Az Igazság - 2. A konkolyról szóló példabeszéd PDF Nyomtatás E-mail
A legszebb ebben a példabeszédben az, hogy nem ember ellen szól, csupán arról beszél Jézus, hogy az embereknek hogyan kell élniük, ahhoz, hogy az  üdvösségre jussanak.
A lélek az nem azt látja jónak sohasem, amit neki meg kellene cselekednie, mert a benne élő rossz tulajdonságok miatt csak azt látja meg, amit nem tud elvégezni. Mert a lehetőségei azok nem adottak hozzá, itt kellene az embereknek elgondolkozniuk ahhoz, hogy ha nem sikerül valami, amit szeretett volna elvégezni, akkor annak az, az oka, hogy nem abban az irányban kell neki cselekedni.

A konkoly az folyamatosan nő ha az ember nem figyel önmagára, mert a benne lévő rossz tulajdonságok miatt nem képes felügyelni önmagát. A lélek az folyamatosan csak a jóra inti az emberek gondolatait, de a bennük lévő rossz tulajdonságok következtében nem képes észrevenni azt, amit neki kellene elvégezni a földi élete során.

Mindig másként cselekszik az ember a feladataiban, mert nem figyel a benne megszólaló benső hangra, vagyis a belső érzéseire, ami irányítaná őt a feladataiban.
Mindig csak a mának él, abban az értelemben, hogy nem a lelki kincseket igyekezik gyűjteni, hanem minden egyéb földi dolgokat tesz előtérbe az égi kincsek helyett.

Az ilyen ember amikor megérkezik az égi otthonába, akkor döbben csak rá, hogy mennyire másként élt a földön, mint ahogyan neki a feladatai azt megkívánták volna tőle. Ilyenkor a lélek nagyon elkeseredett, mert látja, hogy más testvérei, akik vele együtt érkeztek meg, mennyire másként tölthetik el az égi otthonban az idejüket, mivel ők a földi életük során törekedtek arra, hogy gyűjtsenek kincseket, abban a nehéz földi életükben, amit megéltek.

Ezzel ellentétben mások már nem azzal törődtek legfőképpen, hogy mi lesz az ő jutalmuk ha megérkeznek az égi otthonukba, hanem ők a hangsúlyt arra helyezték, hogy addig, amíg a földi testben élnek az, az ő számukra igazi földi boldogságot teremtsen. Így azok, akik e szerint élnek, bizony nagyon nehéz helyzetet teremtenek maguknak azzal, ha nem igyekeznek felismerni a saját földi feladataikat, amit a születésükkel lehoztak a földre.
                                    
Mert ellenkező esetben a lélek csak szenved és nem találja meg a saját feladatában azt az örömet, amelyet ő választott feladatának, az ő fejlődése érdekében.
Mindig küld az Isten olyan segítséget, amelyet ha éber az ember, akkor azt felismeri és kitudja javítani azt a hibáját, amit elrontott.

Ez a konkoly példabeszéd magyarázata, hogy nem kell időközben az embert olyan színben feltüntetni, hogy ő már teljesen el van tévedve, mert az Isteni kegyelem az állandóan figyel és segít a rászorulókon.

Az emberiség legnagyobb tévedési lehetősége a földi testében az, hogy nem ismeri fel a saját feladatát, amit neki mindenképpen el kellene végeznie ahhoz, hogy sikeres legyen a földi élete. Addig, amíg az ember nem kész azt tenni, amit az Isten akar vele és általa, addig csak kószál, mindenbe belekezd, de nem sikeres semmi az életében.

Mindig csak addig élvezetes a számára, ameddig abban benne van, ahogy abbahagyja onnantól kezdve már megint mást szeretne tenni, keresi az okot, hogy miért nem volt sikeres, amit eddig csinált. Mindenkit hibáztat, csak éppen arra nem gondol, hogy magában kellene keresnie a hibát.

A földi testben a lélek nagyon szenved, ha neki nem azt kell tenni, amit ő szeretne, mindig vágyik arra, amit ő az égi otthonában eltervezett, vagyis abban szeretne javítani. Nem kell sohasem attól félnetek, hogy nem találjátok meg a feladatotokat, mert az Isteni kegyelem, az folyton csak terel benneteket abba az irányba ahová nektek haladni kell, hogy rátaláljatok és megszeressétek azt, amit csinálnotok kell.

Nem mindig sikeres az ember élete a földön, akármennyire is akarja ő azt, mert nem mindig sikerül azt a feladatot olyan formában elvégeznie, ahogyan azt ő szeretné. Ebben nagyon sokszor közrejátszik olyan esemény is, ami nem teszi lehetővé a számára a fejlődést.

Mindig csak arra gondoljatok, hogy mennyire vagytok képesek abban a feladatban olyan eredményeket elérni, amiben éppen vagytok, hogy legyen benne annyi öröm és lehetőség a továbbfejlődésre, amire a lelketek éppen vágyik.

Legyetek abban nagyon éberek, hogy ne szalasszatok el egyetlen olyan lehetőséget sem, amiben fejlődni tudtok.

A fejlődés az nem csak abból áll, hogy folyamatosan tanuljátok az írásokat, hanem az a legfontosabb fejlődés, amikor az ember nem tesz olyan lépést az életében, amivel akadályozza az Isteni útmutatás szerinti életet. A lehetőség az állandóan adott az emberek számára, csak a felismerés hiányzik, hogy azt neki kell elvégeznie.

Tapogat az ember a saját feladata körül, de nem talál rá, mert nincs meg benne az a ráérző képesség, ami lehetővé teszi a számára a felismerést. Mindig csak azt ismeri fel, amit ténylegesen kell neki csinálnia ha figyelmes egy kicsit is. A többire oda sem figyel, mert addigra már elveszítette a fonalat, hogy mit is cselekedjen akkor ha nem tud tovább lépni abban az irányban.

A lélekben való fejlődés csak akkor érhető el, ha nem teszi az ember azt, ami az Isten akaratával ellentétes. Mindig csak azt érdemes az embernek tennie, amit a lelkén keresztül az Isten küld a számára. Összetéveszthetetlenül észre kell, hogy vegye az ember ezeket a jelzéseket, ha valóban a lelkében az Istennel éli a mindennapjait.

Mindig csak arra gondoljatok, hogy mennyire vagytok képesek azt megélni az életetekben, hogy csak az Istenre figyelve élitek a mindennapjaitokat. Az lenne a legnagyobb ajándék a számotokra, ha nem kellene nektek ezekkel folyamatosan törődni, hanem természetessé tudna válni az életetekben a Jézussal való állandó kapcsolat.

A konkoly az csak akkor válik igazi konkollyá az emberi lélekben, ha nem figyel fel a benne megszólaló hangra, a lélek hangjára, mert akkor már nem is akar javítani az életében keletkezett hibáiban. Mindig van lehetőség csak néha eléggé  rejtetten, és ha az ember nem eléggé figyelmes akkor bizony esélye sincs arra nézve, hogy felismerje azt, hogy ez az ő feladata lenne.

Vegyétek észre magatokon, hogy mi az, ami bennetek nem úgy működik, ahogyan azt szeretnétek, akkor Jézust  hívjátok és Ő a ti segítségetekre siet, hogy felemeljen benneteket és tovább tudjatok menni az úton. Minden alkalommal, amikor úgy érzitek, hogy nincs tovább, akkor nagyon jó lenne ha azonnal fohászkodni kezdenétek az Isten kegyelméért, hogy mihamarabb eljussatok oda, hogy ne legyen bennetek keserűség, vagy szomorúság a feladataitok miatt.
 
< Előző   Következő >