Az Út - 7. "Na nehogy már..." ( 2005.02.) PDF Nyomtatás E-mail
Ez az álmom is már a közelebbi időre vezethető vissza, amikor a mi városunkban megszűnt  havonta az összejövetelünk, és ezzel együtt a szentmise is.
Ebben az álmomban csak egyetlen képet láttam, illetve csak hallottam, semmi többet.

„ Paptestvéremmel álmodtam és én valamit mondtam neki, de azt nem tudom, hogy mit, és ő indulatosan csak azt mondta.  „ Na nehogy már ő mondja meg, hogy én mit csináljak.”

Az emberi természet folyamatosan csak elutasítja azokat az embereket körülötte, aki éppen a segítségére lenne.
Így történt ez a te esetedben is, hogy te mindenképpen ragaszkodtál ahhoz, amit a lelkedben éreztél. Így kellett cselekedned, mi inspiráltunk arra, hogy mindenképpen próbáld megakadályozni azt, amit valakik el akarnak követni és ezzel sok-sok emberléleknek okozva kellemetlen, lelkileg összetört napokat.

Azért került sor arra, hogy a szentmisék után együtt töltsétek az estét a kedves testvéreitek otthonában, hogy legyen lehetőségetek ezekről a témákról bővebben beszélnetek egymással.
Tudniillik, amióta ti szoros kapcsolatba kerültetek egymással, azután az ő lelkük is szorosabb kapoccsal fűződött hozzátok.

Ezért reméltük, hogy ti tudtok ebben az ő segítségére lenni. De ez nem sikerült. Nem volt nyitott arra, amit ti szerettetek volna. Elszánt, mindent feladva akarta az Isten akaratát követni, az ő legjobb belátása szerint.
Igen csak nem az emberi lelkek szétzúzásával kellett volna ezt a feladatot elvégezni, hanem a józan ész alapján kellett volna a döntést meghozni ebben a helyzetben.
Isten mindig gondoskodik az övéiről. Itt megszűnt a szentmise, Inárcson erősödött az emberi lélek, hogy több embert tudjon összetartani.

Testvéreim legyetek őszinték egymáshoz, mindig minden körülmények között. Tartsatok ki az Isten akaratában, ne legyetek egymáshoz szívtelenek, mert ebből erőtlenség származik. Mindig tiszteljétek egymást és szeressétek azokat is akik nektek ártanak. Mindig segíteni fog az Isten az övéinek. Ne legyetek elkeseredettek, vegyétek fel a mindennapi élet nehéz keresztjét és Isten segítségével vigyétek azt.
 
< Előző   Következő >