Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám

TÉMA: Agykontroll

Agykontroll 12 éve 8 hónapja ezelőtt #2153

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
Alfa- hullámokon lovagolva

Van, aki csodamódszernek tartja, van, aki kuruzslásnak, mások színtiszta üzleti vállalkozásnak. A Silva-féle agykontroll technikáit milliók gyakorolják világszerte.
Idehaza egyetlen ember indította útjára 15 éve és tartja azóta is kézben az amerikai elektromûszerész, Jose Silva által kifejlesztett relaxációs technikát, az agykontrollt. Dr. Domján László 1989-ben szerzett tudomást a módszerrõl nõvérétõl, aki Ausztráliából küldte neki az agykontrollról szóló híres könyv angol eredetijét. Domján László épp a válása utáni levertségtõl szenvedett, ezért is gondolt matematikus nõvére arra, hogy segít neki. Azt írta: "Lacikám, tudom, hogy hihetetlen, mégis igaz!" Laci nem volt rest, és nekiállt az olvasásnak, majd harminc oldal után el akarta hajítani a könyvet. De mivel rendkívül intelligens nõvére hívta fel rá a figyelmét, mégiscsak végigolvasta. Fellelkesedett, és kinyomozta, hogy a magyar határhoz legközelebb Genfben lehet elvégezni a tanfolyamot angolul. Saját bõrén tapasztalhatta, hogy a technika valóban csodákat tesz.

Itthon bátyja és sógornõje közremûködésével lefordította a könyvet, de egyetlen kiadó sem volt hajlandó kiadni. Erre kiváltotta a vállalkozói igazolványt, felvett egymillió forint kölcsönt, és magánúton jelentette meg, 30 ezer példányban. Forgalmas parkolókban Trabantjából árulta a kötetet, naponta fél tucatot vettek belõle. Ám "alfa-állapotban" jött az ötlet, levelet kell írni Vitray Tamásnak. A neves tévés 1989 novemberében meg is hívta Domjánt a Tele-fere címû mûsorába, amelyben a belgyógyász-reumatológus kandidátus az egész országnak beszámolhatott az agykontrollról. Másnap hosszú sorok álltak a Trabantnál, a könyv bombasiker lett. Domján és testvérei az USA-ban kitanulták az oktatást, magával Silvával is találkoztak, és 1990. október 21-én elindították a hazai agykontrolltanfolyamokat.
Azóta mintegy 160 ezer felnõtt és harmincezer gyermek végezte el. Az egész világon több mint száz országban honosodott meg a technika, és mintegy 17 millióan sajátították el. Idehaza immár három éve hivatalosan is elismert tanfolyam pedagógusoknak, egészségügyi szakdolgozóknak és orvosoknak. Az elõbbi két csoportnak 40 pont jár érte, az utóbbinak 25 pont. Szinte naponta kapom a leveleket olyan emberektõl, akikrõl már lemondtak az orvosok, de az agykontrollal sikerült meggyógyulniuk vagy jelentõs javulást elérniük - mondta lapunknak Domján László. - Természetesen az agykontroll nem helyettesít semmiféle orvosi kezelést, de nagy mértékben hozzájárul a gyógyuláshoz. Elképesztõ, hogy mi mindenre képesek azok az emberek, akik a bennük szunnyadó képességeket fel tudják ébreszteni.
Se szeri, se száma a csodával határos eseteknek, amelyekrõl hétköznapi emberek vallanak másfél évtizede. - Ám aki nem gyakorol, nem edzi az elméjét lehetõleg naponta, igazán nagy eredményre nem számíthat - hangsúlyozza Domján László, aki ideje nyolcvan százalékát a technika hazai és külföldi oktatásával, a budapesti Agykontrolliroda vezetésével és könyvkiadással tölti. Az agykontroll egyik lényeges tanítása, hogy csak azt tudjuk elérni, amire nagyon vágyunk és amirõl el is hisszük, hogy megvalósulhat. Az elme ellazult, könnyen befolyásolható állapotában, ahogy mi mondjuk, "alfában", arra programozzuk magunkat, amit nagyon szeretnénk. Ellenben ha valaki sokat kesereg, panaszkodik, szabályszerûen ráhangolja magát a kudarcra, mivel a tudatalattija a kishitû sopánkodást is parancsnak veszi. Ha valaki nem hisz abban, hogy egészséges lesz, jóval kisebb az esélye a gyógyulásra, de ezt agykontroll nélkül is mindenki nagyon jól tudja. Végsõ soron arról van szó, hogy gondolatainkkal, képzeletünkkel is alakítjuk a valóságot.
(2005)
(forrás.Tornai Szabolcs nana.hu)

--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 12 éve 8 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.

