Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
BRUNO GRÖNING élete, tanítása, gyógyításai (1 fő olvassa) (1) Vendég
BRUNO GRÖNING "A CSODADOKTOR " ÉLETE, TANÍTÁSA, GYÓGYÍTÁSAI -
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: BRUNO GRÖNING élete, tanítása, gyógyításai
#3273
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3917
graph
A felhasználó most jelen van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
BRUNO GRÖNING élete, tanítása, gyógyításai 7 éve, 1 hónapja  
.









Gyermekkora és ifjúsága - gyógyitása


Bruno Gröning 1906. május 30-án született
Danzing-Olivában, August és Margarethe Gröning hét gyermeke közül a negyedik gyermekként. Szülei már korán felfigyeltek fiúk különlegességére. Időnként, ha az apa mogorván és zsémbesen jött haza, a csecsemő szobájából hirtelen egészen erős hangok hallatszottak ki. Amikor a szülők ijedten utánanéztek, már minden csendes volt, és a kicsi békésen aludt bölcsőjében. Erre az apa abbahagyta a zsémbeskedést és megnyugodva járkált a házban. Ilyen és hasonló események elidegenítették tőle szüleit és testvéreit, sőt az apából kellemetlen érzelmeket váltott ki. Minél idősebb lett Bruno Gröning, környezete annál idegenebb lett számára. Egon Arthur Schmidt így számol be a "Bruno Gröning csodálatos gyógyításai" című könyvében:


Bruno Gröning a háború után, mint üldözött, Nyugat-Németországba emigrált, egyszerű munkás volt. A legkülönbözőbb állásokat töltötte be, volt asztalos, gyári és kikötői munkás, kézbesítő és gyengeáramú szerelő. Aztán hirtelen a nyilvánosság érdeklődésének középpontjába került. Csodálatos gyógyításainak híre elterjedt az egész világon. Minden országból jöttek betegek, kérő levelek és ajánlatok. Gyógyulásra várók tízezrei zarándokoltak működésének helyszíneire. Forradalom indult el az orvostudományban.

1949-ben Bruno Gröning neve egyik napról a másikra a nyilvánosság fényébe került. Sajtó, rádió és hetilapok tudósítottak. Hónapokig figyelte lélegzetvisszafojtva a fiatal köztársaság, ahogy akkor nevezték, a "csodadoktor" körül zajló eseményeket. Mozifilmet is készítettek róla, vizsgálóbizottságokat állítottak fel, és a hatóságok is a legmagasabb szinten foglalkoztak vele. Az északrajna-wesztfáliai szociális miniszter Bruno Gröning ellen eljárást kezdeményezett a természetgyógyász-törvény megsértése miatt, a bajor miniszterelnök viszont kijelentette, hogy ilyen különleges jelenséget, mint Gröning, nem szabad szigorúan a paragrafusok szerint megítélni. A bajor belügyminisztérium a tevékenységét, mint "ingyenes szeretetszolgálat" ítélte meg.


A társadalom minden szintjén heves és ellentmondásos viták folytak. Az érzelmi hullámok magasra csaptak. Szellemi vezetők, orvosok, újságírók, jogászok, politikusok és pszichológusok: mindenki Bruno Gröningről beszélt. Csodálatos gyógyításai egyeseknek egy felsőbb hatalom ajándéka volt, mások viszont sarlatánnak tartották. De a gyógyulások tényszerűségét orvosi vizsgálatok igazolták.

Bruno Gröning tanítása - a szellemi úton törtenő segítség és gyógyulás

Bruno Gröning képességeit szellemi úton kapta, nem tanulta vagy fejlesztette ki ezeket. Tanítását szabadon tartott előadásokon a hallgatóság "tudomására hozta". Bruno Gröning tanításának igazságát "jó gyümölcséről" ill. a jó eredményekröl ismerhetjük fel.

Bruno Gröning hitvalló előadásaiban hangsúlyozta az emberekre ható szellemi erők fontosságát. Ezeknek az erőknek a hatása sokkal nagyobb, mint ahogy azt hinni lehetne. A gondolatok különösen hozzátartoznak ezekhez a szellemi erőkhöz. A tudomány is egyre jobban elismeri az élet szellemi össze-függéseit.

A Bruno Gröning tanítása által a szellemi úton történő segítség és gyógyulás egyre több ember számára ad lehetőséget arra, hogy a betegségtől, a gondtól és a bajtól megszabaduljon. Hogy mennyire követi egy segélykérő ezt a tanítást, az természetesen csak saját magától függ.

Bruno Gröning mondta: "A gyógyáramnak Isten az adója és az ember a felvevője."


De az ellenerők is megjelentek. Befolyásos orvosok, egyházi elöljárók és egykori munkatársak mindent megmozgattak, hogy Bruno Gröning tevékenységét megnehezítsék. Gyógyítási tilalmat vezettek be, eljárásokat indítottak ellene. Minden erőfeszítése, hogy tevékenységét szabályos mederbe terelje, csődöt mondott. Egyrészt a mérvadó gazdasági erők ellenállása, másrészt a kollégái tehetetlensége vagy profitéhsége miatt. Mikor Bruno Gröning 1959-ben, Párizsban meghalt, az utolsó eljárás még folyamatban volt ellene. Az eljárást megszüntették, végső ítéletet soha nem hoztak. Azonban sok kérdés tisztázatlan maradt.



Bruno Gröning gyógyításai - a hatalmas tömeg, mely köré gyűlt. Film részlet - német nyelven.

Kattints a linkre


http://www.youtube.com/watch?v=ImyZvafT-dw&feature=related
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2013.11.25 21:05 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#3637
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3917
graph
A felhasználó most jelen van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
BRUNO GRÖNING élete, tanítása, gyógyításai 6 éve, 1 hónapja  
.


Előkészületek évei (1906 - 1948)


Amikor 1940 januárjában az újságok a "herfordi csodadoktor"-ról beszámoltak, Bruno Gröning mögött már olyan életút állt, amely gyümölcsökkel és tapasztalatokkal volt gazdagon megáldva, és nélkülözésekkel volt kikövezve.

Gyermekkora és ifjúsága

Bruno Gröning 1906. május 30-án született Danzing-Olivában, August és Margarethe Gröning hét gyermeke közül a negyedik gyermekként. Szülei már korán felfigyeltek fiúk különlegességére. Időnként, ha az apa mogorván és zsémbesen jött haza, a csecsemő szobájából hirtelen egészen erős hangok hallatszottak ki. Amikor a szülők ijedten utánanéztek, már minden csendes volt, és a kicsi békésen aludt bölcsőjében. Erre az apa abbahagyta a zsémbeskedést és megnyugodva járkált a házban. Ilyen és hasonló események elidegenítették tőle szüleit és testvéreit, sőt az apából kellemetlen érzelmeket váltott ki. Minél idősebb lett Bruno Gröning, környezete annál idegenebb lett számára. Egon Arthur Schmidt így számol be a "Bruno Gröning csodálatos gyógyításai" című könyvében:

"A családban Bruno Gröninget [...] "a bolondos" becenévvel látták el. Még ma is gyakran említi ezt, és ha testvéreinek viccesen a szemükre veti, szégyenkezve hajtják le fejüket. Különösen a legidősebb fiú, Georg hangsúlyozza ki, hogy ha valamit megettek, Bruno soha sem árulta el testvéreit, még akkor sem, ha az összeesküvés ellene irányult, és emiatt szenvednie kellett."
Környezetének keményszívűsége által kiközösítve, a kis Bruno a természetbe menekült. Jobban vonzódott az állatokhoz, fákhoz, bokrokhoz, mint az emberekhez. Gyakran órákra eltűnt az erdőben.
"Itt megtapasztalhattam Istent. Minden bokorban, fában és minden állatban, sőt még a kövekben is. Órákon keresztül álldogáltam elmélyülve - tulajdonképpen az idő megszűnt számomra - és mindig úgy éreztem, mintha egész bensőm kitárulna a végtelenség felé."
A vele hasonló korúak verekedéseiben soha sem vett részt. Így ő lett a gonosz gúnyolódások tárgya, akit különlegességéért megvertek és büntettek.

Idővel felismerhetővé vált Bruno Gröning lényében az, aminek köszönhetően a későbbi "csodadoktor" nevet kapta. Jelenlétében állatok, emberek gyógyultak meg. Különösen az első világháborúban kereste fel gyakran a kórházakat, ahol szívesen látott vendég volt. Ha megjelent, a sebesültek jobban érezték magukat, és sokan meggyógyultak. Betegek is üzentek édesanyjának, jöjjön el hozzájuk a kis Brunoval. A családban és ismerősök körében szívesen fogadták a kisfiú gyógyító képességét.

Bruno Gröning így ír életrajzában.

"Már kis koromban megszabadultak jelenlétemben szenvedéseiktől a beteg emberek, és a gyerekek, de felnőttek is veszekedéskor, ingerült állapotban néhány szavamtól teljesen megnyugodtak.
Már gyerekként észrevettem, hogy azok az állatok, amelyek félénkek voltak, vagy amelyeket rosszindulatúnak tartottak, velem szemben jóindulatúak és szelídek voltak. Ezzel szemben a szülői házzal való kapcsolatom különös és feszült volt. Ezért hamarosan teljes önállóságra törekedtem, hogy kikerülhessek a meg nem értettségből, amit családom velem szemben tanusított."
Az előkészületek évei
Az általános iskola 5 osztálya után Bruno Gröning kereskedői szakmát kezdett tanulni. Ezt azonban két és fél év után apja nyomására kénytelen volt abbahagyni. A pallér azt akarta, hogy fia hozzá hasonlóan építési szakmát tanuljon ki. Ácsnak taníttatta, de itt sem juthatott el a záró vizsgákig. A háború utáni zűrzavaros gazdasági helyzet ezt nem engedte meg. Negyed évvel tanoncságának befejezése előtt, megbízások hiányában, a cég bezárt. A rákövetkező időkben különböző tevékenységeket folytatott. Majdnem két éven keresztül működtetett egy épület-, és műbútorasztalos - műhelyt, dolgozott gyári- és alkalmi munkásként, és mint táviratkihordó és gyengeáramú szerelő. Egon Arthur Schmidt így ír a következő időkről.
"Azonkívül különböző munkatársai, mint különleges ismertetőjelről számoltak be arról; hogy bármilyen munkához is nyúlt, az mind sikerült neki; órák, rádiók javításánál, vagy amikor lakatosként dolgozott. A műszaki dolgokban különösen ügyes volt. Soha sem vonakodott a legdurvább, a testileg legnehezebb munkák elvégzésétől sem. Mint kikötőmunkás, ugyanúgy húzta a kötelet, mint társai. Nem rejtette véka alá, ez hozzátartozott ahhoz az úthoz, amely őt a mélységen átvezette, hogy eljusson a magasságba. Egy régi kínai közmondás mondja: "Aki sohasem ment mocsáron keresztül, abból nem lehet szent." Régebbi munkatársaitól fennmaradtak bizonyítványok, amelyek közül nemrég a kezembe került egy, és ebben az állt, hogy egy éves közös munka után ennek a munkásnak Bruno Gröning volt a legrendesebb, legjobb munkatársa, akivel valaha is együtt dolgozott, és az elképzelhető legjobb emlékei vannak róla."

Huszonegy évesen megházasodott. De felesége egyáltalán nem értette meg őt. Egy polgári családi élet korlátjai közé akarta kényszeríteni, és gyógyításait hóbortnak tekintette. A 1931-ben és 1939-ben születtek fiai, Harald és Günter, mindketten 9 éves korukban haltak meg. Noha számtalan ember tapasztalt Bruno Gröning által gyógyulást, Gertrud Gröning nem hitt férje gyógyerejében. Nem rá bízta a gyerekeket, hanem az orvosokra. De a hagyományos orvoslás nem tudott rajtuk segíteni. Mindkét fiú a kórházban halt meg, Harald 1939-ben Danzingban, Günter 1949-ben Dillenburgban. Bruno Gröning számára ez volt élete legnagyobb csapása. Évekkel később is könnyezett, ha fiairól beszélt

Így ez a két világháború közötti idő előkészület volt későbbi működéséhez. Jó néhány rossz tapasztalatot kellett elkönyvelnie, hogy az embereket minden élethelyzetükben megérthesse, és bajaikban velük érezhessen.
A második világháborúban, 1943-ban behívták a Wehrmachtba.(az 1945 előtti német hadsereg. A ford. megjegyzése) Ott nézeteltérésekre került sor. Amiatt, hogy vonakodott emberekre lőni, a hadbíróságot helyezték kilátásba. Végül a frontra küldték. Megsebesült, orosz hadifogságba került és 1945-ben, mint hazájából száműzött került Nyugat-Németországba. Bruno Gröninget a háborús idők alatt csak az a vágy fűtötte, hogy minél többet segíthessen. Sőt a fronton is minden alkalmat megragadott, hogy társaiért és a civil lakósságért bevesse magát.
Egy orosz faluban lehetővé tette az éhhalál küszöbén lévő embereknek, hogy hozzájussanak a hadsereg élelmiszer készletéhez. A fogság alatt bajtársainak jobb ruházatot, élelmet és jobb szállást harcolt ki. Sok embert gyógyított meg, akik éhségtől keletkező ödémákban szenvedtek. A háború borzalmai között egy embert sem ölt meg, de számtalannak segített.

1945-ben kiszabadult a fogságból, a hesseni Dillenburgban új egzisztenciát épített fel, és családját is odahozatta. Miután a második fiú is meghalt, és felesége minden segítésre irányuló tevékenységét meg akarta tiltani, elvált tőle. Kötelességének érezte, hogy a gyógyító erőt, amivel rendelkezett, minden emberhez eljuttassa. Azt mondta:
"Nem egyes emberekhez tartozom, hanem az egész emberiséghez."
1949 elején útja a Ruhr-vidékre vezetett. Egyesek beszámolói következtében mind többen figyeltek fel Bruno Gröningre. Házról házra járt, mindig oda, ahol szükség volt rá. Így működött kis körben, amíg 1949 márciusában elfogadta egy herfordi mérnök meghívását, hogy látogassa meg fiát.


Ettől az időszaktól kezdődtek a gyógyítások
---



 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2013.01.03 12:45 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#3728
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3917
graph
A felhasználó most jelen van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
BRUNO GRÖNING élete, tanítása, gyógyításai 5 éve, 8 hónapja  
.






"Bruno Gröning - szava elűzi a betegséget"




Dokumentációs beszámoló / Dr. Horst Mann
Először is határozottan kijelentjük, hogy nem Bruno Gröning személyéről van szó. A Das neue Blatt nem akar azokhoz csatlakozni, akik nagy lelkesedéssel dicsérik, mint gyógyítót, vagy pedig egyszerűen sarlatánnak kiáltják ki. Feladatunk az volt, hogy megvizsgáljuk Bruno Gröning gyógyításait - kritikusan és őszintén, csak arra törekedve, hogy végre megállapítsuk az igazságot. Mert minden embernek joga van megtudni az igazságot.

Ezzel a Das Neue Blatt közvetlen jelenünk egyik izgalmas fejezetét nyitja fel. Mert ezek tények:
Bruno Gröning már több mint 10 éve bebizonyítható gyógyulásokat ér el. Számukat nem lehet megállapítani, ezrekre tehető.
Módszere miatt több alkalommal állt bíróság előtt. Fel kellett menteni. Bizalommal tekint most is egy újabb, nagyon vitatott per elé.
Egész Németországban vannak Gröning – Egyesületek. Tagjai hódolattal tekintenek rá, aki nem csak gyógyulást, hanem lelki támogatást is adott számukra.

1953. november 27-én történt egy kis faluban, Ostenfeldben, Husumtól 14 km-re, keletre. Nagy feszültség uralkodott a falusi vendéglő alacsony termében, vaskapocsként szorította össze az emberek szívét, akik a padokon és a széksorokban szorongtak. Százan is lehettek, vagy talán százötvenen is.
Ostenfeldből jöttek, Rendsburg és Schleswig, Husum és Kappeln környező falvaiból. Hamarosan szárnyra kelt: Bruno Gröning itt van! Ismét betegeket gyógyít. Talán nekem is segíthetne, vagy talán az atyának, akinek köszvénye van, vagy a gyermeknek, aki olyan gyenge, és az orvos csak a vállát vonogatta. Ilyen és hasonló gondolatai lehettek mindazoknak, akik megjelentek ezen az estén.
A gyenge fény alig tudta a termet bevilágítani. A fény az emberek arcára esett, akik tele voltak elvárással és hittel. De a fény a szkeptikusok és kíváncsiak arcát is bevilágította. Ezek nem vártak semmi különlegeset. Csak részt akartak venni, hogy az 1954-es év hosszú téli estéin legyen miről mesélni. Olyan kevés történik ezekben a falvakban. A beszélgetések mindig csak ugyanazon téma körül forognak: az időjárás, az aratás, az állatok és - a betegségek. Igen, és végül is mindenki megbetegedhet - Gröning talán tudna kiutat mutatni...
A tömeg mormolása betöltötte a zsúfolásig megtelt termet, és szétoszlatta a füstfátyolt. Egyesek görcsbe szorított kezekkel ültek, mintha imádkoznának, mások beteg hozzátartozóikkal foglalkoztak.
Csak az utolsó sorban volt nagy csönd. Egy súlyos beteget hoztak be. Olyan borzasztó fájdalmai voltak, hogy még ülni sem volt képes. Takarókat helyeztek a földre, úgy készítettek számára fekvőhelyet. Az emberek ismerték őt. Thies Paasch, parasztgazda Norbyból. Ismerték nehéz sorsát, a súlyos fájdalmakat, amelyek miatt sokszor hetekre ágyba kényszerült.
Hirtelen megszűnt a hangzavar. Bruno Gröning lépett a terembe. Kicsinek, filigránnak hatott a mintegy 170 cm-es testmagasságával, amint gyors léptekkel az alacsony pódium felé igyekezett. Ruházata a fotókról már ismert volt. Feltűnő csak hatalmas feje volt, hullámos hajával, és nagy, csillogó szemeivel, amelyek sovány, sápadt arcában égtek.
És aztán minden egészen másképp történt, mint ahogy azok, akik csak kíváncsiságból és szenzáció - hajhászásból jöttek, elvárták.
"Kedves Barátaim!" Ezekkel a szavakkal fordult Gröning az összegyűltekhez. Ez a hang finom és dallamos volt, pátosz és drámaiság nélküli, nem a gyógyulásokról és csodákról beszélt, amelyeket tulajdonosa véghezvitt. Nem dicsérte, nem magasztalta őt Messiásként, aki újra feltámadt azért, hogy a kétségbeesőket megmentse.

Gröning a hitről és annak erejéről beszélt. Egyszerű szavakkal, amit mindenki megértett, magába fogadott és feldolgozott. Szemléletesen fejezte ki magát és hasonlatokat alkalmazott, de nem kirívó színekkel és hasonlatokkal.
Gröning körülbelül egy óra hosszat beszélt. Senki sem figyelte az óráját, mindenki úgy érezte, hogy neki szólnak ezek a szavak. Ezután egyenként fordult a hallgatósághoz.
"Érzett Ön valamit?" - kérdezte. Halkan, vonakodva vagy örömmel és igenlően jöttek a válaszok. Egyesek sztaniolgolyót tartottak kezükben, amelyet előzőleg kaptak meg, és különleges meleg érzésről számoltak be. Mások elmondták, hogy remegést és fájdalmas lökéseket éreztek, voltak, akik megrázták fejüket, és nemet intettek.
Egyesek el akarták mesélni betegség-történetüket. De ez a férfi, sötét selyemingében és nagy csomójú nyakkendőjével nem volt mindig figyelmes hallgató. Néha közbeszólt, szinte elutasítóan. "Én nem kezelek betegségeket! A betegség a rendetlenség. Jöjjön rendbe sajátmagával és Istennel, és a gyógyulás nem marad el. Beszéljünk valami jóról. Érezze jól magát körünkben!"

Bruno Gröning asztaltól asztalig, széktől székig ment. Aztán megfordult.
Egy hívás az utolsó sorból megállította lépteit. "Gröning úr, valakit kifelejtett!" Ez a hang Owschlag közösség polgármesteréé volt, aki most felállt, és Thies Paasch felé mutatott, aki hátul a teremben, a földön feküdt.
Gröning odalépett a beteghez, lehajolt hozzá, és megkérdezte; amit már a többi hallgatótól is megkérdezett. "Érzett Ön is valamit az előadásom közben?"
A férfi, akit a fájdalmak a földre kényszerítettek, bólintott. "Igen" - mondta aztán. "Hirtelen nagy forróságot éreztem, csak a bal lábam maradt a feléig jéghideg. És aztán a jobb kezemen bizsergést éreztem."
Gröning bólintott. Semmivel sem tett többet. Semmi mozdulat, semmi vigasztalás, semmi utasítás, Gyors léptekkel keresztülment a termen.
Ekkor valaki a hallgatók közül, a terem közepéről ezt kiáltotta: "Köszönjük meg azzal, hogy felemelkedünk a helyünkről!" Széklábak zöreje hallatszott, asztalokat toltak félre.
És akkor valami hihetetlen történt. Thies Paasch felemelkedett, ő is felállt, mint a többiek. Arca hirtelen megváltozott, mintha megváltották volna. Mindkét kezével visszautasította szomszédja segítségét. Egyedül akart felállni, s ez sikerült is neki, kínlódás és fájdalom nélkül.
Felemelkedve állt ott, és győzedelmes arckifejezéssel, nevetve nézett a körülötte állók szemébe. És aztán biztos léptekkel az italos-pulthoz ment. "Vendéglős, egy konyakot" – Hangja iszonyatot, reményt, és ujjongást fejezett ki. "Egy konyakot, vendéglős!"

Norby, 1957. április 18.
Előttem fekszik egy mappa, tele Bruno Gröningnek írt köszönőlevelekkel. 58 betegség-beszámolót tartalmaz, olyan emberekét, akik Bruno Gröningben súlyos szenvedéseikből való gyógyítójukat, megmentőjüket látják. Ezek mind egy kis területről, Ostenfeldből és a környező kis falvakból származnak. A beszámolók az 1953 telétől 1954 tavaszáig tartó időszakot foglalják magukba. Ezeket a leveleket parasztgazdák, háziasszonyok, teherautósofőrök, kőművesek, különböző iparosok és kézművesek írták. Sőt, ezek a köszönőlevelek gyerekek csodálatos gyógyulásait is tartalmazzák.
Eszem nehezen hiszi el, amit szemeim olvasnak. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Az emberek felsorolják szenvedéseiket, szívbántalmakról, reumáról, visszerekről, nyílt sebekről, fejfájásról, bőrkiütésekről, trombózisról, csípőizületi gyulladásokról, bénulásokról, porckorong-leválásokról, epebántalmakról, és tuberkulózisról számolnak be. Borzasztó skálája a betegségeknek, amelyeket állítólag mind Bruno Gröning gyógyított meg.
Megakadok. Szemem Thies Paasch nevére esik, ő az, aki közel három éve, Bruno Gröning egyik előadása után hirtelen felállt és érezte, hogy meggyógyult. Olvasom:

