember továbbra is kozmikusan magányosnak érezze magát, és így az állandó belsõ félelempszichózisát fenntartva a teste elvesztésétõl, társadalmi szinten is korlátlanul manipulálható maradjon)!

Személyes tapasztalatomból tudom, hogy a Naprendszerünk bolygóiról szóló divatos elképzelések legtöbbje messze áll az igazságtól. Az évszázad legnagyobb kormányzati titka az, hogy fejlett emberi civilizációkat fedeztek fel sok bolygón a Naprendszerünkben. És azok az ûrhajók (ufók), amelyek naponta láthatók felettünk valahol, közülük néhányan ezekrõl a bolygókról származnak. A világ kormányai azt is tudják, hogy olyan emberek, mint én ezrével élnek észrevétlenül a földi lakosság között.

Olyan okokból, amelyeket késõbb fogok elmagyarázni, minden kormány és hadsereg a Földön az összes hatalmukban álló eszközt beveti azért, hogy elfojtsa és elnyomja az összes információt, melyek az un. ufó-tanúktól, az ûrszondák felvételeirõl, ûrhajósoktól, csillagászoktól vagy más olyan személyektõl származik, aki tudhat rólunk. (Azt persze nem állítom, hogy minden ûrhajós és csillagász tisztában van a tényekkel.) Eközben a nyilvánosság automatikusan elfogadja a megbízhatatlan kormányköröktõl és csillagászoktól a magyarázkodásokat, és ezzel az emberek meg is vannak elégedve.

Így nem csoda, hogy az igazság mennyire hihetetlen! És ezért azt is meg tudom érteni, hogy miért nevezi a közvélemény az olyasféle embereket, mint amilyen én magam is vagyok, csalóknak. Mert sokkal egyszerûbb hinni az ûrszondák legutolsó (meghamisított) felvételeinek, mint mögötte egy nagy titkot sejteni!

A valóságban a Vénusz és a többi 11 bolygó is nagyon eleven, élettel teli. (Megjegyzés: George Adamski már az utolsó, 1961-es 'Flying Saucer Farewell'c. könyvében közzétette a 12 bolygós Naprendszerünkrõl szóló tanítást)!

A naprendszerünk bolygóinak több mint felén van emberi élet. Azok a civilizációk, amelyekrõl én tudok, spirituálisan ( lelkileg ) és technológiailag is mind lényegesen fejlettebbek és régebbiek, mint bármelyik faj, amely jelenleg él a Földön. A bolygóinknak ezen családján túl van még számtalan további naprendszer is, melyek legtöbbjén szintén van emberi élet. Mert az, amit mi embernek nevezünk, valójában egy egyetemesen teremtett élõlény!

És mielõtt folytatnám életem történetét, magyarázatot fogok adni a mi népünk szempontja szerint számos kérdésre, melyek a földi ember eredetével kapcsolatosak. Mert végül is egyre több ember kezdi újragondolni az ember múltjára vonatkozó hagyományos történeteket. A régészek elismerik, hogy több tíz- vagy százezer évvel ezelõtt valóban létezhettek a Földön magasan fejlett civilizációk. Ahhoz is elég támpont van, hogy az ember a történelem

elõtti idõkben rendelkezett a mainál fejlettebb technológiákkal. Vannak jelei továbbá annak, hogy a földi civilizációkat a történelem folyamán más bolygók élõlényei látogatták meg és támogatták. Én ezt már régóta tudom. Ez igaz.

Minden korban volt befolyása a világegyetembõl érkezett látogatóknak szerte e glóbuszon élõ emberek kultúrájára és technológiájára. A Föld titkos irodalma szól repülõ ûrhajókról és emberre hasonlító élõlényekrõl, akik leszálltak a mennybõl és nagy csodákat vittek véghez. A legendák és a mítoszok szintén tesznek említést emberhez hasonló élõlényekrõl, akik leszálltak a Földre és éltek annak lakói között. Léteznek olyan városoknak romjai, melyeknek építészetét nem lehet utánozni modern technológiával, és amelyek kõbe vésett hagyatékai világosan tanúskodnak azokról a földönkívüliekrõl, akik megépítették azokat. Szerte a világon megmagyarázhatatlan dolgokról szóló beszámolók, úgy tûnik, mind ugyanazt a történetet mondják el. Az õskor embere lényegesen intelligensebb volt, mint ahogy azt manapság feltételezik, és sohasem volt teljesen magára hagyatva.

Azt a vénuszi falut, amelyben én születtem és nevelkedtem, úgy hívják, hogy Teutónia, ami azt jelenti, hogy "Németországból származó". Egy briliáns német tudós emlékére nevezték el így, aki a Vénuszra jött és ott hozzájárult a mi népünk fejlõdéséhez. Mint gyermek, a földi emberek történelmét Teutóniában, a Történelem Templomában ismertem meg, ami egy olyan tanító intézet, mely jobban hasonlít egy idõgépre, mint egy iskolára.

a-venuszrol-jottem.jpg

Évmilliókkal ezelõtt szálltak le elsõ expedícióink Kal Naar-ra (Föld), a legfiatalabb bolygóra. Több bolygó ûrtudósai úgy figyelték a Földön folyó evolúciót, hogy kutatóhajókat küldtek oda. Meg kellene ehhez még említenem, hogy egy naprendszer bolygóit nem mind egyszerre teremtik meg. Azok folyamatosan keletkeznek, utána átmennek egy virágzó fejlõdési szakaszon, majd végül kihalnak. Azaz : állandóan történik az új bolygók benépesítése és az elhalók elhagyása.

Expedícióink megállapították, hogy ebben a Naprendszerben a Föld a legzöldebben és leggazdagabb vegetációval benõtt bolygó. De bármennyire is szép volt, az egész bolygót a benépesítésre hamarosan alkalmatlannak tartották. Kétségtelen, hogy a mi népünk számára nagyon veszélyes volt az idetelepülés. Amikor ez elterjedt a közvéleményben, a Föld úgy vált ismeretessé, mint az életellenes, negatív bolygó. Ezért nevezték el Kal Naar-nak, ami "negatív gyerek"-et jelent. Ezek után a tájékozódó utazások után senki sem maradt ott hosszabb idõre a feltétlenül szükségesnél.

A Föld egyik problémája abban áll, hogy csak egy holdja van. Normális esetben a fizikai univerzum bolygóinak 2 vagy több bolygójuk van, úgy, hogy azok ki tudják egyenlíteni egymás hatását. Ha egy bolygónak nincs holdja, az is jó, de ha csupán csak egy holdja van, az ki tudja billenteni egyensúlyából a bolygót. Ezért olyan egyedülálló a Föld ebben a Naprendszerben.

Amikor a Hold körülkeringi a Földet, vonzereje enyhén eldeformálja azt, és elõidézi a tengermozgásokat (ár-apály). Ha a tengermozgások lettek volna az egyetlen probléma, kutatóink örültek volna. A Holdnak azonban befolyása, hatása van minden egyes élõlényre is, aki úgy döntött, hogy itt fog élni, vagy aki az összes koron keresztül itt született. A Hold ugyanolyan nagy mértékben van ránk hatással, mint az óceánokra, részben a testeinkben lévõ víz révén. Ez hátrányosan hat szellemünkre és érzéseinkre, ami egy olyan állapot, mely az egész történelmen keresztül létezett és egész addig létezni is fog, amíg csak egy Hold van.

A problémák egyike a negatív érzések feléledése, ami tulajdonképpen egy önpusztító erõ az emberben. Az elmebetegségek is összefüggnek a Hold-fázisokkal, és a holdkórosság szó is innen ered. Azoknak a látogatóknak, akik ide jönnek, gyakran ajánlják, hogy telihold alatt igyanak sok vizet, hogy jobban tudjanak alkalmazkodni az itteni élethez.

De nemcsak arról van szó, hogy a Hold játszik az emberek érzéseivel, hanem ez az egész egyensúlyzavaró hatás csökkenti az ember élettartamát is. És mert a földi rezgések sokkal durvábbak és sûrûbbek, mint a vénusziak vagy a marsiak, itt sokkal több a betegség és a depresszió is. Így tehát a Föld jó okból korai éveiben egy nem kedvelt bolygó volt, melyet nem telepítettek be addig, amíg drasztikusan meg nem változott az élet a Vénuszon és szomszédos bolygókon.

Szociális és kulturális reformok a Vénuszon sok ezer éven keresztül csak nagyon lassan érvényesültek. Az élet, mint manapság a Földön, nagyon nehéz volt, sõt, még rosszabb, és az átkozott nép elhatározta, hogy tesz az ellen valamit. Az áttörést egy egész bolygóra kiterjedt forradalom hozta meg, olyan, amilyent a Föld még nem látott. Ez vérontás nélkül egyszer s mindenkorra megszüntette a pénzt és az osztálystruktúrát. A vénuszi nép tudata egy bizonyos pillanatban olyan alapvetõen megváltozott, hogy az egykor gazdagoknak és hatalmasoknak nem maradt más választásuk, mint hogy magukat is megváltoztatják, vagy elhagyják a bolygót. A megfelelõ idõben a többi bolygó ugyanezeket a szülési fájdalmakat érezte.

Véletlenül (?) a Föld volt a legközelebb esõ betelepíthetõ bolygó, úgyhogy azok, akik elhagyták a Vénuszt ( a hatalmukat féltõ elit ), itt próbáltak szerencsét. Érkezésükkor a legjobban fel voltak szerelkezve fejlett technológiákkal, beleértve antigravitációs hajtású ûrhajókat, elektromosságot, napenergia- és atomerõ-hasznosítást és sok hatalmas készüléket, amilyeneket a földi ember még nem fedezett fel eddig újra.

Kormányzatuk és életmódjuk lényegében ugyanaz volt, mint amilyet bolygóhazájukról ismertek. Az volt rájuk jellemzõ, hogy egy kisebbség profitált sokak erõfeszítéseibõl. A rabszolgaság általános volt. Egy ideig virágzottak a civilizációk.

Az elkerülhetetlen vég azonban bekövetkezett. Már rögtön olyan szenvedélyekbe bonyolódva, mint a mohóság, hiúság és a gyûlölet, ezek a frissen érkezettek ennek a kiegyensúlyozatlan bolygónak a negatív hatásai alá kerültek. Az emberek érzései egyre forróbbá váltak, az átlagos élettartam lecsökkent és a természeti katasztrófák egy lidércálommá változtatták az életet.

A Föld a magaslatok és mélységek bolygójává vált, hasonlóan, mint manapság.

Háború és pusztulás lett úrrá újra ismétlõdõ ciklusokban. Ez addig fog tartani, amíg az emberek lelkileg (spirituálisan) fel nem nõnek, ami még nem történt meg. Az eredeti benépesítést végzõ civilizációkkal atomháborúk és katasztrófák végeztek, és így lassan generációról generációra egyre jobban elveszett a tudás és a kultúra is. Az elemek elleni puszta túlélésért folytatott harc annyi idõt vett igénybe, hogy ez a fiatalság képzésének

rovására ment és így értékes tudás ment veszendõbe. Az erõsebbek minden korban arra törekedtek, hogy uralkodjanak a gyengébbek felett.

Lemuria kora elõtt, Mu országában két faj volt a Földön. Ám nem úgy, mint a bolygóhazájukban élõ emberek, az itteni népek közül egyik sem tanulta meg a háború leckéibõl, hogy béke által érjen el haladást. A történelem elõtti idõszakok a Földön így nem mások, mint a nagy, egymást felváltó civilizációk végtelen története, amelyek a Föld kiválasztott régióit uralták.

Lemuria virágzott és elmúlt mint az összes többi, annak ellenére, hogy az egyik legfejlettebb civilizáció volt, ami csak kialakult a Földön. Karahota, a fõváros most a nagy Gobi sivatag homokja alatt nyugszik. Ott is megvalósult a szegényeknek a kapzsi és hatalmas uralkodó osztály általi teljes elnyomása. Az ország egyik óriási területe hirtelen elsüllyedt a mai Csendes-óceánban és alig maradtak utána nyomok.

Atlantisz egy nagy szigetkontinens volt, amely a mai Atlanti-óceánban létezett. Az atlantiak a mai modern embert sok tekintetben túlszárnyalták, de nekik is a fejük fölé nõtt a technológiájuk, ami akadályozta lelki (spirituális) érésüket. Nukleáris tesztek és más technológiai visszaélések következtében a kontinens kettétört, és az utolsó szigetek egyetlen nap alatt süllyedtek el a tengerben és nagyon kevés túlélõt hagytak maguk mögött.

Ezekben a zavaros években a Bolygók Testvérisége a Földet olyannak látta, mint egy éretlen gyereket, akinek vezetésre van szüksége. Mialatt itt a civilizációk fejlõdtek majd újra összeomlottak, ûrhajók szálltak le a Földre a Vénuszról, a Marsról, a Szaturnuszról és a Jupiterrõl, és folyamatosan jöttek ide embereink, hogy itt éljenek. Ez az a 4 bolygó, amelyik a Föld betelepítésért felelõs; mindegyik egy-egy hazája volt annak a négy eredeti emberfajnak, amelyik itt fejlõdött:

A fehér faj, melyet sok ember úgy ismer, hogy az 'árják', a Vénuszról jött. Mi vagyunk azok a nagy "angyalszerû" élõlények, akikrõl olyan gyakran esik említés a ti un. ufó-találkozásokról szóló esetleírásaitokban. Normális esetben mi 7-8 láb ( 2,38 - 2,72 m ) magasak vagyunk ( asztrális szinten ), és hosszú, szõke hajunkról és kék vagy zöld szemeinkrõl vagyunk ismertek.

Kezeink szélesek, hosszú, elvékonyodó, keskeny ujjakkal, amelyek az erõs középsõ ujj felé hajlanak, úgy, hogy a kéz majdnem úgy néz ki, mint egy gyertya lángja. Nagyon figyelemre méltóak a szokatlanul magas homlokunk, a nagy és egymástól viszonylag messze elhelyezkedõ szemek és a magas arccsontok. Halántékaink a szokásosnál jobban beesettek, és alig láthatóak kis, csontos homlokdudoraink jobb és bal oldalon, amelyeket eltakar az a mód, ahogy hajunkat viseljük.

A sárga faj a Mars bolygóról származik. Az ilyenek cingár emberek, kis alkatúak, aranyos vagy sötétbarna hajjal és olajzöldes - sárgás bõrszínnel. Nagy, ferdevágású szemeik színe a szürkétõl a sötétbarnáig terjed. A marsiak zárkózottságukról ismertek és futurisztikus, többszintesre épített városaikról, amilyeneket un. tudományos-fantasztikus ( sci-fi ) illusztrációkon látunk. (A marsi élet rezgésszintje természetesen szintén nem esik bele a mi fizikai sûrûségtartományunkba.) A marsiak a keleti népekkel és a régi spanyolokkal rokonok.

A vörös faj a Szaturnuszról jött a Földre, bár az elõször a Merkúron fejlõdött ki. Egy, a Merkúr keringési pályájában bekövetkezett változás közelebb vitte a bolygót a Naphoz, és amikor az életfeltételek megromlottak, az emberek kivándoroltak a Szaturnuszra. A szaturnusziak hajszíne vöröstõl barnáig terjed, arcszínük vöröses sárga - zöld szemekkel. Ez egy magas növésû, zömök, vaskos nép, amelynek hozzátartozói a mi Naprendszerünkben atlétikus alakjukról ismertek. Hozzájuk tartoznak az atlantiak is, meg az amerikai indiánok, akik vissza tudják vezetni az eredetüket a Szaturnuszig. Többek között az egyiptomiakat és az aztékokat is erõsen befolyásolták a szaturnusziak.

A fekete faj a Jupiteren fejlõdött. Ez egy magasra nõtt, fejedelmi kinézetû nép széles arcokkal és széles állkapcsokkal. A jupiteriek hajszíne mélyen csillogó fekete és szemeik színe a bíborvöröstõl a rózsaszínig terjed. Ez a nép csodálatos hangjairól is ismert, és nyílt, barátkozó, közlékeny természetérõl. Leszármazottaik Afrikában és a világ más részein élnek.

A harcos és fáradságos évszázadok folyamán a Föld sosem lett elfelejtve vagy elhanyagolva. Az anyabolygók együtt érzõ emberei mindig is jártak itt, hogy segítsenek fajaiknak. Voltak idõszakok, amelyekben a Földön élõ emberek még emlékeztek igazi örökségükre és megismerték, szívesen fogadták a világûrbõl érkezõ látogatókat, valamint azokat is, akik tõlük közöttünk éltek. De a barbár korszakokban és az utóbbi években is, a földönkívüliek óvatosabbak lettek jelenlétük ismertté tételével.

Lemuria és Atlantisz ideje alatt becsültek minket, földönkívülieket a földi emberek a lelki (spirituális), kulturális és technológiai haladásukért tett fáradozásainkért. A Szaturnusz népe például segédkezett Atlantisz felemelkedésében. A régi Egyiptomban szoros kapcsolat állt fenn a földönkívüliek és a fáraók között. Akkoriban más bolygók tudósai szellemi (spirituális) és technológiai tudást hoztak a Földre - mint Atlantisz idején is. Azok között a mérnökök között, akik a piramisokat építették, voltak más bolygókról származó emberek is. Az egyiptomi magas kultúrát erre a befolyásra lehet visszavezetni.

Nem volt ez másképp a múlt úgynevezett sötét korszakaiban sem. Azokban az idõkben is voltak itt ûrutazók, de ahelyett, hogy annak tekintették volna õket, akik valójában voltak, isteneknek tartották õket. A világ sok legendája és titkos irata beszél róluk itt, a Földön végzett munkájukról.

A földönkívüli látogatók is megtapasztalták ebben a folyamatban a saját leckéiket. Tapasztalataikból megismerték a Föld különös természetét és észrevették, hogy milyen gyorsan kihasználtak egy-egy új technológiát a hatalomért és uralomért folytatott harcra és hogy milyen problémák keletkeztek ebbõl. Nagyon óvakodtak a földi emberektõl és idõvel már nem osztották meg velük annyira szabadon tudásukat. Amikor a tudásnak ez a visszatartása elkezdõdött, a Földön lévõ civilizációk már alig tudtak valamit igazi örökségükrõl. A bolygók inkább több szellemi (spirituális) vezetõt küldtek ki, és technikai segítséget most már csak kis, jól biztosított adagokban adtak át.

A bibliai idõitekben a világegyetembõl jött látogatók nagyobb hatást fejtettek ki a földi emberek lelki (spirituális) fejlõdésére. Sok próféta és szellemi vezetõ volt földönkívüli. Ótestamentumotok sok ûrhajókra, mennybõl jött élõlényre vonatkozó utalást tartalmaz, és olyan szellemi (spirituális) vezetõket ír le, akik kimentek az emberek közül, hogy Istennel beszéljenek. A világ sok más része is kapott látogatókat a "mennyekben lévõ Istenektõl", akik szellemi ( spirituális) igazságokat hoztak az embereknek.

Egy bizonyos említett (atlantiszi) korszak óta soha többé nem adtak át nagyvonalúan teljes technológiákat a Földnek. Ehelyett tudósokat iktattak be egyes társadalmakba, akiknek az volt a feladata, hogy észrevétlenül (mivel földönkívüliek) segítsenek az emberiségnek és akadályozzák meg a tudással való minden visszaélést. Ugyanez történik ma is.

Idõközben a tudomány és technológia új növekedési impulzust kapott. Újra felfedezték az elektromosságot, az acélt, a gépeket, a légi jármûveket, az atomenergiát és sok minden mást.

A háborúk azonban tovább folytatódnak, és egyre pusztítóbbakká válnak, a legtöbb ember pedig még most sem tud semmit a sok szomszédos bolygón folyó alkotó élet áldásairól. (Megjegyzés: ezért kulcs a spirituális UFO-kutatás Magyarországon ma még ismeretlen szellemi irányvonala, és az ez által feltárt tudás, mivel így megismerhetjük saját jövõnket is, azaz a Magasan Fejlett Társadalmak életet! - vagyis fölösleges állandóan erõlködni a földi egonak azért, hogy valami új társadalmi és technológiai rendszert kitaláljon, mivel azt évmilliókkal ezelõtt tökéletesen megalkották és azóta is rendkívül hatékonyan mûködtetik a testvérbolygóinkon!)

A 40-es évek végén hirtelen feltûnõen gyakran jelentettek un. ufó-észleléseket, és az emberek csodálkoztak, hogy ezek az un. ufók repülési manõvereikkel kitértek a legmodernebb repülõgépek elõl. A kormányok és a hadseregek az egész világon egy rejtély elõtt álltak, érdeklõdésük a lehetõ legnagyobb volt és ugyanannyira hallgattak.

Abban az idõben csak egy pár ember tudta e Föld iránt megnövekedett érdeklõdésnek az okát. Továbbfolytatott kísérletekkel egyes tudósok olyan radarsugarakat fejlesztettek ki, amelyekkel végül elérték a Vénuszt, és az ottani megfigyelõ állomások valami olyasmit vettek, ami Földrõl érkezõ vészjeleknek tûnt. Föld körül állomásozó földönkívüli ûrhajókról erre választ küldtek nekik. A földi szakértõk azonban nem tudták megfejteni a jeleket, de helyesen számították ki, hogy a jelek egy közeli, Föld körüli pontból érkeztek.

a-venuszrol-jottem-3.jpg

A vénusziak aztán kutatóhajókat küldtek ki. Ám amit itt találtak, az elég nyugtalanító volt. Egy bolygó, amelyen egyre hatalmasabb erejû atomfegyvereket hoznak létre és robbantanak fel. Az utolsó 50 év alatt a Földön roppant nagy technikai haladás ment végbe, miközben azonban a lelki (spirituális) fejlõdés alig volt számottevõ. Arról szomorú helyzetrõl volt tehát szó, amit az elõbb Atlantisznál és Lemuriánál is láttunk. A rettegett nukleáris fizika újjászületése a Bolygóközi Testvériség tudósai és szellemi vezetõi számára nagy aggodalom forrásává vált. Azért is, mert õk tudták, hogy a Föld problémái továbbá nem korlátozódnak egyedül erre a bolygóra. Az atomerõ birtokában ez a bolygó fenyegetéssé vált az egész Naprendszer számára is.

A Föld nemzetei eközben észlelték az un. "misztikus ufókat" fõvárosok, ipari területek, katonai bázisok, kutatóközpontok és atomkísérleti zónák fölött is. Ekkor már nem volt kétséges, hogy ezek az ûrhajók személyzettel rendelkeztek és a mozgásukhoz fölényesen fejlett technológiát használtak. A magas rangú katonák elkezdtek aggódni.

Viszont elég rossz volt az, hogy a földönkívülieket misztifikálták, de a velük kapcsolatos igazság megismerése még rosszabb volt! A földi vezetõk nem voltak felkészülve arra a sokkra, hogy fejlett emberi élet mindenütt létezik. Mindez akkor érte el tetõpontját, amikor a Bolygók Testvériségének képviselõi, azonosságuk kielégítõ igazolásával, kapcsolatba léptek a Föld kulcsfontosságú személyeivel. Több amerikai elnök tapasztalta meg elsõ kézbõl ezt a döntõ igazságot! Üzeneteink tanácsokból és meggyõzési kísérletekbõl álltak, de sohasem tartalmaztak erõszakra való utalást.

A hosszabb idõn át zajlott többszöri eszmecsere alkalmával a földi vezetõk sokat tanultak a bolygókról és azok népeirõl. Képviselõink kinyilvánították, hogy legfejlettebb erõik képessége ellenére nem akarnak beavatkozni a Föld ügyeibe. Mert ha akartuk volna, abban az idõben nagyon könnyen meghódíthattuk volna a Földet! De az nem állt összhangban spirituális hitünkkel, amely meghagyja minden egyénnek a szabadságát arra, hogy saját döntéseket hozzon és saját tapasztalatokat szerezzen.

Akkor sem avatkoznánk be, ha egy olyan atomháború kezdene kialakulni, amely veszélyeztetné képviselõinket vagy ûrhajóinkat. Mi már nem gyilkolunk, még önvédelembõl sem, egyénként sem és népként sem. Ezeknél a tárgyalásoknál az atomenergia és annak veszélyei képezték a fõ pontokat. Mindkét nagyhatalmat behatóan figyelmeztettük egy nukleáris szembenállás veszélyére és értelmetlenségére. Tudósaink világossá tették a

leghatalmasabb katonai vezetõk és az atomtudósok számára, hogy önpusztító dolog az atomkísérletek folytatása. Elmondtuk nekik, hogy a mi ûrhajóink fedélzetein lévõ mûszerek olyan (sugárzási) károkozást fedeztek fel, amelyekrõl a földieknek fogalma sem volt.

Felhúzott szemöldökök és kifogások alkották a reakciót, amikor a politikai rendszerek kerültek szóba. Saját tapasztalataink megmutatták nekünk, hogy a 2- vagy 3-párti rendszer számtalan problémát okoz, mert a lakosságnak egy nagy része mindig elégedetlen és boldogtalan azzal, amit az uralkodó párt tesz, és hogy egyetlen párt sem tud valaha is valóban jó lenni. Ehhez jön még, hogy a korrupciót, igazságtalanságot és pusztító versenyt szabályosan beépítenek a rendszerbe. Hangsúlyoztuk, hogy ez nem puszta elmélet, és hogy már más bolygóknak is meg voltak ugyanezek a problémái, mielõtt még benépesítették a Földet.

Megmutattuk, hogy a naponkénti hatalmi harcok pusztítóak, hogy a nemzetek közötti vitatkozások, veszekedések legtöbbször pusztán gyerekes dolgok és hogy valódi demokrácia igazából sehol sem létezik ezen a bolygón. Mert ennek a világnak a nemzeteit valójában a jólétben élõk oligarchiái, a kizsákmányolók kis csoportjának politikai és gazdasági vezetõi kormányozzák.

A pénz az õ életnedvük. Nincs fogalmatok arról, hogy valójában milyen hihetetlen hatalma van ennek a pénzzel történõ uralkodásnak. Ám az igazi kép ezzel kapcsolatban legalább annyira sokkoló és hihetetlen, mint a közeli bolygóink életérõl szóló igazság.

Nos, mi volt az eredménye ezeknek a tárgyalásoknak? A két szuperhatalom és bizonyos számú nemzet beleegyezett abba, hogy befejezik a légkörben végzett atomkísérleteket és eltávolodnak a tömény elrettentési koncepciótól, ami halálos biztonsággal egymás kölcsönös megsemmisítéséhez vezetne. Népünk legtöbb javaslatát azonban visszautasították, és ugyanabban az idõben bevezették a titoktartásnak egy mai napig tartó korszakát. Túl sok hatalommal bíró embernek túl nagy személyes érdeke fûzõdik ahhoz, hogy ne derüljön fény az igazságra. Mert ha a mi létünk általánosan ismertté válna, akkor a Föld bolygón megszûnne a széles körben elterjedt korrupció és kizsákmányolás.

Itt az embereknek csak egy nagyon kis százaléka birtokolja a világ erõforrásainak, a termõföldjeinek, a gyárainak és vagyonainak a nagy részét, és a pénz az eszközük az uralmuk fenntartására. Lehet, hogy nehéz megérteni, de mi a Vénuszon megtanultunk pénz nélkül élni. Ennek eredményeképpen nálunk már nincs az anyagi javaknak és a pénzeszközöknek a halmozása, de kizsákmányoló média sincs. Ez meglehetõsen pozitívan hat a tudatunkra. A

Vénusznak nincsenek központi vagy nemzeti kormányzatai, és semmi sincs, ami egy osztálytársadalomra hasonlítana. A Földnek azon jól élõ, hatalommal rendelkezõ emberei, akik tudnak rólunk, nem akarják, hogy a tömegek megismerjék a mi életmódunkat. Számukra a titoktartás túlélésüknek egyik záloga.

Az energiaiparban pénzügyileg érdekelt emberek kínosan ügyelnek arra, hogy elnyomjanak mindent, ami az un. ufókkal és azok utasaival kapcsolatos információ. Ugyanis a technikailag fejlett bolygókon a szükséges energiát mágneses és napenergia biztosítja. Mivel ezek korlátlanul rendelkezésre állnak és kis költséggel járnak, az ilyen fejlett technológiák itteni bevezetése kiiktatná a hagyományos energiaipart. A mágneses energiát arra is használják, hogy ellássák un. repülõ csészealjainkat és nagy anyahajóinkat.

És ha itt mindenki rendelkezne egy ilyesféle jármûvel, melynek üzemeltetési költségei majdnem nullára tehetõk, nem lenne többé szükség autókra, hagyományos repülõgépekre és hajókra. Az autópályák, a vasúti sínek, a repülõterek meg még pár száz egyéb létesítmény is fölösleges lenne akkor. Az embereknek nem kellene többé városokban élniük, mert egyszerû, gyors és olcsó lenne naponta akár több ezer kilométeres távolságot is megtenniük. Micsoda veszteségeket jelentene ez a jelenlegi uralkodó körök számára!

Az õ álláspontjuk világos: a szomszédos bolygókról származó technológia egy olyan változást hozna, ami számukra nem kívánatos; õk, mint az önzõ emberek, a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek.

Nekünk, vénusziaknak ma is egy sor ellenségünk van itt. És annak ellenére, hogy a legtöbb (egyszerû) ember tárt karokkal fogadna minket, mi a Földet még mindig egy barátságtalan bolygónak tartjuk. A hadsereg, a rendõrség és megijedt polgárok fegyverrel lõttek az ûrhajóinkra, amint felfedezték azokat, annak ellenére, hogy mi semmilyen ellenséges szándékot nem mutattunk. Ez jó ok volt arra, hogy elkerüljük a lakott területeket.

A Testvériség tiszteletben tartja a Föld éretlenségét, amely ennek a bolygónak a viszonylag fiatal életkorával függ össze. Így a lakosság leginkább negatívan reagál az olyan váratlan látványra, mint amilyenek a mi ûrhajóink, melyek az õ elképzeléseik számára teljesen idegenek. Az ember olyan sok háborút és katasztrófát élt meg a Földön, hogy a más bolygókon való élet gondolata nem túl megnyugtató. A földönkívüli teremtmények inváziójáról szóló un. science-fiction filmjeitek áradata pedig minden volt, csak nem segítség nekünk.

A mi ûrhajóink legtöbbször rejtve maradnak, mikor ellenséges terület felett repülnek, még akkor is, ha maguk az ott élõ emberek esetleg ezt nem tartják ellenségnek. A kormányok és a hadseregek barátságtalan eljárásának pedig az is a következménye, hogy a hatalom mindent elkövet, hogy szigorú hírzárlatot tartson fenn az aktuális észlelésekkel, leszállásokkal és találkozásokkal kapcsolatban.

Könyveket írtak errõl, melyek feltárják, hogy hogyan ellenõrzik a katonák és a titkosszolgálatok egyfolytában a sajtót, hogy hogyan hallgattattak el tanúkat, terjesztettek hamis információt (dezinformációt) és koboztak el értékes bizonyítékokat. Ez sajnálatos. Nagyszámú ember tud errõl a cenzúráról, ám az embereknek még nagyobb csoportja kapna sokkot, ha megtudná, hogy mennyire komoly és szerteágazó valójában ez a cenzúra. (Megj: hogy valójában egy negatív mátrixban él!)

Mégis, a földi kormányok minden fortélya ellenére, ûrhajóink folytatják itteni mûveleteiket. Kibõvített technológiával megfigyeléseink most évszázadok óta a legmagasabb szintet érték el. Hajóink közül több õrjáratozik egeteken és országotok fölött és több emberrel vesz fel kapcsolatot, mint valaha is ismert történelmetek folyamán. Azok a testvéreink közül, akik itt élnek, egyre inkább kinyilvánítják jelenlétüket bizalmas barátaiknak.

De mielõtt még tovább megyek, utalnom kell arra, hogy nem minden un. ufó a mi Bolygói Testvériségünktõl származik, sõt még csak nem is a mi Naprendszerünkbõl. Ezek közül egynéhány tulajdonképpen az asztrális fény és a dimenziók közötti élõlény, néhányan ismertek számunkra, mások nagy távolságokból érkeznek. Az egész kép nagyon összetett, de részünkrõl sok leszállás volt a Földön és sok néppel történt már meg a kapcsolatfelvétel.

Ûrhajóink aktívak a világ minden részén, megfigyelik a Föld légkörét, az országokat és az óceánokat. Az atomkísérletek halálos fenyegetést rejtõ következményei pedig különösen aggodalomra adnak nekünk okot, de éppúgy a természeti katasztrófák, a földrengések, a klímaváltozás és a Föld tengelyének elbillenése is. (Megj: Írta ezt Omnec 1975 körül)!

Azok között az emberek közül, akik figyelemmel kísérik mindezeket az aktivitásokat, egyre többen vannak meggyõzõdve arról, hogy néhány észlelt un. ufó valójában magasan fejlett bolygókról jön, és ezek az emberek már nem nevetnek olyan könnyen mások ufókkal vagy azok személyzetével szerzett tapasztalatain. De a szomszédos bolygókkal meglévõ kapcsolatot még nem jelentették be, sõt, lehet, hogy ez még egy ideig így is marad.

Érdekes lehet még, ha megemlítem, hogy a Szaturnusz és a Jupiter felületén uralkodó gravitációs vonzerõ nem olyan nagy, mint ahogy azt tudósaitok feltételezik, és sem az Uránusz, sem a Neptunusz, sem a Plútó, sem az azon túli bolygók nem jéghidegek. (Megj: a Plútón túl még három bolygó tartozik a Naprendszerünkhöz, és az utolsó, a 12. pedig a Nibiru.

A Merkúr kivételével a felületi hõmérsékletet nem minden esetben a Naptól meglévõ távolság határozza meg. Igaz az, hogy a Plútót és az azon túli bolygókat befolyásolja egy másik aszteroidagyûrû, amely felerõsíti a napsugárzás energiáját, amennyiben úgy mûködik, mint egy elektromos rácsmezõ. A Mars és Jupiter közötti gyûrûnek ugyanilyen hatása van aJupiterre, a Szaturnuszra, az Uránuszra és a Neptunuszra. (Megjegyzés - itt most egy kicsit részletesebb magyarázatra van szükség, mert Omnec Onec sem fogalmaz ebben a témakörben mindenki számára érthetõen: A Naprendszerünkben valójában három aszteroida-öv található! Elsõ az ismert belsõ aszteroida-öv a Mars és a Jupiter pályája között, a második az 1992 után / hivatalosan / is elismert Kuiper-öv, ez a Neptunusz és a Plútó között van - a Plútó valójában nem tartozik a Kuiper-övhöz, hanem egy utána következõ külön Földszerû bolygó! És ez a csillagászati tévedés vezetett oda, hogy a Plútót 2006-ban egyszerûen lefokozták kisbolygónak! - a harmadik aszteroida-öv Oort-felhõ néven pedig a Naprendszerünk szélén található, a 12. bolygó után.

A szerzõnõ által említett kiegyenlített gravitációs és hõmérsékleti viszonyok a Naprendszerünk 12 bolygójára vonatkozóan négy tényezõ egymásra hatásával jön létre :

1. A Napunk

2. Belsõ aszteroida-öv

3. Kuiper-öv

4. Oort-felhõ

Ez a négyes rendszer egy katódsugárcsõ mûködéséhez hasonlítható / a szerzõnõ elektromos rácsmezõnek nevezi / , melynek a pozitív pólusa a Nap, a negatív pólusai pedig a három aszteroida-övezet! És ezért van az, hogy többé-kevésbé kiegyenlített gravitációs és hõmérsékleti viszonyok uralkodnak a Naprendszerünkben, mivel az aszteroida-övezetek a Nap energiáját és gravitációs potenciálját egymás után felerõsítik!

Megérteni azonban ezt az egyszerû kozmikus összefüggést a mai emberiségnek még nagyon nehéz, mivel az iskolai oktatás révén tudatilag egyenirányítva van, és így a hitelveket - ahogy ez eddig minden korban történt – tudományos tényekként fogadja el. Azt azonban nem veszik észre, hogy ez az érzéki csalódás csupán azért jöhet létre, mivel egy negatív mátrix-társadalomban élnek, ahol a hatalom korlátlan manipulációs képességgel rendelkezik az emberek felett. Így pl. a newtoni fiktív mechanikai törvények "örök érvényességét" a hatalom bármikor képes a modern kamu-ûrkutatás révén is az embereknek "bebizonyítani"! Holott pl. a Holdon sem 1/6 a gravitáció, mely a newtoni tézisekbõl következne, de a hatalom képes arra, hogy lelassított filmfelvételekkel az embereknek "beadja", hogy a Holdra szállás emberi tapasztalata a newtoni törvények egyetemességét igazolja)!

Az amerikai és orosz ûrhajózási programok beindulása óta szondákat küldtek a szomszédos bolygókhoz. Ezeknél adatott meg elsõ alkalom, hogy egy másik bolygó légkörébe behatoljanak és a közvetlen közelrõl a környezetet fényképezzék. Ha viszont az általuk alkalmazott cenzúrára gondolok, kétlem, hogy a közeljövõben bármiféle meglepetésre okot adó tény napvilágot láthatna. A legtöbb adatot, melyeket ezek a szondák visszaküldtek a Földre, sohasem hozzák nyilvánosságra. Ám olyan adatokat gondosan bizonyítéknak választanak ki, melyek azt sugallják, hogy az emberi élet más bolygókon nincsen - és ezt fogadja be a nyilvánosság. Mert tulajdonképpen maguk az ûrszondák, melyeket közvetlenül egy bolygó felszínére küldtek, nem hazudnak. Annál inkább azonban azok, akik irányítják õket!

A mi embereink, akik úgy döntöttek, hogy a Földön élnek, hallgatnak ezekrõl hazugságokról, és különösen azok, akiknek fontos feladataik vannak itt. Számukra egy leleplezés nem jöhet szóba, nekik túl sok vesztenivalójuk van: egy földi misszió kudarca vagy talán magának az életük elvesztése is. Hisz mi is lenne, ha egy elismert tudós az amerikai nukleáris kutatásban egyszer csak elismerné, hogy õ a Vénusznak az egyik tudósa? Vagy ha egy magas beosztású kormányzati hivatalnok tenné ugyanezt? Vagy kinevetnék, vagy hinnének neki, de egyik sem lenne túl kedvezõ. Az, hogy az én népem miért segít továbbra is ennek a bolygónak, és hogy miért él részben itt, valószínûleg nem könnyen érthetõ. Hisz miért is adjunk fel egy békés, kellemes életet, hogy egy ennyire negatív környezetben éljünk itt a Földön? Az emberek gyakran feltették nekem is ezt a kérdést. Hogy miért hagytam el a Vénuszt, ha ott az élet annyival kellemesebb volt? A válasz világegyetemünk felépítésében rejlik és a Földnek a mi Naprendszerünkben elfoglalt egyedüli helyzetében.

a-venuszrol-jottem-2.jpg

Ûrutazóink évezredeken át kutatták a fizikai világegyetemet, és mindenütt legnagyobb mértékû rendet és törvényszerûséget találtak. Nem csak az atomok, hanem a bolygók és naprendszerek is természeti törvények szerint léteznek, amelyek már akkor megvoltak, sõt még azelõtt, hogy megteremtették ezt a galaxist. Vannak olyan kozmikus tervek és törvények, amelyekrõl a földi ember nagyon keveset tud. A fizikai világegyetem felépítése nagyon jelentõségteljes azok számára, akik felfedezték titkait.

A világegyetemet egyetlen egy szellemi gondolatból tervezték meg, hogy támogassák az életet annak sokféle formájában. És ahogy a Föld tudósai is lassacskán megtanulják azt, hogy az élet épp oly kevéssé véletlenszerûen jött létre, mint az a sok természeti törvény is, amely uralja azt. Ezek a törvények megtalálhatók minden naprendszerben. A fizikai világegyetemben minden életfokozatban mintákat fedeztünk fel, rendet és ciklusokat, amelyeket elfogadunk, és amelyekbõl tanulunk.

A kozmikus lét nem felejtette el az embert, mint a magasabb életformák egyikét a fizikai világegyetemben. Úgy, mint ahogy mindenütt meg lehet találni a fizika és kémia törvényeit, úgy van ez az ásványokkal, a növényekkel és az állatokkal is. Valószínûleg meg lennétek lepõdve, ha tudnátok, hogy hány földi növény és állat származik más bolygókról, melyeket a betelepítõk hoztak ide a Földre. Minden bolygó azért lett megteremtve, hogy sok síkon támogassák az életet. És így számunkra nem volt meglepetés az, hogy utazásaink során felfedeztük, hogy a legtöbb bolygón van emberi élet. Az ember nem a Föld egyik

teremtménye, hanem a világegyetem egyik élõlénye, aki benépesítette a Földet. Az emberi fajt a világegyetemben teremtették, és az sok helyhez tud alkalmazkodni. Ha a kutatók nem fedezték volna fel az eszkimókat az Északi-sark közelében, akkor ma talán általánosan azt hinnék az emberek, hogy az ember ilyen szélsõséges körülményekhez nem tud alkalmazkodni. De idõvel az emberi test képes erre, és alkalmazkodik nagyon különbözõ feltételekhez különbözõ szélsõséges helyzetekben. Rövid vagy hosszabb idõ alatt meg fog mutatkozni annak igazsága, amiket itt mondok. Az ember, mint univerzális életforma más bolygókon fejlõdött ki elõbb, néhány esetben olyan síkokon, amelyek annyira spirituálisak, intellektuálisak és fizikaiak, hogy a földi ember azt el sem tudja elképzelni.