Agykontroll - interju Domján Lászlóval 4 éve 4 hónapja ezelőtt #4473

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5645
-

Domján László: "Az emberi elme képes a gyógyításra"


A név és az arc egyáltalán nem ismeretlen azok számára, akik az elmúlt évtizedekben valamikor elvégezték az agykontroll tanfolyamot.
Dr. Domján Lászlót nyilván azok is látták valamelyik televízió-csatornán, vagy olvastak vele készült beszélgetést, akiktõl nagyon távol áll ez az önfejlesztõ, önsegítõ módszer.
Laci és csapata emberek ezreinek segített megváltoztatni, jobbá tenni az életét 1990 óta.
Az utóbbi idõben több olyan beszélgetést is készítettem híres személyiségekkel. Õk már régen beavattak: ha valaki a "hogy vagy?" kérdésre "egyre jobban" - mondattal felel, az csakis agykontrollos lehet, hiszen ez az õ jelmondatuk.

Sándor András interjúja.


Azt mondta rólad valaki, hogy téged egyáltalán nem lehet felidegesíteni semmivel.
Tényleg nem. Régebben persze ez nem így volt. Húsz évvel ezelõtt szorongó voltam. Sikeres, de szorongó. Most meg baromi nyugodt vagyok és sikeres.

Miért szorongtál régen?
Mindenért. A mamámtól örököltem ezt a szokást. Õ egy nagyon aggódó ember, most 93 éves, matematika-fizika szakos nyugdíjas tanárnõ. Sokszor aggodalommal tekint a világra. Talán azért is, mert pici korában szegények voltak a szülei.
Hogy életben maradjon, a Vöröskereszt kivitte õt Hollandiába és Belgiumba. Elszakították a szüleitõl, s nyilván ezért alakult ki benne ez az aggódó-szorongó magatartás. Heten vagyunk testvérek. A nagyobb gyerekek inkább papám hatása alatt voltak, a kisebbek pedig a mamám tulajdonságait örökölték. Így én is, mivel a hatodik gyerek voltam a családban.
Ha annak idején, 1987-ben nem hagy el a feleséged, sosem hozod be az országba az Agykontrollt?

Ezt nem lehet tudni. Akkor mindenesetre nagyon megviselt ez a magánéleti válság. A feleségem beleszeretett valakibe, s tönkrement a házasságunk. Arra gondoltam, ha már ekkorát változott az életem, minden szempontból változzon igazán nagyot.
Abban az idõszakban az Országos Reumatológiai Intézet megbecsült belgyógyásza, és reumatológus szakorvosa voltam. Az orvostudomány kandidátusa címet is megszereztem, tudományos fokozatom volt, ami azt jelentette, hogy ha nem csinálok semmit, néhány éven belül akkor is valószínûleg osztályvezetõ-fõorvos lettem volna, ami Magyarországon az orvosi világban a karrier csúcsa.
Ugyanakkor, miután bekövetkezett ez a szerencsétlen magánéleti változás, azzal akartam foglalkozni, amihez igazán értek. Ez pedig nem más volt, mint szerkezetek feltalálása. Mérnöki vénám van. Ha mondasz nekem valamilyen szerkezeti problémát, akkor egy héten belül egy jó ötletet, két héten belül egy nagyon jó ötletet, egy hónapon belül pedig egy különlegesen jó ötletet fogok neked szállítani.
Született is négy szabadalmazott találmányom, jobbára orvosi mûszerek. Éppen ezért azt gondoltam, elmegyek egy magyar, vagy külföldi orvosi mûszerfejlesztõ céghez ezzel a tudással, s a kreativitásomból fogok élni.

Amikor felmondtam az ORFI-ban, úgy néztek rám, mint egy hülyére. Mert amikor valaki valóban finisben van, és ott hagy csapot-papot, az nem ésszerû. Legalábbis egy józan gondolkodású ember számára. Próbálkoztam több helyen, de sehol nem kaptam állást.
A gyerekeimet és magamat addig magánrendeléssel tartottam el. 1989 januárjában pedig váratlanul betoppant az életembe az Agykontroll. Ausztráliában élõ, matematika-fizika szakos tanárnõ nõvérem küldte el a könyvet azzal a megjegyzéssel, hogy Lacikám, tudom, hogy hihetetlen, mégis igaz.
Néhány oldal után ki akartam dobni a kötetet, mert egyre hihetetlenebb dolgokat olvastam benne. Még hogy a képzeletünkkel befolyásoljuk sorsunk alakulását? Micsoda hülyeség ez? - mondtam akkor.

Ne rohanjunk ennyire elõre az idõben! Már azelõtt is szorongtál, mielõtt elhagyott a feleséged?
Igen, hiszen ilyen volt az alaptermészetem.
Lehetséges, hogy a szorongással vonzottad be a késõbbi rosszat?
Érdekes gondolat, ez így még soha nem merült fel bennem. Nem hinném, mert nem olyan szinten szorongtam, hogy reggeltõl estig a kezemet tördeltem. De kétségtelen, hogy aggodalomra hajlamos lelki alkatot hoztam magammal a gyerekkoromból. Talán jobb lett volna a kapcsolatunk, ha nincs ez a tulajdonságom.
Nézd, ha már ilyen intim dolgokról beszélünk, akkor elárulom, hogy már a megismerkedésünkkor elkövettem egy hibát. 23 éves koromban szerettem bele a volt feleségembe egy társaságban. Nagyon megtetszett, elhívtam korcsolyázni, sokat találkoztunk, s egyszer, egy teázóban azt mondtam neki valamire, hogy "ez olyan nyilvánvaló, mint az, hogy szeretlek".

Elpirult, és õszintén elmondta, hogy õ viszont nem szeret engem. Mondtam, ez pech. Utána beszélgettünk arról, hogy találkozzunk-e még. Õ aztán tanácsot kért egy pap barátunktól, hogy nem szemétség-e, ha továbbra is találkozik velem. Mert ugyan nem szeret, de nagyon jól érzi magát a társaságomban.
A pap barátunk pedig azt mondta, hogy miért lenne szemétség, találkozzunk nyugodtan. Idõvel aztán õ is úgy érezte, hogy belém szeretett. A lényeg azonban, hogy egy nagyon ingatag alapra épült a házasságunk, ami 11 év múlva véget is ért. Akkor szeretett bele igazán valakibe.

Hogyan élted meg a válást?
Belebetegedtem. Begyulladtak az ízületeim, alig tudtam járni. Az ORFI-ban a munkatársak szívták le a váladékot az ízületeimbõl. Összeroppantam. Akkor gyógyultam meg, amikor meg tudtam neki bocsátani. Alfában elbúcsúztam tõle. Azt mondtam, oké, megértelek, megbocsátok. Légy boldog, isten áldjon. De ez három évvel késõbb történt.

A válásom idején még nem ismertem az Agykontrollt. Csak késõbb jöttem rá, hogy a testi egészséghez mennyire fontos az, hogy a lelkünkben béke és nyugalom legyen. Számomra a rendszeres relaxálás hozta meg a mély nyugalmat.
Minden nap relaxálsz?
Igen. Reggel, ébredés után, és este, elalvás elõtt. Ha éjjel felébredek valamiért, és nem tudok aludni, olyankor behunyom a szemem, tetõtõl-talpig ellazulok, és különbözõ célokat programozok. Majd egyszer csak elalszom.
25 év elteltével, miként viszonyul az Agykontrollhoz a hazai társadalom?
Azok az emberek, akik végig ülték az Agykontrollt, tudják, hogy nem butaság. Akik nem végeztek tanfolyamot, azoknak egy része még mindig elvarázsolt marhaságnak tartja a módszert. De hozzáteszem: a világ legrangosabb orvosegyetemén, a Harvardon néhány éve már mûködik egy kiegészítõ orvoslás-tanszék, ahol ugyanazt tanítják, amit idehaza mi is. Az ellazulást, az ellazult állapotban történõ képzelõdés gyógyító, immunrendszer-erõsítõ hatását.

Ahogy múltak az évek, egyre jobban alátámasztotta a tudomány az oktatásainkat. Aki tájékozott, tudja, hogy tényleg mûködik a módszerünk. Vannak persze olyan dolgok, amelyek sokaknál még ma is kiverik a biztosítékot.
Ilyen például a hatodik érzék, a telepátia, de ezek is létezõ jelenségek. Az okos ember pedig kiaknázza a létezõ jelenségekben kínálkozó lehetõséget.
Például, ha valaki megtetszik, fel tudom hívni magamra a figyelmét, vagy állásinterjú esetén meg tudom növelni az esélyeimet. Vagy a veszélyt is elõre meg lehet érezni.

Van egy budapesti agykontrollos, Domokos Gabriellának hívják, akinek a sok gyakorlás következtében különlegesen jól mûködik a hatodik érzéke. Tapasztalatait meg is írta könyvben. Tavaly nyáron felhívtam, és elmeséltem neki, hogy nagyon kellene egy holland ismerõsöm telefonszáma, de sehol nem találom. Kértem, hogy nézze meg alfában. Öt perc múlva visszahívott, lediktálta a telefonszámot, tárcsáztam, és stimmelt.

