Hogyan süllyedt el a Titanic?
Majdnem száz éve fekszik hullámsírjában az Atlanti-óceán mélyén a híres luxusgõzös, amely 1912-ben az április 14-érõl 15-ére virradó éjszaka süllyedt el, miután jéghegynek ütközött. Szeretnéd tudni, mekkora volt a legendás óceánjáró, amelyet a világ legnagyobbjaként emlegetnek? Kíváncsi vagy, miért történt meg a baleset, és mi játszódott le a Titanic fedélzetén az utolsó percekben?
A White Star Line hajótársaság vadonatúj luxus utasszállító hajóját 1911 májusában Belfastban bocsátották vízre, ám az utolsó simítások még közel egy évig tartottak, míg a Titanic megtehette elsõ próbaútját Southampton kikötõjébe.
Soha nem látott méreteire (270 méter hosszú, 28 méter széles, mintegy 11 emelet magas, 46 ezer tonna súlyú, 66 ezer tonnás vízkiszorítású) méltán lehetett büszke építtetõje.
Fedélzetén a fényûzõ módon berendezetett elsõ osztályú kabinok, szalonok és éttermek mellett többek között golfpálya, teniszszoba, sõt még tehénistálló is volt, ahonnan naponta friss tej került az utasok asztalára. A három hatalmas hajócsavar teljesítményre 46 ezer lóerõ volt, a maximális sebesség pedig 22 csomó, azaz óránként 41 kilométer. A hajófenékbe 16 vízzáró rekeszt építettek, emiatt elsüllyeszthetetlennek tartották a monstrumot.
S ugyanezért az eredeti tervekben szereplõ 64 mentõcsónak helyett csupán 20-at készítettek el, az utasokkal és legénységgel együtt összesen mintegy 6000 fõ befogadására képes utasszállítóhoz.
Esztelen tempó a kék szalagért
Amikor 1912 áprilisában a Titanic elsõ útjára indult, senki nem gondolta, hogy ez egyben az utolsó is lesz.
A három hatalmas hajócsavar 46 ezer lóerõvel hajtotta a hajóóriást.
A kapitány, Edward Smith azonban bizonyítani akarta, hogy a fenséges Titanic képes elhódítani a kék szalagot, amely az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelõ hajónak járt.
A dél-angliai Southamptonból kifutva ezért teljes gõzzel a legrövidebb, ám az úszó jéghegyek miatt veszélyesebb útvonalat választotta Amerika partjai felé. Ez lett a Titanic veszte. Negyedik napja voltak úton, az éppen õrségben lévõ Frederick Fleet nem sokkal éjfél elõtt vette észre a hajó orra elõtt sötéten tornyosuló jéghegyet, néhány perccel késõbb tompa robaj kíséretében a súlyos hajótest megrázkódott. A jéghegy 90 méter hosszan felszakította a hajó oldalát, amely rövidesen süllyedni kezdett.
Zeneszóval a hullámsírba
Az ütközés pillanatában a hajón még javában zajlott az élet, néhányan kártyáztak, sokan a zenekart hallgatták vagy táncoltak. A fedélzetre hulló jégkása valóságos attrakciószámba ment az utasok körében.
Alig két óra alatt merült alá az óceánban az elsüllyeszthetetlen Titanic nem aggódtak, biztonságban érezték magukat az elsüllyeszthetetlen Titanicon. Alig fél órával késõbb a kapitány leadatta az elsõ segélykérõ jelet, miután egyértelmûvé vált, hogy a szivattyúk nem bírnak a beömlõ víztömeggel. A 20 mentõcsónakban csupán 1100 embernek volt hely, ezért csak a nõket és gyermekeket engedték beszállni.
Az idõközben leadott S. O S. jelzést az alig 30 kilométerre lévõ California gõzös nem fogta, kissé távolabb a Carpathia azonban igen, s azonnal a Titanic felé vette az irányt. A luxusmonstrum azonban 1912 április 15-én, éjjel 2 óra 20 perckor elsüllyedt. A hajnali négykor megérkezõ Carpathia, amelynek fedélzetén magyarok is szolgáltak, már csak 711 embert tudott kimenteni, 1513-an hullámsírba merültek a Titaniccal együtt.
A legenda szerint a zenekar mindvégig zenélt, de hogy mit játszottak, arról megoszlanak a túlélõk visszaemlékezései.
(Az elõzõben van egy ének, ami valószinû, hogy azt jázszották a szenészek a Titanicon. Szerk.)
(Mi micsoda.hu)