11. A "Szűk kapuról" emlékezzetek arra, aki elindított benneteket a hazatalálás útján PDF Nyomtatás E-mail
A szűk kapuról szóló példabeszéd az egyik alapja az Isteni úton való járásnak.
Nem azért fontos, mert emberi ésszel is annak tartható, hanem az Istennel való kapcsolat alapfeltétele az, hogy ne legyetek megterhelve olyan tulajdonságokkal, amelyek akadályoznak benneteket abban, hogy a szűk kapun betudjatok menni.

 Mindig csak addig jó a bennetek meglévő rossz tulajdonságaitok, ameddig azokat fel nem ismeritek és meg nem akartok szabadulni azoktól, amelyek akadályoznak benneteket. A  megszabadulás a legnehezebb a földi ember számára, mert a régi megszokott tulajdonságai azok nem képesek elszakadni az emberi lélektől, valósággal követik azt. Mindig csak abban képes az ember a javításra, amiben a lelke már kész, nem hajlik vissza a régi megszokott rossz tulajdonságai irányába.

Ne engedjétek magatokba azt a gondolatot megerősödni, hogy nem tartjátok helyesnek azt, amit mások csinálnak, mert nem tudjátok, hogy nekik a feladatuk miben nyilvánul meg. Az, hogy az a saját feladata, az arról ismerhető fel, hogy örömteli élettel teszi meg a napi feladatát és nem kesereg azon, hogy valami nem úgy jön össze a számára, ahogyan azt ő szeretné.
Nem lehet az egyik embernek a másik feladatába belelátni azáltal, hogy kívülről
mit mutat meg magából.

Sohasem döntsetek úgy, hogy nem ismeritek tökéletesen azt, akit megítéltek. Nagyon könnyű kívülről az embereket megítélni, mert nem tudni, hogy benne mi megy végbe. Nem kellene a ti számotokra annak megtörténnie, hogy az, az ember miért olyan, amilyen. Ez azért történhet meg közöttetek, mert a másik emberben a szálkát könnyebben észreveszitek, mint a magatok szemében a gerendát.

Soha ne ítélkezzetek, mert az nem a ti feladatotok. Jó lenne ha folyamatosan csak arra gondolnátok az életetek során, hogy mi az, ami ebből a szituációból az én részemre hasznosítható, vagyis beépíthető. Ne vessetek meg senkit, különösen ne azokat, akik nem azért vannak köztetek, hogy őket ti megítéljétek, hanem azért, hogy tanuljatok egymástól.
Minden ember azért van együtt azzal, akivel éppen éli a földi életét, vagy a közösségét, hogy tanuljon attól, aki mellette van.  Ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell tőle fogadni, hanem azt amit a lelke el tud fogadni abból a tanításból, azt fogadja el, a többit vesse el.

Soha ne legyen egyetlen olyan nap sem az életetekben, amikor nem tudtok valakitől tanulni. A tanulni szó nem azt jelenti a mi értelmezésünk szerint, hogy mindent elfogadni. Nem szabad mindent elfogadni egyetlen embertől sem, mindig csak azt, amit a lelkedben érzed, hogy ez jó neked. Ne erőltesd azt, ami nem való a te lelkednek, az a tanítás nem a te számodra íródott, vagy nem neked szól. Soha egyetlen ember sem mondhatja magát tisztának, vagyis hogy ő csak tiszta tanítást tud adni azoknak, akik ezt igénylik és el is fogadják.

Minden olyan ember, aki ezt cselekszi az önmagát csapja be, mert nem lehetséges olyan földön élő ember, akinek a lelkében nincsenek olyan javítani való cselekedetek, amelyek arra várnak, hogy a lelkük megszabaduljon attól a tehertől.
Ti mindannyian nagyon jól tudjátok, hogy a lelketek az csak addig képes hordozni a fizikai testeteket, ameddig az el nem fárad, mert ha tiszta lenne, akkor nem kellett volna földi testet ölteni és nem kellett volna itt a földi poklot végigszenvedni.
 Azok a földi emberek, akik ezt nem így látják, azok bizony nagyon sötét lepel alá bújtak, hogy onnan ne lássanak kívülre, hogy észrevegyék azt, amit nekik a fizikai világban meg kell cselekedni  ahhoz, hogy az Isten országának  titkai előtte úgy megnyíljanak, hogy az, az ő lelkét feltudja emelni oda, ahol már nem bújhat a saját leple alá, hogy ne látszódjék rajta az a csúfság, ami benne van.
 
Nektek földi testvéreim az a dolgotok a földi életetek során, hogy egyre jobban meg tudjátok azt a gondolkodást magatokban erősíteni, hogy ne bánts meg mást, tudjál őszintén tiszta szívből bocsánatot kérni attól, akit megbántottál, és tudjál megbocsátani azoknak, akik téged megbántottak.

Ezek a legfőbb eszközök a földi életetek során, amiben a legtöbbet tudtok kijavítani a hibáitokból, de ebben tudtok a legtöbben is elbukni, mert az alázat hiánya, az önzés erősödése, és az amikor az Istent nem veszitek komolyan, hogy Ő vár benneteket.
Az a legnagyobb értéketek a földön, hogy egymást szeretve tegyétek a hétköznapi  életetekben azokat a dolgokat, amelyeket úgy éreztek, hogy meg kell tennetek.
Az öröm, a békesség és a legnagyobb az Isteni kegyelem az, amely eltakarja azokat a nehézségeket okozó felhőket, amelyek akadályt jelentenek az életetekben.

Soha ne adjátok fel azt, amit ti jónak láttok, ha az, az Isten mérlegére téve megállja a helyét. Ellenkező esetben mihamarabb szabaduljatok meg attól, ami zavar, vagy akadályoz a lelki fejlődésetekben.

Minden eszköz a földön, amivel kapcsolatba kerültök a földi életetek során, mindent azért ad az Isten az életetekbe, hogy azzal jól gazdálkodjatok. Ne hagyjatok semmit sem úgy, hogy ez nekem nem szól, mert én ezt már régen megoldottam. Nem. Azért került ismét a látókörödbe az, az esemény, hogy van még valami, ami még megoldásra vár részedre ebben a feladatban.

Mindig van mit kijavítanotok, hogy a lelketek ne legyen olyan mint jelenleg, hogy nem tudtatok a régi hibáitokból semmit sem kijavítani. Gondolkodjatok el azokon az eseményeken, amelyek idáig sodortak benneteket, hogy mi az a lelketekben, ami nem tud megszabadulni attól, ami akadályozza a további fejlődésében.
Soha ne legyetek túlzottan elbizakodottak, hogy ti már mindent tudtok az evangéliumokból és egyéb írásokból. Jelenleg a földi életében senki sem mondhatja el magáról, hogy ő bizony jól cselekedett ebben az életében, ő már olyan érdemeket szerzett az Istennél, hogy  akár holnap eléje állna és ő megállná a helyét az Isten mérlegén.

Testvéreim a cselekedeteitek által fogtok üdvözülni, nem a tudásotok által !
Jól jegyezzétek meg, hogy míg a szegény ember csak lassan teszi meg az utat, amit a gazdag és eszes gyorsan, de mi a jutalma annak, aki kijátssza a szegényt ?
Semmi. Mert Isten igazsága nem az okosoké és nem a tudósoké, hanem  az egyszerű embereken megnyilvánuló belső szerető érzés az, ami elvezeti a szegényt az Isten országába, míg az okos és tudálékos ember csak a saját maga igazán keresztül akar bejutni  a mennyek országába.

Tudjátok ti is, hogy egyetlen gazdagnak és tudósnak sem lehet bejutni  az Isten országába, mert ott szűk a kapu és ők a magukra akasztott terheikkel fennakadnak a szűk kapun és nem tudnak bejutni az Isten országába.