Vagy volt egy srác, aki felhívta Gabit, hogy nézze már meg, mi a papája betegsége. Megjegyzem, számtalan beteg ember életét mentette meg ez a lány pontos diagnózissal a szemem láttára. Mondta Gabi, hogy látja, épp most fejezték be a hasi mûtétet a papán, de szóljanak gyorsan a sebésznek, mert benne maradt a szervezetében egy törlõrongy.

A srác rohant az orvosi szobába, hogy elnézést fõorvos úr, de egy budapesti agykontrollos lány úgy látja, benne maradt egy törlõrongy a papám hasában. Az orvosok kinevették, hogy ez milyen abszurd dolog. A fõorvos üzente is a "nagyokos lánynak", hogy nyugodjon meg, nem maradt bent semmi, minden rendben van. Délután rosszul lett a beteg, elvitték CT-re, ahol pontosan kirajzolódott egy törlõrongy a hasában, rohantak is vele azonnal a mûtõbe. Tehát a hatodik érzék igenis mûködik.

Tudom, hogy sokan misztikus és tudománytalan dolognak hiszik, de akkor is létezik. Nem tudom, láttad-e, kering az interneten egy nagyon érdekes elõadás egy agykutató nõrõl, dr. Jill Bolte Taylorról, aki a Harvard egyetemen dolgozott.

Ez a nõ agyvérzést kapott, a bal agyféltekében alakult ki egy golflabda méretû vérrög. A bal agyfélteke leállt emiatt, csak a jobb agyfélteke funkcionált. Viszont hihetetlen örömöt érzett. Teljesen abszurd volt, hogy egy agyvérzés közben euforikus boldogság lett rajta úrrá.
Azt érezte, hogy mindennel és mindenkivel összekapcsolódik, hiszen végsõ soron energialények vagyunk. Pontosan ennek, a minket mindenkivel és mindennel összekapcsoló jobb agyféltekének az edzése hozza elõ a hatodik érzéket.

Azok a képzelet-gyakorlatok, amelyeket az Agykontroll tanfolyamon végzünk, a jobb agyféltekét izmosítja. Ugyanis a mi kultúránkban, ami egy nagyon racionális kultúra, a képzelõdõ jobb agyfélteke ellustul, bizonyos értelemben elsatnyul.
A gyakorlatok segítségével elõhozzuk a hatodik érzéket, ami mindenféle megérzést elõsegít. Mindenképp egy hasznos képesség. Csizmazia Margit gyõri asszony például két ismerõsének is meg tudta mondani alfában, hogy hol lyukadt ki a vízvezeték csõ, ott ástak le a kertben, nem kellett napokig kutatni. Ez is a hatodik érzék hatása.

NEKEM IS VOLTAK MELLÉFOGÁSAIM ÉS VESZTESÉGEIM A KÉT ÉVTIZED ALATT
Amikor elkezdted 22 évvel ezelõtt, olyan életed vizualizáltál magadnak, amilyet most élsz?
Igen.
Minden bejött?
A lényeg bejött. Nekem az volt a célkitûzésem - még ha ez illetlenül nagyzolónak is tûnik -, hogy minél nagyobb mértékben meg tudjam változtatni a magyar emberek gondolkodásmódját. Hogy merjenek célokat kitûzni maguk elé, és gondolkodjanak pozitívabban. A magyar gondolkodás ugyanis eléggé pesszimista.
Gondolj csak arra, hogyan mulat a magyar ember. Ilyeneket énekel, hogy "beteg vagyok, fáj a szívem, nem sokáig élek már" - Közép-Amerikában egymás mellett van két ország, Costa Rica és Nicaragua. Costa Ricában ha valami jó dolog történik az emberrel, azt mondják, hogy ezért érdemes élni. Nicaraguában pedig, hogy ezért érdemes meghalni.
Costa Ricát Közép-Amerika Svájcaként emlegetik, vagyis egy viszonylag prosperáló ország. Nicaragua viszont alapvetõ gondokkal küszködik. Tehát az emberek gondolkodásmódja alapvetõen befolyásolja egy nép életét, sorsának alakulását. És ezt ma már a kvantumfizikusok is állítják. Az emberi tudat ugyanis még anyagi folyamatokat is befolyásol.

Visszatérve tehát, az volt a célom, hogy minél több embernek megtanítsuk ezt a hasznos önsegítõ módszert. Segítsek nekik megérteni, hogy érdemes megoldás centrikusan élni. Mert mindenki kap pofonokat az élettõl, csak nem mindegy, hogyan áll hozzájuk.

Magad is kaptál, a válásodat követõen is?
Hajjaj! Bizony hoztam rossz döntéseket, annak ellenére, hogy ismerem az Agykontrollt. Voltak melléfogásaim és veszteségeim a két évtized során. De ez mind a lecke része. Attól függ minden, hogyan állunk hozzá.
Lehet úgy is hozzáállni, hogy búskomor leszek, és reggeltõl-estig sírdogálok. Vagy azt mondani, hogy minden rosszban van valami jó.

Ha tegyük fel, 1987-ben alkoholista lettem volna, mert elhagyott a feleségem, minden barátom azt mondta volna, hogy érthetõ, hiszen szegény Lacinak tönkrement a házassága, ezért alkoholba fojtja a bánatát. Viszont, ha akkor ezt teszem, ma nem tanítanám az Agykontrollt, és anyagi szempontból sem lennék ennyire sikeres.
Azt gondolom, egy csapást is lehet haszonra fordítani. A fájdalmat arra használtam, hogy hajtson, és erõt adjon egy új területen. Igaz, hogy kicsit munkamániás lettem az elmúlt évtizedekben, picit talán túlzásba vittem a dolgot, mert 1990. október 20-a óta szinte minden hétvégén tanítok.

És gyakran elõfordult, hogy hétköznap is volt tanfolyam. Ha idehaza nyáron szünetet tartottunk, akkor épp külföldön voltam továbbképzésen, vagy elõadásokat tartottam az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és Nyugat-Európában.

Mi hajt még ennyi idõ után?
Azok a visszajelzések, amelyeket naponta kapok. Amikor azt írják, hogy a módszerünknek köszönhetõen meggyógyultak, pedig már lemondtak róluk.
Nemrég Gyõrött tartottam tanfolyamot. Ott volt ismétlõként egy 19 éves lány, Panni, aki régebben kábítószeres volt, a heroin rabja. Aki egy kicsit is jártas a témában, tudja, hogy a heroin maga a pokol, õrült erõs függõséget okoz.
A mamája elhozta két éve Agykontrollra. Gyökeresen megváltozott az élete. Régebben úgy mutatkozott be a pszichiátrián, hogy Panni vagyok 16 éves és heroinfüggõ. Most úgy mutatkozik be, hogy Panni vagyok, 19 éves, és imádok élni.

Ha ilyen visszajelzéseket kapsz, az hajt elõre az úton. Ráadásul ez egy nagyon egyszerû tudás, nem bonyolult. Pofonegyszerû az Agykontroll, bárki meg tudja tanulni. Olyan, mint egy barkácskészlet.
Ha van otthon egy jó harapófogód, csavarhúzó-készleted és kalapácsod, akkor a legtöbb házi barkács-feladatot el tudod látni. Ugyanígy az agykontrollos technikák a legtöbb hétköznapi probléma megoldására használhatók. Célok elérésére, szokások megváltoztatására, öngyógyításra.

Te olvasod el a hozzád érkezõ leveleket, vagy az asszisztensed?
Én. Pedig naponta száznál több e-mailt kapok. Nem vagyok megközelíthetetlen, ha erre célzol. Sõt, hetente kétszer telefonon is el lehet érni, amikor úgynevezett "fogadóórát" tartok Gábor bátyámmal olyanoknak, akik tanfolyamot végeztek. Általában BKV-n utazom, metróval, busszal, villamossal közlekedem, bárki megszólíthat, és meg is szólítanak. Elmondják, hogy õk is voltak tanfolyamon, és amíg utazunk, dumálunk.

Miért utazol tömegközlekedéssel?
Praktikus okokból. Állandóan áll a város, s így még parkolni sem kell. Tavasztól õszig egyébként gyakran használom a régi Simson motorbiciklimet. Persze, ha csomagot viszek, akkor nyilván autóval megyek, és a vidéki tanfolyamokra is azzal utazom. Egyébként zavar a fényûzés.
Furcsálltam is, hogy nincs óriási irodád városra nézõ panorámával valamelyik nagy irodaházban.
Megtehetném, de ott nem érezném jól magamat. Lakhatnék például villában is, de jobban szeretem a második kerületi kis társasházi lakásomat. Egy túl elegáns étterem is már zavar. Jobban szeretem a tiszta, középkategóriájú vendéglõket.

Nem véletlenül kérdezlek ennyit a pénzrõl, hiszen többször említetted, hogy ez a két évtized tisztes anyagi hasznot is hozott. Nem bolondított meg a pénz?
Nem, mert soha nem vágytam fényûzésre. Szüleimmel és testvéreimmel sokáig szerény anyagi körülmények közt éltünk. Ma rendszeresen támogatok különbözõ alapítványokat, mert õszintén vallom, hogy aki a Sorstól sokat kapott, az adjon is. Számos karitatív tanfolyamot tartottunk az elmúlt években.


Mi a legnagyobb luxus az életedben?
Talán az, hogy ha olyan kedvünk van, akkor a párommal beülhetünk egy étterembe, és megvacsorázhatunk. De az is havonta kétszer fordul elõ, inkább otthon fõzünk. Nekem az az öröm, hogy taníthatok. Nagyszerû érzés, hogy hasznos tudást adhatok át az embereknek, amivel eredményesebben tudják megoldani a problémáikat. Számomra az az igazi elismerés, ha látom, egy fokkal jobbá válik az életük attól, amit tõlem tanultak. Amíg élek, tanítani akarok. Képtelen lennék arra, hogy a lábamat lógassam.

A tanítás valahol küldetés is számodra?
Tudom, hogy nagy szó, de igen. Úgy érzem, azért születtem, hogy tanítsak. Minden tanfolyam elõtt elmondok egy angol mondatot, amit egy barátomtól tanultam. Ez magyarul így szól: "Kérlek, segítsetek megtanítani ezeknek az embereknek, hogy segíteni tudjanak magukon".

Nagyon hálás szerepet kaptam ebben az inkarnációmban, mert egy hasznos, önsegítõ tudást adhatok át. Ráébreszthetem az embereket, hogy rengeteget tehetnek önmagukért. Nem kell ahhoz lottón nyerni, hogy jobban élhessenek.
Néhány egyszerû törvényt kell ismerni az agymûködéssel kapcsolatban. Valóban pofonegyszerû mentális technikát kell alkalmazni, és jobban fogják érezni magukat a bõrükben. Jobb lesz a házasságuk, a gyerekükkel kiegyensúlyozottabb lesz a kapcsolatuk, súlyos betegségbõl valószínûleg ki tudnak gyógyulni, és az alkoholról is le tudnak szokni.
Néhány éve végeztünk egy felmérést. Megkérdeztünk 1300 olyan magyar embert, akik régebben végezték el az Agykontrollt. 1008-an válaszoltak, és azt kértük, ne írják rá a nevüket a kérdõívre, hogy valóban õszinte válaszokat kapjunk. Átlagéletkoruk 41 év volt, és átlagosan 2 és fél évvel korábban végezték el a tanfolyamot.
Kiderült, hogy a tanfolyam óta 55 százalékkal ritkábban betegszenek meg, 62 százalékkal kevesebb gyógyszerre van szükségük, ami a mai gyógyszerárak mellett igen komoly pénzmegtakarítást is jelent. 35 százalékkal magasabb az energiaszintjük, és 40 százalékkal jobb a hangulatuk. Ezek nagy változások. Nem tudok róla, hogy más négynapos tanfolyam ilyen mértékben, hosszú távon ennyire pozitív változásokat idézne elõ. Ez az ami hajt.

Volt már olyan, akit nem tudtál megtanítani?
Kaptam már olyan levelet, amelyben azt írta egy kis faluban élõ férfi, hogy 17 éve végezte el a tanfolyamot, de hiába programoz rendszeresen, azóta sincs munkája. Váltottunk néhány levelet, s kiderült, hogy az illetõ nem értette meg a tanfolyam lényegét.
Mert az, hogy naponta egyszer leülsz, és elképzeled, hogy van munkád, de napközben állandóan az a gondolat jár a fejedben, hogy egy született vesztes vagy, úgy nem sikerül semmi. A sok negatív gondolat közömbösíti, kioltja az alfában gondolt gondolat erõs valóságteremtõ erejét.

Magyarországon egyébként számos egyéb remek mentális módszer is megtanulható. Például a Transzcendentális Meditáció, az NLP, a jóga, az autogén tréning vagy éppen a Pránanadi. Én ezeknek mind örülök, ugyanis nem csupán az Agykontroll segít jobban élni. Nekem az a dolgom, hogy az Agykontrollt tanítsam, de magam is kipróbálok más módszereket is.
Nyilván nem csak követõid voltak az elindulás óta eltelt idõszakban. Sokan támadtak?
Fõleg egyházak oldaláról. Akadtak olyan teológusok, akik elolvasták az Agykontroll címû könyvet, és találtak benne olyan mondatokat, amelyekbe belekötöttek. Azért is hívunk meg lelkészeket, aktív hitoktatókat évek óta ingyen, hogy lássák, mi a módszer lényege.

Létezik olyan egyház, ahol a híveknek nem szabad vérátömlesztést elfogadniuk. Orvosi munkám során sokszor láttam olyan helyzetet, hogy nagy mûtétet kellett végezni, és vérátömlesztéssel meg lehetett menteni a betegeket. De ha például egy szülõ asszony vallási meggyõzõdés miatt ezt nem engedi, és inkább meghal, árván hagyva két gyereket, az számomra abszurd.
Ugyanilyen abszurdnak tartom, ha valaki teológiai álláspontja miatt lebeszéli a híveit arról, hogy az Agykontrollt is bevesse gyógyulása érdekében. Mondok egy példát. Itt él Budapesten Csillag Erika, akirõl 3 kislány édesanyjaként 1990-ben derült ki, hogy áttétes pajzsmirigyrákja van. Megoperálták, majd a szövettani lelet megérkezésekor közölték vele, hogy még maximum másfél évet élhet.
Eljött hozzánk, megtanulta a módszert, meggyógyította magát, szült negyedik gyereket, és húsz év után is egészséges. Ha egy lelkész akkor lebeszéli az Agykontrollról, lehet, hogy nagyon szép beszédet mondott volna a temetésén, de három kislány mama nélkül nõ fel.

Az elme valóban képes hatni a testre. Gondolj csak a placebohatásra. A legtöbb beteg a látszatgyógyszertõl is meggyógyul, pedig nincs is hatóaanyag a tablettában. Ez is bizonyítja, hogy az emberi elme képes a gyógyításra. Ezt az erõt alkalmazzuk. Persze betegség esetén az Agykontroll nem helyettesíti az orvosi kezelést, ezt mindig hangsúlyozzuk, ugyanakkor szenzációsan kiegészíti.

Érdekel-e, hogy mit mondanak rólad a hátad mögött?
Nem, és el sem olvasok olyan helyeket, fórumokat, ahol ilyen információval találkozhatnék. Televízióm sincs. Pontosabban a páromnak van egy kis készüléke, de azt a szekrény mélyén tartjuk. Ugyanis a tévézés hasznosabb dolgoktól venné el az idõmet.
Számomra ezerszer többet ér, ha elolvasok egy jó könyvet, vagy beszélgetek a párommal. Vele gyakran nézzük otthon Eckhart Tolle megvilágosodott spirituális tanító DVD-it. Sugároznak persze építõ jellegû mûsorokat is, amelyeket azért figyelemmel kísérek.

Még az egyetemen ki kellett töltenünk egy tesztet. Szerepelt benne egy kérdés, hogy kit választanék példaképemnek. Beírtam, hogy Elvis Presleyt, mert rá sokan odafigyeltek, s ezért megvolt a lehetõsége, hogy pozitívan befolyásolja az embereket. Rám ugyan nem figyelnek olyan sokan, de egy-egy tanfolyamon azért általában ott ül néhány száz ember.
Ezt kivételes adománynak tekintem a sorstól, hiszen valamennyire hathatok a gondolkodásmódjukra. Ugyanúgy, ahogy Te újságíróként a cikkeiddel. Ha az írásaidba belecsempészel egy pici pozitívumot, hogy az olvasók a dolgok pozitív oldalát is meglássák, hogy rájöjjenek, nem kell rögtön a Dunának menni, ha nehézség éri az embert, akkor szerintem többet tehetsz a bulvársajtó révén, mint például egy intellektuális újságíró, aki elismert, de kevéssé olvasott irodalmi szaklapba ír. Te is hathatsz pozitívan.

A válás után hogyan alakult a magánéleted?
Évekig egyedül éltem. Eleinte furcsa volt, aztán hozzászoktam. Kellemes volt a nyugodt magány, az elmélyedés. Esténként verseket olvastam, leginkább József Attilát és Radnótit, illetve meditáltam és írogattam.
Azért is voltam sokáig egyedül, mert szerettem volna, ha a két gyerekem bármikor eljöhet hozzám, és tudják, hogy apu száz százalékig csak az övék. Nincs olyan, hogy rossz pillanatban csöngetnek be. Egyébként egyik héten velem, a másik héten a volt feleségemmel laktak. Aztán felnõttek, és egyre többet laktak nálam.
Mûködött ez az "egy hét itt, egy hét ott" módszer?

Utólag már nem tartom jó ötletnek, mert gyökértelenné teszi a gyerekeket. Ha ma kellene döntenem, azt mondanám, inkább legyen egy fix helyük, vagy a mamánál, vagy a papánál. Az ingázás nem igazán vált be. Igaz, akkor ez tûnt a legjobb megoldásnak, mert nem tudtam lemondani arról, hogy a gyerekeim nevelésében részt vegyek. Ma már inkább azon lennék, hogy velem lakjanak.

