Az Út - 5. Békejobbot nyújtottam (2004.03.) PDF Nyomtatás E-mail
Ez az álmom is régebben történt, de több évvel ezelőtti időre vezethető vissza, amikor az előző közösségünkből eljöttünk. (1999.07.) Ez az eltávozás nagyon rossz érzéseket  keltett bennem, mert én azt hittem ha szellemiségünkben nem értünk egyet valakivel, akkor mint emberként ugyanolyanok maradunk egymásnak, mármint jó barátságban.

De ez nem így történt, sőt ellenkezőleg teljesen el kellett távolodnunk egymástól, mert elutasítottak, hogy ezután még barátok sem lehetünk, mert én  „rossz gyümölcsöt teremtem” az ő gondolkodásuk szerint. Azért mert más volt a véleményem Jézusról az Ő tanításáról, mint annak, illetve azoknak, akik ellenem fordultak.

Most utólag 7 éve már, hálát adok az Istennek, hogy akkor ez így történt, mert azóta az Isten sok új lehetőséget adott a számomra.
A közösség vezetőjével 2004. telén találkoztam  először egy Inárcsi szentmisén, azután hogy eljöttünk abból a  közösségből.
Én odamentem hozzá és elkezdtem vele beszélgetni, de ő csak olyan közömbös, értéktelen dolgokról beszélt. Én átöleltem és bocsánatot kértem tőle a régi szóvitáink miatt. Nagyon örültem, hogy az Isten lehetőséget adott arra, hogy ezt megtehettem. De az esemény nem volt sikeres. Más későbbi alkalmakkor is próbálkoztam, de ő hajthatatlan volt, csak az ő igazát, sértődöttségét mondta. Így a békülésem eredménytelenné vált.

„Egy nagy teremben voltam, ahol nagyon sok ember tartózkodott. Beszélgettek. Ebben az embertömegben pillantottam meg azt, akiről az  előzőekben írtam, az előző közösségünk vezetőjét, és a három közösségi tagot akik ottmaradtak vele, amikor mi eljöttünk. Én odamentem hozzájuk és békejobbot nyújtottam a vezetőjüknek, vagyis a jobb kezemmel kezet akartam vele fogni, de ő nem nyújtotta a kezét. A többi közösségi tagnak is nyújtottam szeretettel a kezemet a békülés lelkületével, de ők sem nyújtották a kezüket, csak nézték, hogy a közösség vezetője hogyan cselekszik. Mind a hárman a vezetőjük mögé álltak úgy, hogy teljesen eltakarta őket a testével, így továbbra is csak őt láttam eléggé haragos tekintettel. „   

A lelkület az nagyon fontos tulajdonsága az emberi léleknek. Nem az a jó lelkű ember, aki annak tartja magát, hanem az, aki meg is cselekszi azt. A te esetedben a lelkedben csak az a cél uralkodott, hogy mindenképpen rendezd azt a kapcsolatot amit elrontottál. Ellenkezőleg. Mi égi szellemek segítettünk abban, hogy ez az esemény bekövetkezzen az akkori nehéz időtökben. Soha nem történik semmi sem véletlenül és Isten akarata nélkül.

Akkor már a lelkekben nem a szeretet uralkodott, hanem a gőg. Ott volt az a hely ahol el kellett kezdened az életutadat, vagyis az a hely a te számodra csak ugródeszkaként szerepelt, mert ennek be kellett következnie ahhoz, hogy te onnan elkerüljél.

Nem kellett tovább ott lenned, vagyis az amiért oda mentél, azt elvégezted. Ma is sokat beszélnek rólad, úgy mintha ott lennél, mert az a feladat, ami ott a szereped volt, azt mindenki elismerte, csak a változásokat nem tudták elviselni.

Az emberi lélek, ha a megkötözöttségéből nem tud, vagy nem akar kiszabadulni, akkor az ott is marad. Te, aki nem akartál kiszabadulni az emberi fogságból, a szó szoros értelmében értve, így kellett, hogy megtörténjen a szakítás.

Jó lett volna, ha mint emberek tartjátok a laza barátságot, de ez nem jött létre köztetek. Ellenkezőleg, gyűlöletig fajult a helyzet közöttetek, csupán azért mert a vélemény- különbségedből adódóan nem lettél díjazva azért, mert az emberi gőg erősebb volt a vezető testvéredben, mint a Krisztusi szeretet.

Az élet megy tovább, de az emberi lelkek azok nehezen viselik az ilyen és ehhez hasonló  töréseket, mert nem tudják magukat úgy kezelni, mint az alázatos ember, mert akkor ez a haragos állapot nem jött volna létre, amit az álmodban is láttál.

Ma is csak azt mondom,nektek kedves földi testvéreim, hogy béküljetek meg egymással, amíg erre lehetőségetek van itt ebben a földi világban, mert nagyon szomorú a sorsa annak a megérkező léleknek, aki nem az Isten akarata szerint élte a földi életét, hanem a saját akarata szerint.

Jobb lett volna ha le sem születik, mert még több hibát követ el, ha nem cselekszi meg azt a jót, amit megtehetett volna, amikor annak a lehetősége az ő kezében volt.

Próbáljátok magatokat, úgy megnézni, hogy ti mindannyian hogyan álltok a lelketek tisztogatásával. Van – e benne folt, ami javításra szorul, vagy teljesen tisztának érzitek magatokat ? Várjatok, az ítélet nem a ti kezetekben van, hanem az Isten irgalma által tudtok csak megtisztulni attól a foltjaitoktól amivel még rendelkeztek.

Amíg van időtök, törekedjetek arra, hogy ezt elvégezzétek. Tegyetek meg mindent azért, hogy az Isten akaratának megfelelően  éljétek le a földi életeteket. Mindig ad az Isten lehetőséget a javításra, csak vegyétek észre. Nem úgy adja, hogy teljesen kész állapotban, hanem burkoltan, és nektek kell benne felismernetek azt, amire a ti lelketeknek nagyon nagy szüksége lehet.

Midig arra gondoljatok, hogy a lélek csak akkor fejlődik, ha az ő számára olyan feladatot adsz, ami az ő részére fontos. Lehet, hogy olyat adsz neki, amivel  nem tud mit kezdeni, az üresjárat a lélek részére.

A lélek fejlődése csak akkor érhető el, ha az ember törekszik a jóra, a legjobbra. De soha ne tévesszétek szem elöl azt, hogy csak a földi életben lelhet javulni, vagyis a léleknek az elrontott hibáit csak itt tudja kijavítani. A lehetőségek csak itt adottak a számára, mert amit a földi életében rontott el azt csak ott lehet kijavítani.

Mindig van új és még újabb lehetőség a lélek számára. Tudjátok jól, hogy egyetlen lélek sem képes arra, hogy ő ezt egyedül  elvégezze, csak Isten erejével, az Ő kegyelmével képes a földi ember megszabadulni a saját hibáitól.

Legyetek éberek figyeljetek egymásra. A figyelés az nem csak abból kellene, hogy álljon a részetekről, hogy látjátok a testvéreiteket a feladataiban  vergődni, hanem abban, hogy legyetek egymásnak a segítségre, legyetek egymásnak a támaszai. Mert hol egyikőtök, hol majd a másik testvéretek kerül nehéz helyzetbe a feladatában. Ezért ne hagyjátok el egymást kedves testvéreim, hanem legyetek egyek Istenben.
 
< Előző   Következő >