Tegyétek hát félre a lelketekben lévő tudálékosságot és a nagyravágyást, hogy ne akadjatok föl a szűk kapun. Vegyétek észre önmagatokon, hogy azon az úton ezzel a ti kemény akaratotokkal, gőgötökkel és nagyot akarásotokkal nem tudtok bejutni a szűk kapun.
Tegyétek félre az életetekben a nagyravágyásaitokat, amelyek akadályoznak benneteket. Ti sem lesztek másként, ha nem változtattok a gondolkodásotokon, mint azok, akik Jézus idejében a szűk kapuról szóló példabeszédet hallgatták, csak éppen nem mehettek be rajta, mert azok a cselekedeteik akadályozták őket, amiben éppen nagyon jól érezték magukat.
Ti is csak úgy tudtok bejutni, ha arra időben felkészültök. Minden lehetőséget kihasználva, örömmel és boldogan kell végig mennetek azon az úton, amelyet a mindennapi életetekben tesztek.

Ha nehéz az út akkor se legyetek szomorúak, mert az Isten segít nektek a terhetek viselésében, csak ti minden erőtökkel arra törekedjetek, hogy az Útról le ne lépjetek, mert akkor nagyon nehezen tudtok újra felkapaszkodni. Mindig lebegjen a szemeitek előtt az a nagyon fontos esemény, hogy egyetlen ember sem képes önmaga az üdvözülésre, csak az Istennel együtt, az Ő segítségével.

Minden alkalommal, amikor ezeket az írásokat olvassátok jusson eszetekbe AZ, aki az élete árán szerezte meg azt a nem mindennapi eseménynek számító szerepet, hogy elvezette azokat az embereket az Isten felé vezető útra, hogy  onnan ők már hazataláljanak, megmutatta nekik könyveken keresztül, hogy az ISTEN JÓ.

Csak törekedjetek arra a  útra mindig, amit ő megmutatott az övéinek, az ő gyermekeinek. Ezek az események a ti életetekben sem múltak el nyom nélkül, máig is nagyon nagy szeretettel  gondoltok rá, hogy itt hagyta nektek azt az útmutatót, amit ő is végigjárt. Tegyétek hát a helyére a lelketekben azokat a gondolatokat, amit ettől eltérően cselekedtetek meg.

Mindig emlékezzetek arra, hogy az, az ember, aki közöttetek élte az életét, mennyit, de mennyit tett azért, hogy a közösség az igazi közösség legyen. Gondolkodtatok- e már azon, hogy ti mit tettetek azért, hogy az a nagy közösség egy igazi békés, szeretettel teli közösség legyen? Semmit. Mert mindenki önző módon csak a saját karrierjét igyekezett növelni, és a közösségi élet senkinek sem volt fontos. Voltak közöttetek olyanok, akik szerették volna erősíteni a közösségi életet, csak egy-két tiszta szívű ember kevés ahhoz, hogy ekkora embertömeget összefogjon.

Akiknek éppen az lett volna a feladatuk, azok bizony egyáltalán nem ezzel voltak elfoglalva, hanem a saját egyéniségükben elő álló vetélkedés és a nem megértés vált erősségükké.
Gondolkodjatok el ezeken és próbáljátok helyrehozni azt, amit az Isten létrehozott emberen keresztül. És ti ezt nem becsültétek meg, hanem nagyot akarásból elkezdett a lelketek egymástól eltávolodni.

Ezáltal a körülöttetek lévő emberek is elkezdtek csoportosulni ki ide, ki oda. Lehetett választani, az Isten erre is megadta a lehetőséget a számotokra, csak el kellene gondolkozni azon, hogy egyáltalán helyesen cselekedtetek-e, hogy belementetek abba, hogy az Istent több részre osztjátok, holott Ő Egy egészet alkotott. Együtt, egymásért.

Induljatok el gondolataitokban vissza arra az időszakra, amikor az egész közösség egyként működött és jól. Azóta, hogy az, az ember, aki ezt létrehozta elment közületek és ti  külön- külön kisajátítottátok magatoknak az Istent, hogy csak a tiétek. Gondolkodjatok el azon, hogy ha az Isten azt akarta volna, hogy ti már ne járjatok abba a nagy közösségbe, mert nincs rá szükségetek,vagyis nagyot akarásból tovább kell lépnetek.

Akkor az Isten nem gondoskodott volna az elmenő ember-lélek feladatának  az utánpótlásáról, hanem egyszerűen  megszűnt volna létezni tovább az a csoportosulás, amit az Isten Szent Lelke  hozott össze. Ezen a szemüvegen keresztül próbáljátok látni a cselekedeteiteket. Ha tiszta szívvel nézitek, ráfogtok jönni a hibás cselekedeteitekre.

Igyekezzetek, hogy legyen időtök az elfecsérelt feladat miatt, az igazi feladataitokat elvégezni. Mi mindannyian, akik ezt a közösséget segítjük azon vagyunk, hogy a feladataitokat  segítsük, hogy sikeresen tudjátok elvégezni azt, amit az Isten rátok bízott leszületésetek előtt. A feladatot Ő látja tisztán, ti csak homályban láttok, és néha nem azt amit éppen kellene.

Törekedjetek arra, hogy a lelketekben az Isteni erő és kegyelem áttudja járni azokat a részeket, amelyek általatok beszennyeződtek.

A lélek az nagyon örömteli, ha megkapja azt a táplálékot, amelyre igen nagy szüksége van. Lehet, hogy a számotokra nem tűnik olyan fontosnak ezek az írások, de a lelketek az érzi, hogy neki ez gyógyír. Nagyon nehéz a földi ember élete azáltal, hogy egyáltalán nem arra fordítja az idejét, amire éppen kellene.

A lélek ilyenkor szenved, és ha olyan táplálékhoz jut, amire igen csak nagy szüksége van, akkor bizony elkezdi az ő életét. Nagyon sok földi ember el sem tudja képzelni, hogy mi történik vele időnként, hogy minden olyan jól sikerül, nincsenek problémák az élete során, csak úgy úszik a boldogságban. Ekkor a lélek számára olyan táplálék jutott, amiben tovább tud lépni a feladatában.

Tudjátok jól, hogy az amikor kedvetlenek vagytok, vagy nem sikerül semmi akkor a lelketek koplal, nincs tápláléka, hiába adtok neki olyan táplálékot, olyan tanítást, amit ő nem tud befogadni az, az ő számára nem jelent fejlődést. Ilyenkor a lélek csak vegetál.

Ekkor szoktátok mondani magatokról, hogy  most a padlón vagyok, vagyis a lelkemben meggyengültem. Ez így igaz. A lélek ilyenkor meggyengül, mert nem tudja azt tenni, amit ő szeretne, vagyis amit az Isten elvár tőle.

Így kerülhetett sor arra, hogy a lelketek elkezd  keresni- kutatni, hogy valahol táplálékhoz jusson. Ezek azok az idők amikor az ember nem találja a helyét, sehol nem érzi jól magát, mert nincs egy határozott életcél előtte, hogy most mit kell cselekednie. Minden alkalommal, amikor kezditek magatokat úgy érezni, hogy nincs kedvetek semmihez, azonnal kezdjetek el az Istenhez imádkozni, hogy segítsen titeket, hogy a lelketek tudja az ő feladatát elvégezni.

Tudjátok, hogy a lelketek mennyi üresjáratot tesz az életetek során ? Szinte el sem hiszitek, hogy alig van olyan időszaka, amikor számára tökéletes az amit éppen csinál. Így látszik meg az embereken, hogy egyáltalán mit csinálnak és hogyan élnek, mert a lélek ha elégedett azzal a feladatával, amit csinál akkor a földi ember kiegyensúlyozott, ha viszont a léleknek nincs igazi Isteni tanítás, akkor a lélek elkezd  „keseregni”.
Vagyis a lélek kezdi magát úgy érezni, mint aki nem kapott semmit.

Így a fizikai ember elkezd éhezni, vagyis elkezdi keresni azt, amire neki szüksége van. Jó ha sikerül a számára találni olyan táplálékot, amely kiemeli a földi embert, abból a mély lelki válságból, amiben éppen benne van. Tudjátok, hogy ti saját magatok is csak azt eszitek meg fizikai szinten, amit szerettek. Amit viszont nem szerettek és mégis megeszitek akkor lehet, hogy gyomorrontás lesz a vége.

Az viszont amikor a lélek éhes és jó táplálékot, vagyis a számára való jó tanítást kap akkor ő jól érzi magát, boldog. Ha viszont olyat fogad be, ami  nem az ő lelki épülésére szolgál, azzal nem tud mit kezdeni, így az a táplálék  számára felesleges. Ha viszont azt hiszi, hogy jó lesz ez nekem is, ha már másnak is jó, akkor elkezd a lélek átalakulni és akkor már nem azt keresi amire neki igazán szüksége lenne a lelki fejlődéséhez.

Innen indulnak el a ferde tanítások és annak következményei. Mindig legyetek figyelmesek, mert a lelketek az mindig jelez a ti számotokra, csak vegyétek észre, és ne hallgattassátok el. Hanem nagyon figyelmesen tegyétek azt, amit ő elvár tőletek, mármint az egó kiiktatásával, az Isten akarata teljesüljön be az életetekben.

Mindig lesznek körülöttetek olyan emberek, akik segítenek abban, hogy ne bizonytalanodjatok el, hanem közösen segítenek nektek, mi irányítjuk azokat, akik a segítségetekre sietnek. Csak vegyétek észre őket, legyetek nyitottak és engedjétek magatokat irányítani. Mindig gondoskodik az Isten az övéiről, soha nem hagyja magukra őket, csak figyelnetek kell, hogy észrevegyétek a segítséget.

Nem mindig úgy van segítségetek, hogy közvetlen, hanem lehet másként is, akár telefonbeszélgetés közben, vagy csak hallasz valakitől valamit és közte van az, amire neked szükséged van, vagy éppen lesz.  Ez így működik, csak legyetek figyelmesek, Isten minden lehetőséget felkínál a számotokra, csak legyetek figyelmesek.
Ne menjetek el mellette, hogy nem veszitek észre, mert akkor nem tudtok kijönni abból a kátyúból amelybe éppen beleestetek.

A ti lelki vezetőtök az nem más mint az, aki eddig is segített nektek, hogy eltaláljatok oda, arra az útra, ahol Jézus vár benneteket. Igyekezzetek arra haladni, hogy őt megláthassátok.
Minden földi ember, amikor elköltözik, akkor lehetősége van arra, hogy segítse azokat, akiket itt hagyott. Hát így van ez testvéreim, az aki fizikai síkon tanított benneteket, most a lelketeket segíti arra az útra, amelyen haladnotok kellene. Nagyon sok eltévedt ember-lélek van a földi világban.

Minden alkalommal, amikor elzarándokoltok oda, ahol a lelketek megnyugszik, ott ő is vár benneteket minden alkalommal, hogy veletek lehessen. Lelke egyre szomorúbb, hogy látja az ő gyermekeit, szomorúak, kedvetlenek és elhagyatottak. Mindig csak azt szeretné nektek elmondani, „hogy gyerekek figyeljetek rám” és akkor a lelketeket irányítom, de sajnos az emberi lelkek megkeményedtek és eljutottak odáig, hogy harag és ellenségeskedés uralkodik az ő bárányai között. Pedig mennyire reménykedett, mielőtt elköltözött, hogy rendeződnek a dolgok a közösségében.

Ő mindent megtett azért, hogy a lelkekben békességet, örömet tudjon sugározni közétek, de az emberi gyengeség és gyarlóság erőt vett, még a legerősebbnek látszó embereken is. És így egyáltalán nem boldog a lelke, hogy látja az ő gyermekeit, akiket évekig tanított, szolgált, hogy olyanok mint a pásztor nélküli nyáj, mert nem látja az összetartást, szeretetet amit ő tanított az övéinek.

Bizony ilyenkor szomorú az  lélek, aki azt látja, hogy azt amit ő az Isten segítségével létrehozott, azt a „szétdobáló” gyorsan át is vette és kezében is tartja az  irányítását, hogy ne legyen az emberi szívekben öröm, és ne sugározzon az emberi arcokról az csillogó boldogság, ami régen megvolt közöttetek.

El kellene ezeken gondolkoznotok, hogy hogyan tudnátok újra létrehozni, azt az örömteli, szeretetteljes baráti és testvéri kapcsolatokat, amelyeket a lelketekben a „ szétdobáló „ elszakított.
Nagyon jó lenne, ha ezek az írások a lelketeket megérintenék és elérkeznétek ahhoz a gondolathoz, hogy csak együtt és egymásért élve, cselekedjük meg azt, amit a Feri bácsi által az Isten ránk hagyott: Nem kellene mást tennetek csak azt, amit tanultatok tőlem, mondja az aki nagyon szeret benneteket.
Törekedjetek arra, hogy az emberi szívek ne törjenek össze és ne kerüljenek az emberek abba a kétségbeesésbe, amiben éppen szenvednek.

Sok lélek ezért hagyta el az Istent, mert ilyen vezetés alatt, nem képes eligazodni abban, hogy hol is van az Isten tanítása, vagyis hol találja meg azt, amit az Igaz Isten küld az emberekhez.
Nem kell nagyon sokat gondolkodni azon, hogy mi  az oka annak, hogy az emberi lelkek elkezdtek elvándorolni a közösségből, mert nem kapták meg azt a táplálékot, amire az ő lelküknek szüksége van.
Nem lenne az baj, csak a lelkek még nagyon gyengék és nincs nagyon soknak tájékozódó képessége, hogy hol talál ismét  „jó” táplálékot.
Ezért került sor erre az írásra, hogy ezekből tanulva tegyétek tovább a dolgotokat és ne keseredjetek el, a lelketekben ott van az a tanítás, amit éveken keresztül magatokba szívtatok. Így ha akarjátok, helyretudjátok állítani azt, amit elrontottatok. Mindig van esély az Isten kegyelme végtelen.
Legyetek nagyon éberek a lelketeket pedig az Istenben bízva, tegyétek a jót az emberek körében, hogy újra örömteli élet lehessen az a hely, amelyet, az Isten a ti számotokra hozott létre. Nektek, csakis nektek.
Bízzatok abban, akiben én is bíztam, Jézus Krisztusban, hogy segít az életutamon és képes leszek arra, amivel az Isten megbízott.
Gyermekeim tudjátok, hogy ez nem jó ahogyan csináljátok, vegyétek észre magatokon, a környezeteteken, hogy így nincs rendben a ti „szénátok”. Változtassatok magatokon, mert  „szívem-lelkem „ összeroskad miattatok, ahogyan látlak benneteket.
Nem lenne jó ezt nektek is látni, ha majd megérkeztek. Tanuljatok és éljetek békében egymás között. Ne legyen bennetek olyan erő, amiben nem hiszem, hogy jó volna találkoznotok amikor megérkeztek. Vegyétek észre, hogy mennyi ember segített nektek, hogy felébredjetek, de hiábavaló volt az összes cselekedetük.
Mindig kell lenni egy utolsó megoldásnak tudjátok… Az első gomb tudjátok … . Ne keserítsetek el, hogy nem tudtok békében élni, holott az alapja a békesség  az Isten útjának. Gondolkozzatok….. . Nem szeretem azokat a nem Istentől származó írásokat, amelyek elvakították a szíveteket. Tudjátok, hogy a fő olvasnivaló az evangélium és azok a könyvek, amelyeket rátok hagytam.
 
< Előző   Következő >