Az Élet - 6. Az éberség PDF Nyomtatás E-mail
Az emberek legnagyobb kincse a földön az, amikor neki a lelke nem kerül olyan helyzetbe, ahonnét csak nagyon nehezen tud újra talpra állni.
Az emberi éberség a legnagyobb kincs, mert egyedül csak az ember képes arra, hogy erre ő vigyázzon leginkább. Hiába minden óvintézkedés, ha az emberi lélek nem az Isten irányítása alatt tevékenykedik, hamar bekövetkezik az, amikor észre sem veszi és már nem is a helyes utat járja.

Nagyon  sok esetben, amikor az ember elkezd azon gondolkozni, hogy valóban az Isteni utat járja –e , vagy sem, akkor a lélek valóban abba a helyzetbe kerül, hogy megméri önmagát az Isten mérlegén, hogy valóban az eddigi életében meg tett- e mindent annak az érdekében, hogy az Istennel a kapcsolata szikla szilárd legyen. Megnézi, hogy vannak-e az életében olyan események, amikor bizony nem örül annak, amikor azt megcselekedte.

Ilyen és ehhez hasonló lelki szemlélődések szükségesek ahhoz, hogy az ember a hétköznapi élet nehézségei közben valóban ne tévessze szem elöl az igazi utat, amelyen Jézus az, aki vezeti az embert.
Nagyon szükségesek ezek a szemlélődések, hogy az ember valóban éberen tudja tartani a lelkében a szeretet megnyilvánulásait.

Az éber ember még ha ” alszik is” arra gondol, hogy valóban ma a helyes utat jártam végig ? A lélek állandóan mérlegel, ha a figyelmünket nem helyezzük más irányba.

A lelki éberségen kívül nagyon fontos az is, hogy az emberek ne legyenek nagyon elégedettek önmagukkal, vagyis az ő cselekedeteikkel, mert akkor bizony nagyon nehezen veszik észre önmagukban azokat a hibás részeket, amelyek elhomályosították a gondolkodásában.

Jézus mondja ebben az igerészben hogy „boldogok azok a szolgák, akiket Uruk megérkezésekor éberen talál.”

Testvéreim törekedjetek arra, hogy ha megérkezik a ti Uratok, titeket is éberen találjon.
Legyetek ti is készen, nem tudjátok az órát a percet, hogy mikor érkezik meg a ház Ura.
 
< Előző   Következő >