Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: Történetek
#1614
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4695
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 10 éve, 4 hónapja  
A búzaszem

Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek. Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok
aranyát a legidősebb fia kapja. Szép, tornyos házát, száz hordó borát a középsőnek ozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen búzaszemnél.
Alighogy eltemették, a két nagyobbik fiú hamarosan megvigasztalódott a kincseken. Kinevették az öccsüket:
- No, te ugyan elmehetsz az örökségeddel! Hiába kedveskedtél, hízelegtél az apánknak, mégis minket szeretett jobban! Azzal el is kergették a háztól.
Futott szegény fiú, amíg csak látott, és estére egy rozoga csőszkunyhóban húzta meg magát. Fájó szívvel gondolt az apjára. Sehogyan sem tudta megérteni, miért bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a búzaszemmel?...
Keserűségében el is hajította, s elhatározta, hogy másnap világgá megy. Hát, amint reggel felébred, észreveszi ám, hogy a búzaszem kikelt az éjjel, és szemlátomást nő a szára. Úgy nőtt, ahogy nézte. Mire a nap delelőre ért, gyönyörű, dús kalász ringott a szélben.
- Ennek fele se tréfa! - gondolta a fiú, és leakasztotta válláról a vándortarisznyát. A kalászból a tenyerébe pergette a magokat, és mind egy szemig újra elvetette.
- Másnap virradóra azok is kikeltek, szárba szöktek, délre gazdag kalászokat hoztak. A fiú akkorát füttyentett örömében, hogy a rigó is elcsodálkozott a fán.
Most már annyi búzája volt, hogy vetett is, maradt is. A maradékot két kő között megőrölte, és kicsi cipót sütött belőle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott.
- Ennek nagyobb szüksége van a kenyérre, mint nekem - gondolta a fiú, és jó szívvel odaadta a cipót az öregnek.
Igaz, ő maga éhes maradt, de a csodálatos búzaszemek másnap még több termést hoztak, és kétszer akkora cipót süthetett magának. Ez így ment napról napra.
Egyre több dolga lett a fiúnak, de szomorúsága elmúlt, arca jókedvtől piroslott. Minek is szaporítsam a szót?
- Hamarosan jómódú ember lett belőle. Mindig annyit vetett és annyit aratott, hogy minden rászorulónak adhatott a kenyeréből. Meg is szerették hetedhét országban.
- Esztendők múltak el, míg egyszer, egy zimankós estén toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján.
- Könyörülj meg rajtam egy falat kenyérrel, mert éhen halok! - kérlelte panaszosan. A fiú mindjárt az asztalához ültette. Alig ettek, egy másik didergő vándor is bezörgetett éjjeli szállásért. Azt is megvendégelte és
megkérdezte tőlük:
- Ugyan milyen nagy szerencsétlenség ért benneteket, hogy így kell a világban vándorolnotok? Felsóhajtott az első:
- Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. Szép feleségemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany - elhagyott mindenki! A másik lehorgasztotta a fejét, és nagy búsan mondta:
- Volt szép házam, száz hordó tüzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirúgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban.
- Én pedig csak a búzaszemmel kezdtem - mondta csendesen a házigazda.
Elkerekedett erre a szeme a két idegennek. Felugráltak az asztaltól:
- Hiszen akkor te vagy a mi öcsénk! Hát nem mentél világgá bánatodban?
- Nem bizony - mondta boldogan a legkisebb fiú. - És most már mindent értek.
Te, édes bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmálló köveket és az elfolyó borban hamis melegséget. De nekem egyetlen búzaszemben örökül hagyta apám a megújuló életet, a munka örömét, a másokon való segítés boldogságát. Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem.
(ismeretlen)

 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.07.13 15:00 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#1631
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4695
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 10 éve, 4 hónapja  
Bruno Ferrero: A rózsa

A német költo, Rilke egy idoben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre
egy francia barátnoje kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon
vezetett át. A keresztezodésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott.
Alamizsnát kéregetett a járókeloktol. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt.
Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét elore nyújtotta, szemét a földre
szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnoje ellenben gyakran
belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal
francia no csodálkozva meg is kérdezte a költot:
- Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének
szánunk - válaszolta a költo.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment.
A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan
dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költore,
nagy nehezen felkelt a földrol, megragadta a férfi kezét és megcsókolta.
Majd, a rózsát erosen a szívére szorítva, eltávozott.
Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott
módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban.
- Mibol élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a
francia barátno.
- A rózsából - válaszolta a költo.


