Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
"Halálközeli élmények" és egyéb érdekességek (1 fő olvassa) (1) Vendég
Szellemtan
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: "Halálközeli élmények" és egyéb érdekességek
#651
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
"Halálközeli élmények" és egyéb érdekességek 10 éve, 6 hónapja  
Halálközeli élmény

Előzni kezdtem és eleinte szinte biztos voltam benne, hogy megcsinálom. Mikor a pótkocsis teherautó mellé értem úgy középtájra, észrevettem, hogy a szembejövő személykocsi túl gyorsan közeledik felém. A francba - gondoltam és padlóig nyomtam a gázpedált. Megcsinálom, megcsinálom! - mondogattam egyre hangosabban. Gyerünk, gyerünk, te szemét, gyorsulj, te ócskavas! Villogni kezdett a szembejövő kocsi, de már nem volt visszaút.

Rémülten ezt kiáltottam: Isten most segíts! Jézus segíts rajtam! - ordítottam most már torkom szakadtából. Halálfélelmem volt. Innentől kezdve gyorsan történtek a dolgok, egy mozdulattal balra kaptam a kormányt, arra számítva, hogy kisiklok majd a szántóföldre és megúszom valahogy. Pechemre a szembejövő is ugyanezt gondolhatta, mert ugyanarra táncolt ki az autója, amint az enyém és ennek az lett az eredménye, hogy a két autó frontálisan ütközött egymással.

Óriási csattanás és rápördültem az útra, úgy forogtam, mint a ringlispíl. A jobb első tetőtartó oszlop úgy rácsuklott a fejemre, mint a tangóharmonika. Időm sem volt felfogni, mi történik velem, mert mire egyet gondolhattam volna, már valahol máshol szálltam a kocsi felett. Alattam még hömpölygött az autóm, de én mintha már nem is lettem volna benne.
Csak szálltam-szálltam, úgy öt méterre a roncs felett. Mikor átvillant az agyamon, mi is történik valójában velem, azt gondoltam: Úristen, most meghaltam, vagy álmodok? Az előbb még nagyon is fenn voltam!?... Mennyire más volt onnan nézni a történteket!

Azt gondoltam: Hogy van ez? Az előbb még vezettem a kocsimat, most meg itt dekkolok öt méter magasságban, és nézem a saját halálomat. Mi a franc történik itt?! Aztán észrevettem, hogy oda szállok, ahová csak akarok. Közben megálltak az utánam jövő autók és sietve odaszaladtak a roncshoz, mivel az én kocsim sokkal rosszabbul járt, mint a szembejövő autó. De mint később kiderült, ez csak a látszat volt, mert a másik autó vezetője kikerült a szélvédőn, és haldoklott az úttest szélén.

Körbevették őt is és a roncsot is, amiben én voltam. Ami ez után következett, az nagyon meglepett. Láttam, hogy az a másik férfi kiszáll a testéből, és odaszáll hozzám.

Azt mondta: Látod mit csináltál? Én nagyon zavarba jöttem és azt feleltem: Látom, de kérem, ne haragudjon rám. Erre ő: Nem haragszom rád, mert ennek így kellett lennie, most megyek, de te még visszamehetsz, mert érted imádkoznak ott lent.
Valóban - gondoltam, mert lent egy nénike imádkozni kezdett a roncs felett, hogy ne haljak meg ilyen szörnyű módon, hiszen olyan fiatal vagyok még. Érdekes módon nem hallottam az ő hangját, inkább csak valahogy éreztem a gondolatait, melyek őszinték voltak.

A férfi egyre távolabb került a baleset helyszínétől, nem láttam, csak éreztem, mint ahogy azt is éreztem, hogy valami húz a roncshoz engem és a következő pillanatban, mintha lezuhantam volna, egyenesen a roncsba. A pillanatnyi emlékem a fájdalom és a még szörnyűbb fájdalom volt. Amikor elmondták nekem, hogy a másik autó sofőrje meghalt, akkor én már ezt rég tudtam.
Árvai Attila: Halálközeli élmények magyar földön
Forrás:http://osero.hu/erdekes

 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#657
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
"Halálközeli élmények" és egyéb érdekességek 10 éve, 6 hónapja  
Halálközeli Élmény: Karsay István

1989-90 években történt egy motorbalesetem. Főútvonalon közlekedtem a belvárosban, a barátom lemaradva mögöttem jött. Egy lámpánál szokás szerint "kilőttem" és száguldottam az úton. Szerintem 80 km-es sebességgel mehettem, amikor jobbról egy zárt Zsuk típusú autó nem adott elsőbbséget és féktávolságon belül elém vágott. Érdekes módon utólag nem emlékeztem semmire, az egész olyan volt, mintha már a baleset előtt egy másodperccel nem lettem volna a testemben. Nem éreztem a csattanást, pedig belefejeltem az autó falába. Szerencsére volt rajtam bukósisak. A következő emlékem az volt, hogy a testem fölött lebegek. Láttam, ahogy a tömeg körbeállt és a mentősök szóltak nekik, hogy menjenek messzebb. Láttam, ahogy fölém hajolva valamit csináltak velem, gondolom élesztgettek, de eltakarták a testem. Ezzel szinte egy időben halottam, hogy egy öreg néni imádkozik értem.
Érdekes volt fentről szemlélni az eseményeket, de azt, hogy mennyi ideig tartott az egész, azt szinte nem is érzékeltem. A második emeleti ablakból is kihajolt egy ember, az volt a furcsa benne, hogy szinte derékig kilógott az ablakból és nem vette észre, hogy mellette vagyok.

A következő emlékem az az volt, hogy betesznek a mentőautóba és egy sötét helyre kerülök. A sötétben egy maghatározhatatlan kedves hang megszólalt: "nem jött el még a te időd. Ez egy véletlen baleset volt. Kelj fel, nincs semmi bajod, meg vagy gyógyulva".

A mentőautóban magamhoz tértem fel akartam ülni a hordágyon. A mentősök visszafektettek mosolyogva a kezükkel, hogy azért ezt nem kellene csinálni, az előbb még meg akartam halni. Közöltem velük, hogy semmi bajom. Mikor megérkezett a mentő és kinyitották az ajtaját, felkeltem minden tiltakozásuk ellenére. Fájt és sajgott minden porcikám, az ő segítségükkel szálltam ki a mentőautóból, elutasítottam a hordágyat.
Az orvos nagyon meglepődött és beültetett egy kezelőbe. Pár perc múlva teljesen magamhoz tértem. A tiszta tudatommal és beszédemmel annyira megzavartam az orvost, hogy olyan egyszerű az alapvető vizsgálatokat is elmulasztotta, mint koponyaröntgen. Csak annyit látott, hogy jól vagyok. Közölte, hogy megfigyelésre bent kellene maradni egy pár napig. A gyerekkori mandulaműtétem kivételével és a látogatásokat leszámítva soha sem voltam kórházban, most sem akartam ott maradni.

folytatása a következőben
 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#658
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
"Halálközeli élmények" és egyéb történetek 10 éve, 6 hónapja  
folytatása az előzőnek

Kérdeztem az orvost, hogy miképpen tudnám ezt elkerülni. Rám mosolygott és rámutatott a hátsó kijáratra. Közölte, hogy most valamiért fel kell mennie az emeletre, he én közben eltűnök a rendelőből akkor ő már nem tehet semmit. Elbúcsúztunk egymástól és én véletlenül eltűntem a hátsó kijáraton. A mögöttem jövő motoros barátom közben végig szemlélte a balesetet. A motorom roncsait a közelben lévő irodám mellett lévő garázsba tolta, majd miután a mentősöktől megtudta, hogy hol vagyok értesítette a családomat, majd üdítőkkel felfegyverkezve bejött hozzám a korházba, ahol közölték a legnagyobb meglepetésre, hogy eltűntem.

Visszajött az irodába, ahol megtalálta a nyomaimat, majd rövid gondolkodás után a sarki kocsmába bement, ahol éppen magamban ünnepeltem egy nagy korsó sör társaságában a fura balesetet.
Az élményeimről nem beszéltem senkinek, legalább nyolc év telt el, mire el mertem mondani, pontosabban leírni és beszélni mertem róla, de addigra már olvastam a témáról könyvet és a helyére tudtam tenni az eseményeket. Annyi még hozzá tartozik a dologhoz, hogy a évek múlva álmomban "levetítették" a balesetet és szinte minden szögből végig kísérhettem az egész eseményt.

Másnap felhívtam telefonon a barátomat és elmeséltem az álombeli eseményeket. Megdöbbenve hallgatta, mert olyan dolgokat mondtam el, amit csak egy kívülálló láthatott. Fontos momentum az is és itt volt jelentősége az elmaradt koponyaröntgennek, hogy egy év után megfájdult a bölcsességfogam, megröntgenezték, és kiderült, hogy az elmúlt időszakban volt egy álkapocs repedésem és nem vettem észre.
Ez most fontos volt, mert a bölcsességfogam a balesetben hosszában kettétört és nehéz volt kivésni, mert fent állt a veszély, hogy újra eltörik, így fogsebészeti eljárás keretén belül óvatosan véste ki egy orvos barátom azzal a lehetőséggel, hogy esetleg egy rossz ütés miatt össze kell drótozni az állkapcsom. Szerencsére nem kellett.
(Karsay István)
 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#746
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
"Halálközeli élmények" és egyéb érdekességek 10 éve, 5 hónapja  
Testelhagyás

Sok évvel ezelőtt, amikor egyszer hazaértem az iskolából, nagyon fáradtnak éreztem magam, és úgy döntöttem, lepihenek egy kicsit. Ahogy a szobámban feküdtem, olyan kimerültnek és nehéznek éreztem magam, hogy képtelen voltam ébren maradni.

Közvetlenül azelőtt, hogy teljesen elaludtam volna, "éreztem", hogy kijövök a testemből. A legjobban úgy tudnám leírni ezt az érzést, hogy "ki lettem porszívózva" belőle.

Fájdalommentes volt. Azonnal tudatára ébredtem annak, hogy felszálltam a mennyezetig, és most a testemre nézek le. Kicsit össze voltam zavarodva emiatt, de nem sokáig. Ráébredtem, hogy tökéletes tudással rendelkezem az egész létezésről. A lehető legmagasztosabb szeretet sugárzott át rajtam, és elterelte gondolataimat az ágyon fekvő testről. Nem én voltam az már még ha tudtam is, hogy valaha én voltam.

Nem volt idő nem volt félelem.

Éreztem, hogy "mások" kommunikálnak velem bár nem láttam senkit. De nem is használtam itt szemeket. Nem is hallottam senkit. De nem is használtam itt füleket. Egy elmémben lévő tudatosság révén voltak jelen ezek a lények. Mentálisan kommunikáltunk egymással. Mindannyian tudtuk, hogy mit gondol és érez a másik.

Azért voltak ott, hogy irányítsanak, vezessenek engem. Egy szívdobbanásnyi idő alatt, már ha egyáltalán volt idő, egész "előző" életem lepergett előttem, mint egy film. Amellett, hogy tudatában voltam a körülöttem zajló történéseknek, tudatában voltam azoknak is, akikkel kapcsolatban álltam korábban az életemben, sőt személyesen éreztem az érzelmeiket. Volt néhány, amire nem voltam büszke. De megbocsátást nyertem. Ajándékként ért a kegyelem.

Eszembe jutott a családom úgy éreztem, nagyon zaklatottak lennének, ha itt maradnék ezen a szép helyen. Nem értenék meg az örömömet. Bár ez még a jövő volt abban az életben, amit most ismerünk, láttam apámat, amint siratja a halálomat. Úgy ítéltem, vissza kell jönnöm.
Mielőtt visszatértem volna a testbe, amit ismerek, a segítők megnyugtattak, hogy minden rendben lesz vissza fogok térni. És majd ha legközelebb meghalok, akkor maradok. Nagy örömmel töltött el ez a tudás.
(forrás:lélekvándor.hu)

folytatása a következőben
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.02.03 11:05 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#747
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
"Halálközeli élmények" és egyéb érdekességek 10 éve, 5 hónapja  
.
folytatása az előzőnek

A visszatérés már korántsem volt olyan kényelmes a testbe, mint az elhagyása. Bárcsak megfelelő szavakat tudnék találni erre a visszatérésre olyan volt, mintha "visszavágódtam" volna. Levegőért kapkodtam, és börtönben éreztem magam a testben, ami az enyém volt. Fokozatosan kezdtem kényelmesebben érezni magam.

Megrendített a történtek valóságossága. Ugyanakkor mégis a béke érzése töltött el. Úgy gondoltam, nem oszthatom meg másokkal ezt a tapasztalatot, mert nem értenék.

A tapasztalat után azonnal megváltozott az életem. Békességet éreztem. Azóta nem félek a haláltól. Sőt, valójában már alig várom! A kapcsolataim is megváltoztak. Nagyon "tájékozott" ember lettem. Tudom, mit mondanak mások, mielőtt kimondanák. Érzem félelmeiket és bánataikat örömeikkel együtt. Ha közvetlenül nézek valakinek a szemébe, ismerem a lelkét. Csak egyetlen személynek meséltem eddig ezekről a képességekről.

Sokszor vonzódnak hozzám emberek, akiket nem is ismerek. Főleg a gyermekek. Odajönnek hozzám, és azt akarják, hogy vegyem fel őket. Amikor a szüleik megpróbálják elvinni őket tőlem, a gyerekek ellenállnak, sőt még sírnak is, miközben felém nyújtják a kezüket.

Vegyes érzelmeim vannak jelenleg az életemet illetően. Először is, nagyon vágyom arra, hogy visszatérjek "haza". Másodszor, kívülállónak érzem magam másoktól nagyon különbözőnek. Még ha olykor frusztráltnak érzem is magam a legtöbb ember tudatlansága miatt (ami nem az ő hibájuk nem tudnak jobb utat), jól boldogulok ebben az életben.

Úgy tűnik, minél több idő telik el a tapasztalat óta, annál kevésbé tudom elérni a soha véget nem érő élet tudatát és a tökéletes szeretet élményét. Hogy "emlékezzek", meg kell osztanom másokkal. A legbecsesebb ajándékot kell odaadnom.
Sirak)
Forrás:Lélelkvándor.hu)
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.02.03 11:10 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#778
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
"Halálközeli élmények" és egyéb érdekességek 10 éve, 5 hónapja  
Ron Cohen története

Csak egy szokásos nap volt. Hatodikos voltam és siettem haza az iskolából, leszálltam az iskolabuszról, átöltöztem, ittam egy korty tejet és kirohantam az ajtón. Siettem átjutni az utcán, hogy találkozhassam barátaimmal.

Jellegzetes zsidó családban nőttem fel Huntingtonban, Long Islandon. Mivel Cohenek voltunk, édesapám a rabbinikus szabályok szerint élt, sőt egy ideig még kósernek is számított. Gyermekkorom mégis messze volt a szabályostól. A Woolsey Street mögött az erdőben volt egy tisztás, ahol ástam egy gödröt és farönkökkel vettem körül, hogy le lehessen rájuk ülni. Ott szoktam várni a barátaimat.
Fiatal srác koromban nagyon sok barátom volt. Összejártunk és beszélgettünk. Ismertek engem, és én is ismertem őket. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy barátaimnak nem volt hús-vér testük! Szellemek voltak.
Attól kezdve, hogy először jelentek meg kicsiny ragyogó formát öltött fényekként, valamivel több, mint egy év telt el, mire végre "személyekként" tudtam őket azonosítani. Nevükön szólíthattam őket, beszélhettem velük és ők is velem. Sok éven át velem maradtak. New York Cityben, amikor médium voltam, ezek a "barátaim" más emberek életéről adtak információkat.

Emlékszem, hogy reggelente, amikor felébredtem, a torkomon át gyakran elhagytam a testemet, átrepültem a lakóépületek felett, majd le a parkolóházhoz, ahol a gyerekek játszottak. Miután megnéztem, hogy mit csinálnak és milyen ruha van rajtuk, visszacsúsztam a testembe. Ezután felkeltem, felöltözködtem és csatlakoztam hozzájuk. Mindig mindent úgy találtam, ahogy előzőleg láttam.
12 éves koromban egy olyan természetfeletti élményben volt részem, amely meghatározta a jövőmet. Délután öt óra lehetett egy szép, forró, júniusi napon. Kisétáltam lakásunk bejárati ajtaján, és észrevettem, hogy kb. 7 méterre bal kezem felől egy ember áll egy domb tetején, és engem néz. Hosszú barna haja volt és erőteljes tekintete. Hosszú, fehér ruhát viselt és karjait széttárta. Emlékszem, hogy vöröslő lyukakat láttam kezein. Ösztönösen tudtam, hogy Jézus az. Nem látomás volt ez, hanem valóságos jelenés.
Mivel a hagyományokhoz erősen ragaszkodó zsidó családból származom, nem sokat tudtam Jézusról, amit pedig tudtam, az mind negatív volt. Ám abban a pillanatban két hatalmas dolog történt velem.
Először is túláradó vágyat éreztem, hogy valóságosan megtaláljam ezt az embert - nem egy vallásban, hagyományban vagy épületben, hanem, hogy megtaláljam a valódi Jézust.
A másik egy belső felismerés, kijelentés volt arról, hogy a csodák világa valóságos. Valahogy belülről tudtam, hogy annak, aki ismeri Jézust, adott a lehetőség, hogy felnyúljon a szellemvilágba, és átvegyen egy csodát az életébe!
Ez volt tizenhat éves kutatásom kezdete!
(forrás:Istentisztelet.hu)
 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat