Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám
Ebben a témakörben a dimenzióváltásról és az azzal kapcsolatos tanításokról lehet olvasni.
Nostredamus, Kryon, Kirael, Pió Atya, Nyirkai jóslat, 2012,Plejádok üzenete, próféciák stb.

TÉMA: Thoth - smaragdtáblái

Thoth - smaragdtáblái 10 éve 6 hónapja ezelőtt #3245

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5624
.

Thoth szerepe a földi életben

Thoth volt az egyetlen szellem, aki két fejlettnek nevezett korszakot megélt, az atlantiszit és a mait. Ezekrõl õ maga számol be.

Thoth elsõ ábrázolásai egyiptomi rajzok, ahol íbiszfejjel mutatják õt. Széles férfias vállal és madárfejjel. Kezében legtöbbször az ANKH, mely az örökkévalóság szimbóluma.

Thoth spirituális jellegû, részben önéletrajzi munkáját (smaragdtáblák) alapul véve kiderül, hogy atlantiszi származású. Megadatott neki, hogy atlantiszi korában megvilágosodjon, majd személyes életcélját a teremtés engedélyezte. Thoth az emberiség igaz tanítója szeretett volna lenni. Amolyan igazi pap, vallás nélkül. Ha végignézzük életét, ez mind a mai napig sikerült is. Neki megadatott, hogy halhatatlansága átnyúlik a 26.000 éves korláton is. Sõt addig, amíg mi a galaktikus 1 év alatt szigorúan csak a Földhöz kötõdünk, addig Thoth rendelkezett azzal a képességgel, hogy idegen civilizációkat tanulmányozzon, akár végignézze azok pusztulását is, de csak mint megfigyelõ. Neki sem volt joga ott beavatkozni, csupán tanulni. Atlantisz irányításában kb. 16.000 éven át vett részt, neve Arlich Vomalites volt. Hosszú, egy testben eltöltött életét különbözõ technikákkal oldotta meg. Ilyen volt, hogy naponta 1 órát feküdt fejjel észak felé fordulva, meditációs állapotban, felsõ testén tartva a figyelmet, majd 1 órát feküdt fejjel dél felé fordulva, mikor is alsó testén tartotta a figyelmét. Ezen kívül energetikai kezeléseket alkalmazott, kristályokkal, mágiával. Mindez azt feltételezte, hogy naponta több órát csak saját magával, saját testével, saját gondolataival foglalkozott. Mint vezetõ, irányító, mindezt megtehette. Fõ szerepe a társadalom vezetése, fejlesztése, racionalizálása volt. Azért tudott részben Atlantisz, részben maga Toth is sikeres lenni, mert nem uralkodni akart mások felett, hanem szeretet vezérelte gondolkodását, döntéseit.

A földi élet bármely intelligens civilizációjába mindig kódolva van a gondolkodása, viselkedése által a bukása is. Olyan ez, mint a Gazdálkodj Okosan, ahol a játék elve, a szabályokon keresztül a gyarapodás, fejlõdés. Rövid ideig lehetett kapni egy hasonló játékot, ahol rosszul tervezték meg a játék logikáját, így mindenki csõdbe ment, ki elõbb, ki utóbb. Nos az élet a Földön is ilyen. Az élet a fejlõdés. Ahogy az egyik ásványvíz gyártó mondja a reklámjában, hogy az út amit bejársz, az tesz nemessé. Atlantisz bukása után Thoth részt vett a sumer társadalom megalakításában.

Enki (annunaki) fiaként tért vissza, Marduk (Ra) testvéreként, a kezdetek kezdetén, így a családfa legelején található. Enki volt a spirituális tudós, aki a civilizáció kialakításában, a csillagászatban és az emberiség tanításában, védelmében döntõ szereppel bírt. Õt nevezték a víz istennek.

Thoth mai szóval élve orvos, génsebész, kutató volt. Részt vett az elsõ ember megalkotása elõtti kísérletezésekben, majd Adamu (a Föld szülötte) megalkotásában, késõbb az emberi lények sorozatgyártásban. A homo sapiens kb. 200-250.000 évvel ezelõtt jelent meg.

Thoth fontos szerepet játszott még egy családi vitában. A Vízözön után, sokadik alkalommal újra fel akarták osztani a mai Egyiptom területét. A két testvér Oziris és Seth élet-halál harcot vívott elõször légi csatában, majd a földön. Végül Seth megölte testvérét, olyannyira, hogy fel is darabolta és darabjait szétszórta elég nagy földrajzi területen. Oziris felesége Isis volt, akivel még nem volt közös gyerekük. Isis, Thoth lánya, megkérte génsebész apját, segítsen neki, hogy legyen gyerek a már halott férjétõl. Thoth a feladatot sikeresen megoldotta, valamilyen, általunk nem ismert génsebészeti eljárással. A kis Hórusz, egy az egyben úgy nézett ki mint apja, Oziris. Ezért míg fel nem nõtt, bújtatni is kellett Seth elõl. Tökéletes genetikai másolat.Egyiptom éledezésekor, a Vízözön visszavonulása után, mikor már kezdtek a területek kiszáradni Enki a spiritualitással megáldott tudós (ma mérnöknek neveznénk), és Enlil a vezetõ mellett kiemelkedõ szerepe volt Thoth-nak. Enki és Enlil a féltestvérek Egyiptom lakhatóvá tételével foglalkoztak (a sumer írások szerint kiemelték Egyiptomot a vízbõl) a mocsarak lecsapolásával, a Nílus szabályzásával. Sumert elhagyva, Thoth magát az egyiptomi civilizációt hozta létre, annak mindennemû megszervezett formájával.

Atlantiszi tudását felhasználva, egy mûködõképes, fejlõdõ, majd virágzó társadalmat hozott létre, igaz az akkori ember tudatszintje teljesen más volt, mint az atlantiszi emberé. Thoth nagysága éppen abban mutatkozott meg, hogy bármilyen tudatszintû emberekbõl álló társadalmat fel tudott virágoztatni, ha döntõ szava volt a vezetésben.A sumer Marduk király területi terjeszkedésével, újabb területi újraelosztások kezdõdtek Egyiptom területén, ekkor Thoth-ot i.e. 3.113 augusztusában számûzték az amerikai kontinensre. Ekkor megalkotta a maya naptárt, melynek éppen a napokban lesz a fordulópontja, mikor új korszak kezdõdik, remélhetõleg egy magasabb tudatszinten.

Amerikában is alkotott, bár õ ezt inkább tekintette számûzetésnek, sem mint küldetésnek. Nem is hozott létre olyan virágzó civilizációt, a naptárára is sokan (pl. Sitchin) mondják, hogy nem annyira naptár, hanem számolta a számûzetése napjait. Tény, hogy a maya naptár elsõ napja az, amikor Thoth megérkezett az általa számûzetésnek tekintett helyre.A sumer történelem irányítói, ahogy az akkori emberek nevezték, istenek, részben távoztak i.e. 600 körül, részben akik itt maradtak, azok eltûntek. Mivel a sumer istenek bolygójának éves periódusa kb. 3.500-3.600 földi év, ezért az õ életük földi távlatokban végtelen. Akik itt maradtak, el kezdtek alkalmazkodni a Föld periódusaihoz, így hamarabb öregedtek, mint saját bolygójukon. Ezzel együtt aki itt maradt, az még bõven él, hiszen nincs egy éve sem (3.600 földi éve) a távozásnak. Megkülönböztetõ jelük, hogy aurájuk nagyobb mint az emberé. Az átlag emberi aura kb. fél méter. Az övék néhány méter.

Van egy író, Maximillien De Lafayette, aki meg is nevezi, hogy melyik annunakinak melyik királyi család a leszármazottja. Sajnos túl sok könyvet ad ki, amolyan futószalagon, így nehéz megmondani melyik könyve a legjobb. Véleményem szerint azt az elvet követi, hogy a fát az erdõben lehet eldugni, így a túl sok információ között meg kell találni azt, ami a legjobb, leghasznosabb. Szerintem a sok, helyenként meredek dolgok között, sok az igazság.Thoth, megelégelve a számûzetést, egy újabb kultúrát szemelt ki, a görög kultúra segítõje lett. Pitagorasz önéletrajzában mondja el, hogy Thoth tanította õt, voltak együtt a Nagy Piramis alatt, itt világosodott meg, és értette meg a szakrális geometriát. Tudjuk, hogy a görög kultúra részben a pitagoraszi iskola által lett naggyá.

Késõbb Thoth a görög kultúra vezetõjeként is jelen volt, Hermész név alatt. Ekkor írta a Thoth Smaragdtáblái c. spirituális és részben önéletrajzi mûvét. Ezeken túlmenõen Thoth még több alakban, több életben jelen volt, mindazonáltal a fent említettek a legjelentõsebbek. Dominánsan nevelõ, tanító, spirituális pap szerepet töltött be. Részben neki is köszönhetõ, hogy a sumer, az egyiptomi, illetve a Kárpát medencében élõ népek nagyon sok rokonságot mutatnak, például a rovásírásban, hitvilágban, vagy a különbözõ fejlõdési korszakokban.

Voltak Thoth megnyilvánulásai (életei) közül olyanok, ahol kevésbé alkotott maradandót, mondhatnánk ilyenkor inkább élt, pihent, vagy éppen a bölcsességen elmélkedett.



10. Thoth smaragdtáblái


Elõször Thoth bemutatja Atlantiszt, annak felépítését, vezetését. Kiemelendõ, hogy nagy fontosságot tulajdonít a Fénynek, azok képviselõinek. Ma is sok spirituális körben, páholyban a Fényt szolgálják. Megjegyzendõ, hogy a Fény az nem más mint rezgés. A Fény itt a Teremtõt, a teremtõ rezgést jelenti. Megtudhatjuk, hogy minden rezgés, még maga az anyag is, ez utóbbi a rezgés legsûrûbb formája.

Thoth elmeséli, hogyan kapta meg a lehetõséget, hogy több égi cikluson keresztül megõrizhesse halhatatlanságát, illetve az emberiség tanítójává váljon. Megtudhatjuk milyen, energetikai típusú kezeléseknek vetette alá magát, hogy megõrizze teste fiatalságát hosszú éveken át.

Bemutatkozás után Thoth a bölcsességrõl beszél. Mondják, hogy az okos mindig tudja mit mondjon, jó idõben jól szól. A bölcs azt is tudja, hogy kell-e neki szólni, vagy csak csendben mosolyog. A büszkeségnek semmi köze a bölcsességhez, mert a büszkeség korlát a tanulásban, az elfogadásban.

Az életben nincs helye a félelemnek, a rossznak, mert ha ilyen irányúak a gondolataink, akkor azok bevonzzák az ilyen jellegû eseményeket az életünkbe.

Az anyagi eszközök birtoklása nem cél, hanem eszköz. Ne azért éljünk, hogy harácsoljunk, hanem csak annyi anyagi eszközt birtokoljunk, amennyi szükséges, hogy szívünk és elménk magasabb szintre tudjon emelkedni (tudatunk emelkedni tudjon). Azért legyen pénzünk, hogy tanulni tudjunk. A pénz nem életcél, hanem eszköz.

A szeretetrõl beszél, mely az út kezdetét és végét jelenti. A tudat fejlettsége teszi lehetõvé, hogy lássuk a fényt, érezzük az erõt, életünket a megérzések vezessék, így lehetünk boldogak és kiegyensúlyozottak, azaz a karmánk szerint éljünk.

A továbbiakban Thoth a test-lélek egységérõl beszél, és a rendrõl. A világmindenségben rend van, és nincsenek szabályok. Ahol rendetlenség van, ott sok a szabály, de a sok szabály ellenére sincs rend, ilyen az emberi társadalom. Rendet elõször mindenki magában kell teremtsen. Ha belül (emberben) rend van, akkor megjelenik kisebb majd tágabb körében is a rend. Elõször ne a világot akarjuk megváltani, hanem saját magunkat hozzuk egyensúlyba. Ne akarjunk gyógyítani, ha betegek vagyunk, ne akarjunk harmóniát teremteni, ha nem vagyunk harmóniában.

Thoth beszél a mágiáról. A mágia nem más, mint erõtan. Az erõ tudatos alkalmazása. Nincs fehér és fekete mágia, csak fehér és fekete mágus. A mágia egyetemes. Aki használja, az dönti el, hogy mire használja. Olyan ez, mint a kés. Nincs jó és rossz kés, csak kés van. Aki kézbe veszi, az dönti el, hogy kenyeret vág, vagy embert öl. Mind a sötét, mind a világos oldal ugyanazt az eszközt használja, csak más-más cél érdekében. A fény elõnnyel bír, mert a sötétség nem más, mint a fény hiánya. Ahol megjelenik a fény, ott nem lehet sötét. Viszont ahol megjelenik a fény, ott megjelenik az árnyék is. Csakis a tudatos tudat szolgálhatja a Fényt. A tudatos tudatot pedig szolgálja az Erõ.

Thoth jelzi, hogy párhuzamos világokban élünk. A világok egymástól szabályokkal vannak elválasztva. Olyan ez, mint egy nagy adatbázis, mikor szûrünk egy feltétel szerint, nem látjuk azokat az adatokat, amik nem felelnek meg a szûrési feltételnek, mintha nem is lennének, pedig ott vannak. Csupán nem látjuk õket.Smaragdtáblái közül az utolsót nem engedik közölni, mondván az emberiség erre még nincs felkészülve. Ez a tábla a dimenzióváltásról szól, egy adott társadalom végérõl, mikor is letelik a kijelölt ciklus és valamilyen módon vége a játéknak. Ekkor egy láthatatlan kéz, egy gereblyével elegyengeti a homokozót, hogy másnap újabb gyerekek kezdjenek el homokvárakat, alagutakat, autópályákat stb. építeni. Ettõl nem kell félni, az élet ilyen. Nem jó és nem rossz, hanem pont ilyen. Ez pont így van jól. Összességében elmondható, hogy Thoth egy nagyon komoly spirituális leckét ad nekünk. Minél nagyobb valakinek a tudatszintje, annál többet ért meg belõle. Egy egész spirituális egyházat lehetne építeni ezekre a tanokra, mely test-lélek-szellem harmóniájáról szól, bölcsességrõl, békérõl, mágiáról, magas tudatszintrõl, megvilágosodásról.

maga-a-valosag.hu/?page_id=393
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.

Thoth - smaragdtáblái 10 éve 6 hónapja ezelőtt #3246

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5624
.


AZ IGAZSÁG LÁTNOKAI
Az Atlantiszi Thoth
SMARAGDTÁBLÁI




Áldás szálljon
Dr. M. Doreal-ra
és a Fehér Templom Testvériségére,
amiért ezt a mûvet a fény keresõi számára elérhetõvé tették.

Elõszó

Az ATLANTISZBELI THOTH EREDETI SMARAGDTÁBLÁIHOZ
Az itt lefordított táblák története furcsának és hihetetlennek tûnhet a
modern tudósok számára. Koruk lélegzetelállító: Krisztus elõtt 36 000
évvel keletkeztek. Szerzõjük Thoth, egy atlantiszi pap-király, aki az ókori
Egyiptomban kolóniát alapított miután az anyaország elsüllyedt. Õ
építette a gizeh-i Nagy Piramist, amelyet tévedésbõl Keopsznak
tulajdonítanak. (Lásd A Nagy Piramis-t, Doreáltól.) Ebben az épületben
testesült meg az ókor nagy bölcsessége, és ide rejtették el az egykori
Atlantisz titkos feljegyzéseit és eszközeit.
Thoth körülbelül 16 000 éven keresztül vezette Egyiptom népét i. e. 50
000-tõl egészen i. e. 56 000-ig. Ez alatt az idõszak alatt az ókori barbár
nép, akiket Thoth és más atlantisziak vezettek, a civilizáció magas fokát
érték el. Thoth halhatatlan volt, ami azt jelenti, hogy legyõzte a halált, és
csak akkor távozott a világból, amikor ez szándékában állt, és még akkor
sem a halál útján. Hatalmas bölcsessége a különbözõ Atlantiszból
származó népek kolóniáinak urává avatta, ideértve a Dél- és Közép-
Amerikában élõ egyes népeket is.
Amikor elérkezett az ideje, hogy Egyiptomot elhagyja, Thoth a Nagy
Piramist az Amenti termeinek bejárata fölé emelte, és ebben helyezte el
feljegyzéseit. Legmagasabb rangú emberei közül õröket jelölt ki ezeknek
az õrzésére. Késõbb ezek leszármazottjai lettek a piramis fõpapjai, Thothot
pedig a bölcsesség Isteneként, a nagy "feljegyzõként" tisztelték
mindazok, akik földrõl való távozása után születtek. A legenda szerint az
Amenti termei az alvilág termeivé, az Isten termeivé váltak, amelyeken a
léleknek át kellett haladnia a halál után, hogy ítéletben részesüljön.
Késõbbi korokban Thoth egója a smaragdtáblákon leírt módon újra
emberi testet öltött. Ily módon háromszor inkarnálódott, utolsó
inkarnációjában Hermész, "a háromszor születettként" ismerték. Ekkor
hagyta hátra azt az írást, amelyet a modern okkultisták Tabula
szmaragdina-ként ismernek. Ez tulajdonképpen egy késõbbi és jóval
szûkreszabottabb bemutatása az ókori misztériumoknak.
Az ebben a könyvben lefordított táblák száma tíz, melyeket Thoth a
Nagy Piramisban helyezett el a Piramis papjainak védelme alá. A tíz
táblát tizenhárom részre osztottuk, hogy jobban lehessen dolgozni velük.
Az utolsó két tábla olyan hatalmas és mélyreható dolgokat érint, hogy
jelenleg tilos azokat az egész világ tudomására hozni. Mindamellett
azokban is amelyekkel itt közre adunk olyan titkok rejlenek, amelyek
felbecsülhetetlen értékûek a figyelmes olvasó számára. El kell olvasni
ezeket, nem egyszer, hanem százszor, mivel csak így bontakozik ki igazi
jelentésük. Az egyszeri olvasás által fölfedezhetjük a bennük rejlõ
szépséget. A behatóbb tanulmányozás a keresõ számára a bölcsesség útját
mutatja meg.
Most néhány szót arról, hogy ezek a hatalmas misztériumok több
évezredes titkosítás után miért épp az újkor embere számára kerülnek
felfedésre.
Krisztus elõtt 1300 évvel Egyiptomban, az ókori Khemben, zavargások
támadtak és papok utaztak a világ különbözõ tájaira. A piramis papjai
közül néhányan a smaragdtáblákat talizmánként magukkal vitték, hogy
ezek segítségével hatalmat gyakorolhassanak a kevésbé fejlett
Atlantiszból származó népek fõpapjai fölött. A legenda szerint a
smaragdtáblák birtoklói Thoth-tól kapták a hatalmat.
A smaragdtáblákat birtokló papi csoport Dél-Amerikába ment, ahol
egy virágzó nép, a mayák között telepedett le. Az õ hagyományaik õrizték
meg legnagyobb mértékben az õsi bölcsességet. A X. században a mayák
a Yucatán félszigeten telepednek meg, és a smaragdtáblákat az egyik Nap
Isten templom oltára alá helyezik. Miután a spanyolok meghódítják õket,
és városaik elnéptelenednek, a templomok kincseire a feledés leple hull.
Tudnunk kell, hogy az egyiptomi Nagy Piramis egykor és ma az a hely,
ahol a jelöltek a misztériumokba való beavatást megkapják. Jézus,
Salamon, Apolóniusz, és mások is itt válnak beavatottá. A könyv szerzõje
(összeköttetésben áll a Nagy Fehér Páhollyal, amely a piramis papságán
keresztül is kifejti tevékenységét) megkapta az utasításokat, hogy hogyan
kerítse elõ és hogyan vigye vissza a smaragdtáblákat a Nagy Piramisba.
Ez különbözõ kalandok után, amelyekre itt most nem térünk ki,
megtörténi. Mielõtt visszavitte volna a táblákat, engedélyt kapott azok
lefordítására, és arra, hogy a táblákra vésett bölcsességrõl egy másolatot
megtartson. Ez 1925-ben történt. Csak most érett meg az idõ arra, hogy a
táblák tartalma részben megjelenhessen. Tudjuk, hogy sokan megvetéssel
nézik majd mindezt. Az igazi tanítvány viszont képes olvasni a sorok
között, és igazi bölcsességet nyer. Ha a fény bennünk van, akkor a
táblákba vésett fény visszatükrözõdik majd.
Most néhány szót szólnék a táblák anyagi szerkezetérõl. Tizenkét
smaragdzöld tábláról van szó, amelyek egy alkímiai transzmutációk során
keletkezett anyagból készült. Elkoptathatatlanok, és ellenállóak minden
egyéb anyaggal szemben. A táblák atommag szerkezete gyakorlatilag
stabil, ami azt jelenti, hogy nem észlelhetõ semmilyen változás benne. Ez
a fizika ionizációs törvényeit meghazudtolja. A táblákon az ókori
Atlantisz írásjelei találhatóak, olyan írásjelek, amelyek az összeszedett
gondolatok elõtt értelmet nyernek, amint az olvasó elméjében a megfelelõ
rezonáns rezgéseket életre keltik. A táblákat aranyszínû ötvözetbõl készült
abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat egy ugyanabból az
ötvözetbõl készült pálca tartja össze. Ennyit a külsõ anyagi megjelenésrõl.
Az itt található bölcsességek az ókori misztériumok alapját képezik.
Annak aki figyelmes elmével és nyitott szemmel olvassa a
smaragdtáblákat, a bennük rejlõ bölcsességek százszorosan
feltárulkoznak.
Hiszed vagy sem, olvasd el, és a táblákon található rezgés megelevenít
egy választ a lelkedben.
Kozmikus harmóniával,
Doreal, a Testvériség legfelsõbb hangja
Elõszó
A SMARAGDTÁBLÁK MAGYARÁZATAIRÓL
A következõ oldalakon feltárok néhányat azok közül a bölcsességek
közül, amelyeket korábban én vagy az igazság más tanítói, tanulói futólag
már érintettek. Az ember erõfeszítése, hogy megértse az életét szabályozó
törvényeket, kimeríthetetlennek tûnik, ám ezek a törvények csupán az
anyag fátyla mögött tárulkoznak fel. Készen állnak arra, hogy
megmutatkozzanak azok számára, akik a kifelé tekintés helyett magukba
tekintenek és így kitágítják látásmódjukat.
Az anyagi érzetek csendjében rejlik ugyanis a feltárulkozó bölcsesség
kulcsa: "Aki beszél, nem ismeri; aki ismeri, nem beszél." A legfelsõbb
tudás kimondhatatlan, mivel a síkokban olyan entitás ez, mely minden
szimbólumot és anyagi megnyilatkozást átjár.
Tudnunk kell azonban, hogy minden szimbólum kulcsa is egyben
annak az ajtónak, amely az igazságokhoz vezet; sokszor az ajtó azért nem
nyílik meg, mert a kulcs akkora, hogy eltakarja a mögötte rejlõt. Ha
képesek vagyunk megérteni, hogy minden anyagi szimbólum
megnyilvánulás pusztán, az igazság és a törvény kiterjedése, elkezdjük
kifejleszteni magunkban azt a képességet, hogy a fátyol mögé hatoljunk.
Minden univerzum anyagi megnyilvánulása a törvény szerint mûködik,
és a törvény, amely a bolygók mozgását szabályozza épp annyira nem
változékony mint amennyire az ember anyagi kifejezõdéseinek törvénye
sem az.
A nagy Kozmikus törvények egyike azért felelõs, hogy az ember
anyagi megnyilvánulást nyerjen. A titkos iskolák nagy célja minden
idõkben az volt, hogy felfedjék annak a törvénynek a mûködését, amely
az anyagi ember és a szellemi ember közötti kapcsolódásban vesz részt.
Az anyagi ember és a szellemi ember kapcsolata az értelmi ember, mivel
az elme részt vesz mind az anyagi, mind a szellemi minõségekben. A
magasabb tudás keresõjének ki kell fejlesztenie természetének
intellektuális oldalát, így erõsítve meg akaratát, hogy képes legyen azokra
a síkokra összpontosítani, amelyekre csak szándékában áll.
A fény, az élet, a szeretet nagy keresése pusztán az anyagi síkon megy
végbe. A végsõ cél az egyetemes tudattal való teljes egység. Az anyagiban
való alapozás az elsõ lépés; ezt követi a szellemi elérésének magasabb
célja.
A következõ oldalakon a Smaragdtáblák és azok rejtett, titkos
jelentésének a magyarázatát adom meg. Thoth szavaiban sok olyan dolog
van, ami nem jelenik meg a felületen. A Smaragdtáblákra vetülõ fény a
gondolat számos új mezejét nyitja meg. "Olvasd és légy bölcs," De csak
akkor lesz ez így, ha saját tudatod fénye feléleszti a mélyben ülõ
megértést, amely a lélekben található.
A háromrétû fényben, Doreal
I
SMARAGDTÁBLA
Az Atlantiszi Thoth története
I. SMARAGDTABLA
Az Atlantiszi Thoth története
Én, Thoth, az Atlantiszbeli,
titkok mestere, feljegyzések õrzõje
hatalmas király, mágus,
átélve nemzedékeket
készülve arra, hogy az Amenti
termeibe távozzam
elhelyezem az utánam következõk
számára az útmutatást
a Nagy Atlantisz hatalmas
bölcsességének feljegyzéseit
A nagy Keor városában
Undal szigetén régmúlt idõkben
kezdtem életem.
Nem mint a ma kicsi emberei
éltek és haltak egykor az atlantiszbeli
hatalmasok, hanem eonról-eonra
megújították az Amenti termeiben életüket,
ahol az élet folyója szakadatlanul
áramlik.
Százszor tíz alkalommal
szálltam alá a sötét úton, amely
a Fénybe visz,
és ugyanennyiszer jöttem ki
onnét megújulva testemben
és erõmben.
Most egy idõre távozom
és Khem lakói nem hallanak
felõlem.
Egy eljövendõ idõben azonban
újra eljövök, erõteljesen és hatalmasan.
A hátrahagyottakat számonkérem.
Rettegj Khem népe, ha
csalárdul kiadtad tanításomat,
mert visszavetlek titeket
a barlangok sötétjébe, ahonnan egykor
elõjöttetek.
Ne adjátok ki tanításomat
az Északiaknak sem a Délieknek
nehogy átkom utolérjen titeket.
Emlékezzetek és vigyázzátok
szavam, mert bizton visszatérek
és számonkérem, azt aminek
õrzését rátok bíztam.
Igen, az idõ és a halál mögül is
visszatérek jutalmazva vagy büntetve
attól függõen, hogy bizalmammal
hogyan éltetek.
Nagy volt népem egykor
a mai kicsiny ember képzeletén
felülálló, ismerte a régi tudást;
a távolit a szív végtelenségében
kutatta.
Ez a tudás a föld ifjainak birtokában volt
Bölcsek voltunk a Fény Gyermekeinek
bölcsessége által, kik köztünk lakoztak.
Erõsek voltunk az örök tûztõl származó
hatalom által.
És ezek között, az emberek legnagyobb
gyermekei között élt apám Thotmész
a Nagy Templom õrzõje,
ki közvetített a templomban lakozó
Fény Gyermekei és a tíz szigeten élõ atlantiszi nép között.
Õ volt a szócsõ, a Három utáni,
Unal lakója, aki a Királyokhoz
alázatosságot ébresztõ hangon szólt.
Ott nõttem férfiúvá, megtanulva
atyámtól a régi titkokat. Legbelsõbb
lényemben a bölcsesség utáni vágy
tüze emésztõn lobogott.
Semmit sem kívántam jobban csak a tudást
Egy nagy Napon
parancs érkezett a Templom
lakójától hogy járuljak elé.
Kevesen voltak az ember fiai között azok,
kik éltükben tekintetüket e hatalmasságra vethették.
Mert a Fény Gyermekei különböznek az emberek fiaitól,
amikor nem földi testben járnak-kelnek.
Kiválasztott az emberek közül,
és tanított engem a Templomlakó, hogy célját
betöltsem, mely akkor még az idõ méhében
meg sem fogant.
Hosszú korokon át laktam a templomban,
tanulva egyre több bölcsességet
mígnem én is közelébe kerültem a Fénynek
mely a nagy tûzbõl származott.
Megmutatta az ösvényt, amely az Amentihez
vezet, az alvilághoz ahol a hatalmas Király
ül trónján.
Mélyen meghajoltam a tisztelettõl
az élet Urai és a halál Urai elõtt, és
ajándékul megkaptam az Élet Kulcsát.
Megszabadultam az Amenti termeitõl,
és immár nem köt az élet
körforgásához a halál.
Messzi csillagokhoz hatoltam, mialatt
a tér és az idõ semmivé vált.
Nagyot kortyolva a bölcsesség
serlegébõl az emberek szívébe láttam,
ahol még nagyobb titkok fedték fel magukat.
örömöm határtalan volt,
mert csak az igazság keresésekor csillapodott
szívemben a láng.
Lent éltem korokon át látva másokat,
hogy isszák a halált, majd visszatérnek a fényre.
Idõvel Atlantisz királyságaiból
tudatok hullámai érkeztek, melyeket
egykoron jól ismertem. Egy alsóbb rendû
csillag ivadékai szálltak helyettük Atlantiszra.
Meghajolva az alázatosságban
a mester szavai bennem kivirágoztak.
Lefelé a sötétségbe fordultak az
Atlantiszbeliek gondolatai míg
haragjában, a Templomlakó felemelkedett
az Agwanti-ról (nincs pontos megfelelõje
egyfajta semlegességet jelent)
kimondva a Szót, megidézve a hatalmat.
A föld mélyén az Amenti fiai hallván ezt,
az örökkön égõ tûz virágának irányváltozását
vezetve, elmozdították azt a Logosz által.
A nagy tûz iránya így megváltozott.
A világra ekkor nagy víz borult
rombolva és süllyesztve, egyensúlyából kiborítva
a Földgolyót, míg a víz felért
a Fény templomához, Undal nagy hegyéig,
mely utolsóként kimagasodott.
Csak a források zubogására figyelõk
menekültek oda.
Szólított engem akkor a mester:
"Gyûjtsd össze népemet
vidd õket az általad tanult módon
a vizeken túlra, ahol a szõrös testû
barbárokat sivatagi barlangokban leled.
Kövesd ott tovább az általad ismert tervet."
Összegyûjtve népemet beszálltam a
Mester nagy hajójába, mely
hajnalban felrepült. Alattunk
a templom sötétlett, míg hirtelen
rá nem borult a víz, és eltûnt a színrõl, oda
hol épen rejtve marad az elõre jelzett idõpontig.
A hasadó hajnal felé menekültünk,
alattunk Khem gyermekeinek
hazája tûnt elõ. Jöttek felénk
lándzsákkal, husánggal, dühödten,
hogy szétzúzzanak.
Pálcámat felemelve sugarat küldtem feléjük,
mely úgy ütötte meg õket útjukon,
mint a hegyrõl lezúduló kõ a felfelé igyekvõt.
Majd nyugodtan, békésen szóltam
beszélve a Nagy Atlantiszról mondván, hogy
a Nap fiai és küldöttei vagyunk.
Megaláztam õket varázslataimmal, mígnem
lábaimhoz borultak, és én elbocsátottam õket.
Hosszú idõn át éltünk Khem földjén,
míg a Mester parancsának engedelmeskedve –, aki alvó, de mégis
örökkön él –, elküldtem Atlantisz fiait a világba,
hogy az idõ méhében a bölcsesség
újra az emberre szálljon.
Hosszú idõn át lakoztam Khem
földjén hatalmas eredményt elérve a
magamban található bölcsesség által.
A tudás fényéhez fölnõttek
kiket bölcsességem esõcseppjei illettek:
Khem gyermekei.
Ekkor utat törtem az Amentihez,
hogy megtartsam erõmet, én ki
Atlantisz Napjaként kort korra éltem
õrizve a bölcsességet és a följegyzéseket.
Naggyá lettek Khem gyermekei
meghódítva a környezõ népeket,
fölnõve lassanként a lélek erejéhez.
Egy idõre távozom soraikból
az Amenti sötét termeibe, a föld alá
a hatalmak Uraihoz, hogy újra
találkozzam a templomlakóval.
Magasan a kapuhoz bejáratot emeltem,
mely az Amentihez vezet.
Kevesen merik megközelíteni
és kevesen lépik át az Amentihez
vezetõ kaput.
A folyosó fölé emeltem egy hatalmas
Piramist azzal az erõvel, mely legyõzi a földét (a gravitációt)
Mélyen helyeztem el az erõ kamrát
Ahonnan egy kör alakú járatot vájtam
majdnem a csúcsig.
A legtetejére helyezve a kristályt, mely sugarait
az "idõ-térbe" küldi lehozva az éterbõl az erõt,
az Amentihez vezetõ kapura irányítva azt.
Más kamrákat is helyeztem belé
látszatra üresen hagyva, de
Amenti kulcsait itt rejtettem el.
Elõször hosszú böjt által tisztuljon meg
Ki bátran a sötétségbe jönni mer.
Feküdjön kamrám kõszarkofágjára
Hol átadom neki a nagy titkokat.
Majd nyomban kövesse a találkozónkhoz
vivõ utat még ha a föld sötétségben
volna is az. Én, Thoth, a bölcsesség Ura
megtalálom, fenntartom, és örökké
vele maradok.
Megépítettem a Nagy Piramist
a föld Erõpiramisának mintájára
mely örökkön ég, hogy hatalmas
maradjon korokon át.
Belé helyeztem a mágikus tudományt,
hogy ott legyen mikor ismét visszatérek.
Igen, míg alszom az Amenti termeiben
lelkem szabadon kóborolva újra megtestesül;
Emberek között újra alakot öltök
(Hermész, a háromszor született)
Küldötte vagyok e földön a
Templomlakónak
teljesítve parancsait, hogy az ember
magasba emelkedjék.
Most visszatérek az Amenti termeibe
hátrahagyva bölcsességembõl.
Õrizd meg és tartsd meg a Templomlakó
szavát.
Emeld szemed mindig a fényre
És idõben a Mesterrel leszel.
Méltán érzed majd az egységet vele,
csakúgy mint ahogy a mindenséget is megérdemelten érzékeled.
Most elhagylak.
Ismerd meg utasításaimat,
tartsd meg õket, és válj eggyé velük.
Én veled leszek segítve, hogy
a Fénybe irányítsd utad.
Most elõttem nyílik a kapu
bemegyek az éj sötétjébe.
I. SMARAGDTÁBLA
Az Atlantiszi Thoth története
DOREAL MAGYARÁZATAI
Thoth eltávozása az Amenti termeibe nem azt jelenti, hogy meghal.
Csupán testét az alá az erõ alá helyezi, melyet késõbb az Élet hideg
virágának nevez, és amely alatt határozatlan ideig tartózkodik.
Nem Thoth-ként tér majd vissza. Amíg mozgás nélkül pihen, tudata
számos testbe születik újjá és számos életet él.
Keor az atlantiszi papság városa volt. Undal szigetén, amely Unallal
szemközt állt, létezett két város, jobban mondva egy nagyobb, a szigeten
elterülõ város két részre volt osztva. A szigetet teljes egészében
lépcsõzetes falak vették körül, melyet középen egy nagy fal oszlott ketté.
Keor Unalra nézett, és a papságnak adott otthont, míg a sziget másik része
Chien néven volt ismert. Itt laktak a filozófusok és a tudósok. Egyik
csoportosulásnak sem lehetett a másik oldalra átjárnia, anélkül hogy
vezetõjük által kiállított írásos engedéllyel rendelkeztek volna.
Akiket Thoth hatalmasoknak hív, Atlantisz adeptusai voltak, akik
tizenhármán voltak. Thotmész, Thoth apja a tizenhármak feje volt.
Azoknak az elveknek az alapján uralkodtak, melyek alapján késõbb a
Nagy Fehér Páholy is kifejlõdött.
Ismerték az Amenti termeihez vezetõ utat, ahol egy idõre az Élet
Virága alá feküdtek és megfiatalították testüket. A mesterekkel ellentétben
õk nem hagyták testüket a Virág alatt, amíg más testekbe születtek újjá,
hanem csupán az Élet tüzében megfürödve serkentették újjá életerejüket.
Maga Thoth ezer alkalommal szállt alá az Amenti termeibe, hogy
megfiatalodjék. Ez ötven évente egyszer volt szükséges a számára. Thoth
körülbelül ötvenezer éves, amikor a smaragdtáblákat írja. Atlantisz
elsüllyedésekor 20 000 éves lehet. Ezért feltehetõen a smaragdtáblák
körülbelül 20 000 évvel ezelõtt keletkeztek.
Thoth testét a Fény Virága alá helyezi, hogy amikor újból kedve támad
lelökhesse, ha följön majd a föld felszínére. Közben tudata különbözõ
testekben születik újjá. Határozottan kijelenti, hogy egy idõ múlva újra
saját testében jelenik majd meg.
Errõl az idõrõl a késõbbiekben beszél, akkorra teszi, amikor majd a
földet az ûrbõl behatolók támadása éri. A titok, amit hátrahagy a Szfinx
alatti ûrhajó, és a Piramisok titka. Egyiptom népe vagy Khem népe, akiket
a titkok õrzésével megbíz, tartják magukat a parancshoz, és hûen õrzik
azokat. A bölcsesség melyet a számukra átad, képessé teszi õket arra,
hogy a titkokat megõrizzék az utánuk érkezõk elõl.
Thoth emberei nem az atlantiszi átlag emberekbõl kerülnek ki, hanem
az Undalon élõ filozófusokból, tudósokból és papokból. Õk megtanulták,
hogy az igazságot a forrásnál keressék, az Akasha feljegyzéseknél.
A Fény Gyermekei eljöttek hozzájuk és megtanították õket arra, hogy a
következõ lépéseket hogyan tegyék meg elõre. Az örökös tûz ereje az
Egyetemes Tudat tüze volt.
Thotmész, Thoth apja, Undal egyik magas rangú papja, a Fény
Gyermekeinek és Unal lakóinak a szóvivõje, õ közvetít a sziget királyai
és a nép felé.
Thoth-ot megismertetik a feljegyzésekkel, melyeket a Templom titkos
archívumaiban õriznek. Õ volt az, aki olyan szintre fejlõdött, hogy képes
volt megérteni mindazt, amit megtanítottak neki. A kívánság, mely
lelkében égett, a végsõ igazság megismerésére olyan magas szinten
lángolt és olyan rezgéssíkra emelte, hogy a templomlakó számára ez
érzékelhetõvé vált.
A templomlakónak nem volt a maihoz hasonló emberi alakja, hanem
egy olyan testben lakozott, amely az elsõ ciklus legkorábbi formájának
felelt meg, ami egy csillagközi porból lévõ ködtest volt. Az ilyen test
fénye és ereje túl erõs volt ahhoz, hogy az átlagember meg tudjon állni
elõtte. Csak egy magas síkon lévõ tudat volt képes elviselni úgy, hogy
anyagi struktúráját megõrizze.
A Templomlakó Thoth-ban látta azt az embert, aki kész volt a tûzben
érlelõdõ szikra befogadására. A láng felgerjedése Thoth-ban nagyobb erõt
hoz létre mint amilyennel egy hétköznapi ember rendelkezett. Amint
tudása gyarapodik megmutatják neki az utat, amely az Amenti termeihez
vezet, oda ahol bolygónkon az élet virága található.
Az Élet és a Halál Urai elõtt állva, megkapja az élet és a halál kulcsát,
és azt a képességet, hogy az életét vagy halálát saját akarata szerint
határozza meg.
Életén és halálán való uralma segítségével Thoth képes arra, hogy
hátrahagyva testét, a tér-idõ legtávolabbi pontjára szálljon.
Miután belekóstol a Kozmosz bölcsességébe, úgy találja, hogy annak a
középpontja az emberek szívében, azaz elméjében található. Még
nagyobb titkokat fedez fel, mivel a kozmosz eddig ismeretlen, feltáratlan
területekre való kiterjesztése éppen az ember által valósul meg.
Thoth Atlantisz elsüllyedése elõtt 20 000 évvel született. Mivel egy
sajátos feladatot vállalt a földrõl nem távozott mint mások, akik az Elsõ
Megvilágosodást elnyerték. Akik fiatalságában mellette voltak a Vénuszra
távoztak, hogy helyettük a Földre Mars-béli tudatok kerüljenek.
Ezek az új tudathullámok olyan természetûek voltak, hogy azokra nem
lehetett rábízni a korábbi atlantiszi tudást és bölcsességet, mivel
visszaélhettek volna vele. A templomlakó kimondta az Erõ Szavát és az
Amenti termeiben lakozó ciklusok Urai a föld egyensúlyát más irányba
terelték; oly módon, hogy az Atlantisz elsüllyedéséhez vezetett elpusztítva
mindazt a tudást, ami a tömegek kezében volt. Ez a tudás, bár a fény
gyermekeinek tudásához képest csekély, mégis sok volt ahhoz, hogy az
alacsony lelki szinten állók kezében maradhasson. A Tûz virága nem az
Élet Tüzének virágában van, hanem a hideg Tûz Piramisában, ami a föld
egyensúlya.
A Fény temploma nem az Unali templom, hanem a papság kívülebbre
esõ temploma Undal szigetén. Az Unali templomot soha nem nevezték
templomnak, hanem csupán a Templomlakó kapujának vagy lakhelyének.
Ismerve építõanyagát, szétrombolhatatlan, és ezért nem tûnhet el. Undal
lakosainak pusztán kis hányada, a bölcsebbek menekülnek meg, amikor a
sziget elsüllyed.
A szõrös testû barbárok földiét, azaz Khem gyermekeinek földjét ma
Egyiptomként ismerjük. Khem gyermekeinek földje volt az elsõ, ahol az
Atlantiszbeliek újra megalapozzák a tudási, és ahonnan késõbb papokat
küldenek a többi barbár törzsekhez a föld különbözõ pontjaira. Mert ez áll
a tervben, amelynek része volt, hogy Khem földje az új bölcsesség
kiindulópontjává váljék. A mester hajója képes volt a bolygók közötti
utazásra és olyan fegyverekkel volt felszerelve, amelyek a földön élõ
bármilyen lény vagy tárgy elpusztítására alkalmasak voltak, ha azt teljes
bevetéssel használták. Az atmoszférában atom meghajtású motorok
hajtották. A külsõ világokban viszont a nehéz fátyol mögött nemcsak a
bolygók között lehetett mozgatni a gondolatok segítségével, hanem
azokban a terekben is, amelyeket a hajó irányítója vizualizálni tudott.
Struktúrájának anyagiassága olyan szintû rezgésbe, alacsonyba vagy
magasba változott, amilyet csak a hajó vezetõje parancsolt.
Amikor Thoth elhagyja Unal szigetét (bár õ ezt nem említi, Undal már
elsüllyedt), a Templomlakó temploma szintén elsüllyedt, de nem pusztult
el.
A barbárok, amint Thoth-tal és embereivel szembe találják magukat,
meg akarják ölni õket, de Thoth egy bénító sugarat küld feléjük botjából.
Ez az erõbot, alkalmas volt több száz különbözõ erõkifejtésre, amelyek a
használója szándékától függöttek.
Thoth természetfelettinek tûnõ ereje láttán a barbárok behódolnak.
Thoth kijelentése, hogy õ a Nap fia, késõbb számos ókori napimádat
rítusának lesz az alapja. Thoth természetesen a szellemi napra gondol.
Több évbe telt míg a Nap gyermekeinek új székhelye létrejött. Amikor a
munkálatok befejezõdtek, küldöttek indultak más fajokhoz, hogy tanítsák
és irányítsák õket. Amint múlt az idõ, Thoth szükségesnek látta, hogy
megnyissa az Amentihez vezetõ folyosót, hogy megújítsa testének erõit.
Ez szükséges volt, mivel feladatát még nem fejezte be.
Hosszú idõ után Khem népének tudata olyan magas szintre fejlõdött,
hogy Thoth vezetése nélkül is folytathatták útjukat. Thoth eltervezi, hogy
elmegy az Amenti termeibe, és testét az Élet Virága alá helyezi, míg
tudata máshová száll. Az Amenti termeibe vezetõ kapu a Nagy Keopsz
(vagy Khufu) Piramis alatt található, melyet a kõtömbök atomi
struktúrájának átváltoztatásával épített, úgy hogy az elég könnyûvé vált a
mozgatáshoz. Miután a kõtömb a helyére került az atomi struktúra
visszanyerte eredeti állapotát. A Piramis alatt van az erõ-kamra amely a
csúccsal egy kör alakú folyosón keresztül áll kapcsolatban. Az akna felsõ
részén van egy lencse, vagy kristály, amelyen keresztül az erõ-kamrából
jövõ sugarak haladnak. Ezek a tér-idõben meghajlanak és egy
dimenzionális ösvényt nyitnak meg a Piramis aljából az Amenti
termeihez, amely a föld mozgásával egy idõben saját terében létezik.
A rejtett kamrákról szó volt a Nagy Piramisról szóló könyvben. A
szarkofág kapcsolatban áll az aknával. Ha valaki egy bizonyos ideig rajta
fekszik, teste az aknán keresztül a központi erõ-kamrába jut. Ezt a tudást
megõrizték, de késõbb csupán egy beavatási szertartássá fokozták le.
Elõször a testet egy bizonyos olajjal kellett bekenni, hogy a test bejusson
a központi erõkamrába. Az olaj összetételének leírását a késõbb élõ
egyiptomiak nem õrizték meg.
A Nagy Piramis szétrombolhatatlan. Ha belül zavar keletkezik, olyan
erõket indítanak el az õrök, hogy azt, aki a Piramis fennállását
veszélyezteti, megsemmisítik.
Thoth nem mindig a földön született újjá. Egyéb nagy tanítók mellett
Hermészként is ismertté váll.
Thoth azt a megállapítást teszi, hogy akik az idõben utána következnek
ugyanazon az úton tudnak majd haladni mint õ.

II
SMARAGDTÁBLA
Az Amenti Csarnok
termei
II. SMARAGDTÁBLA
Az Amenti Csarnok termei
Mélyen a föld szívében
Jóval az elsüllyedt Atlantisz
alatt vannak az Amenti termei.
A Halál termei és az élõk termei,
melyek a határtalan mindenség tüzében fürdenek.
Messze a múltban elveszve a tér-idõben
a Fény gyermekei a földre
tekintettek, és látták
az embereket szolgasorban, megkötve a kívülrõl jövõ
erõk által.
Tudták, hogy csak szabadság által
tud az ember a földrõl a Napba emelkedni.
Lejöttek õk testet öltve embernek látszón.
A mindenség mesterei az alaköltés után
mondák magukról: "Mi vagyunk kik a tér porából
kaptuk formánk, a végtelen Mindenségben létezünk;
A földön mint emberek fiai élünk
és tõlük mégis különbözünk"
Ezután lakóhelyül
messze a föld mélyében
nagy tereket ütöttek erejükkel,
tereket mely az emberektõl messze találhatók.
Körülvették azt erõvel és
hatalommal, védeni a Halál Termeit
az ártalomtól.
Majd egymás mellé
más tereket is emeltek, megtöltve
azokat a fenti Élettel és Fénnyel.
Megépítették ezután az Amenti Termeit,
hogy örökkön ott élhessenek élettel telten a
végtelen végéig.
Harmincketten voltak
a Fény fiai, kik a földre jöttek
felszabadítani a sötétség
kötelékébõl az embereket,
kik a külsõ erõ béklyóiban
raboskodtak.
Mélyen az élet Termeiben nyílt egy virág
lángolóan növekvõ, az éjszakát visszaverõ.
Közepén egy nagy erõ sugara tört elõ, életet
és fényt adva. A Virág Erõvel telített minden hozzájövõt.
Köréje trónokat helyeztek, harminckettõt,
mindenkinek, hogy a sugárzó
fényben fürödjenek telítõdve az örök fénybõl
jövõ élettel. Idõrõl idõre úgy helyezkedtek
elsõdleges testükkel, hogy az Élet szelleme
megtöltse õket.
Ezerbõl száz évig hull testükre
az életadó fény. Felélesztve és serkentve
az Élet Szellemét.
Ott abban a körben trónoltak eonról-eonra a
nagy Mesterek, az emberek számára ismeretlen módon élve.
Az élet termeiben aludtak,
és szabadon áramlott lelkük emberi testekben.
Amíg alszanak, néha
emberként megtestesülnek
tanítva és emelve az embereket egyre feljebb a világosságba.
Ott, az Élet ember által felfoghatatlan
termeiben bölcsességgel átitatva
élnek a Fény gyermekei,
örökké az élet hideg tüze alatt.
Amikor felébrednek, a mélységbõl
a fényre jönnek végtelenül a véges emberekhez.
Ki fejlõdésében kinõ a sötétbõl,
magát az éjbõl a fényre emelve,
megszabadul az Amenti termeitõl,
megszabadul a Fény és az Élet Virágától.
Irányítja õt akkor a bölcsesség s a tudás, és az
emberek körébõl az Élet Mesteréhez jut.
És lakozik ott a Mesterek közt mint közülük egy,
szabadon az éj sötétségének fogásától.
A sugárzó virágban a tér-idõbõl a hét Úr
ül felettünk, végtelen bölcsességgel segítve
és irányítva az embert az idõk folyamán.
Hatalmasan és csendesen borítja õket
erejük, a mindentudás. Irányítják az élet erõt õk,
kik különböznek az emberektõl és mégis egyek velük.
Igen, különböznek és mégis
egyek a Fény Gyermekeivel.
Õrzõi és figyelõi az embereket lekötõ
erõknek, készen a felszabadításra
ha valaki elérte a fényt.
Elsõként és a leghatalmasabbként
trónol ott a burkolt Jelenlét, az Urak
Ura, a végtelen Kilenc, mindenek fölött az ismétlõdõ kozmikus
korokban, felmérve és figyelve az emberi pályát.
Alatta trónolnak a korok Urai
a Három, a Négy, az Öt, a Hat, a Hét és a Nyolc
Mindegyiknek ereje és feladata van,
vezetve és irányítva az ember sorát.
Ott ülnek hatalmasan és erõteljesen,
szabadon idõtõl és tértõl.
Nem e világbeliek, és mégis innen valók.
Emberek testvérei õk
bírálva és felmérve bölcsességükkel
emberek közt a fény terjedését.
Eléjük vezetett engem a Templomlakó, majd
egyikükkel a fentiek közül, egyesült.
Egy hangot hallottam:
"Nagy vagy te, Thoth az emberek fiai között.
Szabad vagy ezentúl az Amentitõl.
Emberek fiai közt mester vagy te.
Ne kóstold a halált csak, ha szándékodban áll.
Idd az életet a végtelen végéig.
Az élet immár örökké tiéd: halálod szándékodtól függ.
Lakozz itt és élj velünk, ha ezt kívánod.
Az ember Napja, Thoth megteheti ezt.
Éld az életet oly formában, amilyenben
akarod, Fény Gyermeke,
ki emberek közt születtél.
Válaszd meg magad munkádat,
mert minden léleknek dolgoznia kell.
Sose légy szabad az élet ösvényétõl.
Lépést nyertél a hosszú úton felfelé,
és most birtokod a hegynyi Fény.
Minden lépés által mit megteszel, tudd, csak nõ
ez a hegy, és minden fejlõdéssel kiterjed a cél
Közelíts a végtelen bölcsességhez
mielõtt a cél hátrálni kezd.
Felszabadultál az Amentitõl
kéz a kézben járhatsz már a
a Világ Uraival,
egy célért mûködve, és
fényt vive az emberek közé"
Majd egy titkos trónról jött az egyik
Mester, kezemnél fogva vezetett.
Amelyben, rejtett ország termeiben haladtunk.
Átvitt az Amenti termein megmutatva a titkokat,
melyeket ember nem ismer.
A sötét járaton lefelé egy terembe mentünk,
hol a sötét Halál ül.
Oly hatalmas volt a terem mint elõttem a világûr.
Sötétség fala kerítette, de mégis jelen volt a fény.
A sötétségbõl hatalmas trón tûnt elõ,
és rajta egy éji árny ült lefátyolozva; A legfeketébb sötétségnél is
feketébb volt alakja, de mégsem az éjszaka sötétje fedte.
Elõtte megállt a Mester
kimondva a Szót, mely éltet adó:
"Ó sötétség Mestere, ki az Életet
az Életbe viszi. Eléd hozok egy hajnali Napot,
hogy, ne érintsd többé az éjszaka erejével õt,
és ne hívd lángját az éjszakába.
Ismerd meg, és tekintsd testvérünknek, ki a sötétbõl
a Fényhez feljutott.
Engedd lángját a szolgaságból szabadjára
hadd tündököljön szabadon az éjszakában."
Emelkedett az árny keze
és egy láng csúszott elõ, mely világossá és tisztává vált.
A sötétség fátyla nyomban lehullt, és a terem
az éji sötétségtõl megszabadult.
Aztán elõttem a nagy térben, láng láng után nõtt elém.
Millió lángot láttam;
Egynémely mint tûzvirág villant elõ.
Mások halványan sugározták tompa fényüket.
Voltak, mik gyorsan megkoptak,
és voltak mik a kicsibõl naggyá váltak.
Mindegyiket a sötétség fátyla vette körbe, de
látszott, hogy kiolthatatlanok.
Jönnek és mennek mint tavasszal a Szentjánosbogár
megtöltve fénnyel és élettel az éjszakát.
Aztán szólt a hatalmas hang ünnepélyesen:
"Ezek a lángok emberek lelkei, nõnek és halványulnak,
örökké élnek cserélve kilétüket a halál által újabb életekre.
Mikor virágba borulnak és elérik életük zenitjét
gyorsan elküldöm a fátylat, sötétségem szemfedelét,
majd új életeket alakítok.
Fokozatosan fölfelé korokon át, még nagyobb lángba nõve,
az éjszaka sötétje által kioltva és
mégis örökké égve nõ az emberi lélek mindig az ég felé.
Igen, az éjszaka sötétje által kioltva és mégis örökké égve.
Én, a Halál, jövök, de nem maradok,
mert az élet a Mindenségben örök.
Egyetlen akadály vagyok csupán a Fény végtelenségében.
Ébredj hát, örökkön befelé égõ láng, haladj
és hódítsd meg az éj sötétjét.
És a lángok közül a sötétben
kinõtt egy, elûzve az éjszakát,
lángolva, lobogva egyre
jobban, míg nem maradt csupán a Fény.
Szólt ekkor vezetõm a Mester hangja:
"Lásd saját lelked amint a Fényre jut
elszabadulva immár örökre a sötétség
Urának rabságából."
Tovább vezetett engem sok nagy
teremben megmutatva a Fény gyermekeinek titkait;
Melyeket ember nem ismerhet meg, csak ha
a sötétségbõl a Fényre jut.
Visszafelé pedig bevezetett a Terem Fényéhez.
Letérdeltem ott a nagy mesterek elõtt,
A mindenség Urai elõtt,
kik a fennálló ciklusokat õrzik.
Szólt nagy erejû szavakkal:
"Felszabadultál az Amenti termeitõl
Válassz hát feladatot az emberek között."
Szóltam:
"Ó Mester, hadd legyek tanító, vezetve õket
egyre feljebb, amíg egymás számára
fénnyé válnak.
Megszabadulva az éj sötét fátylától, mely körülöttük van,
hadd szítsam a tüzet, az emberekben"
Fölvezetett ezután a Templomlakó.
És újra emberek között találtam magam
tanítva és megmutatva a bölcsességet,
én a fény sugárzója, emberek között a Nap.
Most lefelé visz utam ismét
keresem az éj sötétjében újra a fényt.
Tartsátok meg följegyzéseim, hogy
vezesse az embert, és újra nagy legyen.
II. SMARAGDTÁBLA
Az Amenti Csarnok termei
DOREAL MAGYARÁZATAI
Az Amenti termei a föld rejteti zugai között sajátos jelleggel bírnak,
mivel ezek nem a szokványos anyagi rezgés szintjén találhatók, hanem
egy olyan térben, amely minden más tértõl különáll. Közvetlen
kapcsolatban állnak a Yarkina (nincs magyar megfelelõje) pozitív és
negatív sarkaival. A földön körülbelül Atlantisz alatt találhatók, de ha
valaki be szeretne lépni a termekbe elõször ki kell lépnie ebbõl a térbõl.
Különbözõ helyek vannak, ahol ezt véghez lehet vinni: kénforrások,
Oklahoma; Shasta hegység, Kalifornia; Mictolan, Dél-Amerika;
Shamballa, Tibet; Nagy Piramis Egyiptom; Fekete-erdõ, Németország;
Benares, India; Atlasz hegység, Afrika. A legtávolabbi idõszak az elsõ
ciklus, amely az elmúlt tér-idõben fellelhetõ, és ez a sajátos periódus
azután következett be, hogy a sötétség kötõereje az emberre szállt, és az
anyagi világhoz láncolta.
Az akkori idõk mesterei vagy a Fény Gyermekei testüket az elsõdleges
anyagból készítették és megtöltötték élettel. Annak ellenére, hogy ezek a
testek az emberéhez voltak hasonlóak, mégis különböztek az embertõl
abban, hogy olyan érzékszervekkel rendelkeztek, melyeket csak kettõs
tudatossággal lehetett használni; egy olyan tudatosság ez, mely egy
idõben nõi és férfi tulajdonságokat mutat. Nem voltak a rosszhoz és az
emberi zavarodottsághoz kötve, és ezért szabadon cselekedhettek azokat a
dolgokat, melyeket az emberek nem tudtak végbevinni. Míg Thoth fizikai
teste minden ötven évben megújhodásra szorult, addig az elsõdleges
anyagból való testnek száz évente csupán egyszer volt szüksége erre.
Amikor bolygónkra érkeztek, az elsõ földi ciklusban építették a Fény
Gyermekei az Amenti termeit. Az uralmuk alá tartozó erõkkel
elhajlították a teret, és megépítették az Amenti termeit, melyeket a
földhöz kapcsoltak. A dimenzionális védfalak megóvták a betolakodóktól,
és csak azok számára voltak átjárhatók, akik a legmagasabban fejlett
tudatossággal rendelkeztek. A nagy tér más terekre és közvetlen
erõközpontokra van osztva, melyek a Yarkinából származnak.
A földön harminckét Fény Gyermeke töltött be szolgálatot.
A termekbe egy élet erõ vagy szellemi központot helyeztek. Ebben
folyik az életerõ, amely a bolygó életerejét látja el. Amikor a földön egy
tárgy szétbomlásra kerül, az abból felszabaduló szellem az Élet Virágához
kerül az Amentiben, hogy szükség szerint megidézhetõ legyen. A föld
számára olyan ez a pont, mint amilyen az emberi test számára a
gyomorszáj (solar plexus).
A Fény Gyermekeinek trónjai oly módon voltak elhelyezve, hogy a
szellem örvénylése teljes egészében érte õket, így mihelyt energiájuk
csökkenni kezdett, az utánpótlás azonnal biztosítva volt. Az Élet Virága
alá helyezett test nem a sugárzásban fürdik, és nincs szüksége a forrás
életét magára irányítani. Az egyensúly teljes egészében megmarad,
amikor a tudat távol van, még akkor is, ha évszázadokról van szó.
Az ott található életerõ olyan hatalmas, hogy az a test, amelyik száz
évig tartózkodik alatta, ezer évig képes fenntartani magát megújhodás
nélkül. Ezért tíz év elegendõ arra, hogy a test száz évig ép és erõteljes
maradjon.
A legtöbb esetben azonban, a test hosszú ideig a sugár áramlásában
maradt, és a Fény Gyermekei születés útján jutottak a földi világba.
Alkalmanként saját testükben is a felszínre jöttek. Ez azonban ritkán esett
meg.
Amikor valaki eléri a harmadik megvilágosodást, megszabadul az
Amenti termeitõl, és akarata szerint testét az Élet Virága alá helyezheti,
hogy korról korra megújítsa azt.
A Hét-Úr, a hét kozmikus tudat kiterjedésének közvetlen emanációi a
jelenkori kozmikus tudat hátterében. Függetlenül és harmóniában
mûködnek a jelenkori kozmikus tudattal. Ellenõrzésük alatt tartanak
bizonyos erõket mint például a negatív emanációkat minden lakott
bolygón Kozmoszunkban. Az Urak másik szerepe, hogy ellenõrzésük
alatt tartsák a tér-idõt, különválasztva a Mégy idõt, és hogy visszatartsák a
káoszt a negatív "tartályban", hogy az a tudatosság belõle elszabadult
lángjára rá ne törjön. Az õ erejük az, ami az életerõt az Élet Virágának
koncentrációs pontjába vezeti, és ott tartja.
Az Urak Ura a Kilencedik kozmikus ciklus emanációja. Azért kapta ezt
a nevet, mert ez a legfejlettebb és a legkiterjedtebb az elsõdleges
periódusban (elsõ Yod). Ez ellenõrzi a sötétet, a negatívat az összes
kozmikus ciklusban. Alatta, de céljukban és ellenõrzési képességükben
vele egyenlõ rangban található a többi hat ciklus Ura. Annak ellenére,
hogy nem ebbõl a kozmikus tudatosságból valók minden idõkben
egyenlõk vele, és ugyanabból az alapanyagból nyerték alakjukat, a
rendezett rendbõl, és forrásuk is ugyanaz, az elsõdleges periódus (Yod).
Ez a teremtés elsõ forrása.
Thoth-ot az Unal-i templomlakó, Horlet vezeti a ciklusok Urai elé.
Thoth látja, hogy a templomlakó "elkeveredik" az egyik Úrral; más
szavakkal: olyan összehangoltságba kerül vele, hogy eggyé válnak. Ebbõl
a harmóniából egy hang fakad. Az Urak, mivel nincs emberi alakjuk nem
tudnak beszélni. Erejüket azonban úgy irányítják, hogy mondandójuk
Thoth számára érthetõvé váljék. Késõbb Thoth képessé válik arra, hogy
olyan rezgésszintre lépjen, amelyen hallhatja az Urak csendjének
mondandóját. Ez azonban csak bizonyos próbatételek után következik be.
Thoth megszabadul az Amenti termeitõl, vagyis megkapja a kulcsot,
hogy hogyan nyissa meg bármikor akarata szerint a kaput, mely az Élet
Virágára nyílik.
Thoth megtanulja a teremtés törvényeit, és olyan alakot ölthet, amilyet
csak akar. A törvényt követve el kell döntenie, hogy milyen feladatot
választ. A megvilágosodás elérése nagyobb lehetõséget nyit meg a
feladatok elvégzésére. A magasság, amire Thoth eljutott pusztán domb a
transzcendens világának fénymagaslataihoz képest, melyek felé minden
kozmikus tudatosság halad. Amikor Thoth elért egy célt, tovább haladhat
azokkal, akiknek magasabb szintû a céljuk.
Nem az Urak közül valaki vezeti Thoth-ot elõször az Amenti termeibe,
ahol az élet ellentéte a halál uralkodik, hanem a Fény Gyermekei közül
valaki. A teremben található erõ, a halál egyenlõ az élettel, olyan
értelemben, hogy annak a helyén található. Talán paradoxonnak tûnhet ez,
ha megvizsgáljuk azonban azt, hogy a halál folyamata által az élet
szabadabbá válik, megláthatjuk a kettõ azonosságát.
A halál Ura nem a fenti ciklusok Urai közül való, hanem ebbõl a
kozmikus ciklusból. Feladata a halál folyamatának végbevitele a negatív
irányba, amely minden tudati szikrát körülvesz. A sötétség, amely
elveszejti a tudatosságot a halál, vagy éjszaka, mert benne felejtésre kerül
mindaz, ami volt. Azt mondja a mester a halálnak, hogy ne érintse meg
többé Thoth-ot, és az ne veszítse el tudatosságát többé. A halál Ura
tudomásul veszi, hogy Thoth-ot ezután a Nap fiának kell tekintenie, és
nem érinti meg ezután. A halál kezeit felemeli, és lángot bocsát ki, amely
szimbóluma a halál által fogva tartott Fénynek. A Fény elûzi a sötétséget.
Thoth számtalan lángot lát, melyek az emberi síkon élõ lelkek lángjai. A
lángok fényessége vagy pislogása mutatja a fokot, hogy mennyire
kötõdnek a negatív rendnélküliséghez, amellyel összekapcsolódnak.
A halál Ura beszél Thoth-nak az élet és halál misztériumairól.
Elmagyarázza, hogy a lélek hogyan ölt új testet, hogyan éri el csúcsát,
majd hogyan áll be a változás, hogy még nagyobb lánggal
továbbléphessen.
A halál eljön, de csak mint átmeneti folyamat. Az élet önmagában
örök, mely a kezdetektõl a befejezésig létezik. A végén a fénynek és az
Életnek mindig gyõzedelmeskednie kell a sötétség és a halál felett. A
halál kívánsága is az, hogy a fény elûzze erejét, mivel õ is a fénybõl ered.
Thoth látja saját lelkét, amint az a sötétségbõl a fény felé halad. A vezetõ
ezután Thoth-ot más termekbe viszi, ahol felfedi a titkokat, melyeket csak
a beavatottak láthatnak. Egyebek között megmutatja a negyedik dimenzió
belsõ tereit. Ezután Thoth-ot ismét a ciklusok Urai elé vezetik, ahol az
Urak Ura, aki elõzõleg is szólt hozzá, felszólítja, hogy válasszon magának
feladatot. Thoth a tanári feladatot választja, hogy a lelkeket a sötétségbõl
a világosságba vezesse. Az Urak Ura megerõsíti választását és útjára
bocsátja, hogy elláthassa feladatát.
Thoth-ot a föld felszínére vezetik, ahol beteljesíti feladatát. Azzal
fejezi be ezt a smaragdtáblát, hogy ismét az Amenti termeibe kell mennie,
ami miatt az embereket egy idõre elhagyja.
III
SMARAGDTÁBLA
A bölcsesség kulcsa
III. SMARAGDTÁBLA
A bölcsesség kulcsa
Én, Thoth az atlantiszbeli ingyen
adtam bölcsességembõl, tudásomból,
és erõmbõl az emberek fiainak.
Azért hogy bölcsé legyenek és
a világba sugárzón nézzenek
az éjszaka leple mögül.
A bölcsesség erõ,
és az erõ bölcsesség;
Egymást kiegészítik.
Ne légy büszke ember, bölcsességedre,
beszéli a tudatlannal éppúgy mint a bölccsel
Ha valaki nagy tudással járul eléd
hald meg szavát és tartsd meg azt,
mert a bölcsesség minden.
Ne hallgass, ha a hamis felhangzik,
igazsággal szólj, és a Napfény mindent beterít.
Ki átlépi a Törvényt büntetést nyer,
mert csak a Törvény által jön el az ember szabadulása.
Ne félemlíts meg senkit,
mert a félelem rabság,
mely a sötétséghez biztosan hozzáköt téged.
Kövesd szíved szavát élteden át
És tégy többet érte mint, amit szükségesnek látsz.
Ha gazdagsághoz jutsz is
kövesd szíved szavát,
mert a gazdagság semmit sem ér,
ha szíved nehéz.
Ne sajnáld az idõt, hogy szívedet kövesd,
mert másképp dermedte válik.
Kiknek jó a vezérük, a céljukat tudva járnak,
de kik fecsérlõk elvesznek az összevisszaságban.
Ha emberek közt vagy a Szeretet legyen
jelen, amely a szív kezdete és vége.
Ha valaki tanáccsal jön hozzád,
hagyd beszélni szabadon,
mert lehet, hogy amiért jött kivitelezhetõ.
Ha habozik számodra szívét felfedni,
csak azért van, mert ítélkezõvé lettél.
Ne ismételj hivalkodó szót,
és ne is hallgass ilyet.
Ilyenkor a beszéd egyensúlytalan.
Ne is beszélj róla, hogy az ki elõtted áll
a bölcsességet így ismerje meg.
A csendnek nagy a hozama,
de a beszédfolyam semmit sem ad.
Ne isteníts embert
nehogy lelked a pornál is
alább süllyedjen.
Ha naggyá válsz az emberek között
Tudásod és finomságod tiszteljék.
Ha barátod természetét áll szándékodban
megismerni, ne mást kérdezz, hanem légy vele együtt,
vitatkozz vele, megpróbálva saját szavaival szívét és tetteit.
Az mi a raktárba kerül, ki is kell
jöjjön onnan.
Azt mi tied barátoddal megoszd.
A bolond a tudást butaságnak véli
és a hasznos dolgok sértõk neki.
A halálban él õ, és tápláléka is az.
A bölcs szíve túlcsordul
de száját csukva tartja.
Ó ember, hallgass a bölcsesség hangjára.
Hallgass a fény hangjára.
A Kozmoszban lefátyolozott titkok töltik ki fényükkel a teret.
Ki a rabságból a szabadságra vágyik,
elõbb válassza szét az anyagot
az anyagtalantól, a tüzet a földtõl;
mert tudd meg, ahogy a föld a földre
száll alá, éppúgy száll a tûz a tûzre
és egyé válik azzal.
Az ki ismeri a tüzet, mely belsejében ég
leszáll az örökös tûzre
és lakozik ott örökkön át.
A tûz, a belsõ tûz, minden erõ
legerõsebbike, mindent túlszárnyal
és minden földi dolgon áthatol.
Az embert csak az tartja meg, ami ellenáll.
Ezért a föld tartja az embert; másképp nem létezhetne.
Nem minden szem lát ugyanúgy,
mert az egyiknek egy tárgy sajátos alakú és színû.
A másiknak más.
Ugyanígy a végtelen tûz, színét változtatva
Napról Napra más.
Így beszéltem én, Thoth, bölcsességembõl,
mert az ember tûz az éjszakában;
soha sem alszik ki a sötétség fátyla alatt
soha sem múlik ki az éjszakában.
Az ember szívébe néztem bölcsességemmel
és nem viszályt találtam ott.
Szabadítsd fel tüzed a gürcölésbõl testvérem,
nehogy az éjszaka árnyékában legyen temetõd
Halld és vigyázd bölcsességem.
Hol szûnik meg a név és a forma?
Egyedül a tudatban: láthatatlan,
egy fényes sugár; végtelen erõ.
A formák melyeket látásod szélesítésével
hoztál létre pusztán okozatok, melyek
okaidat követik.
Az ember testhez kötött csillag,
mígnem legvégül megszabadítja küzdelme.
Csak igyekezet által, a legjobbat adva virágzik új életre csillagod.
Annak csillaga, ki tudja mindennek kezdetét,
azonnal megszabadul az éjszakától.
Emlékezz, hogy minden mi létezik
csupán más formája annak, ami nem létezik.
Minden minek léte van
más létezésbe megy át;
Kivétel te sem vagy ez alól.
Ismerd fel a törvényt, mert az minden.
Ne keresd a kívüle esõ utat, mert nem létezik
csak illúzióid csalásában.
A bölcsesség úgy közelít az ember gyermekéhez
ahogy õ közelít a bölcsességhez.
Korokon át a fény rejtve volt
Ébredj fel, és légy bölcsé!
Az élet titkaiba mélyen elmerültem
keresve és kutatva mi rejtve van.
Halld most, és légy bölccsé
Messze a föld kérge alatt az Amenti termeiben
az ember elõl elrejtett titkokat láttam.
Gyakran jártam a mélyen rejtett folyosón
néztem a fényt, hol az Élet Virága örökké él.
Figyeltem az emberek szívének titkát,
és azt találtam, hogy az ember sötétben él
de a nagy Tûz fénye benne rejlik.
Az Amenti Urainak színe elõtt megismertem a bölcsességet,
melyet az embereknek most továbbadok.
Az Amentibeli Urak mesterei a nagy titkos bölcsességnek,
mely a jövõbõl a végtelen végébõl származik.
Heten vannak õk, fölötte állnak a Hajnal Gyermekeinek,
A ciklusok Napjai, a bölcsesség mesterei õk.
Vajon alakjuk különbözik-e az ember fiainak alakjától?
HÁROM, NÉGY, ÖT ÉS HAT, HÉT, NYOLC, KILENC
az emberek Mestereinek nevei.
Messze a jövõbõl, alaktalanul és mégis
formát öltve, tanítóként jöttek az emberekhez.
Örökké élnek, de nem emberi életet, mert ahhoz nem kötõdnek;
a halál õket nem érintheti.
Uralkodnak mindig végtelen bölcsességgel
kapcsolódva, de még sem kötõdve a sötét Halál Termeihez.
Élet van bennünk, mely nem élet.
Mindentõl szabadok a mindenség Urai.
Tõlük jön a Logosz,
az összehangolt erõk mindenütt.
Békéjük hatalmas, mely a kicsiben
rejtõzik és az alakulásban.
Megismertetve az ismeretlenben.
A HÁROM õrzi a rejtett mágia
kulcsait, õ a Halál Termeinek létrehozója
erõt sugárzón, a sötétségtõl rejtve,
megköti az ember gyermekeinek a lelkét.
Sötétséget sugározva, leköti a lélek erejét;
õ irányítja a negatívot az emberekhez.
A NÉGY az, mely kioldja az erõt.
Õ az Eletet irányítja az ember fiaihoz.
Fénybõl a teste, az arca láng
az emberi lelkeket felszabadítja.
Az ÖT, a mágia Urakulcsa
a Szónak, mely az emberek között
visszhangot kelt.
A HAT a Fény Ura, õ a rejtett Út,
az ember lelkének útja.
A HÉT az Ura a hatalmasságnak,
mester ki kulcsa az Ûrnek és az Idõnek.
A NYOLC a fejlõdést rendezi.
Méri és kiegyensúlyozza az ember útját.
A KILENC az Apa, nagy a nyugalma
alakul és változik az alaktalanból.
Meditálj a szimbólumokon melyeket adok.
Az ember elõtt ezek rejtett kulcsok.
Emelkedj föl hajnali lélek.
Emeld gondolataidat a Fényhez és az Élethez.
Találd meg a számok kulcsában mit neked adok,
a Fényt az életbõl az életbe vezetõ úton.
Keress bölcsen. Gondolataidat fordítsd befelé.
Ne csukd be elméd a Fény virága elõtt.
Helyezz testedbe egy gondolat formálta képet.
Gondolj a számokra, melyek céged az Életre visznek.
Világos az út annak ki bölcs.
Nyisd meg a fény birodalmának kapuját
Növeld lángod fényét, mint a hajnali Nap.
Rekeszd ki a sötétséget és élj a világosságban.
Vedd magadba ó ember, mintha lényed lenne
a HETET, amely létezõ, de nem úgy, hogy látszana.
Feltártam immár bölcsességem.
Kövesd az ösvénye, ahogy megmutattam.
Bölcsesség tanítói,
Hajnali Nap, adjatok
Fényt és Életet az emberek gyermekeinek!
III. SMARAGDTÁBLA
A bölcsesség kulcsa
DOREAL MAGYARÁZATAI
A bölcsesség kulcsa tartalmazza Thoth tanácsait a barbárok számára,
akiket Khem földjén talált. Úgy fogalmazza meg azokat, hogy ne
vesszenek el az emberek közölt.
A bölcsesség és a hatalom kéz a kézben sétál. Egyik a másik nélkül
haszontalan és élettelen, mert a hatalom nem keletkezik csak a bölcsesség
következtében, és a bölcsesség a hatalom fejlõdése és használata
következtében keletkezik.
A büszke nem bölcs, hanem bolond, mert a büszkeség meggátolja az
embert a tanulásban. Büszkeségünkben mindent saját értékünk szerint
ítélünk meg. Hallgatni arany. A rosszról való beszéd a kreatív erõt
rávezeti a mondottakra és életre és valóságra hívja azokat.
A kísérlet, hogy a törvény mögé kerüljünk büntetést von maga után,
mert semmi sem létezik a törvényen kívül. És az aki a törvény ellen
mûködik összetöri magát a törvény fényében.
A félelemnek nincs helye, amikor önvalónkba akarunk jutni. Másban
sem szabad félelmet keltenünk, mert a félelem kötelék. Ha szívünkben
kedvesség honol, az olyan dolgok mint amilyen a harmónia hozzánk
szegõdnek. Ha ez nem így van, akkor az embert a rendnélküliség uralja.
A mester szavait követni kell. Ne próbáljunk objektív módon többet
elérni. A gazdagság egy cél felé vezetõ eszköz, és nem maga a cél. Ha az
anyagi szükségletek kielégülést nyernek, az elme (a szív) magasabb
szintekre kell vezéreljen bennünket.
Szükséges, hogy legyen vezetõnk míg az ösvényen járunk.
Máskülönben fenn áll a kísértés, hogy az ember egy könnyebb utat
keressen magának.
A szeretet a kezdete és a vége az útnak, mert a szeretetben van az
egység. Thoth ezt a törzseknek mondja, hogy lefektesse a testvériesség és
az egység tanát.
A bajba került egyén megnyugvást talál abban, ha el tudja mondani
gondját. Ha habozik, az azt jelenti, hogy az akihez szólni akar, saját
természetével elijeszti.
A következõ megállapítás nagy értékkel bír. A magamutogató beszéd
jele az egyensúlytalanságnak, ezért káros ilyen módon kifejezni magunkat
vagy hallgatni az ilyen beszédet, mivel ilyenkor a legtöbb ember könnyen
egyensúlyát veszti. A tökéletesség az egyetlen cél. Ne elégedjünk meg
semmivel ami nem tökéletes. Csupán a tudás hiánya az, ami
megakadályozza az embert abban, hogy a fátyol mögé hatoljon, ahol a
bölcsesség várja.
A csend a haladás kulcsa. Tartsd magadban az erõt a csend által. Ne
láttasd magad nagynak, meri mindenkinek ugyanaz a hatalma.
Az igazi nagyságnak nincs szüksége öndicséretre. Hagyd mások által
megnyilvánulni nagyságod, melyet társaidhoz való hozzáállásod határoz
meg.
Mindenki az elõtte álló emberben saját maga természetének a
tükrözõdését látja. Ezért ne vegyük figyelembe azokat a dolgokat, amiket
mások mondanak valakirõl. Csak azáltal találjuk meg igazi természetét,
ha elméjét és felebarátaival való viselkedését megvizsgáltuk.
Ha birtokunkban van valamilyen tudás, ne tartsuk azt vissza, ha valaki
arra komoly szándékkal vágyakozik. Mindenki barát, aki ugyanazért a
célért él.
Ne engedjük egy tudatlan szavait hatni magunkra. Csak a tudatlant
képes a tudatlan befolyásolni. Egy ember elméjének a kisugárzása
felfogható. Szavak nem szükségesek.
Thoth ismét a misztériumokról beszél, megadva a kulcsokat és a
szimbólumokat azok számára, akik készen állnak a magyarázatok
befogadására. Az ember anyagtalan részét, a lelket, szét kell választani az
anyagi résztõl, a testtõl, mielõtt az a kozmikus Nap Fényébe jut. A lélek a
tûz, míg a test a földdel azonos. Mindegyik visszatér forrásához. A belsõ
tûz behatol minden síkba, melyben a Nagy Tûz megnyilvánul, ideértve az
anyagi síkot is. A föld, mivel sûrû, korlátoltan támogatja a lélek tüzét.
Máskülönben, a lélek saját végtelensége miatt a korlátolt földet egyéb
végtelenre cserélné.
A tudat fejlettsége az, ami lehetõvé teszi a szem számára, hogy a
színeket és a fényt érzékelje. A végtelen tûz fejlõdése és változása az
érzékeket is kialakítja.
Az ember egy változó tûz, mely soha nem marad ugyanaz. Így napról
napra halad kifelé a sötétségbõl, amíg fölé nem emelkedik. Amíg benne él
a sötétség nem változik. A sötétség olyan erõsen átitatódik a fénnyel, hogy
megszûnik.
Viaskodás, gyûlölet, és félelem a sötétség következményei. A
sötétségbõl való elszabadulás megszünteti ezeket. A név és a forma,
melyek nem mások mint individuális elkülönülések, megszûnnek létezni a
felébredt tudat teljes fényében. A kreatív képesség egyidõben jelentkezik
a harmadik szem felnyílásával, és a szem teljes felnyitásához szükséges
gyakorlatuk következménye.
Az ember ezt csakis igyekezet és tapasztalat által éri el. E kettõ
mindent eltávolító tisztító hatással bír.
Az anyagelvûség a tudat megnyilvánulásának tudatnélküli állapota. A
végsõ vizsgálatnál megállapítható, hogy az anyag és az anyagtalan
azonos. Nincs anyag amely stabil lenne, hanem minden állandóan
változáson megy keresztül.
Ez így van a teremtés kezdetétõl. Az ember hozzáadja ehhez a
természeti törvényhez a tudatát.
A törvény a végsõ vizsgálat fényében mindaz, ami létezik. Minden
egyéb pusztán a tudatlanok képzeletvilágában és az illúzió világában
teremtett dolog.
A bölcsesség csak azokhoz jön el, akik keresik. Neked kell megtenned
az elsõ lépést, és az úton kell maradj.
A Halál termeiben, melyek az Élet Virágának termei alatt találhatók,
jelen voltak az emberi lelkek. Ott látta Thoth, hogyan halad az ember a
sötétségbõl a világosságba.
Egy látszólagos paradoxont találunk a következõ szavakban:
"(bölcsesség), mely a jövõbõl a végtelen végébõl származik". Az
elviselhetetlen fényesség Fényhordozója minden dolog kezdete és vége.
Mivel minden belõle származik, végül hozzá is kell visszatérnie, és a kör
így lesz teljes. A Fényhordozója alatt a végsõt értjük, így ez a sík az Urak
közvetlen emanációját jelenti.
A HÉT a mögöttünk lévõ ciklusok urainak címzése, mely annak
függvénye, hogy milyen kapcsolatban áll az elsõdleges periódussal
(Yoddal).
A túlsó ciklusokból származva minden kozmikus tudat abszolút
lényegének részét alkotják. Nincsenek sem az élethez, sem a halálhoz
kötve, mivel tevékenységüket közvetlenül a Yarkina végzi, így az õ létük
nem az emanációk létét jelenti egy kozmikus ciklusban mint ahogy õk
nem függnek a szellemtõl ahhoz, hogy megnyilvánulhassanak.
A Logosz jelentése Szó vagy Ok, a ciklus urainak emanációja
(emlékezzünk arra, hogy van egy Úr ebben a ciklusban, aki nincs benne a
HÉT-ben), ami szó szerint azt jelent, hogy értelmünknek az elsõdleges
periódusból való (Yod) megnyilvánulása.
És amint ez együtt jár a Yarkinával, ezek a központi sejtek, amelyeken
keresztül folynak.
Tartalmuk átfogó, mivel az egész kozmikus térbe kiterjednek, de mégis
kicsinyek mert alakjuk központi.
A Három, a mögöttünk lévõ ciklus Ura, azon dolgoknak az õrzõje,
amelyek közvetlen módon érintik az emberiséget. Õ felel a negatív
bejutásáért, és az õ ereje által van az, hogy az. emberi lélek reflexiói a
halál termeiben kerülnek a középpontba.
Annak az erõnek az iránya és áramlása, amit mi életerõként ismerünk a
Négy fennhatósága alatt áll. Néhány nagyobb erõ mint amilyen a halál a
Négytõl jön, egy ciklustól, ahol az élet általunk ismert formája
megszûnik. Minden Úrnak megvan a maga szerepe, képesek behatolni
ebbe a kozmikus térbe azoknak az erõknek a segítségével, melyeket a
térben való haladásuk nyomán fejlesztettek ki. Ez a többi Úr által átadásra
kerül, mindegyik ad az alatta állónak abból, amilye van. Az Öt a szó
õrzõje, aki megnyitja az utolsó kaput az ember számára, ha az megérett
erre. A Hat, a Hét, és a Nyolc feladata a jövõ rögzített keretében van, míg
a Kilenc a rendnélküliségre vigyáz miután az Rendé válik. Bizonyos
értelemben az Urak ennek a kozmikus tudatnak a segítõi, és olyan
tulajdonságokat világítanak meg, melyek szükségesek a tudat
fejlõdéséhez, amennyiben a jelenlegi kozmikus tudat nem képes a
cselekvésre.
Ezekben a számokban található a Szóhoz vezetõ kulcs is. Ezt azonban
még nem lehet megadni. Ennek az elérése valóban az Élet és a Fény
elérését jelenti.
IV
SMARAGDTÁBLA
A Megszületett Tér
IV. SMARAGDTÁBLA
A Megszületett Tér
Hallgass ó ember a bölcsesség szavára,
hallgasd Thoth-ot, az atlantiszbelit.
Ki ingyen adja bölcsességét, melyet
a ciklus tér-idejébõl gyûjtött; titkok tanítója õ,
Thoth, a hajnal Napja, a Fény gyermeke,
hajnali csillagként fénylõn sugárzik; ember tanítója,
a mindenségbõl való.
Régen gyermekként Atlantisz
csillagai alatt, mely a múltban víz alá került,
álmodtam az emberek fölötti titkokról.
A csillagokba jutni vágyott szívem.
Évrõl évre tanultam a bölcsességet, egyre újabbat,
követve az utat.
Mígnem végül lelkem nagy kínban elszabadult
láncaitól és elértem a felszabadulást.
Megszabadultam a földi fogságból és a test
szorításától. Az éjszakában villámként cikáztam,
elõttem feltárult a csillag-ûr.
Szabad voltam az éjszaka fogságától.
Így a nagy ûr határáig hatolva bölcsességet nyertem,
mely túlmutat a véges emberen.
Messze az Ûrben lelkem szabadon szállt a fény végtelen körében,
a tudáson túlra ahol a bolygók gigásziak és a képzeleten
[felülállanak.
Megtaláltam ott is a Törvényszerût minden szépségben,
mely elevenen mûködik az ott lakók között csakúgy
mint az itteniek között.
A végtelen szépségében szállott lelkem,
a távoli térben lakoztak gondolataim.
Megpihentem egy szépséges bolygón.
Hol harmónia uralta a teret.
Alakzatok jöttek sorban,
Hatalmasan és nagyszerûen mint a csillagok az éjben;
Harmóniában, egyensúlyban emelkedtek elõ
a kozmikus szimbólumai, melyek a törvényt hirdetik.
Sok csillagban lakoztam, sok emberi faj világában;
voltak kik mint a hajnali Nap hatalmasok voltak,
mások az éj sötétjében botladoztak.
De ezek közül mindegyik felfelé tartott.
A magaslatokból a mélységet kutatták,
és idõnként a fényesség birodalmába jutottak,
miután keresztülhaladtak a sötétségen és elnyerték a Fényt.
Tudd meg ember fia, hogy Fény az örökséged.
Tudd meg, hogy a sötétség egy fátyol csupán.
Szívedben lepecsételve a fény örökkön való.
Várja a szabadság eljövendõ pillanatát
várja, az éj fátylának fellibbenését.
Találtam olyan fajt, mely meghódította az étert.
A tértõl szabadon, de embernek megmaradva,
az erõt használta mely mindennek alapja.
Messze a térben egy bolygót építettek a mindenséget átfogó erõbõl;
Alakzatokba sûrítették és egy
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.

Thoth - könyve 5 éve 4 hónapja ezelőtt #4173

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5624
.




Egyiptom - Thoth könyve 50 perces film




--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 5 éve 4 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.062 másodperc