Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: Történetek
#3826
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4471
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 5 éve, 7 hónapja  
.



A mesebeli ország


A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.
Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen közölte a királlyal a legöregebb bölcs. Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál.

A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.
Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák közt pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

Nem gyönyörű ez az este? mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte.
A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.
Szívesen megtenném mondta a boldog ember, de ingem nekem még sohasem volt.

A tanulság a számunkra, hogy nem kell az embernek ahhoz gazdagnak lenni, hogy boldog lehessen, sőt az egyszerűségben az emberek hamarabb megtalálják az igazi boldogságukat, mintha vagyonosok lennének.
 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#3905
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4471
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 4 éve, 8 hónapja  
.


A mennyországba utazó kislány

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:

- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. - De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.
- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
- Ez egy angyal!
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. - Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.
- A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt:
- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.
Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek: - Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
Azaz utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett "mennyei útjáról".
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást? Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?
(forrás: emailban kaptam)



 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2014.12.09 21:19 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#3912
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4471
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 4 éve, 8 hónapja  
.

Egy gyógyszerész különös megtérése


Istennel bizony nem sokat törődő gyógyszerészsegéd voltam egy kis faluban. Gazdám nem nagyon szeretett éjjel ügyeletet tartani. Ez rendszerint rám hárult.
Egyik éjjel már harmadszor keltem fel kimerülten, idegesen, ingerülten.
Mikor kinyitottam az ajtót, egy copfos kis parasztlányka állt előttem recepttel a kezében. Dühömben majd hozzávágtam a kulcsot. "Ne haragudjon patikus bácsi, nagyon beteg az édesanyám."
De én csak dühösen, álmosan dolgoztam tovább, és elkészítettem Az orvosságot. A kislány fizetett, és "Isten fizesse meg"-et is mondott. Én eltettem a pénzt, a receptet is el akartam tenni, amikor
véletlenül ismét a receptre néztem. Egy pillanat alatt átfutott AZ agyamban egy rettenetes felismerés: Jaj, mit tettem?! Sokszoros adagot adtam az egyik alapanyagból, ami már méreg, és az az édesanya reggelre halott lehet. Mint a bolond rohantam AZ ajtóhoz, ki az utcára és hangosan, kiabálva mondtam: Kislány, kislány! De nem jött
vissza. Már messze járt.

Betámolyogtam a hátsó kisszobába, térdre estem, kezemet összekulcsoltam, és imádkozni kezdtem ahhoz, akihez gyermekkorom óta nem imádkoztam: "Hát áldj meg és segíts, ha tudsz, Isten, ha vagy az Égben." Valami effélét mondhattam, és azt sem tudom, hogy meddig tartott. Ha rövid volt is, ezer esztendőnek tűnt.

És ekkor megint belehasított a csöndbe a csengő. Rohantam az ajtóhoz. Megdermedten álltam, nem akartam hinni a szememnek. Megint a copfos kislány lépett be, sírástól maszatos arccal. Néztünk egymásra. Tán már meg is halt az anyja?
Akkor a kis copfos hebegve megszólalt: "Patikus bácsi, NE haragudjon rám. Részeg emberektől megijedtem, elejtettem AZ üveget és eltörött... De nincs több pénzem." Lelkendezve újból elkészítettem az orvosságot... Megsimogattam a ki copfost. És azóta hiszek és imádkozom.

Bognár Cecil bencés egyetemi tanár jegyzete alapján
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2014.12.18 22:19 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#3941
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4471
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 4 éve, 7 hónapja  
.

Egy pakli kártya


Elmondok egy történetet a háborúból, amit T. Texas Taylor mesélt el nekem. A történet hőse egy katona és egy pakli kártya.

A háború vége felé, megannyi harc, győzelem és kudarc után egy maroknyi túlélő végre eljutott a határmenti város katonai táborába.
Másnap vasárnap volt, így néhányan közülük templomba mentek.
Későn érkeztek, a mise már elkezdődött, ezért sietve foglaltak helyet. Mindannyian elővették imakönyveiket, mindannyian, egy katonát kivéve. Ő egy pakli kártyát vett ki a zsebéből, és elkezdte őket kirakosgatni maga elé.

Az őrmester, aki a fiúkat a templomba kísérte, ezt észrevette, és amikor visszatértek a táborba, a parancsnok elé vezette a katonát.

- Miért hozta ide a fiút, őrmester?
- Kártyázott a templomban, uram.
- Meg tudod ezt nekem magyarázni, fiam?
- Igen, uram.
-"Merem remélni, mert máskülönben szigorú büntetés vár rád.

- Nos, uram - tudja, egy egész éven át a tűzvonalban voltam, és nem volt velem semmi más, csak ez a csomag kártya. Bízom abban, hogy meggyőzöm Önt gondalataim tisztaságáról ugyanúgy, mint ahogy e kártyalapok csillapították szomjamat Isten szavai iránt, majd eképpen folytatta:

- Az Ász azt jelenti nekem, hogy felettünk egyetlen Isten van, a kettes eszembe juttatja, hogy a biblia két részből áll,
és a hármas - az a Szentháromság.

- A négyes? - a négy evangélista - Márk, Máté, Lukács és János, az ötös a lámpájukat megtisztító öt szüzet juttatja eszembe, igaz tízen voltak, de közülük csak az öt bölcs az, aki megüdvözült.

- A hatos - ennyi nap alatt teremtette Isten a világot, a hetes pedig a nap, amelyen munkája után megpihent.

- Amikor a nyolcast rakom ki, eszembe jut az a nyolc ember, akit Isten megmentett, amikor elárasztotta Földünket:
Noét, feleségét, három fiát és feleségeiket.

- A kilences a leprásokat juttatja eszembe, akiket Isten meggyógyított. Ugyan ők is tízen voltak, de közülük kilenc Istennek még csak meg sem köszönte.

- A tízesen annyi pont van, mint a parancsolatok száma, amelyeket Isten Mózes népének küldött, és amelyek mindannyian betartunk vagy legalábbis betartani igyekszünk.

- A király újfent a mennyek egyetlen urára emlékeztet, a királynő pedig a Boldogságos Szűzmáriára.
- És az alsó? - uram, az alsó, az maga az sátán.

- Ha összeadom a kártyák ponterejét, 365-öt kapok, mintha csak az év napjait számolnám össze. Az 52 kártya a hetek számát adja az évben, a 13 ütés - ennyi hét van egy negyedévben. A 12 figurás lap a hónapokat idézi,
és a négy szín: az a tavasz, nyár, ősz és a tél.

- Amint látja, uram, a kártyáim ugyanolyan jó szolgálatot tettek nekem, mint a biblia, az imakönyv és a naptár együttvéve.

És barátaim, higyjétek el, ez a történet igaz, mert a katonát úgy hívták, hogy T. Texas Taylor.
http://www.tudatossag.com/?q=content/egy-pakli-k%C3%A1rtya
 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#3947
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4471
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 4 éve, 6 hónapja  
.



Istennel beszélget egy ember
.

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az
asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak
magukra gondolnak.
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2015.01.29 17:26 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#4008
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4471
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Történetek 3 éve, 10 hónapja  
.


Együtt könnyebb


Volt egyszer egy favágó, s annak négy fia. Négyfele húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyettértés lett volna köztük. Mindennapos volt a veszekedés. Egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak rajtuk.

Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, egyre boldogtalanabb lett. Sokszor próbálta elmagyarázni, hogy a veszekedés nem használ, mindhiába. Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.

Elment egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készített a lenyesett gallyakból egy köteget, megkötötte egy kötéllel.
Útközben eszébe jutott valami. Izgatottan várta haza fiait. Ahogy hazaértek, hívatta őket.

Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak fiam kettőbe ezt a rőzsét!
Megpróbálta, de nem sikerült, megszégyenülve ment vissza apjához.
- Nem megy ez nekem, apám.

A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiának:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak ketté. Pont úgy járt, ahogy a bátyja. Így próbálta meg a harmadik, majd a negyedik fiú is. Egyiknek sem sikerült. Mind csüggedten ültek a földre.
Fölállt akkor a favágó mosolyogva. Kicsomozta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak.

Mondja akkor is fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat.
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik, egy- két gallyat, és azon nyomban eltöri.
Nagy büszkén állnak apjuk előtt.
Erre a favágó:
- Látjátok, még össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni.
Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind.
Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön.
De ha együtt maradtok, összetartatok, nincs az a hatalom, aki legyőzne titeket.

Az összetartozás hatalmas erő...... ami szinte legyőzhetetlen!

http://www.astronet.hu/ezo-vilag/tanmesek/egyutt-konnyebb-42572
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2015.10.27 22:04 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat