Az Út - 6. Út a "Csinos farm"-ig (2005.02.) 5 db álomkép PDF Nyomtatás E-mail
Ez az álmom már közelebbi időre vezethető vissza, amikor is a közösségünk szervezésében létrejött a mi városunkban is minden hónap második szombatján az összejövetel a fenti helyen. Szentmise beszélgetések, amit a mi kedves paptestvérünk vállalt föl 2003. szeptemberétől.

Valójában ezek az összejövetelek állandónak indultak, csak 2004.decemberében paptestvérünk gondolkodásában állt be a változás, hogy elutasította, mint pap az oltáriszentség kiszolgálását és ezzel együtt az egész szentmisét. Nemcsak a mi városukban, hanem Inárcson is.

Így ebből kifolyólag az emberek csalódottságukban elvándoroltak onnan, mert amikor már a városunkban nem volt szentmise, csak beszélgetés, akkor már az emberek nem tartották érdemesnek, hogy azon részt vegyenek, mert a tartalmában is megváltozott az a tanítás, mint azelőtt volt.

Még négy- öt alkalommal néhányan összejöttek, de feloszlott a társaság. Az én lelkem ebben az időben nagyon elkeseredett volt, nagyon nehezen tudtam feldolgozni ezeket az eseményeket, mert csodálatos, békés, boldog napokat töltöttünk ott el szeretetben és békességben kb. 30-40-en.
Ebben az álomképekben 5 álmot láttam egymásután, különböző helyiségekben.

1. ÁLOMKÉP: „ Egy úton haladtam, amely egy szépen elkészített betonos vagy aszfaltozott út volt és egyszer csak ennek az útnak vége lett. Éppen a „csinos farmig „-ig  (ott ahol béreltük a helyiséget)  tartott, ott ahol összejöttünk előzőleg a szentmisére.

Az úton tovább haladva csak rossz minőségű, sáros, földes út vezetett, ahol omladozó házak voltak, kis szűk sikátorokkal. A házakat csak kívülről láttam, de ijesztőek voltak.  Olyan romosak, lógtak róla szerteszét a tetejéről a deszkák, hiányoztak a tetőcserepek, a fala vakolatnélküli, tele lyukakkal, ici–pici ablakokkal. „

2. ÁLOMKÉP: „ Egy másik álomképemben ugyanezen a helyen kint voltam az utcán és várakoztam arra, hogy bemehessek abba a bekerített területre, ahol  a pap testvéremék voltak.
Már egészen este volt, de még mindig kint várakoztunk, nem szóltak, hogy bemehetünk, illetve nem nyitottak ajtót nekünk. Egyszer nagyon sokára, már szinte besötétedett, amikor beengedtek bennönket a kerítésen belülre, azt hiszem hároman lehettünk. De a továbbiakban csak én saját magamra emlékezem az álomsorozatokban. „

3. ÁLOMKÉP:  „ Egy nagyon morcos arcú, kiabálós fiatal hölgy engedett be egy előtérbe és durva hangon kiabált velem, hogy mit akarok én a pap testvéremmel, miért keresem őt. Én azt mondtam, hogy segítséget szeretnék kérni tőle. Így tovább engedett az épületbe. „

4. ÁLOMKÉP : „ Ismét egy másik kép, hogy kb. 5x5 m-es szobába kerültem, ahol nagyon sok ember volt bent, lehettek úgy 20-an is.
Külön kupacokba ültek le, senki sem törődött a másik emberrel, olyan közömbösek voltak egymással.  Ott volt abban a helyiségben paptestvérem családja is, én üdvözöltem őket, örültem nekik, de ők figyelmen kívül hagytak. Nem is vettek rólam tudomást.

Ott mindenki mást csinált, egymástól függetlenül. A család egy asztalnál ült, ettek valamit tányérból, de nem mondták, hogy üljek le valahová.
Egy másik nő, aki előzőleg beengedett ő is ott volt, ő is evett, de ő azt, amit a táskájából elővett. Mások is csináltak valamit, de olyanok voltak mintha nem tartoznának össze. Senki sem törődött senkivel. Egy másik testvérék is ott voltak a babakocsival és én nagy örömmel  mentem oda hozzájuk köszönni, megcsókoltam őket, örültem, hogy látom, de ez őket hidegen hagyta. Nem tudtam, hogy miért viselkednek így. „

5. ÁLOMKÉP : „ Azután ismét egy másik terembe kerültem, ahol többségében férfiak ültek, de nagyon sokan. Közöttük ott ült az én paptestvérem is. Én odamentem hozzá egy papír volt a kezemben, arra volt írva valami, de nem tudom, hogy mi, azt én nem láttam. Oda adtam a paptestvéremnek, olyan segítségkérés volt az érkezésem oka  úgy éreztem.

Ő elolvasta a papíron lévő írást és egy lenge mozdulattal legyintett és eldobta azt a papírt, és azt mondta, hogy  „ mit kezdjek én teveled „. Én fölvettem a földről a ledobott papírt és elmentem. Nagyon szomorú voltam emiatt.
 
És amikor kijöttem az épületből, már majdnem az utcán voltam, amikor egy férfi szólt rám, hogy segítsek már neki, mert ő beteg. Azt kérte, hogy „ tedd már rám a kezedet és gyógyíts meg  engem ” és én ezt megtettem.

Azután kijöttem azokból a romos házak közül az utcára, ahol minden másmilyen volt mint ott bent. „

Az emberek sohasem tudják a lelküket úgy irányítani, hogy az megfelelő legyen mindannyiótok számára. Ez a helyezet is hasonló volt, amikor nem törődve másokkal egyes lelkek felülbírálják egymást, egymás jóságát és szeretetét.

Az amikor sohasem tudtok egyedül  jó döntéseket hozni, az azért történik meg a földi emberek között, hogy csak önmagukra figyelnek és nem az Istenre. Ezért adódott az a helyzet, hogy mindenki csak azt teszi, ami az ő javát szolgálja az ő elgondolása szerint.

Mindig vannak olyanok, akik mindenkin keresztül gázolva végzik el az ő feladataikat, azt amit ők akarnak elvégezni. Mindig minden körülmények között az emberi lelkek eljutnak odáig, hogy nem figyelnek senkire, csak a saját maguk által vélt igazságra.

A lelketek az arra  vevő, amivel megtömöd erőszakos éned által, mert ha az Istenre figyelnétek, akkor nem kerülnétek bele ebbe a helyzetbe, amiben éppen jelenleg is benne vagytok. Az mindig fontos az emberi lélek számára, hogy a középpontban legyen, hogy felfigyeljenek rá az emberek, és tartsák őt a legjobbnak és a legjobb tudásúnak.

Ha ezt elérte és kivívta a közösségében, akkor neki nyert ügye van, mert akkor már mindenki hinni fog neki bármit cselekszik is. Igen ám a lelkek elfogadják ezeket az emberek által alkotott törvényeket, életlehetőségeket, de ott van az Isten, aki ebben nem vesz részt, nem mert ez nem az Ő akarata szerint való cselekedet volt.

Így történik minden földi ember életében az a  „jó cselekedet”, amit az Isten akaratával takarnak be, de valójában az egy üres, ember alkotta építmény, amit ember épített fel, de az Isten akarata nélküli élettel telt meg. Így azt Ő nem tartja fenn sokáig, mert nincs jövője. Értéktelen, üres.

Ez történt ebben az eseményben is. Hiába kezdett az emberi ész építkezni, de csak rombolt.
Nem tudott semmit sem felépíteni, mert mindig Isten akaratába ütközött.  Úgy, hogy közben szenvedések közepette telt el az idő, ami ha Istennel történt volna, örömteli lett volna az emberek számára. Ehelyett még azok az emberek is megkeseredtek, akik nagyon nagy örömmel vettek részt ennek az „építménynek” a felépítésében.

A lélek az sohasem tudja, hogy mi az, ami jó az ő számára, ha kizárja az Istent az életéből. Nem úgy, hogy nem foglalkozik vele, hanem azáltal, hogy a cselekedeteik nem egyeztethetőek össze Jézus Krisztus akaratával. Így már nem az ő akaratuk lesz a gyümölcsöző, hanem azoké, akik igazán élik az életet, mármint az élő Krisztusi életet.

Az élet minden esetben, csak arra használható fel, hogy a bennetek lévő rossz tulajdonságaitoktól megszabaduljatok. Igen, de nem egyedül, hanem az Istennel.

Tanuljátok meg kedves földi testvéreim, hogy az embernek nincs lehetősége olyan cselekedetek elvégzésére, amit az Isten nem akar. Lehet, hogy nem örül neki, de megengedi, mert ezáltal fejlődik a lélek. Minden lehetőség a ti számotokra.

Az álmok arra engednek következtetni, hogy a lelked nehezen dolgozta fel az elmúlt eseményeket. A lélek mindig szenved, ha az ő számára olyan sorsforduló történik, amely az ő számára fájdalmas.
Nem elvetendő a te számodra az sem, hogy mindig abban az időszakban álmodod ezeket a jelenségeket, amelyek arra engednek következtetni, hogy a te lelked élénken éli a földi élet eseményeit.

Mindig el kell gondolkoznod azon is, hogy ezekből az álmokból te mennyit tudsz megvalósítani a te életedben. Mindig fontosak ezek az álmok, amelyek közösségi tartalmúak, mert ez általad mások részére is adatott.

Az, hogy te kapod, az a te lehetőségeid tárháza, de hogy  le is írod, ez pedig külön öröm a számunkra is, mert így egyben, egy csokorban egy csodálatos tanulnivalóvá fog válni a ti számotokra. Nem lenne jó ha te ezeket a magadénak tartanád, mert ez egy közösségi munka gyümölcse lesz.

Mindig lesz a te számodra olyan lehetőség, amelyben kitudod fejezni önmagadat, mások irányába.

A jelen időtökben  egyre terjedő gépi írással történik a munkák nagy része, így te a hagyományos írást választottad, mert a te számodra ez elérhető, vagyis lehetséges. (de időközben megoldódott a gépi írás lehetősége is.)

Mindig küld az Isten segítséget a te számodra ebben a feladatodban is.  Legyél nyugodt és folytasd bármennyire nehéznek tűnik is a számodra, mert ebből egy értékes írás fog kikerekedni. Az embereknek pedig nagyon nagy szükségük van ilyen és ehhez hasonló írásokra.

Mindig legyél őszinte, békés, jóakaratú ember, aki csak a mások megsegítésére törekszik.
Ezek az álmok összességében is arról tesznek tanúságot, hogy egyedül nem lehet békében és nyugalomban  lenni, ha az Istent kihagyja az ember. Azok, akik csak felületesen gondolkoznak az Istenről, és azok  irányítása, hogyan befolyásolja egy közösség életét.

Ezek az álmok sorban azt mutatják a számotokra, hogy ha egy ember, aki nagyobb a többitől és nem úgy végzi a feladatát, ahogyan azt az Isten el is várná tőle, akkor bizony nagyon nagy felfordulás következik be, mert nem ennek kellett volna bekövetkeznie, hanem nagyon fontos feladatok elvégzésére kellett volna összpontosítanotok.

Így csak egyedül maradtatok a saját kis közösségetek és így a lehetőség nem adatott meg a számotokra, mert hiányoztak azok a feltételek, amelyek lehetővé tették volna közöttetek az együttműködést.

Mindig kell lenni a számotokra újabb lehetőségnek, amiben ha felismeritek a ti számotokra az igaz gyöngyöt, akkor sikeres lesz a földi életetek. Ellenkező esetben sok keserű gyümölcs fog a számotokra beérni.

Mindig arra gondoljatok, hogy semmi sincs hiába, az Isten a rossz, ill. a számotokra rossznak tűnő feladat is sikeres lehet, ha az Isten azt úgy  látja jónak. Az álmaidat összegezve, ezek mind arra mutatnak rá, hogy az emberi gyengeség, mennyi keserűséget okozhat a földi élet során.

Tanuljátok meg testvéreim, hogy mindig jó az Isten és megáld benneteket azért, hogy előbbre jussatok a földi élet lépcsőjén. 
 
< Előző   Következő >