Az Élet - 11. "A lábmosásról" PDF Nyomtatás E-mail
Az  emberi gondolkodás szerint ez az igerész nem érthető, mert az emberek nem szokták egymás lábát megmosni. Ebből adódóan egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy ez egyáltalán mit is jelent, mert az emberek amit nem értenek meg azzal nem is foglalkoznak. Mindig csak addig tart az emberi gondolkodás, ameddig abból valamit a saját részére ki tud hámozni az ember.

Ebből adódóan csak nagyon kevés az, az ember aki folyamatosan éli is az életében ezt az igerészt. Nemcsak aszerint kell érteni, hogy mit mond szó szerint, hanem abban az értelemben leginkább, hogy miért mondta Jézus ezt az igerészt. A legfontosabb ebben az igében, hogy egyetlen ember sem azért született a földre, hogy a másik embert ő irányítsa,  hanem alázatosan élje az életét.

Az alázatban élő ember nem csak a másik embertársában látja meg a jót, hanem törekszik is arra, hogy neki tudjon is segítségére lenni, ha neki arra szüksége van.
Ebben az igerészben Jézus tisztán a tanítványok tudomására hozza a lábmosás lényegét, hogy egyetlen ember sem tiszta, ha ő nem mossa meg az Ő tanításával.

Az emberi okoskodás az nagyon sokszor akadályozza az Isteni szeretet működését, mert nem hisznek az emberek abban, hogy az Isten tanítása által valóban tisztává tudnak válni a lelkükben.

Amikor Jézus a tanítványok lábait megmosta, akkor azt mondta nekik, „hogy Én megmostam a ti lábaitokat, de nektek is meg kell mosnotok  egymás lábát. Példát adtam, hogy amit Én tettem, ti is azt tegyétek.”

Ebben a helyzetben a tanítványok nem arról tettek tanúbizonyságot, hogy mennyire alázatosak mert akkor ezeket a példákat nem tette volna Jézus abban az időben.

Minden esetben arra gondoljatok, ha a lelketek elszomorodik, hogy mi az ami akadályoz benneteket abban, hogy ezeket a példákat az életetekben megtudjátok élni.
Törekedjetek arra, hogy az embertársaitokban a jó tulajdonságaikat lássátok meg és inkább „ egymás lábát mossátok meg, mint egymás fejét.”
 
< Előző   Következő >