A vénusziak és a Testvériségben élõ barátaink nagyon érzelmes lények. Olyan történelmünk van, amely nagyon hasonlít a Ti jelenlegi viszonyaitokra. A Vénusznak is meg voltak a maga háborúi és hatalmi harcai, megvolt a szegények elnyomása és voltak kegyetlenségei. A mi gondunk arra vonatkozik, hogy a Földnek problémái vannak azzal, hogy felnõtté váljon. Ugyanazok a hibák újra és újra megismétlõdnek. Ahelyett, hogy a háborúk helyett haladást érne el, a Föld immár ijesztõen hosszú ideje ugyanazon a szinten áll, és a helyzet inkább romlik, mint javul. Egy fekete felhõ úszik az egész bolygó fölött.

Jó okokból tudósaink továbbra is dolgoznak óriási ûrhajókban magasan fenn a Föld légkörében, míg más életterületekrõl származó embereink továbbra is élnek itt lenn. Mi is érintve vagyunk attól a szenvedéstõl, amelyen a földi emberiség keresztülmegy.

Közülünk sokan azért élnek a Földön, engem is beleértve, hogy kielégítsék saját személyes fejlõdési igényeiket. Naprendszerünkben negatív bolygóként a Föld vonz olyan embereket, akiknek fejlõdésük részeként negatív tapasztalatokra van szükségük. Keleten ezt a szükségletet vagy feladatot karmának hívják, ami kéz a kézben jár a reinkarnációval.

A reinkarnáció ( újbóli megtestesülés ) a Bolygók Testvériségének népei között az élet egyik elismert ténye. Ez nagyon reális dolog, mint ahogy mindenki tudja, aki fejlett kultúrában él. Tudományosan - hála a lelki (spirituális) és technikai haladásnak - áttörtük azt a gátat, amit Ti

halálnak neveztek. Mindenki, aki ma a fizikai világegyetemben él, sok alkalommal élt korábban, de ezt a nyugaton élõ földi emberek legtöbben nem tudják. A reinkarnáció gondolata által számunkra nem annyira tragikus, hogy egy negatív Föld bolygón élünk.

A negatív tapasztalatok csak részeit képezik egy sok, néha különbözõ bolygón zajló, számos élet alatti, hosszú fejlõdési periódusnak. Minden személyiség örökre egy egyén marad, akkor is, ha már a világegyetem bármely más helyén testesül is meg térben és idõben.

A karma egy láthatatlan törvény, amelynek mindannyian alá vagyunk vetve, akár akarjuk, akár nem, attól is függetlenül, hogy hiszünk-e benne vagy nem. Ezt az ok és okozat törvényeként ismerik, mert mindennek, amit egy ember tesz, gondol vagy érez, van valamilyen hatása õreá. Néha cselekedeteinek hatása vagy gyümölcse csak évekkel vagy életszakaszokkal késõbb mutatkozik meg, de ez elõl nincs menekülés.

A karma törvénye kiterjed az élet minden területére, egészen addig, amíg minden bûn ki nincs egyenlítve. Ennek semmi köze nincs a sors determináltságához, mert minden pillanatban friss karmát alkotunk és learatjuk a régit. Ez egy nagyon szigorú törvény, és senki sem szabadulhat meg azoktól a szenvedésektõl vagy örömöktõl, amelyeket önmaga okozott.

Az én Földre jövetelem egyik oka az volt, hogy valamit kiegyenlítsek a karmámból. Meg kellett tanulnom az együttérzés leckéit és el kellett varrnom korábbi földi életeim néhány visszamaradt szabad szálát. A Vénuszon folyó élet boldog (üdvözült) volt, és könnyen elhatározhattam volna, hogy ott maradok. De világossá vált számomra, hogy az elkerülhetetlent csak elodáztam volna, ha kiélem az életemet a Vénuszon. Talán a Földön születtem volna újra.

Ha visszatekintek, örülök, hogy úgy döntöttem, hogy ennek az életemnek a hátralévõ részét a Földön töltöm el, minden szenvedés és szükség ellenére, amelyeken keresztül kellett menjek.

A mi embereink számára nem szokatlan, hogy ide jöjjenek karmájuk kiegyenlítésére. Õk vagy olyan itt élõ emberekkel akarják tisztázni karmikus tartozásukat, akikkel korábbi életek során voltak kapcsolataik, vagy szükségük van néhány negatív tapasztalatra, mint amilyen egy háború vagy a szegénység. A mi Naprendszerünkben ilyen tapasztalatokat egyébként már sehol máshol nem lehet már szerezni.

Az én itteni, gyerekként történt megérkezésem más, egyedüli dolog volt. Az, hogy egy új társadalom fogadjon be minket, nem csak nehéz, hanem veszélyes dolog is. Aki felnõttként jön a Földre, gyakorlás és tapasztalás által érkezik itt meg, nekem azonban úgy kellett beilleszkednem egy földi családba, hogy nem ismertem azt. A népem számára rendelkezésre álló eszközök segítségével a terv sikeres volt. Biztos vagyok abban, hogy vannak családok,

akik tudnak rólunk és akik felajánlották volna, hogy felnevelnek, de engem karmikusan ez az egy különös család vonzott.

Mint fiatal lány, sose mertem egyetlen egy szót sem szólni a Vénuszról, sem a családom körében, sem legjobb barátaim felé. Mielõtt elhagytam a Vénuszt, többszörösen figyelmeztettek, hogy ez mennyire buta és veszélyes dolog lenne. Hisz itt az emberek még azt sem tudják, hogy a Vénuszon egyáltalán van élet.

Filmjeitekben úgy tûnik, hogy ûrhajósaitok más bolygókon mindig csak szörnyeket, gonosz diktátorokat és háborúzó hatalmakat találnak, ami valójában azt tükrözi, amit a mi ûrhajóink találnak itt a Földön. És biztos vagyok abban, hogy pszichiátert hívtak volna hozzám, aki a

túlérett elképzeléseimet gyógyítja, hogy "kiszabadítsa ezt a szegény gyermeket a fantáziavilágából". Elõrehaladottabb életkoromban pedig a magyarázat talán rafináltabb lett volna, ha elkövetem azt a hibát, hogy fecsegek. "Nincs kétség afelõl, hogy ez csak egy megzavarodott gyerek Tennessee legsötétebb erdeibõl. Érzelmi szenvedésekkel teli gyerekkora afelé ûzte, hogy egy álomvilágban találjon menedéket. A Vénusz a boldogság egyik fantáziaországára asszociál, egy olyan helyre, ahol új értelmet lelhet az élete." Most, amikor elkezdem mondani a saját történetemet, gyakran hallom ezt. Nem zavar, mert tudom, hogy ez csak korlátozott megértésbõl fakad. Retz városában hallottam elõször arról, hogy a Földön is lehet élni.

Ugyanannyira, amennyire le akartam valamit dolgozni a karmámból, kell, hogy betöltsek egy speciális missziót népem számára azzal, hogy megtöröm a hallgatást itteni jelenlétemrõl és beszélek a mi Bolygói Testvériségünkrõl.

Úgy érzem, hogy késõbb kapcsolatot fognak felvenni velem további részletek feltárására.

Engem azért választottak ki, hogy ebben a rivaldafényben legyek, mert szükséges az, hogy népünk történelme ne csak felületesen, égi jelenségek vagy leszálló ûrhajók által közvetítõdjék. Mert az ilyen jelenségeket meg lehet támadni, félre lehet magyarázni vagy el lehet titkolni, mint ahogy ez múltban mindig így is történt. Ám egy hírközlés nem olyan sokkoló, összehasonlítva azzal, ha egy ûrhajó utasaként lépne be az ember egy nyilvános összejövetelre. Mert ilyen fellépés túlságosan korlátozná a szabad választás lehetõségét és kultúrsokkban csúcsosodhat ki. Ehelyett az a jó megoldás, ha az igaz történetet olyan valaki mondja el, aki nem úgy hat, mint egy világmindenségbõl megjelent földönkívüli.

Nem veszélyeztetek semmilyen titkos küldetést azzal, ha beismerem, hogy a Vénuszon születtem. Én nem tudós vagyok, aki bármiféle titkos tudással rendelkezik ûrhajókról vagy mágneses erõrõl. Manapság az én feladatom abban áll, hogy megírjam ezt az életrajzot. Ezt abban a komoly törekvésben teszem, hogy a mi életutunkat megosszam Veletek.

Azáltal, hogy én ennyi idõt töltöttem el itt, az emberek számára egyszerûbb valóban emberi lénynek elfogadni és megérteni engem. Én nagyon könnyen tudok azonosulni a Földön élõ emberekkel és õk még könnyebben tudnak azonosulni velem. Azok között a fájdalmak és kínok között, amelyeket átéltem, sok minden hasonlít azokra, amit mások is elszenvedtek az õ életükben.

Amikor elõször elhatároztam, hogy elhagyom a Vénuszt, jövõmet inkább valami kalandnak láttam. A retz-i szellemi (spirituális) vezetõk természetesen figyelmeztettek, hogy ne számítsak egyszerû, szórakoztató létre, de engem kitöltött annak az izgalma, hogy egy másik bolygóra fogok repülni. Az a szenvedés, amelyrõl hallottam, nem tûnt valóságosnak számomra. Mi ugyan tudatában vagyunk a Földön lévõ fájdalmaknak, szegénységnek és háborúknak, de akkoriban ezek nem személyes tapasztalataim voltak. Inkább olyan volt ez, mint ahogy egy nyugati tehetõs ember éli meg az ázsiai éhínséget. Õt alig érinti az, mert nem esik az õ személyes tapasztalásai körébe.

Amikor azon az éjszakán kiszálltam ûrhajónkból Nevadában, nagyon bizonytalan voltam a dolgomban, nem éreztem jól magam, ha arra gondoltam, hogy milyen dolgok várnak rám. Boldog voltam, mert akkoriban nem tudtam, hogy milyen rossz lehet egy karma, ha tudtam volna, megfordultam volna azon a helyen és hazamentem volna. "Az angyalok nem sírnak" - ez volt egyik ötletem ennek a könyvnek a címére, mert a mi életünkben annyi öröm van, hogy alig sírunk, akkor is csak akkor természetesen, ha a Földre vagy elmúlt ottani életeinkre gondolunk. Amióta itt vagyok, sokat sírtam, annyit, mintha az életem nem is állt volna semmi másból!

Itteni életem tele volt kalanddal és bûvölettel. A másik oldalon értékes tapasztalat volt számomra, hogy olyan emberek között voltam, akik valóban törõdtek velem és szerettek engem. Idejönni annyit jelentett, hogy elhagytam mindent, amit ismertem és szerettem, egy alkotásokkal (kreativitással) teliés békés életet adtam fel. Miután otthagytam vénuszi nagybátyámat Arkansasban, azért, hogy ide beilleszkedjek, egyedül voltam, idegen egy idegen országban.

Itteni életemben mások olyan sokféle módon és olyan gyakran bántottak meg engem, hogy ma inkább meghalnék, minthogy megsértsek egy másik élõlényt. Én túlságosan jól tudom, hogy mi a szenvedés, a fájdalom és a nyomor. Azokban a földi családokban, amelyek felneveltek, mostohaapáim olyan iszonyú büntetések voltak számomra, amiket meg kellett tanulnom elviselni. Az egyik akkor erõszakolt meg, amikor 14 éves voltam, a második akkor, amikor 16 voltam, mialatt egy megtöltött fegyvert nyomott a homlokomhoz. Nem voltam elég bátor vagy hõsies, hogy megpróbáltam volna védekezni, mert korábban már belelõtt a karomba és nem volt olyan érzésem, hogy eljött volna annak az ideje, hogy meghaljak.

Egyszer megszúrtak, amikor berúgott mostohaapámat el akartam téríteni attól, hogy megölje nevelõanyámat. Már nem is emlékszem, hányszor vertek meg. Amíg végül elköltöztem, az életem az abszolút pokol volt. Azóta nem épp mennyei az életem, és ki tudja, mennyi borzalomban lesz még részem azért, amit leírtam ebben a könyvben!

Tapasztalatból megtanultam, hogy milyen a karma valójában. Itteni életem gigantikus mennyiségû karmának egy életszakaszba történt besûrítése volt, úgy, hogy végeztem ezzel örökre. Ha az emberek tudnák, mennyire biztos az, hogy összes rossz cselekedetük egy napon visszaüt rájuk, ki tudna akkor még tudatosan megbántani egy másik embert? Csak olyat okozz másoknak, amit akarnál, hogy õk okozzanak Neked, mert minden, amit másoknak okozol, valamilyen idõben visszaszáll Rád. Ez egy nagy tanítás, amit megosztok Veletek.

Én manapság nem vagyok elkeseredve. A múlt mögöttem van, és megpróbálom az adott pillanat boldogságát élvezni. A világ csak úgy bánt velem, ahogy egykor én bántam õvele, és mindenki a saját - jó vagy rossz – tapasztalatai által fejlõdik. Én a magam részérõl megtanultam az együttérzés egyszerû leckéjét, úgy, ahogy minden más egyén minden más bolygón megtanulja a saját leckéit. Földi életem azt bizonyítja, hogy az a puszta tény, hogy egy magasabban fejlett bolygón születtem, nem jelenti azt, hogy fel lennék mentve múltam leckéi alól.

Kevesebb mint néhány évtizeddel ezelõtt az emberek még nem lettek volna készek arra, hogy elfogadják ennek az önéletrajznak a gondolatait. Mindannyiunk számára hasztalan lett volna, hogy sokat beszéljünk, és azok, akik megtették azt, sajnálkoztak miatta. A tudatnak vagy az ismeretnek az új foka az, ami most lehetõvé tette ezt a könyvet. És attól függõen, hogy hogyan reagál rám a nyilvánosság, közülünk talán többen is meg fognak nyilatkozni.

Eltekintve a mi egyéni okainktól, amelyek miatt itt vagyunk, nagyon aggódunk a Földön élõ emberek tudata miatt. Ennek az õ élettel és világegyetemmel és az öntudatnak mindenben játszott szerepével kapcsolatos alapvetõ felfogásukhoz van köze.

Az olyan erõket, mint a telepátia és a tisztánlátás, amelyekbe mi be vagyunk avatva, természetes képességként néhány évvel ezelõtt még általában nem fogadták el. Ezoterikus témákat az emberek leginkább kis, magán csoportokban tanulmányoztak. Az okkult tartalmú könyveket kevés figyelemben részesítették és a tudatlanok gyakorta kinevették azokat. A médiák ódzkodtak attól, hogy komolyan vegyenek bizonyos pszichikai (lelki) jelenségeket. Az ember természetes képességeit vagy sátáninak, vagy nem létezõnek nyilvánították, ami valóban szomorú állapot.

Különös figyelmünk ebben az idõben arra irányul, hogy egy résszel hozzájáruljunk a Földön a szellemi ébredéshez. Politikai és szociális reformok nem képezik közvetlen céljainkat. A vénusziak felfogása szerint a Földön jellemzõ életstílus csak az általános szellemi fejlettségnek vagy az embereknek, mint egyének a tudatának egy megnyilvánulása. A fizikai világegyetemben zajló élet alapja nem más, mint a szellemi (spirituális) ébredés, és az élet minden részlete ettõl a mindenütt jelen lévõ alapigazságtól függ.

A mi spiritualitásról meglévõ felfogásunk valószínûleg nem felel meg annak, amit elvárnátok. Ez nem feltétlenül azt kell, hogy jelentse, hogy buzgó vallásosak legyünk vagy egy nyilvánvaló szent életét éljük. A mi szellemi (spirituális) tanításunk egy minden bolygóra érvényes tanítás, amely ténylegesen a tudomány egyik haladó formáját jelenti. Ez azt jelenti, hogy az ismereteink egyrészt az élet, halál, Isten, túlvilág és az összes olyan témának az átfogó tudományát nyújtja, melyekhez a földi vallásos és spirituális utak is mélyükre hatolni törekszenek. Mi minden egyén számára lehetõvé tesszük, hogy közvetlen tapasztalat által maga gyõzõdjön meg arról, hogy milyen az élet a halál után és hogy ki vagy mi valójában az a lény, akit Ti Istennek neveztek. A másrészt magába foglalja a tanításunk a fizikai világegyetemnek és törvényeinek valódi megértését, mely szemlélet aztán fantasztikus technológiai csodáinkban is megvalósul.

Minket mindig érdekeltek azok a szellemi (spirituális) utak, vallások és okkult (titokzatos) iskolák, amelyek a Földön keletkeztek. Az elmúlt korokban mi is részesei voltunk ezeknek, azáltal, hogy szellemi vezetõket küldtünk ide, akik körül késõbb vallások alakultak ki. Manapság sok ilyen út korlátozott abban a szabadságban, bölcsességben és szeretetben, amelyet elkötelezettjeinek nyújt, de nem kritizálhatunk egyet sem közülük, mert minden szellemi út egy bizonyos tudati szintnek a képviselõit vonzza, és ezek a szintek nem mind egyenlõk. Ha egy ilyen út azt nyújtja, amire egy egyénnek szüksége van, és kielégíti õt, akkor az az út annak az egy egyénnek (vagy a hozzá hasonlóknak) a számára egy jó út.

Miközben egy ember lelkileg (spirituálisan) megérik, megtanulja, hogy egyik hagyományos vallás és szellemi út sem elégíti ki, mert valami élõ hiányzik számára. Nekem is megvolt ugyanez a problémám, amikor a Földre jöttem. Frusztrált (bénított) engem az, hogy egy olyan fiatal testben vagyok, de a fejem tele van olyan tudással, ami sok ember felfogását meghaladja. Nehéz volt számomra olyan dolgoknak az elfojtása, amelyek számomra nagyon természetesek voltak, például a gondolatolvasás. Volt egy idõ, amikor nagyon vissza kellett, hogy fogjam magam, hogy ne mondjam el minden barátomnak, sõt az utcai embereknek, hogy alvajárók.

Mivel az én lelki (spirituális) neveltetésem annyira különbözõ volt azoktól a tanításoktól, amelyeket a Földön kínáltak fel nekem, egyetlen egyet sem vettem át közülük. Gyerekként Tennessee-ben egy protestáns egyházban neveltek, amely nagyon primitívnek tûnt számomra. Kiábrándított és megbántott azon vallások szellemi (spirituális) tanításainak a korlátoltsága, amelyekkel ebben az országban találkoztam.

A vénusziak az élet minden területén a szellemi és természeti törvényekkel összhangban élnek, következetesebben, mint amennyire a földi emberek élnek az általuk kreált törvények szerint. Ez egy nagyon alapvetõ különbség a többi bolygó és a Föld között. A személyes tapasztalat az az "élõ Valami", ami hiányzik a hagyományos földi vallásokban és tanításokban.

Mielõtt elhagytam a Vénuszt, beszéltek nekem egyes szellemi tanítások korlátoltságáról és arról, hogy nem fogok beteljesülést találni. De megígérték nekem, hogy egy napon a Földön meg fogom találni az univerzális (egyetemes) tanításokat, amelyeket a Vénuszon "Om-Notia Zedia"-nak, azaz a "Legmagasabb Istenség Törvényei"-nek neveznek. Azt mondták, hogy a név más lesz, de a tanítás maga ugyanaz, és akkor fog felbukkanni, amikor eljön a megfelelõ idõ és az emberek érettek lesznek rá. Ez a tanítás azóta létezik a Földön, mióta benépesítették a bolygót, és sok különbözõ név alatt tanították azt, néha nyilvánosan, néha csak bizalmasan adta tovább egymásnak az egyik ember a másikig. Lemuria és Atlantisz ideje alatt is átvitték e

tanítást a köztudatba, de a leghosszabb idõn keresztül álcázás volt szükséges amiatt a szabadság és tudatosság miatt, amit ez a tanítás eredményez. A szervezett vallások és uralkodók jólétükre és önfenntartásukra nézve veszélyesnek tartják. Emiatt ezek a tekintélyek legtöbbször elnyomják ezt a tanítást valamilyen formában. Pitagorasz egyik mestere volt ennek a tanításnak, amit titokban tanított a filozófia köpenyege alatt. J é z u s a szeretet bölcsességeként tanította azt. Tibetben ezek az õsrégi tanítások évezredek óta, sõt, a benépesítés óta ismertek. Aztán jött egy idõszak, amikor hatalmas vallások elnyomták azokat

és újra a Földre kellett õket hozni. A Himalája félreesõ helyein õrizték az alapmûveket, és ott találhatók azok ma is. Ha van még további tényezõ is, ami felelõs az emberek fejlettségéért Titánián, akkor ez a tudomány, amit tehát a Legmagasabb Istenség Törvényeinek nevezünk. Ez tette lehetõvé számunkra, hogy megértsük a tér, az idõ, az anyag és az energia

világegyetemét. Felfedeztük magának az embernek néhány legmélyebb és legalapvetõbb misztériumát (titkát). Mindez visszatükrözõdik a vénuszi élet csodáiban, olyan csodákban, amelyek felvehetnék a versenyt a Föld scifi-jeivel és utópiáival.

Nálunk nincs háború vagy szegénység, nem ismerünk betegségeket. Az átlagos életkor évszázadokra nyúlik. A fizikai öregedés 20 és 30 éves kor között megszûnik. Városaink kicsik, egyszerûen vannak kialakítva és mentesek bármiféle kriminalitástól. Hosszú idõvel ezelõtt forradalmasította a mágneses és a napenergia az életünket. A világûr képezi legnagyobb kihívásaink egyikét. Mi egy tudásra szomjas nép vagyunk. A világegyetem úgy van megalkotva, hogy mindig van valamit tanulni.

Ûrhajóinkat, amelyek között egyesek kilométer hosszúak, nem korlátozza nehézségi erõ, légköri súrlódás vagy az úgynevezett fénysebesség. Más bolygókat ebben a Naprendszerben néhány nap alatt el tudjuk érni. Egy naprendszerek közötti utazás pedig még gyorsabban végbe mehet! Mint önálló egyének a vénusziak nagyon is tudatában vannak a szellem és a

tudat valódi erõinek. Amit Ti pszichikai erõknek neveztek, azok számunkra gyerekjátékok. A telepátia számunkra a kommunikáció megszokott módja, képesek vagyunk a jövõbe is látni, korábbi életekre visszaemlékezni vagy tárgyakat gondolati erõvel mozgatni. Sokan megtanultak közöttünk elõre vagy hátrafelé utazni az idõben. Mindenkinek, aki ilyen erõket akar alkalmazni, rendelkeznie kell azzal a szellemi érettséggel, hogy maga felel az alkalmazott erõért. Egy negatív bolygón zajló életben nagyon könnyû visszaélni egy erõvel és minden ember a Földön, aki kellõ szakismeret és bölcsesség nélkül bánik ilyen erõkkel, hibáiért még sok életen át fog fizetni. Én sohase használom ezeket az erõket, kivéve, ha a legnagyobb szükségben vagyok, és akkor is nagyon óvatosnak kell lennem.

Felfedeztük a fizikain túl lévõ más univerzumok létét és megtanultuk azok tetszés szerinti felkeresését. A Vénuszon ez egy szabályszerû tudománny
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 9 éve 1 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.

UFÓ- téma- és videók 8 éve 11 hónapja ezelőtt #3760

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
.


Az ûrhajók belsejében - videók




Elõször is köszönetünket kell kifejeznünk annak a személynek, aki ezt a lélekemelõ videósorozatot elkészítette! Mert tulajdonképpen magyar nyelven ezek az elsõ igazi videók, melyek spirituálisan közelednek az ufó-jelenséghez és földönkívüli testvéreink emberiségmentõ munkájához - jóllehet a szöveg ( legtöbbször úgy néz ki ) George Adamski 'Az ûrhajók belsejében' c. könyvébõl való, de a videó szerzõje sikeresen meg tudta õrizni a szöveghez hozzáadott képpel és hanggal együtt a spirituális összhangot.





www.spiritufo.ditro.hu/videotar/26-spiri...ok-belsejeben-videok

forrás:

www.spiritufo.ditro.hu/videotar/26-spiri...ok-belsejeben-videok
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.092 másodperc