Az Élet - 5. A gazdag ifjú PDF Nyomtatás E-mail
Minden igerész abban lesz a legnagyobb segítség az emberek számára, amelyben nem a maguk akaratát helyezik előtérbe, hanem az Isten akarta a döntő az ő életükben. A gazdagság az emberek szemléletében nem azt jelenti, amit annak igazán kellene, hogy jelentsen.
 Mert nem az, az igazi gazdag, akinek hatalmas vagyona van, hanem az a leggazdagabb, aki a lelkében éli meg azt a Jézusi szeretetet, amelyet ha nem vesz észre, akkor bizony az élete végén szegényen érkezik meg az égi otthonába az, az emberi lélek.

A gazdagság csak addig számít gazdagságnak, amíg azt az ember fel nem ismeri, hogy neki mi az igazi gazdagság. Ha felismerte, akkor már törekedni fog arra, hogy a lelkében élje meg az igazi gazdagságot, a szeretetet.

Az emberi ésszel alkotott gazdagság csak egy eszköz az emberek kezében, hogy azzal az eszközzel, hogyan tud az ember gazdálkodni az élete során. Hogyan tudja kamatoztatni azt a lelki életet, amely ha ráfigyel akkor már nem is az, aminek ő tartja, hanem a szeretet az ami vezérli őt az életében.

„Add el minden vagyonodat és kövess engem” mondja Jézus ebben az igerészben a gazdag ifjúnak. Igen a gazdagság a legnagyobb akadálya az emberek életében annak, hogy valóban az Isteni utat tudják járni, mert a figyelmüket a saját életük köti le, nem azzal foglalkoznak legfőképpen, hogy a lelkükben éljék meg a gazdagságot, a lelki gazdagságot.

Mindig segíti a kegyelem az embereket abban, hogy megtalálják az igazi gazdagságot, a lelki békét, az örömöt az életükben, ha hagyják magukat az Isten által vezetni.

Nagyon jó lenne, ha az emberek az életükben azt élnék meg igazán, hogy nem a  mai napnak élnének, hanem az életüket az Istennek szentelve, cselekedeteiket és mindennapjaikat pedig úgy élnék, hogy az Isten örömét lelné gyermekeiben.

Az Isteni kegyelem mindig lehetőséget ad az emberek számára abban, hogy megtalálják azokat a kincseket az életükben, amelyekben elrejtve, de megtalálható az, az érték ami elvezeti őket az igazi gazdagsághoz, a szeretethez, Jézus Krisztushoz.

A lelki gazdagság megszerzéséhez az embereknek nagyon nagy lemondásra van szükségük  ahhoz, hogy valóban elérhessék azt, a küszöböt, mint amikor Jézus mondta, hogy „add el mindenedet és kövess engem „ .

Amikor a gazdag ifjú Jézus elé állt, hogy ő követni akarja őt, és hogy mit tegyen ezért. Hiába hivatkozott a gazdag ifjú arra, hogy  már mindent megtett azért, hogy alkalmas legyen arra, hogy Jézus követője lehessen.
 
Mint ember, már  azt hitte, hogy az ő cselekedetei elegendőek arra, hogy az Isteni akaratot megcselekedje az ő életében. Valóban minden hibáit igyekezett kijavítani, de egyetlent nem, ami őt legjobban akadályozta abban, hogy valóban Jézust tudja követni. A megkötözöttségét.

Igen, a megkötözöttség a legnagyobb visszatartó erő az emberi fejlődésben. Nem lehet egyetlen embernek sem elmondania magáról, hogy ő bizony már nem gazdag és így méltó, mint tanítvány Jézus követésére.

Az emberek életében nagyon gyakori esemény az, amikor nem azt tartják a legfontosabbnak az életük során, hogy mennyire legyenek a lelkükben tiszták. Vagyis mennyiben legyenek képesek arra, hogy az Isteni szeretet  által helyük legyen abban az országban, ahol várja őket az ő Teremtőjük.

Az emberek ugyan úgy, mint a gazdag ifjú nem képes megszabadulni attól a megkötözöttségeitől amik akadályozzák leginkább a lelkük fejlődésében. Igen,a lélek nagyon várja azt az időt, amikor igazán tud jót cselekedni, mert számára az jelenti az igazi fejlődést, mert egyébként csak vegetál addig, amíg nincsenek meg a feladatához szükséges lehetőségek és feltételek.

Testvéreim ahogyan Jézus mondta ebben az igerészben a gazdag ifjúnak, hogy menjen el adjon el mindenét és ossza szét a szegények között és kövesse őt, így kincse lesz a mennyben.
Ebben az igerészben Jézus nem igazi szegénységre buzdította az embereket, hogy valóban minden vagyonuktól szabaduljanak meg, hanem az emberi megkötözöttségeiktől, a világi dolgokhoz való ragaszkodásukra hívta fel az emberek figyelmét.

 Ez a legnagyobb akadálya az emberi lelkeknek az igazi Krisztusi út követésében, mert a földi élet szépségei, praktikái rabságban tartják az emberi lelkeket.
 
< Előző   Következő >