Az Út - 11. Elutasítás (2005.05.) PDF Nyomtatás E-mail
A közelebbi időben történt álmaimat már napra pontosan vezettem egy füzetben, ez is így történt. Ebben az időszakban már egyáltalán nem értettem egyet x testvérem tanításával és cselekedeteivel, mert nem tudtam összeegyeztetni azzal, amit eddig tanultam a hang közösségben.

„ X testvéremmel álmodtam, hogy ő telefonált, hogy ma eljöhet-e hozzánk, és én azt válaszoltam, hogy ma nem vagyunk itthon mert elutazunk.”

A lelkekben lévő összetartozás akkor kezd elszakadni, amikor az egyik fél felrúgja az addigi jó kapcsolatot. A te esetedben is az történt, mert te csak őt tisztelted, de nem láttad, hogy mi van mögötte. A szándékot te nem láttad, azért utasítottad el, mert ellenkező esetben nem az lett volna a válaszod, ha őt továbbra is, mint szellemi tanítódként elfogadod.

A lélek pontosan tudja, hogy mi jó neki, mire van neki szüksége ahhoz, hogy a fejlődésben előbbre tudjon lépni.
Nem arról van szó, hogy te ezt akarattal cselekedted meg, hanem arról, hogy a lelkek között a kapcsolat szoros, ha a az emberek között is azzá válik.

Minden földi ember csak arra képes, ami a lelkében már kész van, vagyis amiben a lélek teljesen tisztán látva a sorsát egyedül képes döntéseket meghozni. Ez történt a te esetedben is, hogy egyáltalán nem azonosultál azzal a cselekedettel amilyen döntést kedves testvéred hozott  meg.

Ne úgy lássátok ezt az álmot, hogy ebben te teljesen elutasítod őt, hanem úgy próbáld feldolgozni magadban, hogy ezek az események kizökkentettek, abból a lelki békédből, amiben éppen benne voltál.

Mindig arra kell gondolnotok, hogy az ember csak akkor képes önálló döntéseket meghozni, amikor a lelke erre már készen van. Ez a készen szó alatt azt értjük, hogy elfogadja azokat az eseményeket, melyek az ő számára fontosak lehetnek.

Itt ebben az esetben azt fogadtad el, hogy testvéred másként döntött, mint ahogyan azt te gondolod.
Hogy helyesen-e azt nem neked kell eldöntened.
 
< Előző   Következő >