Az Út - 2. Út, amely két oldalán a jelző oszlopok gumiból voltak (2001) PDF Nyomtatás E-mail
Ez az álmom is elég régen történt, de nagyon emlékezetes, és tanulságos volt a számomra. Sokszor eszembe jutott a hétköznapi életemben a nehézségeim közepette és ebből merítettem erőt.

„ Egy úton haladtam gyalogosan és azt vettem észre, hogy hol az egyik oldalon, hol a másik oldalon lévő kb. 1 m magas oszlopok mindig meglöknek, valahogyan mindig nekimentem és az oszlopok mintha gumiból  lettek volna elhajoltak, de rögtön  az eredeti állapotukba kerültek vissza.
Ezek az oszlopok elég sűrűn voltak az út szélén mindkét oldalon.  Nagyon sokszor beléjük ütköztem  és nagyon fájdalmas is volt az ütés, mert az út elég keskeny volt.

Ahogyan haladtam előre az úton, hol itt, hol ott vágódtak hozzám. Én nem éreztem, hogy miért, csak azt éreztem, hogy mindig csak előre mehettem akadálytalanul. Ha megbillentem a járásomban rögtön éreztem a ruganyos karó ütését.

Ezzel én azt éreztem, hogy az Isteni segítség a számomra az volt, hogy  nem engedett letérni arról az útról, amelyen járnom kell. „


Ezek az álomképek is arra utalnak, hogy az ember gyengesége miatt folyton – folyvást  akadályokba ütközik. Az akadályok azok a feladatok, amelyeket meg kell oldania a földi embereknek. A megoldás az nem abban rejlik, hogy kitalálom, hogy mit jelent az én számomra ez az álom, hanem azt jelenti, hogy folyton csak azt kell figyelnetek, hogy helyesen tudjátok megoldani a földi élet amúgy is nehéz feladatait.

Ha nem helyesen, vagyis nem az Isten akaratával megegyezően végzed el a feladatodat, akkor ütközöl az  „ útjelző karóba „ vagyis akkor szembesülsz önmagaddal és a saját  hibáiddal.

Ebből kell összekovácsolni a földi embernek olyan igazi földi életet, ami megáll az Isten mérlegén.

Nem csak akkor ütközik a földi ember akadályokba, ha helytelenül cselekszik, hanem akkor is, ha nem azt cselekszi, ami az ő feladata lenne. Lehet, hogy jót és szépet alkot maga körül, örül is neki, de éppen nem az ő feladata lenne ezt elvégezni. Időben nem figyelt magára, amikor a bensője azt sugallta, hogy várjon, ha akkor odafigyel lehet, hogy másként cselekedett volna abban a feladatban.

Ez ilyen egyszerű, de a valóságban nagyon nehezen ismeri fel az ember azt a feladatát, amit neki csinálnia kell, mármint azt a feladatát, amit ő vállalt születése előtt.

Testvéreim legyetek nagyon bátrak, ne féljetek a földi feladataitoktól, azok olyanok, mint az árnyék, követnek, nem tudtok tőle megszabadulni addig, amíg azt helyesen meg nem oldottátok. Ti is tudjátok, hogy senkinek sem lehet másként élni, csak ahogyan  azt az Isten a ti számotokra előírta. Igen. Lehet másként élni, cselekedni, de az csak pótcselekvés, üresjárat.
Előbb vagy utóbb úgyis el kell végezni azt, amit elkezdtetek, de közben félbehagytátok. Mentetek más feladatot nézni, de az ott maradt elvégezetlenül. Az Isteni kegyelem hosszútűrő, vár. Vár addig, amíg jelét nem látja annak, hogy hozzátok tudjon férni, megtudjon közelíteni benneteket.

Ezért van az, hogy nagyon sokáig elidőztök egy – egy feladatotoknál, mert közben kiléptek és másba kezdtek, de addig nem lehet előbbre lépni, ameddig az előző feladatot be nem fejeztétek. Mert az építkezés egyenként a téglák egymásra pakolásával érhető el.

Hiába dolgoztok ti nagyon sokat, tesztek jót másokkal, de ha az a feladat  amiért leszülettetek a földre az nem kerül elvégzésre és lehet, hogy egész földi életetekben nem tudjátok megoldani, mert mást választottatok helyette.

Testvéreim hallgassatok az Istenre, a bennetek megszólaló belső hangra, Ő mindig irányít benneteket, de ti nem figyeltek rá. Ő mindig pontos útmutatót ad nektek a lelketekbe, csak figyeljetek rá.

A máshonnan szedett gondolatokat vessétek el, amelyek arra akarnak benneteket rávenni, hogy változtasd meg azt, amit az Isten akar veled és érted.

Figyeljetek nagyon magatokra és ráfogtok ismerni arra, az elrontott feladataitokra, amelyeket elhagytatok. Törekedjetek  arra, hogy mielőbb elvégezhessétek a földi feladataitokat, amíg van rá lehetőségeitek. Mindig van lehetőség a számotokra, csak figyeljetek rá.
Az  „útjelző karók”, az Isteni kegyelem, folyamatosan terel benneteket arra az útra, amelyen járnotok kell. Csak vegyétek észre és cselekedjétek meg azt. Soha nem kaptok olyan feladatot, amire nem vagytok képesek.

Az Isten látja a ti lelketeket, hogy mit bírtok elhordozni, és azt adja a számotokra a ti lelki fejlődésetek érdekében.

Mindig minden körülmények között vegyetek részt egymás terheinek viselésében. A teher az nem teher, hanem szenvedés azért, amit elakartok érni a cél érdekében. Az Isten jósága az mindig lenyúl az emberekhez és segít annak, aki arra rászorul.

Így vagy ezzel most te is kedves írótestvérem, hogy ezt a munkát el tudd végezni azt kellett tenned, amit nem akartál emberi gondolkodásból megtenni, hogy elhagyd azt, aki a földi életedet adta, mert te nem csak arra vagy használható, amit őérte kell tenned, hanem a te feladatod az embereknek tovább adni azt a feladatot, amit az Istentől kaptál.

Vagyis az életedet teljesen át kell alakítanod ahhoz, hogy ezt a feladatot, amit az Istentől kaptál, folyamatosan el tudd végezni.

Mindig lesz rá gondja az Istennek azokra, akiket Ő megbízott, hogy eltudják végezni azt, amit nekik el kell végezniük.
Így vagy most te is, őrlődsz azért, amiért nem kellene, mert az Isten akarata, hogy ez így legyen, hogy a lelkedben tudjál szabaddá válni attól, akihez kötődtél.

 Az élet ilyen. Néha furcsa dolgok történnek azért, hogy egy másik feladat létrejöjjön, ahhoz azt kell elhagyni, ami értéktelen.
Igen értéktelen, mert az már nem szolgálat amit tettél, az csak az élet adta lehetőség volt, amit te magadon hagytál.
Az Isten mindig gondoskodik az övéiről, bízzál benne. Hagyd magadat az Isten által irányítani, te az Ő szőlőjében dolgozol. Vigyázz, hogy ne hibázz. Ő pontos munkát kér az Ő dolgozóitól, de pontosan is fizet érte.
 
< Előző   Következő >