Az Út - 18. Békülés - lélekben (2006.02.21.) PDF Nyomtatás E-mail
„Álmomban X testvéremmel beszéltem, és elakartak jönni hozzánk, de én nem emlékezem arra, hogy mondtam-e, hogy jöjjenek el, de végül  mégis nálunk voltak. Nagyon jó volt közöttünk a hangulat, igazi békés, szeretetteljes,  mint régen.
Nagyon jó érzés volt, hogy ismét olyan szeretetben voltunk együtt mint régen. „


Reggel felébredésem után nagyon jó érzések járták át a szívemet, lelkemet, mert úgy éreztem, hogy lélek szinten a kapcsolat rendeződött közöttünk.
Bízom benne, hogy a valóságban is bekövetkezik, és nem lesz velem olyan ellenséges, vagyis nem ellenségként kezel, mint eddig kb. 1 éve.

A békülés emberi gondolkodás szerint azt jelenti, hogy az addigi rossz  kapcsolatot felváltja a szeretetteljes érzés, ami nem egyeztethető össze a lélekben történt béküléssel. A fizikai világ nem képes arra, hogy felfogja, hogy lélek- szinten mi történik az emberi lelkek között.

A te részedről csupán annyi történt ebben az álmodban, hogy az addigi rossz viszonyt felváltotta, egy jobb érzelemmel  teli viszony. Ez nem a lélek békülése, hanem a fizikai világ által elért szint, ami csak úgy érhető el, hogy elkezditek a lelketekben feldolgozni azt, ami a ti feladatotok.

Így került sor erre a békülésnek  nevezett találkozásra. A lelketek egyenlőre ismét békés és boldog, tudtok örülni egymásnak, de ez nem biztos, hogy véglegessé fog válni a számotokra.

A lélek folyton tanul, fejlődik, nem tudjátok, hogy ismét mikor kerül elétek olyan feladat, amelyet meg kell oldanotok. A lélek az örül a változásnak, nem úgy mint az ember. Az ember irtózik a változástól, pedig minden változás a lélek számára egy újabb lehetőség a fejlődésre.

Mindig legyetek boldogok akkor, amikor valamilyen változás áll be az életetekben. Ez azt jelenti, hogy a lélek képes a feladatára, mert halad, fejlődik.

Mindig szeretnénk hangsúlyozni a ti számotokra, hogy legyen bennetek öröm, amikor a lelketeknek egy újabb lehetőség kínálkozott a fejlődésre.

Mindig legyetek figyelmesek önmagatokra és ne essetek pánikba, ha egy újabb változás állt be az életetekben.
Az élet folyása olyan mint a vízé, mindig csordogál, meg-meg áll, de közben fejlődik. A ti lelketek éppen azért nagyon értékes, mert nem tud egyedül dolgozni, csak velünk.

A munka azt jelenti, hogy a hétköznapi élet nehézségei közben, legyen időtök arra is, hogy az Istenre figyelve végezzétek el azt a feladatot, amelyet Ő adott a ti számotokra.

A lehetőség az adott, csak mindig rajtatok múlik, hogy milyen intenzitással végzitek el azt. A lehetőség folyton adott, csak figyeljetek jól rá, nehogy elszalasszátok a lehetőséget, amely a lelketek fejlődését segítené elő. A lehetőség csak addig adatott, amíg annak az ideje van, ha nem vesztek róla tudomást eltűnik, nincs.

Ezért kell az embereknek nagyon figyelmesen élni a földi életüket, hogy felfedezzék benne azt, ami az ő számukra adatott. A lélek csak azért éli a földi életet a föld kínjai között, hogy fejlődjön. Ha nem adatik meg a számára akkor keres tovább.

Mindig kell lenni újabb lehetőségnek, amiben kamatoztathatja a tudását. Azt kellene tennetek az életetek során, hogy folyton nagyon nagy figyelemmel kellene nézni a mindennapi életeteket, hogy ne szalasszatok el egyetlen olyan lehetőséget sem, amiben a fejlődés volt benne a lélek részére.

Tegyétek félre önmagatok nagyot akarását és kezdjétek el keresni az életetekben a jelentéktelennek látszó  feladatokat. Így nem kerülitek el azt, hogy mi volt az, amit nem vettem észre az életem során ?
A lelketek folyton vezet csak hagyjátok magatokat irányítani.

Ez lett volna a számotokra a befejezése ennek az írástömegnek, ami ugyancsak kézírásból került lemásolásra ebben a kötetben. 
 
< Előző   Következő >