Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: " EL CAMINO" - Az "ÚT"
#4070
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
" EL CAMINO" - Az "ÚT" 2 éve, 12 hónapja  
..


El Camino, Az Út a lélek utazása - Shirley MacLaine c. könyvből részletek.






El Camino - Az Út.




Shirley MacLaine világszerte ismert amerikai színésznő aki folyton a spirituális utakat keresi. Shirley 2002-ben indult útnak Santiago de Compostelába, megtenni a híres El Camino zarándokút több mint 800 kilométerét. Az El Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezető utat, amely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul. Lélegzetelállító látomások segítségével Shirley megérti a világegyetem jelentését, benne az ősi civilizációk titkait..


Shirley MacLaine, spirituális utakat kereső amerikai színésznő, több mint ötven film főszereplője, Oscar díjas és Emmy díjas. Shirley számára a Camino nem csak szellemi, de fizikai kihívást is jelentett. Valóban rendkívüli teljesítmény egy hatvanas éveiben járó nő részéről, hogy napi 20-25 kilométert gyalogolva teljesíti ezt az embert próbáló feladatot. Ám még ennél is meghökkentőbb a szellemben és a lélekben megtett út, amely évezredekkel korábbra, elmúlt életeken át nyúlik vissza egészen az univerzum keletkezéséig. A rendkívüli intelligenciával, kíváncsisággal és melegséggel megáldott, s az önnön tapasztalatai körén kívül eső emberek és helyek iránt kivételesen nyitott Shirley írása az elme és a szív páratlan képességeit tükrözi. A Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezető utat, amely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul. Lélegzetelállító látomások és felismerések segítségével Shirley megérti a világegyetem jelentését, benne Lemúria és Atlantisz ősi civilizációjának titkait, bepillantást nyer az emberi genezisbe, a nemi különbségek és a szexualitás lényegébe, meglátja a magasabb szintű szeretet ősvényét.



A Camino-ról:

Santiago de Compostela Camino
egy 800 kilométer hosszú zarándokút, amely Spanyolország északi részén, pontosan a Tejút alatt húzódik, és amelyet hívők és hitetlenek ezrei járnak végig évről évre. Azt mondják, az út alatt megszámlálhatatlan ősi Föld-energiavonal húzódik, s a belőle áradó prána áthatja a zarándokok életét.


Az évszázadok óta misztikusnak tulajdonított út Franciaországban kezdődik, és a Pireneusokat átszelve Spanyolország nyugati széléig, az "ismert világ végéig", az Atlanti-óceán partján található Finisterréig tart. Nagy Károly, Dante, Assisi Szent Ferenc, Izabella királynő, és számtalan nagyúr, hadvezér, tudós és szegény ember koptatta a végtelenbe kanyargó utat - Isten dícséretét, szeretetét, vezeklést és megbocsátást keresve. A Szent Jakab útjának tulajdonított, kagylókkal szimbolizált zarándokút "hivatalos" vége a Compostelai katedrális. Itt nyugszik Jakab apostol, Spanyolország hivatalos védőszentje.


Lemondás


A helyiek szerint az út maga a cél. Más ember lesz, aki végigjárja. Megtanul lemondani a kényelemről, a görcsösen hajszolt anyagi biztonságról, megtanul nemet mondani a félelemre, a fájdalomra és az egyedüllétre.
Az út során ugyanis magára marad.

Napi 25, 30, sőt olykor 45 kilométert kell megtennie, hogy mire leszáll az est, eljusson a következő állomásra, a zarándokok számára fenntartott szerény szállásra. Ellenkező esetben a szabadban kell éjszakáznia, esőben, hidegben, szélben.
Ne gondoljunk azonban semmi luxusra! A zarándok-szállások többsége kenyeret és leveseket kínál, amelyet ízlelés nélkül öntenek magukba a fáradt utazók, hogy utána koszosan, sarasan, halálos fáradtsággal rogyjanak le a kopott priccsekre. Az első napokban megdöbbentő, elkeserítő és félelmetes lehet a modern világhoz szokott embernek ilyen körülmények között létezni, de a szellemi fejlődés lemondással jár. Bármelyik zarándok betérhetne a kisvárosokban található éttermekbe és szállodákba, de akkor elveszne a lényeg. Figyelmét elvonnák a külsőségek: az ínycsiklandó vacsora, a szépen csempézett fürdőszoba és a frissen vetett ágy illata. Oda lenne az áhított megtisztulás, és az Isten dicsőségére tett zarándoklat.


Fájdalom

Ki egyedül, ki másodmagával indul el. Hol egyszerre, hol külön mennek, hiszen mindenkinek más a ritmusa. Házaspárok, barátok, magányos vándorok, betegek és öregek vágnak neki az útnak. Néha találkoznak, beszélnek, majd továbbállnak, és csak esténként, a szálláshelyeken látják újra egymást. Máskor némán bandukolnak hosszú kilométereken át. Együtt mennek, de a lelkük más utat jár be. A pecsétek - az utat igazoló kis füzetecskében - pedig egyre szaporodnak. Ezen az úton nem számít, hogy ki honnan jött, milyen nyelvet beszél, milyen a vallása vagy a bőrszíne. Mindannyian ugyanazért jönnek, bár sokan maguk sem tudják, mit akarnak.
Az első napok a legnehezebbek. Vízhólyagok, húzódások, ficamok és görcsök tizedelik meg az útnak indulókat. A döntés adott: buszra szállni, pihenni és várni, vagy hazamenni. A legtöbben azonban maradnak. Összeszorított foggal továbbmennek, tűrnek és küzdenek.

Félelem

Sárga nyilak és kagylók jelzik az irányt, mégis sokan eltévednek. Egy viccből elfordított tábla, egy dühösen csaholó kóbor kutya vagy egy meredeknek tűnő szikla könnyen eltéríti az embert. És nincs taxi, mobiltelefon vagy kórház, ahol segítséget kérhet a vándor. Magára marad. Önnön lidérceivel vagy megküzd, vagy meghal. Aki vállalja az utat, vállalja a halált is. Nem fél tőle, nem kapaszkodik az életébe. Új fejezetet, új életet remél, amelyhez a halál is hozzátartozik, akár így, akár úgy jön el. A zarándokok napról napra haladnak az úton, miközben észrevétlenül megváltozik az életük. A dolgok új értelmet nyernek. Mit sem ér a márkás ruha, ha nehéz. Az út mentén cipők, zoknik, könyvek, kismagnók, élelmiszerek hevernek... felesleges holmik, amelyek tán nem is olyan rég még az áhított biztonságot jelentették. Már nem szégyen botra támaszkodni, sem izzadt, saras ruhában gyalogolni. Más a fontos.


Látomások

A víziók senkit nem kerülnek el. (Talán csak a nagy csapatban utazókat, akiknek ily módon nem nyílik alkalmuk az elmélyülésre.) Az egyedüllét és a fáradtság teszi - gondolják eleinte. Aztán rájönnek, hogy bár reggeltől estig maguk vannak, van, aki vigyáz rájuk. Őrangyal, felettes én, szellemi vezető vagy Isten? Sokan azt gondolják, hogy a többhetes menetelés, éhezés és kínlódás teszi. Megzavarodtak? Nem, ez sokkal több annál. Ébren is álmodnak. Letűnt korokban járnak és különös történeteket ismernek meg. A főszereplőben magukra ismernek, majd lassacskán azonosítják a mellékszereplőket is... az élet körforgása utat tör magának, és a korábban vak szemek előtt fénycsóva jelenik meg. Üzenetek, álmok, megérzések váltják egymást, és a menetelők már észre sem veszik, hány nap és éjszaka váltotta egymást, hány kilométert tettek meg, és mióta nem ettek. Egyre többet bírnak, ahogy szellemük szabadabbá válik. Régmúlt emlékképek, családi események villannak fel a szemük előtt, és a válaszok lassacskán megérkeznek.

Ultreya!

Azaz: bátran, csak tovább! Így biztatják a helybéliek az elcsigázott zarándokokat, akik vasakarattal küzdik végig magukat az embert próbáló spirituális próbatételeken.

Mindenki másért indul el: kalandvágyból, kíváncsiságból, van, aki a gyógyulásért, mások vezeklésből, és még többen az áhított lelki megtisztulás végett. Egyben azonban mindannyian egyetértenek: Camino felejthetetlen élményben részesíti a kitartó zarándokokat, és megváltoztatja az életüket.
,
Forrás: http://www.tudatossag.com/?q=content/camino-shirley-maclaine




Az El Caminó útvonala és települései
-- Camino Frances -- A Francia Út
Saint-Jean-Pied-de-Port -- Zubiri -- Roncesvalles -- Larrasoaa -- Pamplona -- Puente la Reina -- Estella -- Los Arcos -- Torres del Rio -- Viana -- Logroo -- Nájera -- Santo Domingo de la Calzada -- Belorado -- San Juan de Ortega -- Agés -- Burgos -- Castrojeriz -- Frómista -- Carrión -- Sahagin -- El Burgo Raneros -- Mansilla -- León -- Astorga -- Ponferrada -- Villafranca del Bierzo -- Cebreiro -- Sarria -- Molinaseca -- Cruz de Ferro -- Portomarin -- Arzúa -- Santiago de Compostela -- Finisterre.





A kép forrása: PA. weboldaláról
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


A megérkezés Santiagó Compostelába, az út vége - Shirley MacLaine -


Tánc a fényben, arra gndoltam, hogy a fényben táncolok. Most az ősi misztikusok az új fizikai világgal megegyezni látszanak. Amikor az ember a világot és a benne lévő fizikai lényeket figyeli, azt látja, hogy valójában csupán saját tudatunkkal táncolunk. Minden amit érzünk, gondolunk és befolyásolunk, összefonódik mindennel, amit mindenki más érez, gondol és befolyásol. Valamennyien részt veszünk a táncban. Amikor karmikus tudatossággal kezdtem szemlélni a világot, felismertem, hogy mi magunk teremtjük meg saját szabad akaratunk útját. Ennek hatására mindenben megláttam a kozmikus igazságosságot. Megértettem, hogy szándékolt jó rejlik minden történésben, ha hagyom, hogy ezek megnyissák előttem a tapasztalat és a megértés útját. Saját teljes énem maradéktalan megértése és megvalósítása talán évezredekig is eltart. Ám ha elérem ezt a tudatot, tökéletes összhangba kerülők az Isteni Forrással, amelyet Istennek nevezünk.. Ennek az Isteni Forrásnak a tagadása számomra ma már felérne létezésem tagadásával. Tudom, hogy létezem, tehát vagyok. Tudom, hogy az Isteni-forrás létezik, tehát van. Mivel ehhez a forráshoz tartozom, vagyok aki vagyok. A spirituális alapelvek megértése számomra egyenlő a tudományos alapelvek megértésével. Az igazságnak ez a két megközelítése ugyanarra a kérdésre keresi a választ: Mi Isten.?. Ha kérdésem van, egyenesen hozzá intézem. Ha bajba jutok, megbeszélem vele. Ő a tanítóm. A lelkem mestere. Ugyanaz mint én. Az élet Tánc a fényben, a tánc és a táncos pedig egy és ugyanaz...... Santiago de Compostela városa Spanyolországban, Galicia autonóm közösségében helyezkedik el, annak a fővárosa. Híres keresztény zarándokhelyként ismert út itt ér véget, itt ér véget a Szent Jakab út.. A megérkezés mindig felemelő, ha valaki valahová célba ér, megérkezik, az mindig egy mámorító érzés. Így volt ez nálam is. A Szent Jakab-katedrális, Catedral: A székesegyház, amelynek építését 1082-ben kezdték meg, latin kereszt alakú, 6 hajóval és 25 kápolnával, két 67 méter magas kupolás toronnyal, régi szentéllyel, több király síremlékével, egy nagy oltárral, amely alatt állítólag Szent Jakab van eltemetve és amelyet a szentnek életnagyságú szobra díszít. 1985-ben a várost az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 2000-ben Európa kulturális fővárosa volt. Sokan innen még tovább gyalogolnak az Atlanti-Óceánig, Finisterre városáig, ami szó szerint is a föld végét, az akkor ismert világ végét jelentette. Itt végül már tényleg befejeződik az út mindenki számára, ezután kezdőhet majd valami új út, újra és előről....


http://delikronika.webnode.hu/news/el-camino-az-ut-a-lelek-utazasa-shirley-maclaine




A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE

Shirley MacLaine könyve a "CAMINO" - részletesen leírja a zarándokuton történteket, úgy fizikai, mint szellemi tekintetben. Nekem nagyon tetszett, nagy élmény volt olvasni, valóban gondolatban vele jártam végig az utat.

Mindenkinek szívből ajánlom a könyv elolvasását, mert aki nem tud elmenni, annak is nagy élményt ad.


Imre Margit szerk.
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2019.02.21 20:26 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#4086
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
" EL CAMINO" - Az "ÚT" 2 éve, 9 hónapja  
.



El Camino - Az út ( Dokumentumfilm magyarul 90 perces)



https://www.youtube.com/watch?v=Yfraaq4xQSA






 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2016.09.22 22:54 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#4087
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
" EL CAMINO" - Az "ÚT" 2 éve, 9 hónapja  
.

Pető András beszámolója az El Caminoról, a Szent Jakab útról, a megtett kilométerekről és a saját élményeiről, tanácsairól.
Az itt lévő linkek alapján megtalálható a weboldalán bővebben mindenkinek a keresett téma.(linkek a beszámoló után)
(IMRE MARGIT SZERK.)


El Camino (az Út)

A Szent Jakab út egy középkori zarándokút, spanyol neve Camino de Santiago. Európa különböző térségeiből indulva a spanyolországi Santiago de Compostelába vezet: Szent Jakab apostol földi maradványaihoz. A város nevének első tagja az ő nevét rejti : San Tiago=Szent Jakab. A Compostela pedig azt jelenti: a csillag mezeje. A középkorban a három legfontosabb keresztény zarándokút Jeruzsálembe, Rómába és Santiago de Compostelába vezetett. A geopolitikai események miatt a X.- XI. századtól a jeruzsálemi zarándoklat nehezebb, veszélyesebb lett és a mai Spanyolország területén lévő Santiago de Compostela szerepe, népszerűsége megnőtt. A zarándokok milliói tették meg hosszabb-rövidebb távolságot, hogy erre a szent helyre eljussanak, fogadalmaiknak eleget téve, kegyes zarándoklatot, vezeklő-, politikai-, lovagi zarándoklatot sok esetben helyettes zarándoklatot tegyenek

Napjainkban a Szent Jakab út reneszánszát éli. Amíg régen inkább csak vallási okokból jártak az emberek zarándokhelyekre, ma már ez az ok nem mindenkinél található meg. Sokan csak a kihívás, esetleg a teljesítmény kedvéért, a rohanó világból való kiszakadás miatt adják a fejüket egy kiadós gyaloglásra. Egyesek az áhított "egyedüllét" elérése, az eddigi életének átgondolása, értékelése, sok esetben átértékelése végett indulnak neki. Mások amiatt, hogy hátha gyökeresen megváltozik az életük hátralévő része, hátha jobbá válik az Út által. Mindenki másért indul el. Mindenki a saját kérdéseire keresi a választ. És ez a jó! Nincs kötelező ok! Nincs elvárás, hogy mit kell kapjál az Úttól. Nincs recept, hogy hogyan kell csinálni. Nincs kötelező útvonal, nincs limit idő!
Az egész világból érkeznek zarándokok, hogy az El Caminót, vagy annak egy részét végigjárják gyalogszerrel, szamár-vagy lóháton, esetleg kerékpárral.

Természetesen vannak hagyományok, szokások amelyeknek az ember örömmel eleget tesz, ha másért nem akkor azért, hogy együvé tartozónak érezze magát a zarándoktársakkal. A "Szent Jakab" zarándokok hagyományos viselete a pelerin és a széles karimájú kalap. Bot a kézben, tarisznya és kulacs a vállon. A tarisznyán (manapság hátizsákon) az elmaradhatatlan jelkép, a fésűskagyló. Természetesen ez a viselet nagymértékben átalakult - de szimbólumait a mai napig megtartotta. A botot felváltotta a túrabot, a lopótök kulacsot a hőszigetelt fémkulacs, a perelint a divatos, hiper-szuper öltözet, stb. Ami örök az a fésűskagyló, mint jelkép.


A jelkép egy - de a megjelenési formája millió. Az emberi kreativitás határtalan. Amíg ezt a jelzést látod az úton, addig tudod, hogy jó úton jársz. És hát persze az irányt mutató sárga nyíl.

A XI. században már 13 pihenőhellyel rendelkezett a majd' 800 km-es zarándokút a Pireneusok lábánál fekvő Saint Jean Pied de Porttól Santiago Composteláig. És a akkori ismert világ végét, a szárazföld szélét jelző Fisterra/Finisterra (a föld vége) óceánparti kis település további közel 100 km-re volt.
Egy angol feljegyzés szerint 1140-ben járt Santiago de Compostelában egy magyar püspök is. Persze a feljegyzések csak a "nagy emberek" utazásait rögzítették ebben az időben. Nagyon sok szegény ember is járt az Úton, de róluk az írásbeliség akkori fejletlensége miatt nem sok feljegyzés maradt. A XIII. században már bevett szokás volt a magyarok compostelai zarándoklata. Szent Jakab tiszteletére szentelt templomaink a nagy zarándoklatra induló búcsúsok gyülekezőhelyei is voltak: Zseliz, Lébény, Sümeg, Sajólád, Kőszeg, Vác, Lőcse.
Ahhoz, hogy egy magyar ember végig tudja járni a "hagyományos utat" el kellett odáig jutni. Tehát a magyaroknak itt kezdődött a zarándoklat.
Erre vállalkozom én is most.
Hála a Szent Jakab Baráti Kör lelkes tagjainak - néhány éve már Magyarországon is találkozhatunk a Szent Jakab zarándokút jelzéseivel Budapesttől - Lébényen át egészen Ausztriáig, ahol bekapcsolódhatunk az európai zarándokútvonal hálózatába.

Nekem Pető Andrásnak, tehát itt kezdődik az El Camino, a Szent Jakab út.

4000 km zarándoklat
5 ország - 5 millió lépés
Európán át


Az előzményekről néhány gondolatot. 2012-ben megjártam az El Camino legnépszerűbb, mondhatni hagyományos szakaszát a San Jean Pied de Port és Santiago de Compostela között, majd elgyalogoltam az Atlanti-óceán parti Muxia és Fisterra városáig, mintegy jutalomként. Életem addigi legnagyobb élménye volt. Aki járt ott - az tudja, hogy mire gondolok - aki nem, az bővebben olvashat a blog bejegyzéseim között a 2012-es útról. Amint hazaértem elhatároztam, hogy megismétlem az utat - de most kicsit messzebbről indulok, mint San Jean Pied de Port.


Budapestről!
Európán át - kb. 3500 km gyaloglást - zarándoklatot tervezek.
5 országon át - 5 millió lépés.


Az érintett országok: Magyarország, Ausztria, Svájc, Franciaország és Spanyolország.
Remélem, hogy minden érdeklődőnek nyújthatok néhány perces kikapcsolódást, kellemes időtöltést.
Jó szórakozást !



A blogban leírtakból csak az utolsó nap beszámolóját tettem ide érdekességként, de a hosszú terjedelme miatt, a többit mindenki megtalálhatja az alábbi linkeken. http://www.petoandras.hu/blog/
(Imre Margit szerk.)


122. nap Olveiora - Fisterra



MEGCSINÁLTAM!





Fisterra

Ez a nap már csak a pihenés, elmélkedés, fényképezés jegyében telt. Semmi bakancs, hátizsák, sok-sok kilométer.
Reggel időben keltem, el akartam kapni a hegy mögül előbúvó napot, amikor felkel. Még sötétben lementem a kikötőbe, ami a félhomályban is igen izgalmas. Nem nagy hajókra kell itt gondolni, hanem kis bárkákra, halászhajókra, csónakokra. Az átlátszó vízben halak tömegei úszkálnak. A sirályok vijjogása és szárnyaik surrogása betölti az egész kikötőt. Persze ezek a nagyméretű madarak itt nem halásznak, hanem a kukák környékét lepik el és várják az emberek által kidobott szemetet, hogy abból csemegézzenek. Ez kicsit illúzióromboló látvány, de hát értem én a sirályokat is, hogy az élelemszerzés könnyebb módja ez, mint a halászat a nyílt tengeren.
Mikor már szinte mindent lefényképeztem a kikötőben és a nap még bujdokolt a hegy és a szélturbinák mögött, beültem egy kikötőre néző kávézóba és kényelmesen megreggeliztem. Itt jó néhány San Jean óta időnként fel-feltűnő arcot pillantottam meg. Mosolygás és néhány mondatos búcsúzkodás után tudatosult bennem, hogy nagy valószínűséggel soha nem látom őket többé. Ez egy kicsit elszomorított, de hát tudom, hogy ez az élet rendje. Nagy lustán megjelent az első napsugár is a hegygerinc mögül. Ez a pillanat már ismét a parton talált. Sikerült néhány jó fotót csinálnom. Imádom a napfelkeltéket.

Visszasétáltam az alberguebe. Elbúcsúztam Attilától, aki délelőtt indul vissza Santiagoba, majd repül vissza Magyarországra, hogy pár nap múlva újabb nagy kalandba kezdjen - de most Angliában. Ezt követően felpakoltam a kis hátizsákomat és elindultam a félsziget csúcsa felé. Ez mintegy 3 km a várostól, de több, mint 1 óráig tartott. A táj fantasztikus, magasan a tengerszint fölött, végig a part mentén vezet az út. Élvezhettem az egyre magasabbra törő nap melegítő erejét, az óceán vizében történő csillogását. Beragyogta az egész öblöt, fényben úsztatta a pici halászhajókat, amelyek innen a magasból még apróbbnak tűntek. Még szinte aludt a félsziget csúcsa. A turisták, még csak úton voltak buszaikkal, a zarándokok még csak a most nyitogatták szemeiket a hosszú út és a még hosszabbnak tűnő utolsó átbulizott éjszaka után. A Santiagoból busszal érkezők is még csak félúton voltak. Így nem sokan voltunk a világítótoronynál.
Hagyomány szerint itt a torony után lévő sziklákon a zarándokok elégetik a ruhájukat, mostanában csak egy-egy ruhadarabot. Én ezt a hagyományt sem tartom. Egyrészt az eredeti ok már rég nem létezik, másrészt a sok félig-meddig elégetett rongy csak szemétként marad meg a sziklákon. Engem kimondottan zavar. Leereszkedtem a sziklákon, hogy a később tömegével megjelenő zarándokok, álzarándokok, turisták tömegei ne zavarjanak a mai napon. Legalább a mai napon ne! Szerettem volna ma egyedül lenni. Az óceán látványával, a gondolataimmal, az eltelt 122 nap eseményeivel, történéseivel. Sikerült.
Több mint 6 órát sikerült magányosan eltöltenem itt. Lementettem az eltelt 4 hónapot. Oda a kicsi agyamba. A 2 évvel ezelőtti útról általam készített fotókönyv utolsó mondata az volt" Egy biztos - ezt ismét meg kell csinálnom!" Hát megcsináltam.

Kicsit nehezebb volt, kicsit hosszabb, kicsit fájdalmasabb - de ebben a nehézségben, hosszúságban, fájdalmakban volt a szépsége. És abban, hogy amikor elkezdtem elhinteni a környezetemben, hogy mit akarok végigcsinálni - mindenki csak azt hitte - álmodozom. Egyedül én tudtam, hogy meg fogom csinálni, már az első pillanattól fogva. Azután kezdtem észrevenni, hogy egyre többen - akik ismernek - tudták, érezték, hogy komolyan gondoltam a dolgot. Persze a pesszimisták hurrogtak, de ez engem nem tántorított el - sőt! Jó hosszú volt az előkészület. Az ötlet fogantatásától 22 hónap telt el az indulásig. Persze a konkrét előkészületekbe beletartozott az erre szánt pénz előteremtése is. Az utolsó 2-3 hónapban már a konkrét felkészülés volt a legfontosabb feladatom. Felszerelés összeállítása, tesztelése, sok túrázás, weboldal fabrikálás, információk összegyűjtése, pontosítása.
És végre eljött a május 1. Indulás a 0. kilométerkőtől. Kellemes meglepetésemre jó néhányan kijöttek az indulási helyre, hogy jó utat kívánjanak. Jóleső érzés volt. És belevágtam az életem egyik legnagyobb kalandjába. Aki olvasta és nyomon követte a napi blogbejegyzéseimet az tudja, hogy miért. Így most nem fogom újra leírni az átélt élményeimet, gondjaimat, tapasztalásaimat. Az tény, hogy alapos felkészülés, bakancstesztelés ide vagy oda, az 1. nap rendesen odavágott a lábaimnak. Pátyon 2 km alatt olyan rettenetes vérhólyagokat sikerült összeszednem, melynek hatása végig kísért az egész úton. Az egy dolog, hogy a magyar szakaszon ezen túl csak túraszandál volt a lábbelim. A bakancsomat nem tudtam felvenni, aminek következtében Mosonmagyaróváron le is cseréltem a régi caminós bakancsomra, amelyben már volt kb. 1300 - 1400 km, így biztos voltam benne, hogy nem fogja végig kibírni. Így is lett. Franciaországban vettem egy jónak tűnő lábbelit, de a nem nagyon tudott összeszokni a lábammal, aminek igen komoly terhelési probléma lett a vége. Fisterraig kísért a dolog, ahol a kopási problémák miatt a kukában végezte a bakancs.

A magyar szakasz, bár sokan hiszik, hogy könnyű, nem az. Szép, de legalább nehéz! Jól van jelölve, hála a lelkes csapatnak aki kitalálta, megcsinálta és karbantartja. A Szent Jakab Baráti Kör áldásos tevékenységének köszönhetően van kiépítve az út egészen Ausztriáig. Köszönet még egyszer.
A magyar szakaszt nem egyedül tettem meg. Velem volt a feleségem, aki hősiesen, ügyesen vette a mindennapi akadályokat. És még engem is elviselt. Az első napon Kata és Feri is elkísért Zsámbékig. Már a Makkosmáriánál megismerkedtem Klárival és fiával Zolival, akikkel - nem szorosan de együtt tettük meg a napi távokat Győrig. Mosonmagyaróvártól azután egyedül maradtam. Egyedül a gondolataimmal, problémáimmal, örömeimmel, az esővel, a hideggel, a meleggel, a szállások hiányával egészen Le Puyig. Addig zarándokot sem láttam. De nem volt ez rossz számomra, nem zavart.

Az út számomra legszebb szakasza Salzburg után kezdődött és egészen a svájci Interlakenig tartott. Nagyon szeretem az Alpok vonulatait, csúcsait, völgyeit, tavait. És így, hogy most gyalog járhattam ezt be még inkább közelebb került hozzám. Ha legközelebb erre járok, biztos, hogy más szemmel fogok tekinteni erre a tájra.
Szóval így szép lassan végig jártam gondolatban az utat az elejétől a végéig. Sok hely, ember, szituáció jutott az eszembe - különböző érzelmi reakciókat kiváltba belőlem. A külvilágból csak annyit érzékeltem, hogy hullámzik az óceán, morajlik a sziklákhoz csapódó hullám, a távolban egy fehér vitorla tűnik fel, majd néhány óra elteltével tűnik el a horizonton, egy-egy sirály repül a nyílt víz felé. Ebben a tökéletes magányban töltöttem el mintegy 6 órát. Közben megebédeltem a hátizsákból, megittam egy üveg vörösbort, napoztam, élveztem a szél hűsítő hatását. 3 óra körül néhányan lemerészkedtek a közelembe így megtört a varázs. Összeszedtem magam és visszatértem a civilizációba. Mire visszamásztam a világítótoronyhoz már kész turistatömeggel találtam magam szembe. Nem is sokat időztem, visszamentem Fisterraba.

5 körül lementem a homokos tengerpartra, kicsit fürödtem, kagylót gyűjtöttem, élveztem a semmittevést. Este még egyszer kimentem a nyugati partra, ahol csodálatos napnyugtában volt részem. Itt is fürödtem a hatalmas hullámokban, bár ez nem javallott ezen a partszakaszon, de annyira hívogatott a víz.
Este nem ment az elalvás. Kavarogtak a gondolataim, még nem zárult le a 4 hónap lementése. Rövid volt az idő. 2-3 óránál nem aludtam többet. A napfelkeltét ismét a parton töltöttem csak most a félsziget egy másik helyén. Kora délután indultam csak busszal La Corunaba, ahonnan a repülőm indult Barcelónába, így Bálinttal még kávéztunk is beszélgettünk egy jót.
Elhagytam hát ezt a szeretem városkát, félszigetet. Ezzel fizikailag befejeződött ez az utazás, kaland, hosszú túra, zarándoklat. De csak fizikailag. Ott belül persze még nem. Hosszú lesz az út utóélete.
Ezennel lezárom ezt a blogot. Nem csináltam nagy összefoglaló bejegyzést, hisz nem lehet 4 hónap eseményeit, érzéseit, érzelmeit néhány gondolatban összegezni.
Köszönet mindenkinek aki támogatott, segített, aki olvasta a napi bejegyzéseimet. Köszönet a sok ismeretlen embernek akik segítettek az úton, akár egy szállással, egy tál sütivel vagy csak egy biztató mosollyal.
Mindenki, aki elindul az úton, csak azt tudom kívánni, hogy hasonló élményekben legyen része, mint nekem. És ne a nehézségeket lássa! Az örömöt, a megelégedettséget ami eltölti majd az út végén! Amit én is megtapasztaltam - immár nem csak egyszer!

Buen Camino!



Linkek

a Camino szakaszairól, Budapest és Santiago De Compostella - Fisterra között és az ajánlott linkek a felszerelésről, fotókról stb.


Főoldal http://www.petoandras.hu/

2012 .Camino blogja http://www.petoandras.hu/blog/2012_es_el_camino_m_blogja/1-0-6

2014.

http://www.petoandras.hu/blog/magyar_szakasz_2014/1-0-1

http://www.petoandras.hu/blog/osztrak_szakasz_2014/1-0-2

http://www.petoandras.hu/blog/svajci_szakasz_2014/1-0-3


http://www.petoandras.hu/blog/francia_szakasz_2014/1-0-4


http://www.petoandras.hu/blog/spanyol_szakasz_2014/1-0-5


Fotók
http://www.petoandras.hu/photo/


Ajánlott útikönyvek a Caminohoz
http://www.petoandras.hu/index/konyvek/0-7

A felszerelések
http://www.petoandras.hu/index/felszereles/0-12


(forrás:http://www.petoandras.hu/index/europan_at/0-2)















El Camino az én optikámon keresztül

18 perces film

https://www.youtube.com/watch?v=wBRB1U-Yn0w



.
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2016.11.05 21:44 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#4107
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
" EL CAMINO" - Az "ÚT" 2 éve, 8 hónapja  
.




Camino idézetek


film 2.27 perc

https://www.youtube.com/watch?v=ddSVbOqXL2s






 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2016.11.02 21:29 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#4160
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
" EL CAMINO" - Az "ÚT" 2 éve, 6 hónapja  
.


Camino a gyakorlatban - Halász Alexandra



A "Camino de Santiago" néven emlegetett, több száz kilométeres spanyolországi spirituális útvonal egyre népszerűbb, legalábbis számos film, cikk, blogbejegyzés, élménybeszámoló és könyv jelenik meg róla mostanában. Ezek azonban többnyire nem az útról, hanem az író szubjektív élményeiről szólnak.

Néhány gyakorlati tanács azoknak, akik fontolgatják az elindulást.


A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik.
Ez igaz, csak hajlamosak vagyunk elfeledkezni az első lépés után következő több, mint egymillió-egyszázezer lépésről (oszd csak el a 800 kilométert átlagos lépéshosszaddal).

A "Camino de Santiago" legalább ezer éve "üzemel", mint zarándokút, ez Európa egyik legrégibb folyamatosan fennálló hagyománya. Némelyek számára az életüket megváltoztató-megváltó vallási-spirituális élmény, mások számára ezoterikus-önismereti kihívás vagy egyszerűen egy hosszú kirándulás - bármelyik is, az biztos, hogy emlékezetes élmény marad.

Valójában nem egy Camino létezik Santiago de Compostela felé (camino spanyolul utat jelent), hanem papírforma szerint legalább négy, igaz ezek közül 99 %-ban az Észak-Spanyolországon nyugati irányban áthaladó, körülbelül nyolcszáz kilométer hosszú, jól kiépített, népszerű "francia" útvonalat értik alatta. Ezt évente sok ezren járják végig, elsősorban Európa katolikus országaiból érkezettek, köztük magyarok is. A többi, szintén jelzett útvonal nagyobb fizikai és lelki kihívást jelent a ritkásabb szálláslehetőségek, a nehezebb terep és a kiszámíthatatlanabb időjárás miatt.

A Camino-könyvekkel Dunát lehetne rekeszteni, ezek azonban többnyire nem az útról, hanem az író szubjektív élményeiről szólnak. Ezért következzék néhány gyakorlati tanács azoknak, akik fontolgatják az elindulást.

A Camino nem Neked való, ha:



Testi kondíciód az átlag alatti. Bár a hetvenes éveikben járó vándorokkal is találkozni, ezek amolyan sportos öreg halak, elnyűhetetlen brit, holland és francia nyugdíjasok, mennek, mint a golyó. Csípőprotézissel, túlsúllyal, ízületi bántalmakkal, műtött térddel rettentő keserves lesz. Mindazonáltal a fizikai teljesítőképesség útközben látványos mértékben megnő, minden bizonnyal a spirituális "hátszél" következtében, ez máris egy mindennapi csoda!
Ha fóbiás vagy az alábbiakban "fauna" címszó alatt felsorolt fajokra, egyedekre. Ne reméld, hogy elkerülöd őket. Ezzel előbb célszerű kezdeni valamit terápiásan. Kineziológia, Bach-csepp, miegyéb.
Ha utoljára 1973-ban kirándultál az úttörőcsapattal Csillebércre és már attól is minden bajod volt.
Ha sikítófrászt kapsz a pókoktól, kiakadsz a horkoló, büdös, szőrös szobatársaktól (ezekből akár kétszáz is lehet egyszerre), vagy az átlagnál jobban utálod a franciákat.
Ha csak azért indulnál el, mert szeretnél előzőélet- vagy Atlantisz-látomásokat, mint Shirley McLane, vagy találkoznál Szent Jakab szellemével, mint Tolvaly Ferenc, netán nem létező kardokat hajszolnál, mint Coelho. Víziókat nagyon könnyen generál a monoton terep (főleg a Mezetán), a fizikai kimerültség, a napszúrás, a vitaminhiány, a testi fájdalom, a kiszáradás: vagyis nem ezektől leszel nagyon ezoterikus, vallásos vagy megvilágosodott.
Ha nem bírod a testi fájdalmat. Nincs az a high-tech túrafelszerelés vagy edzettség, amivel meg lehetne úszni a vízhólyagokat, izomlázat, ízületi nyavalyákat, gémberedést stb. Ez a dolog vezeklés része. Értékes tapasztalatokat ad a testi határokról, ráadásul nagyon jól meg lehet figyelni az összefüggést a lelki történésekkel. Sok minden fejben és szívben dől el, ez itt különösen igaz.
Ha csak azért indulnál el, mert divat, mert menekülnél otthonról, vagy mert bizonyítani akarsz vele valamit (akár önmagad előtt). A motivációkat nem árt tisztázni.



Ha úgy döntöttél, hogy nekivágsz, segítség lehet az alábbi néhány tipp:

Ami nem szükséges:

Térkép. Tele van az út széle infótáblás térképekkel, hála az uniós támogatásnak.
GPS. A jelzések a közhiedelemmel ellentétben nagyon jók. (Soha nem a jelzések hiánya miatt tévedtem el!)
Spanyol nyelvtudás. Ha van, az remek, de eléggé nemzetközi a mezőny, hogy afféle pilgrim-english-sel is szót érthess mindenkivel. A szükséges spanyol szavakat meg secperc meg lehet tanulni.
Szótár. Már az első szálláson ott szokták hagyni.
Konzervnyitó. A Camino Európában van. A konzervek tépőzárasak.
Útlevél. Uniós tagállam vagyunk, elég a kis személyi igazolvány kártya.
Túrabot. Van, aki fontosnak tartja, nekem nem kellett.
Ékszer, bigyó, kabala. Ízlés dolga.
Bármi, ami öt-hat kilónál nehezebbé teszi a cuccodat (a súlyba számítsd bele a vizet is). Tényleg minimális holmira van szükség útközben. Hihetetlen dolgokat láttam mások holmija közt a hajszárítótól a macis alvópárnáig. Sokan aztán a fele cuccukat hazaküldik postán, a mazochisták meg végig cipelik.

Ami nekem bevált:
Ruházat: jóféle bakancs vagy túraszandál (bár láttam olyat, aki vietnami papucsban nyomult), jófajta zoknik, alsónemű, váltópapucs (zuhanyozáshoz meg esti tébláboláshoz), három biopamut póló, hosszúnadrág nagy zsebekkel, rövidnadrág, fürdőruha (igen, néhol lehet csobbanni), kalap (napszúrás!). Valamint: nagy pashmina kendő (hűvös reggelekre, templomba, meg lehet rajta piknikezni is), egy fehér egyiptomi kendő (napszúrás ellen, meg borogatásnak). Esőkabát, lehetőleg olyan, ami alá befér a hátizsák is. Kisebb polárpulcsi, augusztusban is simán lehet öt fok hajnalban.

Pipere: minimálisan. Némi folyékony szappan (mosni is lehet vele), zsepi, fogkefe, kis fogkrém, kisolló, reszelő (lábkörömre odafigyelni!), fésű, hajgumi. Pólóval törülköztem, hogy ezt se kelljen külön vinni. Ami kifogy, lehet útközben venni.

Apróságok: bicska, kanál, villa, fémpohár, merülőforraló, elektromos elosztó (ha van száz ember és csak egy konnektor, és mindenki tölteni akar valamit, könnyen konfliktushoz vezethet, hogy te is. Ezért vittem elosztót és jól is jött.) Földugó (vittem, de sose kellett, mert egyrészt voltam én kollégista, másrészt mindig az élmezőnyben aludtam el.) Tea (esti lazuláshoz, valamint ginzeng, haláltusa esetére. Jól jött.) Mobiltelefon töltővel (helyzetjelentés a hazaiaknak, napi 1 SMS, másra nem használtam). Fényképezőgép (nem muszáj, de én mániákus fotós vagyok). Kis elemlámpa tartalék elemmel. Ziherejsztű, ruhaszárításhoz. Tű és cérna (elbánni a vízhólyagokkal).

Gyógyszerek: láz- és fájdalomcsillapító (nem szedtem be, de jó volt a tudat, hogy van), aktív szén gyomorrontásra (nem kellett, de lásd mint fent), homeopátiás szerek: arnica és rhus toxicodendron, valamint vitaminkomplex. Hasznos lett volna, másoktól kaptam és bevált, legközelebb viszek: nyomelempótló szer, Bach-terápiás Rescue Remedy krém. Kell még: fertőtlenítő ecsetelő, 10x10-es steril gézlap, jóféle ragtapasz, egy tekercs leukoplaszt (remekül lehet vele elszakadt szandált is javítani). Izomlazító és visszerek elleni krém, gyulladáscsökkentésre, csípésekre Sunbreeze balzsam. Esetleg hintőpor, fásli. Egyébként rengeteg patika van útközben, és fel vannak készülve a vándorokra.


Egyéb: hálózsák. Ez fontos, mert a szállásokon nem adnak ágyneműt. Érdemes venni egy ultrakönnyű, modern példányt, az enyém fél kiló se volt. Hátizsák. Ebből milliófélét kapni, érdemes végigpróbálni őket, hogy ne kétszáz kilométer után derüljön ki, hogy töri a hátat, vagy nem fekszik fel rendesen. Teljesen felesleges túl nagyot, vagy csővázasat venni. Etaptáblázat illetve guide. Én az angol Saint James Confranternity zarándokbarát kiadványát vittem (netről beszerezhető), messze a legpraktikusabb volt, benne a távolságok, szintkülönbség, szállások, neve és címe, árak, kocsma, bolt megjelölése - más felesleges tupírozás semmi. Vízhatlan tok a zarándokútlevélhez (credencial), ha valaki a francia részen váltotta ki, ott adtak hozzá, máshol nem, pedig jó lett volna.

Pénz, pénz, pénz. A Camino szálláshelyeit az Unió, az egyház illetve az adott tartományi önkormányzat támogatja, ezért relatíve nem drágák, sőt sok adomány-jelleggel működik (donativo). Igaz a szolgáltatás is minimalista. A sok nap miatt a kis költség is összeadódik, no meg enni is kell. A tömegközlekedés színvonalas, de az ára horror. Napi 20 euró alatt az élet nagyon fapados (én napi 15 euróból éltem, de ezt ne csináljátok utánam, kivéve, ha sokat akartok fogyni). Szóval jó, ha van nálad készpénz, maximum hazahozod.


Alapfogalmak

Közbiztonság. Jó, a spanyol kormány nagyon odafigyel erre. Az értékes dolgokat (útlevél, pénz, fényképezőgép, mobil) meg normális ember úgyse hagyja felügyelet nélkül. Nekem ezek vagy a nyakamban lógtak vagy a ruhámba voltak beletűzve.

Orvosi ellátás. Természetesen van, a falvakban is lehet segítséget kérni, az infrastruktúra ezer éve ki van építve. Zarándokkórház, zarándoktemető - szép, gótikus - mindenfelé akad, emlékeztetőül.

Ennivaló. Nem minden faluban van bolt, kocsma (bar) azonban mindenütt van, és ott az ital mellett legalább egy óriás szendvicset (bocadillo) biztosan lehet kapni. Sok helyen adnak zarándokmenüt (7,5 - 10 euró), ez három fogás + bor, kiadós és finom. Az egyházi üzemeltetésű szálláshelyeken gyakran van közös főzés, vacsora adomány alapon (ha szereted a paprikás krumplit, nyert ügyed van). Némely szálláshelyeken konyha is akad, ahol hozott anyagból főzhetsz. Természetesen vendéglő is akad bőven a kevésbé ágrólszakadtak számára. Kár volna kihagyni a galíciai módra készült polipot (pulpo alla gallega), a flant (karamellpuding), a híres marhasztékeket, a paellát, a tortillát, a Szent Jakab-tortát (tarta santiago). A spanyol konyha eléggé húsos: a vegetáriánusoknak itt pechjük van. A kenyér (bagett) Baszkföldön borzalmas, később megpuhul. Meki, kínai kajálda, önkiszolgáló sehol nincs, giroszsütőt egyet láttam Burgosban, az is zarándokmenüt kínált. A városi boltokban külön polc van a helyi termékeknek, bár így lenne nálunk is.

Itóka
. A spanyol vörösbor kiváló, magától értetődően jár a menühöz, és jól is esik egy strapás, forró, izzasztó nap után. Galíciában elterjedt az almabor, a sidra: ez nálunk is kezd divatba jönni, nem véletlenül. Sört mindenütt kapni, meg a szokásos szénsavas és rostos dolgokat. Isteni a dobozos gazpacho. A kocsmákban nagyon jó tejeskávét lehet inni (cafe con leche), én reggelente, ha lehetett, ezzel indítottam a napot. Van egy Aquarius nevű energiaital, kifejezetten a Caminóra kifejlesztve, én ettől gyomorgörcsöt kaptam. A csapvíz iható, sokfelé vannak tiszta vizű, sőt csodatévő hírben álló kutak, én egy fél literes pillepalackkal elvoltam végig.

Fauna. Én az alábbi fajokkal találkoztam az úton: kutya, macska, tehén, még tehén, birka (mindez szembejön útközben, és nem kerül ám ki), meztelencsiga ezrével, óriás gyík, kígyó (kétféle is), szúnyog (egyszer Logrononál, igaz akkor kábé egymillió), óriáspók, poloska (szállás matracában, sajnos nem ritkaság), óriás hangya (szintén matracban). Kullancs nem volt.


Bolondok. Vannak, többnyire nagyon aranyosak. A Camino savát-borsát adja, hogy kikkel találkozik az ember. Van itt kubai mozgalmi dalokat gitározó apácától, vallási fanatikus filippínótól a rasztahajú, Greenpeace-s magrágón keresztül az ezoterikus önkeresőkig minden. Az út fáradalmai nagyban elősegítik a leegyszerűsödést: kábé Burgosig látni "relaxálókat, meditálókat", onnantól inkább "kidöglés" van. Az alap populáció ezzel együtt kifejezetten normális, kedves, segítőkész, extrémül horkoló baszk fiatal, olasz biciklista, lengyel kispap, spanyol egyetemista stb. Itt nagyon jól lehet toleranciát tanulni!

Vad kutyák
. Vannak. Bizonytalan fajtájú, bazi nagy, loncsos példányok, Shirley McLane esete óta rossz a hírük. A szájkosár, a póráz és a kerítés errefelé szinte ismeretlen fogalom. A kutyafalkák többnyire a nyájakat őrzik - pásztor nem mindig van, és az állatok a szabadban mászkálnak éjszaka is - és a bottal hadonászó zarándokoktól érthető módon idegesek lesznek. Határozott fellépéssel azért el lehet őket riasztani, és a kutyák többsége jó fej.

Szálláshelyek. A Camino növekvő népszerűsége miatt ezek gombamód szaporodnak, gyakorlatilag minden faluban meg lehet szállni. A megnevezés többnyire albergue (refugio, hospedaje, hostal stb.) A nyári csúcsforgalomban a helyi önkormányzatok a vakáció miatt üres iskolákat, sportcsarnokokat stb. is kinevezik albergue-nek. Az egyházi szállások kolostorok vendégszobái, parókiák, de aludtam harangtoronyban is. Jellemző a tömeges jelleg, az emeletes ágy vagy a matrac-a-padlón rendszer. Rendszerint önkéntesek segítik a működtetést (hospitalero vagy hospitalera). A kapunyitási-zárási időpontok és az árak változatosak, reggel katonásan kiszórják a népet, egy hely: egy éjszaka. Kempingek is akadnak arra az esetre, ha valaki jobban szeret sátrat cipelni, mint mások horkolását hallgatni. A zarándokútlevelet mindenhol fel kell mutatni, pecsételnek, kockás füzetbe adminisztrálnak, néha vicces ("Hungría, az hol van? Amerikában?").

Időjárás
. Az, hogy Spanyolországban mediterrán az éghajlat, tévedés. Esetleg Mallorcán. Itt viszont van hegyvidéki, szélsőségesen kontinentális, illetve esős-ködös óceáni éghajlat. Gyakorlatilag bármikor, bármilyen időjárás lehetséges, fel kell rá készülni.

Helyi lakosság.
Én csak jót tudok mondani róluk. Mindenhol kedvesen segítettek, utánam szaladtak szólni, ha eltévedtem, útba igazítottak. Mindezt persze spanyolul. Minden megy, csak sokat kell mosolyogni.

Compostela. Ez egy díszes oklevél, amit a santiagói zarándokirodán állítanak ki, amennyiben legalább 100 kilométert megtettél gyalog (vagy 200 kilométert kerékpáron) és ezt a pecsétekkel igazolni tudod. Emiatt persze a mezőny a végefelé igencsak megsokasodik, ahogy beszállnak a "kocazarándokok" is. (Az utolsó 100 kilométer éppen emiatt jelent spirituális kihívást.) Aki nem vallásos, kérhet alternatív oklevelet.

Halász Alexandra
http://www.harmonet.hu/ezoteria/58238-camino-a-gyakorlatban.html?page=2



(kép forrása: PA.wewboldaláról)
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2017.01.07 23:26 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#4175
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4354
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
" EL CAMINO" - Az "ÚT" 2 éve, 5 hónapja  
.


El Camino a szent.jakab-ut 3-4. film 46 perces




https://www.youtube.com/watch?v=x_25XwCqwX0


----------------------------------------------


El Camino-a.szent.jakab-ut.05-06 46 perces film



https://www.youtube.com/watch?v=B_cQ4oEp_CM



(kép forrása: PA. weboldaláról)
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2017.02.06 11:32 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat