Az Út - 4. Építkezés a romokból (2003.03.) PDF Nyomtatás E-mail
Ez az álmom egy keserű időszakomból való, ugyanis akkor a lelkem eléggé össze volt törve több héten keresztül. Az történt, hogy a legkedvesebb közösségi házaspárral szócsatába keveredtem, ami eléggé elhatalmasodott közöttünk.

Sajnos csak egymás szavaira figyeltünk nem az Istenre. Ezért történhetett meg ez a szócsata, ami következtében némi nehezteléssel voltunk egymás iránt, mert mindannyian a saját igazunkat keresve békétlenségbe sodródtunk.

Ez az időszak tartott néhány hétig, és én addig a lelkemben nem tudtam a helyére tenni a dolgokat. Nagyon rossz volt a számomra, hogy nincs közöttünk az, az igazi békesség és szeretet, mint éveken keresztül. Egyszer felhívtam őket telefonon, és kértem, hogy beszéljük meg a köztünk lévő nézetkülönbségeket.

Ez meg is történt, bocsánatot kértünk egymástól, és megbocsátottunk  egymásnak és ismét nagy szeretetbe kerültünk egymással, ami még a mai napig is tart. Sőt ha lehet azt mondani még békésebbek és figyelmesebbek vagyunk egymással mint régebben.

Azt hiszem ha a lelkünkben  az igazi szeretet működik, akkor nincs semmi, de semmi, ami a megakadályozhatná  az emberek között a békességet és a szeretetet.

 „ Házat kezdem építeni, amihez rengeteg különféle építőanyag volt egy kupacba lerakva. Sok olyan, ami nem illett az én házam építéséhez.  Kezdtem összegyűjteni a hozzávalókat  és beépíteni. De nagyon sok olyan anyag ott maradt, amit én ezekből nem tudtam fölhasználni, mert azt más rakta oda nekem, hogy abból építsek, de nem olyan volt mint amiből én építkezem. „

A lelketekben hamar előtör az, az érzés, hogy csak nekem adatott meg Isten és az Ő titkai. Vagyis az emberi lelkek hajlamosak arra, hogy egymást vezessék és irányítsák. A vezetés és irányítás nem rosszakaratból  történik, csak ők úgy gondolják, hogy az igazság nekik adatott meg, mert e nélkül nem lennének képesek arra, hogy olyan cselekedeteket kövessenek el, ami nem egyeztethető  össze azzal az Istenképpel, amivel ő rendelkezik.

Igen itt van a legnagyobb csel abban, hogy az emberek ezt el is hiszik  önmagukról olyannyira, hogy ezekből az emberek között vita támadhat, ami megkeseríti az emberek életét. Így voltál ezzel te is, aki nem voltál tisztában azzal, hogy mit kockáztat az ember egy téves eszme által, mert a lelkek összetörtek. Az összetörés az mindig jó, mert akkor tud a Szent Lélek igazán működni bennetek, mert akkor már keresitek a kiutat abból a helyzetből, amibe éppen belekerültetek.
Az a legjobb ilyen esetben, hogy soha ne legyenek az emberek elszigetelődve egymástól. Mindig keressék meg egymást, béküljenek meg egymással és folytassák a napi feladataikat.
Az álom az arra mutatott rá a te életedben, hogy legyél figyelmes, hogy miből építkezel, mit használsz föl abból amit mástól kapsz.  Lehet, hogy nem tudod felhasználni pillanatnyilag, de a későbbiekben hasznodra fog válni.
Így van ez most a jelen időtökben is a nagyközösség tagjaival, hogy mindenki hordja az építőanyagot a másik embernek, hogy segítsenek neki, de ő nem hajlandó egyáltalán felhasználni azt, amit mástól kap. Ellenkezőleg, az ő építőanyagait akarja másoknál beépíteni, hogy így legyen az ő számukra biztonságos menekülés, ha az ő háza, vagyis a lelkében épített hit meginog. Mert sokan úgy képzelik, ha másoknál is segít a hit építésében, akkor ő ott tulajdonjogot, mármint hatalmat kap arra nézve, hogy bárkit, bármikor felülbírálhat.
Ez azért van így mert a lelkek engedékenyek és örülnek annak, ha valaki társul hozzájuk, vagy ők társulhatnak valakikhez. Ez így is van rendjén, hogy legyen egység az emberek között, de nem feljebbvalóság vagy hatalmi hierarchia.
A lelketek csak akkor képes az igazi fejlődésre, amikor szabadok vagytok, nincs senki akinek a hatalma alá tartoztok. Néha a baráti kapcsolat is lehet hatalmi, mert az érdekeken alapszik.
Csak az, az igazi létező, működő emberi közösség, ahol az emberek önállóak, szabadok.
Nincsenek egymással megközözött viszonyban, sőt a lelkük akkor működik igazán, ha senki, de senki nem befolyásolja a lelkük döntéseit. A döntés a legfontosabb erény, mert ez mutatja meg az embert, hogy ki is ő valójában. Lehet, hogy csak jó barátként, de lehet, hogy később már csak egy idegen emberként emlegetik azt az embert.
Az lenne a legjobb a földi emberek számára ha nem csak akkor gondolnának az Istenre, ha valami nincs rendben velük, hanem a nap minden percében vele kellene kapcsolatban lennetek.

Az más dolog, ha nem vagytok egymással szoros összeköttetésben, akkor csak a lelketekben legyetek egymással összekötve, hogy így erősebbek lehettek az ellenséggel szemben. A lélek az bármikor elkezdheti azt a munkáját, amikor szükség lehet a testvéreinek a segítségére.

Így ha a lelketekben szorosan összevagytok fonódva, akkor bizony nem lesz nehéz a ti számotokra az a feladat, ami másoknak esetleg nehézséget idéz elő.
A lelketekben legyetek erősek, hogy bármikor megtudjatok állni azon az úton, ahol éppen vagytok, hogy ne kelljen a lelketeknek olyan helyzetbe jutnia, hogy ismét a romokból kelljen neki felépítenie azt, amit lerombolt a nemtörődömsége által.

A lélek az csak akkor érzi jól magát, amikor minden körülményében ő lehet az, aki vezeti a földi ember életét-  sorsát.
Ha ez így van akkor nincs szüksége a léleknek a romokból való építkezésre.

A tanulság az a számotokra ebből  álomból, hogy minden ember legyen a másik ember barátja, társa, testvére, mindene amire lehetősége nyílik a földi élete során.

A földi élet rövid, de lehet úgy élni, hogy a lélek boldogan tér meg égi otthonába, ha a földi élete során törekedett arra, hogy felépítse lelki otthonát.

A szeretet az, ami összeköt benneteket, és tartsátok meg egymás között, amíg erre lehetőségetek van.
 
< Előző   Következő >