TÉMA: TEREMTÉS könyve

Teremtés könyve,1.


1.Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
2.A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
3.Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.
4.Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtõl.
5.A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az elsõ nap.
6.Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett.
7.Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket.
8.Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap.
9.Isten ismét szólt: "Gyûljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt.
10.Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó.
11.Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellõ növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtõ gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett.
12.A föld zöldellõ növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelõen. Isten látta, hogy ez jó.
13.Este lett és reggel: a harmadik nap.
14.Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától.
15.Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett.
16.Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is.
17.Isten az égboltra helyezte õket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött,
18.és válasszák el a világosságot meg a sötétséget.
19.Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.
20.Isten szólt: "A vizek teljenek meg élõlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak". Úgy is történt.
21.Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élõlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködõ madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.
22.Isten megáldotta õket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön."
23.Este lett és reggel: az ötödik nap.
24.Aztán szólt Isten: "Hozzon elõ a föld élõlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt.
25.Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
26.Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Õk uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."
27.Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette õt, férfinek és nõnek teremtette õket.
28.Isten megáldotta õket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog."
29.Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.
30.A mezõ vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt.
31.Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
(forrás: Biblia katolica)

Teremtés könyve, 2.


1. Így készült el a föld és az ég minden benne levõvel együtt.
2.Isten a hetedik napon befejezte mûvét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.
3.Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtõ munkája után.
4. Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,
5. még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje.
6.Egyszer pára szállt fel a földrõl és megáztatta a föld egész felszínét.
7.Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élõlénnyé.
8.Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.
9.És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.
10.Egy Édenben eredõ folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.
11.Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.
12.Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkõ is.
13.A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét.
14.A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
15.Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy mûvelje és õrizze.
16.Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz.
17.De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz."
18.Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítõtársat, aki hozzá illõ."
19.Az Úristen megteremtette még a földbõl a mezõ minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette õket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.
20.Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mezõ minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítõtársat, aki hasonló lett volna hozzá.
21.Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.
22.Azután az Úristen az emberbõl kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.
23.Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfibõl lett."
24.Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettõ egy test lesz.
25. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás elõtt.

(Forrás: Biblia catolica)

Teremtés könyve, 3

1.A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?"
2.Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk.
3.Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcsérõl mondta: Ne egyetek belõle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."
4.Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni.
5.Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."
6.Az asszony látta, hogy a fa élvezhetõ, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcsébõl, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belõle.
7.Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fûztek össze, és kötényt csináltak maguknak.
8.Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szelõben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtõztek az Úristen elöl a kert fái között.
9.De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?"
10.így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtõztem."
11.De így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyrõl megtiltottam, hogy egyél?"
12.Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem."
13.Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."
14.Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mezõ minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.
15. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ivadéka közé. széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba."
16.Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, azonban uralkodni fog rajtad."
17.Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
18.Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mezõ füvét kell enned.
19.Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amibõl lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."
20.Az ember Évának nevezte feleségét, mert lett minden élõ anyja.
21.Az Úristen pedig bõrbõl ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette õket.
22.Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!"
23.Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjébõl, hogy mûvelje a földet, amelybõl lett.
24.Amikor az embert elûzte, az Éden kertjébõl keletre odaállította a kerubokat és a fenyeget tüzes kardot, hogy õrizzék az élet fájához vezetõ utat.
(forrás: Biblia Catolica)

Teremtés könyve, 4.

1.Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: "Isten segítségével embert hoztam a világra."
2.Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földmûves.
3.Bizonyos idõ elteltével történt, hogy Kain a föld termésébõl áldozatot mutatott be az Úrnak.
4.Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,
5.Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét.
6.Az Úr szólt Kainhoz: "Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed?
7.De ha nem cselekszel helyesen, nem bûn van-e az ajtó elõtt, mint leselkedõ állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell?
8.Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: "Menjünk a mezõre!" Amikor pedig a mezõn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte.
9.Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: "Hol van a testvéred, Ábel?" Õ így válaszolt: "Nem tudom; talán õrzõje vagyok testvéremnek?"
10.Erre õ ezt mondta: "Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földrõl.
11.Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedbõl testvéred vérét.
12.Ha mûveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön."
13.Kain így szólt az Úrhoz: "Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni.
14.Lám, ma elûztél a föld színérõl és el kell rejtõznöm elõled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rámtalál, megölhet."
15.Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje.
16.Kain azonban elbujdosott az Úr színe elõl, és Nod földjén, Édentõl keletre telepedett le.
17.Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte.
18.Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech.
19.Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla.
20.Ada a világra hozta Jabalt; õ lett az õsatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal.
21.Testvérét Jubalnak hívták, õ lett az õsatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak.
22.Cilla Tubalkainnak adott életet; õ az õse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt.
23.Lámech így szólt feleségeihez: "Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra:
24.Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer."
25.Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, "mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt."
26.Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Õ volt az elsõ, aki Isten nevét segítségül hívta.
(Forrás: Biblia Catolica)

Teremtés könyve, 5.

1.Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta.
2.Férfinak és nõnek teremtette õket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte õket.
3.Amikor Ádám 130 esztendõs volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott.
4.Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek.
5.Ádám egész életkora 930 esztendõt tett ki, akkor halt meg.
6.Szet 105 éves korában nemzette Enost.
7.Szet Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek.
8.Szet egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg.
9.Enos 90 éves korában nemzette Kenant.
10.Enos Kenan születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
11.Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg.
12.Kenan 70 esztendõs korában nemzette Mahalaleelt.
13.Kenan Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
14.Kenan egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg.
15.Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet.
16.Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
17.Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg.
18.Járed 162 éves korában nemzette Hénochot.
19.Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
20.Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg.
21.Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot.
22.Hénoch Isten színe elõtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
23.Hénoch egész életkora 365 évet tett ki.
24.Isten színe elõtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.
25.Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet.
26.Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek.
27.Metuselach egész életkora 969 esztendõs volt, akkor halt meg.
28.Lámech 182 éves volt, amikor fia született.
29.A Noé nevet adta neki, "mert - úgymond - ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával mûveljük a földet, amit az Úr megátkozott."
30.Lámech Noé születése után még 595 évig élt, é fiai meg lányai születtek.
31.Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg.
32.Noé 500 éves volt, akkor nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.
(forrás:biblia catolica)

Teremtés könyve 6.

1.Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek,
2.az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.
3.Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."
4.Óriások éltek akkor a földön (és késõbb is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi õk híres hõsei.
5.Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul,
6.megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.
7.Ezt mondta az Úr: "Eltörlöm a föld színérõl az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem õket."
8.Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében.
9.Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe elõtt járt.
10.Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet.
11.A föld azonban romlott volt Isten színe elõtt, s a föld tele volt erõszakkal.
12.Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.
13.Isten így szólt Noéhoz: "Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal.
14.Ezért eltörlöm õket a föld színérõl. Építs magadnak bárkát fenyõfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal.
15.Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága.
16.Csinálj a bárka fölé tetõt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középsõ és felsõ emeletet.
17.Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy el töröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van.
18.Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei.
19.Minden élõlénybõl, minden testbõl vigyél kettõt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nõstényt.
20.A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettõt-kettõt vigyél be, hogy életben maradjanak.
21.Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon."
22.Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki.
(forrás: biblia Catolica)