"1944 óta, tehát kerek 10 éve borzasztó reuma- és ideg bántalmakban szenvedtem, amelyeket a háború alatt Kelet-Poroszországban szereztem. Több orvos, természetgyógyász kezelése ellenére nem történt gyógyulás, csak enyhülést éreztem. A múlt év őszén a fájdalmak olyan erősek lettek, hogy nem tudtam többé mozogni. Az orvos porckorong-leválást és isiászt, ideggyulladást állapított meg.
Amikor már 4 hete ágyban feküdtem, anélkül, hogy javulást éreztem volna, elhatároztam, hogy nov. 27-én Ostenfeldre utazom, ahol Gröning úr akkoriban jelen volt.
Mivel sem ülni, sem menni nem tudtam, két órán át a padlón feküdtem. Amikor Gröning úr belépett a terembe, rögtön enyhülést éreztem. És ahogy Gröning úr a kb. 200 fős embertömeggel való beszédét befejezte, egyedül felálltam, és bot nélkül elhagytam a termet. És csodával határos módon, ismét teljesen egészséges vagyok, és ismét elvégezhetem munkámat.
Szívből jövő köszönetem Gröning úrnak azért, hogy általa visszanyerhettem tökéletes egészségemet.
Thies Paasch, Norby
Mi történhetett ezzel az emberrel? Valóban véglegesnek bizonyult spontán gyógyulása? Ez tényleg egy csodával határos gyógyulás, vagy pedig csak annak a pillanatnak, a Bruno Gröning által lángra lobbantott hitnek az ereje, ami hirtelen elmulasztja a fájdalmat, hogy aztán talán még erősebben újuljon ki?
Pár órával később szemben ülök vele háza tiszta szobájában, Norbyban. Vidám, eleven férfi, aki éppen úgy lehetne 40, mint 50 éves. Éppen most érkezett meg Husumból vonattal és kerékpárral, ahol autóvezetői tanfolyamot végez.

Nyíltan mesél. És már első kijelentése megelőzi kérdésemet, vajon tart-e még gyógyulása? "Szívem mélyéből hálás vagyok Gröning úrnak, neki köszönhetek mindent, azt, hogy a munka ismét örömet jelent, és hogy tökéletesen egészséges vagyok."
Thies Paaschnek minden oka megvan erre. Mert amikor újra felidézte egész szenvedését, tudatosodott bennem betegségének súlyossága. Akkoriban, első összeroppanása után, a háború alatt mindent megpróbált, ami lehetséges volt. De a reuma egyre jobban terjedt testében. Gerincferdülést kapott. Az orvosok csak injekciókkal tudták fájdalmát enyhíteni.
"Akkoriban nem láttam semmiféle kiutat ebből" - nyilatkozott Thies Paasch. "Túlságosan féltem a visszaeséstől. Amikor meghallottam Bruno Gröning nevét, tudtam és éreztem: Igen, csak ő tud engem megmenteni! Ebben hittem erősen, amikor a kocsival Ostenfelsbe vittek, miközben megpróbáltam fájdalmaimat elnyomni."
Volt azóta orvosnál?" - kérdeztem a napbarnított gazdát, aki az eltelt évek alatt ismét tetterősen végezte nem éppen könnyű munkáját.
Thies Paasch felnevetett. "Miért kellene?" - tette fel az ellenkérdést. "Teljesen egészségesnek érzem magam!"
Ennek ellenére érdeklődtem egy orvosnál, aki hosszabb ideig kezelte. "Ez igaz" - mondta. "Paasch úr már nem beteg. Többek között ideggyulladása is volt. A gyógyulás érdekében szüksége volt egy erőteljes impulzusra. Azt Gröning úrtól kaphatta meg."
Kíváncsi lettem. Kivételes eset volt ez, egyedülálló eset? Más betegeket is felkerestem és újabb meglepetésben volt részem.
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2013.06.18 22:32 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat