TÉMA: Szeretet a családban

Könnyebb az élet ott, ahol szeretet van


Mi a véleménye a nagyszülõ szerepérõl a szakembernek? Talán nem véletlen, hogy a lélekgyógyász számos dologban egyetért Molnárék tapasztalatával. Strédl Terézia pszichológust napjaink családmodelljérõl, a nagyszülõk családban betöltött szerepérõl és az idõsek társadalmi helyzetérõl kérdeztük.

- A modern család atomizált. Ez azt jelenti, hogy a fiatalokban hamar megszületik az igény az önálló életre. Korunkban az a jellemzõ, hogy a házastársak elkülönülnek. Habár úgy látszik, mintha ez változna. Valójában a párok lakhatási minõsége határozza meg, hogy a késõbbiekben miként döntenek: visszaköltöz­nek -e a gyerekek nagyszüleihez, vagy - ha lehetõségük van rá - magukhoz veszik-e a korosodó szülõket.

Ha a fiatalok olyan családban nõnek fel, amelyben több nemzedék él együtt, és a szülõi házhoz hoznak házastársat, ez mindenképpen javukra válik. Ám ha a pályakezdõ ifjak nagyon hamar elszakadnak, és saját önállóságuk megteremtése után, "kerülõvel" térnek haza, akkor ez nem mindig válik be.

Az együttélés mellett egy másik érv is szól. Manapság divat, hogy a házastársak csak egy gyermeket vállalnak. Az egykékben él a kapcsolatteremtési vágy, hiszen számukra a szülõk baráti kapcsolatot is jelentenek. Csakhogy apu és anyu dolgozik. Ilyenkor jót tesz a családnak, ha a nagyszülõ közel van, és a gyermek "társául szegõdik".

Minél kisebb a gyerek, annál jobban szereti a mesét. Élmény, ha a nagyapa elmondja, hogyan fogták a halat, hogyan mûvelték a földet. A gyerekek élvezik, ha a nagyi türelmesen bevonja õket a kerti munkába. Az érzelmileg gazdag háttér sokat jelent. A szülõk sok esetben nem éreztetik csemetéjükkel, hogy szeretik. A fizikai gondoskodás és az anyagiak elõteremtése kimeríti õket. A nagyszülõ viszont bõségesen elhalmozhatja érzelmeivel az unokát. Ez kapcsolatuk varázsa.

A generációs ellentétek legfõbb okai, hogy nem tiszteljük egymás másságát. Érzéketlenség, ha a nagyszülõ nem veszi észre, hogy gyermeke felnõtt, ha akaratlanul is kiskorúsítja, és mindenbe beleszól, ha még mindig irányítani szeretné a családot. A szülõk különösen azt veszik zokon, ha a nagyszülõ a gyerek elõtt mondja el véleményét lánya vagy fia nevelési módszerérõl egy egészen más értékrend szerint, esetleg számon kér.

A fiatalok ezzel szemben fõként arról tehetnek, hogy a kapcsolatok elhidegülnek. Sok család széthullik, mert nincsenek születésnapok, a karácsony és a húsvét kiüresedik. Mikor már a "piros betûs" ünnepek sem nyújtanak alkalmat az összejövetelre, a nagyszülõ okkal fájlalja, hogy nem nyitják rá az ajtót. Gyakori hiba az is, hogy a házastársak szüleik kötelességévé teszik a gyerekvigyázást, vagy kiszabják rájuk a házkörüli teendõket.

Ne csak beszéljünk, hanem beszélgessünk! Ne csak halljunk, hanem hallgassuk meg egymást. Beszéljünk a bajokról. A hamisság, az álszemérem és az õszinteség hiánya vakvágányra viszi a kapcsolatokat. Ha a gyermeknevelésben szükség van a nagyszülõ segítségére, köszönjük meg, ha elvállalja, mert az nem az õ kötelessége. Nagyon fontos a tapintat. Ahol ugyanis szeretet van, ott sokkal könnyebb az élet.
(forrás:Uj Ember Magazin)

Lea és Áron:
Beszélgetések születendõ gyermekemmel
részlet


;De figyeljetek, ez mindennél fontosabb!! A figyelem a kulcs. Kulcs, mely a zárba vezet. Kulcs mindenhez, s mindenkihez.;
A csend mindennél többet jelent, s beszél magától, csak figyelnetek kell, s hallgatni a csendet, s az érzést, mi megjelenik benne! Most sem attól vagyok veletek, nem attól éreztek mélyen, mert beszélek, hanem mert figyeltek, s ez csendet teremt, s mély kapcsolatot, kapcsolódást, egységet, mi mindig ott van, ha megérzed, s ez a lényeg. Erre figyeljetek, minél inkább, s így tanítsatok, s neveljetek, csendben! A szó igazi értelmében; ha beszéltek, akkor is legyen ott a csend, bennetek! S majd, amikor foglalkoztok velem, s már megleszek, fizikailag is megleszek, akkor is így legyen! Csendbõl szóljatok, nyúljatok hozzám, s érintsetek, s öleljetek! Mély csendben, amilyenben csak tudtok, s törekedjetek efelé, minden pillanatban, hogy ez legyen, hogy ez meglegyen!

Mély csend, béke, szeretet, lüktetés, az Élet, a Létezés. Ez a vége, s ez a kezdete mindennek, mi létezik. Maga a Létezés, s az csak csendben lehet. Minden mögött ott a csend, ha figyeltek, s tudom, hogy ezt tudjátok. De ne felejtsétek! Minden pillanatban legyen veletek, s velem a csendetek! Így tudtok segíteni a legtöbbet, s így is szülessek! Békében, csendben, ne kórházban, zajban, s ha mégis ott, akkor is legyen a csend bennetek, s az orvosokban is, ha lehet! Persze minden jól lesz, úgy, ahogy a legjobb nektek, s nekem, de a figyelem irányuljon erre, e szándékra, a csendre, s akkor minden efelé halad! A születés is, a körülmények is, minden, mi fontos, hogy meglegyen. Légy csendben, s ez mindenhez elvezet! Most menj, s menjetek, s jegyezzétek szavam, s figyeljetek! Ha van kérdésed, tedd föl! Tudom, hogy van egy, hát mondd, s én figyelek!

Lupercalia blogja
Kapcsolatokról
06/18/2009 - 10:34 - Lupercalia


A kapcsolatok sokszor nemhogy nem harmonikusak életünkben, hanem inkább növelik az amúgy is nehéz terheinket, mintha nem egymást segítenénk, hanem hátráltatni próbálnánk az örökös elvárásokkal és megfelelési kényszerekkel. Mire jó egy kapcsolat, mire való igazából, legyen szó akár barátságról, akár szerelemrõl?
A kapcsolatokat degradáltuk a "családi viszonyok" szintjére, ahol GYAKRAN (nem mindenhol!) jelen van az erõszak, egymás kihasználása, kényszerítése, birtoklása. De vajon nem jött-e el az idõ, hogy a "kapcsolat"-ok fogalmát felülbíráljuk egy olyan jelentést párosítva ezzel hozzájuk, ami már tartalmas, ami valóban építõ mindkét fél számára? Hogy lehet egy kapcsolat tartalmas, ha az egyik ember kihasználja vagy birtokolja a másikat? (Fõleg párkapcsolatokra gondolok.)

Az örökös elváráshalmazok szintén oda juttatják az embereket, hogy fáradtnak és kihasználnak érzik magukat. Mi lenne, ha fognánk és egyszerûen kihajítanánk a játszmákat kapcsolatainkból? A játszmák eleve megrontják a kapcsolat színezetét, mert egyik fél sem az elégedettséget keresi, hanem a másik piszkálását, gúnyolását stb. erõlteti. Ez már önmagában káros hozzáállás, pedig a legtöbbünk éppen így csinálja, ezt láttuk a szüleinktõl. Ó, igen, gyakran én is, ó, hogyne. Csak azért zavar engem ez annyira, mert tudom, milyen mélyen él az emberekben a kapcsolódás utáni vágy, mennyire fontosak vagyunk egymás életében, ezért úgy érzem, ideje lenne felülvizsgálni a "kapcsolat" szó jelentését. Véleményem szerint úgy lehet elkezdeni új jelentéstartalommal feltölteni ezt a fogalmat, ha ki merjük mondani: ez így nem kielégítõ számunkra, valami nem megfelelõ. Elkezdjük szépen kiválogatni azokat a részeket, amiket szívbõl elhagynánk majd elkezdjük felépíteni az új kapcsolat fogalmat és hogy az egész ne csak szócséplésbõl álljon, elkezdhetjük átültetni mindezt a gyakorlatba. Én meg is teszem ma az elsõ lépést, kihúzom az "elvárások" fogalmát a "kapcsolat" szó jelentéstartalmából. Máris jobban érzem magam.

Mi a szeretet?

Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet.


-Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az õ szájában biztonságban van a neved.
Zsolti - 4 éves

-A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást.
Karesz - 5 éves

-A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övébõl.
Kriszti - 6 éves

-Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy.
Teri - 4 éves

-A szeretet az, amikor anyu kávét fõz apának, de belekortyol mielõtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenõrizze, hogy biztosan finom-e.
Dani - 7 éves

-A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akarnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak.
Emília - 8 éves

-A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.
Robi - 7 éves

-Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz.
Nikolett - 6 éves

-A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre õ ezután minden nap csak azt hordja majd.
Nóri - 7 éves

-A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást.
Tomi - 6 éves

-A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak õ mosolygott. Ezután már nem féltem.
Csilla - 8 éves

-A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielõtt elalszom.
Klári - 6 éves

-A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak.
Eszter - 5 éves

Jim Rohn - A legjobb ajándék magadnak és másoknak



Gyakran felteszik nekem a kérdést: hogyan segíthetnék a legtöbbet a gyerekeimnek, házastársamnak, családtagjaimnak, alkalmazottaimnak, barátaimnak (és így tovább) a fejlõdésben / változásban? Valójában lehet, hogy ez az a kérdés, amelyet a leggyakrabban feltesznek nekem: ;Hogyan segíthetek valaki másnak megváltozni?"
A válaszom gyakran nem okoz meglepetést. A kulcs mások segítéséhez az, hogy elõször saját magadon segíts. Más szavakkal, a legjobban a saját személyes fejlõdésemmel járulhatok hozzá a leginkább mások fejlõdéséhez.


Ha tízszer bölcsebb, tízszer erõsebb lennék, milyen lennék, mint apa, nagyapa, üzlettárs;
A legjobb ajándék, amit adni tudok, a saját folyamatos fejlõdésem. Jobbnak lenni, erõsebbnek, bölcsebbnek. Szerintem a szülõknek magukévá kellene tenniük ezt a filozófiát. Ha a szülõk rendben vannak, a gyerekeknek is nagyon jó esélyük lesz arra, hogy rendben legyenek. Dolgozz saját személyes fejlõdéseden szülõként, ez a legjobb ajándék a gyerekeidnek.
Ha ültél már repülõn, észrevehetted, hogy minden ülés felett van egy oxigénmaszk. Határozott utasítások is vannak: Veszély esetén elõször vegye fel a saját oxigénmaszkját, majd ha vannak önnel gyermekek, segítsen nekik is". Vagyis elõször magadat biztosítsd; aztán segíts a gyerekeknek. Nagyon sokat érne, ha szülõi szerepkörünkben mindig ezt a filozófiát alkalmaznánk.


Ha megtanulok boldogságot teremteni saját magamnak, akkor a gyermekeimnek is nagyon jó esélyük van arra, hogy boldogok legyenek. Ha egyedi életstílust teremtek magamnak és a társamnak, az remek példával fog szolgálni a gyermekeimnek is.
Az önfejlesztés lehetõvé teszi, hogy szolgálj, hogy értékesebb legyél a körülötted lévõk számára, a gyermekednek; az üzletednek; a kollégáidnak; a közösségednek; az egyházadnak;

Bátorság a kitartáshoz


;Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté." I.Móz.2:24
Milyen kifejezõ szó ez, amellyel a Szentírás körülírja a házastársak egymáshoz való viszonyát. Az eredeti szó valami olyasmit jelent, mint darabokat, eredetileg összetartozó részeket (újra)összeilleszteni. Méghozzá nem is akárhogyan, hanem olyan módon, hogy az összeillesztés gyakorlatilag eltûnik. Mintha a darabok mindig is összetartoztak volna. Ha mindezt megpróbáljuk értelmezni férfi és nõ viszonyára, akkor valami egészen különleges kapcsolatnak, kapcsolódási módnak lehetünk szemtanúi. Sõt szerencsés esetben nemcsak szemtanúi, de részesei is.
Mintha mindig is összetartoztak volna..
Hányszor és hányszor hallunk romantikus és talán képtelennek tûnõ elképzeléseket arról, hogy némely férfiember, és még annál is több nõ a ;másik felét" keresi. És sokszor halljuk az effajta romantikát támadó elméleteket is, melyek meg arról beszélnek, hogy az ember önmagában is önálló, teljes lény. Nem a ;másik felét", hanem egyszerûen a társát keresi.
Mert ha a társam úgy tud ragaszkodni /illeszkedni hozzám, és én õhozzá, mintha mindig is összetartoztunk volna, az valami egészen különös dolog. Semmiféle emberi kapcsolat nem hasonlítható hozzá, amikor két idegen élet összekapcsolódik és képessé válik arra, hogy napról-napra mind közelebb kerüljön egymáshoz, olyannyira, hogy az ;illesztési pontok" egészen eltûnjenek.

Azonban ez az illeszkedés/ragaszkodás nem jelent valamiféle egymásban való ;feloldódást". Nem szimbiózis ez, ahol már a felek nem tudják, hol végzõdik az egyik és kezdõdik a másik. Ha ez történik, az a kapcsolat halálát jelentheti. Hogy miért? Azért, mert a két félnek jól körülhatárolható szerepe van ebben a kapcsolatban. A Szentírás pontosan beszél a férfi gondviselõ szerepérõl, ill. a nõ segítõtárs-mivoltáról. Egy olyan kapcsolatban, melyben eltûnnek a határok férfi és nõ között, ott tisztázatlanok a szerepek is.

Ugyanakkor azonban szó nincs alá-fölérendeltségi viszonyról. A házasság két teljes-jogú fél szövetsége, amelyben mindkét félnek joga van szeretni és szeretve lenni, adni és elfogadni, érvényesülni és érvényesülni hagyni. Ezen (élet)feladatok gyakorlása ill. a másiknak átadása adja a házastársak ragaszkodásának belsõ dinamikáját.
Egy kapcsolatot válságba sodorhat az, ha valaki (házastársa helyett) egyes feladatok állandó gyakorlásához ragaszkodik. Keresztyén embereknek például nagy kísértése lehet, hogy folyamatosan csak adni akarnak, ám képtelenek elfogadni.

De nem ritka az sem, hogy az egyik fél odaáldozza saját álmait a másik érvényesülésének oltárán. A nõk gyakran vállalják ezt a szerepet, és mondanak le saját ambícióikról férjük karrierje érdekében. Aztán egyszer csak fellázadnak, amit a férj ellene intézett támadásként érzékelhet, holott a nõ nem ellene, hanem saját érdekében ;lázong".
Egy bölcs férj tisztában van azzal, hogy feleségének is megvannak a maga vágyai, álmai, és türelemmel tudja hordozni ezt a helyzetet (is). Sõt! És ez igaz mindkét félre: szeretõ társak nem egyszerûen elhordozzák a másik ambícióit, hanem egymást mindenben támogatva örülnek a másik sikereinek, hiszen egy házasságban minden közös. A sikerek is, és a sikerrel járó örömök is.
Végül marad a kérdés, hogy vajon lehetséges-e ez a fajta harmónia két fél között, akik szeretet ide vagy oda, mégiscsak emberek..?
Igen, lehetséges! Bár máris hozzáteszem, ez nemigen az õ dicsõségük. Hanem ahogyan ezt mondani szoktam: a nagy Isten nagy csodája ez.
Azé az Úré, aki egymáshoz vezet két embert, és vezeti, támogatja, megmenti õket... vezessen útjuk akár ;füves legelõkön", akár végeláthatatlan ;pusztán" át...

(Dr. Németh Dávid elõadása nyomán)