Az Igazság - 11. A talentumokról szóló példabeszéd PDF Nyomtatás E-mail
Ez a példabeszéd nem alkalmas arra, hogy az emberek ezt úgy nézzék, hogy mennyire képesek azt kamatoztatni, amit az Uruk reájuk bízott. Mindig csak addig képes az ember a lelkében a legjobbat megcselekedni, ameddig abban a lelke úgy éli meg a mindennapjait, hogy legyen benne annyi öröm és siker, ami tovább vezeti őt az ő útján.

A talentumokról szóló példabeszéd nem arról szól leginkább, hogy az emberek hogyan gazdálkodjanak a földi dolgaikkal, hanem itt teljesen arról van szó, hogy az ember a lelkében, hogyan képes azt a képességeit kamatoztatni az ő lehetőségeivel, amit az Istentől kapott a feladatai elvégzéséhez.

Nem lehet csak arról beszélni, hogy egy ember mennyire képes, mit tud elvégezni abból, amit az Isten reábízott a leszületésével. Itt nagyon fontos, hogy az emberek mennyire alkalmasak arra a feladatra, amit nekik el kellene végezni. Van olyan, hogy egyáltalán nem is érdekli az embereket a saját feladatuk, abban nem is akarnak tevékenykedni, mert az nekik nem tetszik. Így már a kapott talentumait ahhoz a feladathoz, már nem is tudja felhasználni, mert nincs is rá lehetősége.

Mindig csak forgolódnak az emberek a feladataik között, keresnek kutatnak, hátha olyat találnak, ami nekik is tetszik. Pedig amivel szembetalálkoznak az pontosan azért van, mert nekik abban kellene fejlődni, csak gyengék és nem ismerik fel, hogy az, az övéké.

Nagyon sokszor éppen azért kapja az ember azt a feladatot, ami neki nem szimpatikus, hogy az ő lelke éppen abban gyenge, és ez a lehetőség a számára, amiben fejlődni tudna.

Az emberek a leszületésükkel a feladataikhoz mindig megkapják azokat a talentumokat, lehetőségeket, amelyek által képesek arra, hogy sikeresen  megoldják azt a feladatot.

Ez mindig a földi ember figyelmességén múlik, hogy mennyire képes felismerni a feladatait, vagy pedig egyáltalán nem foglalkozik vele, elhessegeti magától és ezáltal képtelen az Isten akarata szerinti földi életre, mármint a sikeres feladat elvégzésére.

Mindig annyiban lesz az ember élete sikeres, amennyiben a lelkében képes arra, hogy az Isten által adott életben a feladatai közben képes  arra is, hogy ne csak magával legyen elfoglalva, hanem az embertársai javára tegye a hangsúlyt, tudjon nekik segítségükre lenni.
 
A talentumok az emberek életében nem csak arra valóak, hogy azokról szépen elbeszélgessenek, hanem a lényeges az egészről az, hogy azokat a mindennapi életükben, hogyan kamatoztassák.

Az a lélek, aki törekszik az életében a legjobb tudása szerint élni a földi életét, annak a feladatai nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy valamit is nem tud elvégezni. Az Isteni kegyelem az folyton segít annak, aki törekvésében az Isteni utat járja.  Mindig csak akkor jó a földi ember élete, ha abban a legjobb tudását képes kamatoztatni.

Az a lélek, aki csak azt éli meg, ami az Isten akarata szerinti cselekedet, akkor ő nagyon sok talentumot, illetve lehetőséget képes felismerni és megcselekedni.  Ettől kezdve ez a lélek már nem a saját akaratát cselekszi, hanem azét, Aki őt ebbe a feladatba helyezte és ellátta mindazzal, amire neki szüksége lehet az élete során.

Az ilyen embert az Isten olyan feladatokkal látja el, amelyeket a kicsiben megcselekedve bebizonyította, hogy képes nagyobb feladatok ellátására is. Mindig figyeli az Isten az ember cselekedeteit és abban amiben őt erősebbnek látja, abban őt felemeli és újabb talentumokkal látja el.
„Mert annak akinek van, annak még adnak, hogy bőven legyen neki.”

Testvéreim cselekedjetek hasonlóan a földi életetekben, hogy az Isteni kegyelem benneteket is ellásson még több talentumokkal, lehetőségekkel. És égi otthonotokba megérkezve pedig öröm legyen számotokra visszanézni a földi életetek cselekedeteit.

Mindig ad az Isten lehetőséget, ha látja bennetek a törekvő, tiszta érzéseket a feladataitokban. Adjátok át magatokat teljesen az Isteni útmutatásnak, hogy sikeres legyen az a feladat is a számotokra, amellyel nagyon nehezen boldogultok az életetek során.
 
< Előző   Következő >