Ott tartottunk, hogy évekig egyedül éltél.
Késõbb voltak hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolataim, próbálkozásaim, majd hét évvel ezelõtt ismertem meg a jelenlegi páromat. Ez egy stabil kapcsolat, össze is házasodtunk, és nagyon jól megvagyunk.
Amikor megismertél valakit, elõtte "programoztad", hogy legyen társad?
Volt olyan idõszak, amikor programoztam, hogy összehozzon a sors azzal a nõvel, akivel jól kiegészítjük egymást. Ám nem voltam elég kitartó. Talán nem is volt bennem az igazi izzó vágy, hiszen jól éreztem magam egyedül, nem erõltettem igazán a dolgot. Aztán az élet összehozott minket. Egyébként Eckhart Tolle kapcsán találkoztunk, a Tolle klubban.

Közösen is programoztok?
Igen, hiszen vannak közös céljaink. Jobban összehozza a párt, ha nem csak élnek bele a nagyvilágba, hanem egy cél felé haladnak. Tolle tanítása mindkettõnk számára kulcsfontosságú. Mindkettõnk célja, hogy egy tudatosabb, jelenlévõbb életet éljünk. Ez a párkapcsolati nehézségeket is egész más megvilágításba helyezi.
Nem tartom magam fejlett léleknek, szerintem valahol középtájon lépegetek a lelki fejlõdés útján. S még nagyon hosszú az út. Kedvenc költõm, József Attila azt írja, "Légy a fûszálon a piciny él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél".
Tehát ha a saját magunk dolgát õszintén, hittel, teljes odaadással végezzük, Te újságíróként, én Agykontroll-oktatóként, akkor nagy baj nem érhet. Senki sem értékesebb vagy értéktelenebb, hiszen mindannyian egy nagy képnek vagyunk a részei. Mint fûszálon a piciny él.

Hogyan jellemeznéd az elmúlt húsz év különbözõ korszakait Agykontroll-oktatóként? Milyenek voltak a hozzátok látogató emberek két évtizede, s milyenek ma?
A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás után nagy bizakodást éreztem. Lelkesebbek és hiszékenyebbek voltak az emberek, mint ma. Ahogy teltek az évek, egyre fásultabbak lettek. Mostanában, a gazdasági válság kapcsán sokan azért jönnek el, hogy kapaszkodót találjanak. És kapnak is.
Nagyon sok olyan ember, aki hosszú évekig munkanélküli volt, ennek a módszernek a segítségével munkára tudott találni, mert magabiztosabb lett a fellépése. A vonzás törvényének alkalmazása is segít, hogy szinte bármilyen célunkat elérjük, bár tudom, hogy ezt a törvényt sokan misztikus hülyeségnek vélik. Pedig létezõ természeti törvény, amit hasznunkra fordíthatunk.

Aki rászokik a rendszeres meditálásra, nyugodtabb lesz. Az olvasóknak azt tanácsolom, hogy elõször írják össze, mit akarnak elérni az életben. Minél konkrétabban. A legtöbben ugyanis csak azt tudják, hogy mit nem akarnak, de kevesen tudják, hogy mit igen. Nálam mindig van egy cédula, rajta nyolc céllal, naponta elõveszem és elolvasom, hogy még inkább tudatosítsam magamban.
Persze szembe kell néznünk a valósággal, nem szabad becsapni magunkat. Igenis lesznek problémák, de azokat átalakíthatjuk elérhetõ célokká. Szitkozódások helyett inkább le kell írni, hogy az adott ügyben mit szeretnének elérni. Tehát javaslom, alakítsuk át a problémáinkat elérendõ célokká!
Reggel, ébredéskor, este félálomban, elalvás elõtt képzeljék el, mi lenne, ha már elérnék a céljaikat. Úgy képzeljék el a céljaikat, mintha már elérték volna õket, s közben érezzék át ennek az örömét! Végül egy kísérletet javasolnék még: csíráztassanak két-két babot azonos körülmények között. Az egyik babpárt azonban képzeljék el reggel ébredezés közben és este félálomban, hogy gyorsan, nagyra nõ. Ugyanannyi idõ alatt legalább kétszer akkorára fog nõni az a két bab, amelyikre gondoltak, mint a másik. Pedig ugyanannyi fényt, ugyanannyi vizet kapott.
Meg fogják tapasztalni az elme valóságot teremtõ, valóságot befolyásoló hatását. S akkor talán azok is megértik, mirõl beszéltem itt, akik esetleg most még szkeptikusok.

forrás: sokszinuvidek.24.hu, Sándor András

rejtelyekszigete.com/domjan-laszlo-az-em...e-kepes-gyogyitasra/
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 4 éve 4 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.114 másodperc