 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.07.18 14:33 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#1634
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4695
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 10 éve, 4 hónapja  
Idős úr az orvosi rendelőben

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy
mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában.
Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem:
"És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem ?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.

Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".
(szerzője ismeretlen)

 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.07.19 16:41 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#1672
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4695
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 10 éve, 3 hónapja  
Tanmese egy kislányról

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.

Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok
Forrás:Susan Horvath rovata (susanhorvath.virtus.hu)


 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.07.26 23:00 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#1706
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4695
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 10 éve, 3 hónapja  
SÜTICSOMAG...

"Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtéren, hogy felszállhasson a repülőgépre ... Mivel több órát kellett várnia, eldöntötte, hogy vásárol egy jó könyvet. A könyv mellé vásárolt egy csomag süteményt is.
Leült a váróteremben egy padra pihenni és olvasni kezdett. A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni.
Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is. A hölgyet nagyon ingerelte ez a magatartás, de nem szólt, csak gondolta: ,,Milyen pofátlanság, kedvemre pofon ütném!"
Minden elvett süti után, a férfi is elvett egyet.
Ez nagyon dühbe hozta, de nem akart jelenetet csinálni.
Az utolsó sütinél ezt gondolta:
,,Na most mit csinál ez a pofátlan élősködő:"
A férfi megfogta az utolsó sütit, kettétörte és odanyújtotta a felét neki. Ah, a jóból is megárt a sok! Magán kívül volt a hölgy! Villámgyorsan fogta a könyvét, a csomagját és kirohant a felszállópálya felé.
Ahogy leült a repülőgépen a helyére, kinyitotta a kézitáskáját, hogy kivegye az olvasószemüvegét - és legnagyobb meglepetésére akkor veszi észre a süteményes tasakját egészben és érintetlenül.
Egyszerűen ,,POCSÉKUL" érezte magát. Rájött a tévedésére. Teljesen elfelejtette, hogy a süteményes tasakját a kézitáskájába tette. A férfi megosztotta vele a süteményét minden félelem és minden rosszérzés , rosszindulat nélkül.
... lesokkolva emlékezett, hogy miket gondolt, hogyan nem osztotta volna meg a süteményét az ismeretlennel...
És most már nincs alkalma, hogy tisztázza a helyzetet, hogy bocsánatot kérjen ...
Létezik 4 dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni ...
A kő nyomát...
...miután eldobtuk!
A szót...
...miután kimondtuk!
Az alkalmat...
...miután elszalasztottuk!
Az időt...
...ami már elmúlt!"

(ismeretlen)


 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.08.02 18:58 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#1772
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4695
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 10 éve, 3 hónapja  
Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod.

Annak a farmernak, aki kukoricájával rendszeresen az első helyezést érte el
az állami vetőmag-kiállításon, az volt a szokása, hogy megosztotta szomszédaival a legjobb vetőmagkészletét. Amikor rákérdeztek, hogy miért teszi ezt, így válaszolt:

- Valójában önző érdekből. A szél ugyanis felkapja a virágport, és tábláról táblára hordja. Ha tehát a szomszédom hitványabb fajtát termeszt, az ő táblájáról érkező virágpor lerontaná az én állományomat is. Ezért nagy súlyt fektetek arra, hogy ők is a legjobb fajtát termesszék.

Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod.
(szerzője ismertelen)

 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.08.15 21:13 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat