Az Út - 13. A csupasz valóság (2005.08.20.) PDF Nyomtatás E-mail
„ Két testvéremmel álmodtam, akik szintén a hang közösségbe tartoznak, velük is elég sűrűn szoktunk találkozni.
Elmentem hozzájuk és ők nagyon meglepődtek. Egy szobában voltunk ahol az egész szoba ágyneművel volt tele, mármint olyan huzat nélküli párnákkal és paplanokkal.
Azok az ágyneműk nagyon csúnya poros, piszkos, pókhálósak voltak, tele toll pelyhekkel. Eléggé rondán nézett ki, de engem nem zavart, de ők  rendkívüli módon  zavarban voltak mind a ketten.

Szégyellték, hogy én ezt a rendetlenséget megláttam. Különösebb beszélgetésre nem emlékezem, csak az a csupasz valóság látszott. „


Felébredésem után teljesen tisztán  értettem ezt az álmot. A takaró nélküli csupasz valóságot láttam meg, hogy valójában milyenek is ők. Amikor az ember a tiszta valóságban látható, mint ahogyan az Isten lát bennünket.

Hiába a szép szó, a sok tudás, de a valóságban a lelkünk látszik, hogy milyen. Ebben az álomban az Isten Szent Lelke megmutatta a számomra, hogy az emberek mennyire mások a valóságban, mint amilyeneknek  képzelik magukat.

Ez volt az én számomra az, az eset, amikor nem kellett az emberekhez szólnom, csak látnom kellett a hétköznapi valóságot, amit az emberi gyengeség eltakar.

Ez ugyanis nem jellemző minden emberre, csak azokon észlelhető, akik a lelküket  nem az Isten által akarják irányítani, hanem önmaguk irányítják azt.

Nem az a lényeges, hogy ez mikor és hogyan történik meg a földi élet során, hanem az a lényeges, hogy az emberek mennyire hiszékenyek, mennyire elhiszik, hogy a takaró alatt ugyanaz az ember húzódik meg, mint aki csak annak tetteti magát.

Jó lenne ha lelketekben nem lenne az a bizonyos takaró, hanem kívül, belül egyforma lenne az életviteletek.
Nagyon elszomorító, hogy egyes emberek ezeket a takarókat húzogatják magukon, hogy egyáltalán ne látszódjon ki az a részük, ami éppen nem odavaló.

Így vagytok ezzel ti is mindannyian a földön, csak vannak, akik ezeket nagyon jól palástolják és soha nem derül fény arra, hogy ez az ember egy báránybőrbe bújt farkas is lehet, mert a külseje által nagyon szépnek tűnik, de a lelke az nem ugyan azt teszi, mint amit az Isten elvár tőle.

Itt  van az, az esemény is, hogy ma csak azt tettétek, amit nem is akartatok megtenni. Itt látszik az Isten akarata az emberi életeken, hogy mennyire képes a lélek alárendelni magát az Isteni akaratnak.

Ebből is látszik, hogy a ti számotokra a mai nap gyümölcsöző volt, mert az Isten akaratát teljesítettétek az életetekben.
 A lelkiekben gazdag ember az folyamatosan csak az Isten akaratát cselekszi meg, míg az, aki maga irányítja az életét, az csak akkor figyel az Istenre, ha kérni akar tőle, egyébként ő maga elirányítsa az életét.

Így kerülhetett sor arra az eseményre is, amikor azok a közösségi emberek, akik nem tudtak megbirkózni azzal a nagy  teherrel, ami rájuk vetődött akkor, amikor ők lehetőséget kaptak arra, hogy elgondolkozzanak az életvitelükről.

De ez nem történt meg, sőt a legrosszabb, ami történhetett, hogy elmentek onnan, ahol nekik tanulni kellett volna, és a feladatukat folytatni.

Így vannak az emberek a földön, amikor a lelkük telve van gőggel és nagyravágyással és nem gondolkoznak, csak rohannak a vesztükbe.
A ti kapcsolatotok is elég lazává vált ezáltal, mert nincs lehetőségetek a közös találkozásra.

Mindig ad az Isten újabb lehetőséget bízzatok benne. Ne legyen bennetek ellenséges érzés amiatt, hogy ez így történt, mert nem a ti hibáitokból következett be, ti csak szenvedő alanyai voltatok az eseményeknek.

Az Isteni gondoskodás folyamatosan küld segítséget mindannyiótoknak.  Az legyen a ti számotokra a legfontosabb, hogy mindig szeretettel gondoljatok reájuk és kérjétek Jézust, hogy segítse őket a felismerésben, hogy legyen lehetőségük a visszatérésre.
Az Isteni kegyelem által az ember csak akkor tud eljutni a végső döntés meghozatalára, ha a lelkében a megbánás erősségévé válik, és valóban felismeri abban az Isteni segítséget, nem pedig az ellenséget.
 
< Előző   Következő >