Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: Történetek
#2157
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4688
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 9 éve, 11 hónapja  
SZÉPSÉG

Carla Muir írásában olvasható a következő történet:

Egy nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet kíséretében. Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A következők álltak levelében: 'Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám.' A fiú a következőképpen fejezte be levelét: 'Ezen a képen láthatják, hogy ő a
legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő.'

A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet.
A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.

- Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre.'

Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.


 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.12.08 17:09 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#2268
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4688
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 9 éve, 10 hónapja  
A látogató

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal.
Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
- Imádkozni... Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
- Hát... mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt.
Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye.
Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.
(ismeretlen)


 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2011.01.25 19:57 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#2277
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4688
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 9 éve, 10 hónapja  
A prédikátor

Egy hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy
kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek
valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb
értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának.
Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon
rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az
arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta, ami olyan
kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan
és hogy alszik, így bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk
beszélgetni. Szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak
mosolyogtak és suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy
üljön le. Én sem.

Néhány perc múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a
prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből,
amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva
végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak,
meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán levette e
kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédikátorunk...
ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem. A prédikátor
elővette a Bibliáját és letette. "Testvéreim, azt hiszem, nem kell
mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni." Aztán elkezdett énekelni
egy éneket, amelynek így hangzottak a szavai: "Ha tudok segíteni
valakin, amint elmegyek mellette. Ha tudok egy vidám szót, mi
megnevettette. Ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor
már nem hiábavaló az életem."

Vajon hiábavaló az én életem?
(forrás: tvn. Végner Jné)



 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2010.01.08 20:16 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#2318
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4688
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 9 éve, 9 hónapja  
Az áldozati bárány

Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket.
Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta.
A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező
templomba menekültek.
A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól
tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva
zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös. Az ő méltatlan
viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori
villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.
- Meg kell találnunk a bűnöst - javasolták, és túl kell adni rajta.
- Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb
viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.
Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a
tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották.
A szél egyet azonnal elkapott.
Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A
szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon
maradni.
Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést
hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a
bennlévők.
(szerzője ismeretlen)
Kép forrása: időkép.hu)


 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2010.01.27 12:48 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#2394
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4688
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 9 éve, 8 hónapja  
A tanítónő

Valahol egy iskolában volt egy tanító, akit a gyermekek nem kedveltek. Azt hitték róla, hogy rideg és kemény természetű, s amikor csak tehették, igyekeztek bosszúságot szerezni neki. S ó, ha egy gyerekcsapat erre törekszik, bizony sok keserűséget tud okozni. A mi tanítónknak is bőven volt része mindabban, ami jó tanító szívének fájhat.

Nos, egy napon az iskola játszóterén az egyik fiú súlyosan megsebesült. Néhányan futottak a tanítóért; ő minden dolgát félretéve sietett a sebesülthöz, s azonnal orvosért küldött. Aztán lehajolt a földön fekvő gyermekhez, fölvette karjaiba - ó de milyen gyöngéden! S milyen kedvesen, meleg hangon, mennyi szeretettel szólott hozzá, hogyan bátorítgatta, vigasztalta, s milyen vigyázva kötözgette sebét...
A fiúk szemébe könny szökött, amikor tanítójuknak ezt a megindító gyöngédségét látták, és suttogni kezdtek egymás között: 'Nézd, hiszen szeret bennünket!'

Ettől az esettől kezdve megváltozott az iskola képe. A fiúk egészen másként néztek tanítójukra. Amennyire elhanyagolták dolgaikat korábban, annyira szorgalmasak lettek ezután; amennyire engedetlenek voltak azelőtt, annyira igyekeztek most már mindenben kedvébe járni tanítójuknak.
Mindezt a változást a szeretet csodálatos hatalma művelte.
(Hastings: Isten napjai c. könyvből)


 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2010.03.08 11:43 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#2414
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4688
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 9 éve, 8 hónapja  
A halász...

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.

Miért nem mégy ki a tengerre halászni ? kérdezte a gyáros.
Mert ma már elég halat fogtam válaszolta az.
De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van ? kíváncsiskodott tovább a gyáros.

Mit csinálnék vele ? kérdezett vissza a halász.
Több pénzt keresnél hangzott a válasz. Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne ..... vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.

S akkor mit csinálnék ? kérdezte a halász.
Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok ? kérdezte az elégedett halász.



 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2010.03.16 18:12 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat