Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
Tanuságtételek, megtörtént események (1 fő olvassa) (1) Vendég
Evangéliummal kapcsolatos témák.
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: Tanuságtételek, megtörtént események
#1077
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3603
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tanuságtételek, megtörtént események 9 éve, 5 hónapja  
.
folytatása az előzőnek

Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.
- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.
- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.
A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.
- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.
Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
- Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!
A gyáros megkérdezte:
- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.

A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:
- Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket?

Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ezalatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!
(szerzője ismeretlen)


 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.03.20 09:26 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#1555
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3603
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tanuságtételek, megtörtént események 9 éve, 1 hónapja  
Úgy reagálj, mint Jézus! - "Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!"
(Máté 5:44)

Egy katona minden napját bibliaolvasással és imádsággal fejezte be. Amikor a többiek összegyűltek a barakkokban, hogy lepihenjenek éjszakára, ő letérdelt a priccse mellé. Néhányan, akik látták ez, elkezdték gúnyolni őt. De egy napon a gyalázkodás túlment a szavakon. Amikor letérdelt imádkozni, egy katona a bakancsát az arcába vágta. A többiek kiröhögték, és várták a verekedést, de nem jött semmiféle megtorlás.

Másnap reggel, amikor a bakancs-dobáló felébredt, nem akart hinni a szemének. Az ágya lábánál ott állt a visszakapott bakancsa kipucolva.
Képzeld el, milyen lehet azt a bakancsot pucolni, ami beléd rúgott! Ehhez a kegyelemnek egy új szintje kell. Azt jelenti, hogy már azelőtt eldöntöd, hogy mi lesz a reakciód, mielőtt jön a támadás! Néhányan a barakkokban "vezéregyéniségek" voltak, akiket a büszkeség és az érzéketlenség mozgatott.
Így reagál a sötétség a fényre. Mások "csatlósok" voltak; ők nem voltak feltétlenül rosszak, csak gyengék és gyávák ahhoz, hogy másak legyenek.

Miért imádkozott Jézus így a keresztről: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek"? Azért mert megértette, hogy azoknak az embereknek, akik egy bizonyos módon nevelkedtek fel, akiket bizonyos erők irányítanak, akik megoldatlan ügyekkel és félelmekkel küszködnek, akikbe nem újjászületett gondolkodásmód van programozva, szükségük van Istenre. És látta, hogy ez egy lehetőség arra, hogy Istent bemutassa. Ehhez többre van szükség, mint vasárnapi templombajáró vallásosságra. Ez Krisztushoz hasonló, példamutató, szeretetet kifejező reakciókat kíván, amelyek megállítanak és elgondolkodtatnak másokat.

A "jogaid" és a sértett éned nem érdekesek; csak Az, akit képviselsz!
(ismeretlen szerző)

 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.06.25 20:23 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#1768
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3603
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tanuságtételek, megtörtént események 9 éve  
Csoda Tibetben

Sundar Singh története Indiában kezdődött az 1890-es évek elején. Fiatal fiúként egy gazdag szikh családban nőtt fel. Édesanyja, aki mélyen vallásos asszony volt, egyszer látogatóba vitte Sundart egy szent emberhez, aki az igazság keresésének érdekében a vándoréletet választotta.

Az idős misztikussal való találkozása mély benyomást tett Sundarra, és a fiatal fiú nyomban elhatározta, hogy Isten keresésének útjára lép. Amikor tizennégy éves lett, anyjának és bátyjának halála után még erőteljesebben folytatta Isten keresését.

Egy évvel később, talán a misszionáriusok viselkedésének eredményeként, akik abban az időben elárasztották Indiát, teljes erővel a nyugati vallást vette üldözőbe. Számára a kereszténység kárhozatosnak tűnt; és hogy ezzel szemben érzett gyűlöletét kimutassa, falujában megkövezte a helyi keresztény prédikátort, és nyilvánosan elégette a falujában a Bibliát.

Három nappal később Sundar, saját elmondása szerint, jelet kapott, amelyet olyan régóta keresett lázasan. Miután egész éjjel imádkozott, látomása támadt. Jézus Krisztus jelent meg előtte, és így szólt hozzá urdu nyelven: "Meddig fogsz üldözni engem? A megmentésedre jöttem. Imádkozz, hogy megismerd a helyes utat. Aztán kövesd!"

Sundar keresése véget ért, és nála jobban senki nem csodálkozott, hogy a megváltást egy keresztény isten hozta el számára.

Miután túljutott az igazság személyes kutatásán, 1905-ben megkeresztelkedett, majd anglikán pappá avatták, de úgy döntött, hogy a hagyományos lelkészi hivatás nem neki való.

Újonnan megtalált hite nem illeszkedett az indiai kultúrához és hagyományokhoz.

Úgy érezte, akkor tudja saját nézetét terjeszteni, ha nem ragaszkodik a kötöttségekhez, ezért nem viselt nyakörvet és olyan ruházatot sem, melyet a megtért indiai papok.

Sundar egyedülálló lépésre szánta el magát: keresztény szadu lett, aki az evangéliumot hirdeti minden anyagi forrás nélkül. Olyan területek felkeresésére nyújtott ez lehetőséget, melyek egyébként zárva maradtak volna előtte. Indiai szent emberként, aki egyben keresztény is, tette dolgát.

Különleges feladatának tekintette az evangelizációt Tibetben. Itt történt meg vele egy állítólagos csoda is. Többször átszelte gyalog a Himaláját, s igyekezett megtéríteni az embereket. Egyik ilyen vándorútja során elfogták, és keresztény tanításaiért halálra ítélték.

A buddhista törvény megtiltja egy igaz tanítvány megölését, ezért a bűnözőkkel úgy végeznek, hogy a buddhistákat törvényes eszközökkel felmentik a közvetlen felelősség alól. Sundar halálos ítéletét több formában is végrehajthatták. Az egyik módszer szerint vízzel átitatott ökörbőr tömlőbe kell bevarrni az áldozatot: a bőrt kiteszik száradni, és ahogy lassan zsugorodik, a benne lévő személy fokozatosan megfullad.

Sundarnak más halált szántak. Össze-vissza verték, letépték ruháit, aztán belökték egy kiszáradt kút mélyére, és lakattal ellátott nehéz vasfedelet toltak a nyílás fölé. A fogoly helyzetét még kínosabbá tette, hogy a kút fenekét emberi csontok és a korábbi áldozatok foszladozó húsának cafatai borították.

Csak idő kérdése volt, hogy Sundar megfullad-e a halál rettenetes bűzétől, vagy éhen pusztul. Egy dolog azonban életben tartotta. Amikor látomásában először pillantotta meg Krisztust, később arról számolt be, hogy a békesség és öröm határtalan érzése töltötte el. Ez az érzés " állítása szerint " vele maradt mindig, még a nyomorúság és az üldöztetés idején is.

Sundar imádsággal töltötte az időt. A harmadik éjjel a feje fölött a lakat zörgését hallotta meg, majd tompán félrehúzódott a vasfedél. Ezután egy hang szólt le hozzá, hogy ragadja meg a lebocsátott kötelet. Karja az ütlegelés során súlyosan megsérült, de szerencsére egy hurok is volt a kötélen, amelybe belehelyezhette lábát. Később felhúzták a kútból, és máris szabad volt. Ezután csak annyit hallott, hogy a fedőt ismét visszatolták és lelakatolták. Amikor már mélyeket szívott a friss levegőből, sérült karjából a fájdalom egyszerűen megszűnt.

Reggelig pihent, aztán visszatért a helyi karavánszerájba, ahol egy ideig ott maradt, majd később folytatta prédikátori tevékenységét.

A halálra ítélt ember eltűnése, akiről azt hitték, hogy már halott és biztonságosan zárja magába a kút, óriási izgalmat keltett. Sundart elfogták, a főláma elé hurcolták, és ráparancsoltak, hogy mondja el pontosan, miként menekült meg. A történtekről adott magyarázat még jobban dühítette a lámát. Kijelentette, hogy valaki biztosan ellopta a kulcsot. De amikor észrevette, hogy az még mindig széles övén lóg, amelyet azóta sem vetett le, rettenetesen megrémült.

Nyilván megfélemlítette az a lehetőség, hogy a szökés tényleg valamiféle isteni beavatkozás eredménye, ezért megparancsolta Sundarnak, hogy nyomban távozzék, és messze kerülje el a várost.

Sundarnak misztikus tapasztalatai és gyógyító képessége is volt. Az 1920-as évekre neve fogalommá vált. Utazásokat tett, szentbeszédeket tartott, számos kiemelkedő egyházi személyiséggel találkozott.

Sundar Singh nyomtalanul tűnt el valahol a Himalájában, 1929-ben.
(forrás: angyalszárny.hu--Misztikusok és próféták című kiadvány alapján--)
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2009.08.14 22:57 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#1794
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3603
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tanuságtételek, megtörtént események 8 éve, 12 hónapja  
A hit sok mindenen átsegít

Erzsébet tizenhét éves.A télen barátnőivel sielni ment a hegyekbe,és ott olyan szerencsétlenül esett,hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe.Nem törte el,sem a kezét,sem a lábát,mozdulni mégsem tudott.Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak,de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája összezúzódott.Az eset reménytelennek tünt.Megoperálni nem lehetett.A lány két évig feküdt nyakig gipszben.Csak a fejét mozdíthatta kissé.
Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba.Útközben azon gondolkodott,mit is mondjon majd neki.
Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:
-Erzsikém,légy bátor!Egy napon meggyógyulsz..
A lány pedig azt felelte minden alkalomkor:
-Soha többet nem leszek egészséges,mama...
Anyja erőlködve mosolygott,és biztatta:
-Dehogynem,az orvosok megígérték nekem...

Két év múlt el,és Erzsébet még nem gyógyult fel.A betegtársai,akik egymás után hagyták el a kórházat ,azzal biztatták:
-Te is egyszer meggyógyulsz,hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
-Gyermekem,higgyél Istenben!
-Ah,milyen messze van az Isten!-sóhajtotta Erzsébet.

Ha valaki két évet tölt kórházban,elveszti reményét,hogy valaha is elhagyja.Még az ablakon se tud kinézni,azt is mások mondják meg:
-Már rügyeznek az orgonák,vagy milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák...

Erzsébet nagyon sok virágot kapott,mégis akkor örült a legjobban,ha valaki levendula illatú szappant vitt neki.A nővér azzal mosdatta minden reggel és este.Illatáról mindig gyermekkora jutott eszébe,a falujában a domboldalon gyűjtögetett virágok tarkasága.

Vasárnap volt,látogatási nap.A nővér, Erzsébet körül foglalatoskodott.
-Nővérke!Megérkezett már édesanyám?-kérdezte a lány.
-Igen,lent van, beszélget az orvossal.
-Az orvossal?Miért?
-Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett,arca szinte át volt szellemülve.
-Gyermekem!-mondta,és örömet szinlelve ölelte át a gipsztömeget,amely a lányát körülvette.
-Gyermekem!Gyermekem!-mondogatta,és könnyek árasztották el az arcát.
-Te sírsz,mama?
-Örömömben.Éppen most beszéltem az orvossal.Azt mondta,hogy néhány hónap múlva felkelhetsz.Csak erős akaratod legyen,és meggyógyulsz.
Orvosi szempontból nincs többé remény.-közölte valójában az orvos.Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát,de ami a legrosszabb,elvesztette teljesen a reményét a gyógyulásra,átadta magát szerencsétlenségének.Mit csináljunk?Csodák sajnos,nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól,ahol az orvossal beszélgetett.Két szörnyű emelet.Az anya lassan,nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön.Azon gondolkodott,mit is tegyen.Hogyan segíthetne gyermekén,hogy visszanyerje bizalmát,reményét az élethez.
Amikor lánya ágyára ült,minden tisztázódott előtte.Észrevette lánya arcán a hitetlenkedést.Szemmel láthatóan nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
-Mama,kérlek,ne mondj hazugságokat!
-Miért hazudnék?-mondta csodálkozva az anya,és hangja másként rezgett,mint szokott.-Jövő vasárnap majd meglátod,bebizonyítom,hogy hamarosan meggyógyulsz.
-Bebizonyítod?Hogyan?
-Hozok neked valamit,amit még a betegséged előtt kívántál.

Amikor az anya hazautazott,otthon átkutatta az egész házat,összetörte az agyagmalacot is,de nem sok pénzt tudott összeszedni.A kórházba utazásokra elment az összes pénz.A csekély nyugdíjból pedig nem sokat tudott megtakarítani.Gondolkozott.Azután levette jegygyűrűjét,és megsimogatta:
-El kell adnom,nincs mit tenni.

-Asszonyom,nagyon vékony.-mondta az ékszerész.
-Igen,tudom,éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt.És az anya olyasvalamit vásárolt,ami lánya számára a legszükségtelenebb ezen a világon.Egy gyönyörű,új kerékpárt.Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.

Újra eljött a vasárnap.Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve,kócosan.Hozta magával a kerékpárt.
-Kerékpár,mama!-kiáltott fel csodálkozva Erzsébet.-Te komolyan hiszed,hogy fel fogok kelni?Meggyógyulok!Mama,ó,milyen boldog vagyok...!

A csoda elkezdődött.Amit nem tudott elérni az orvostudomány,azt véghezvitte egy csillogó kerékpár.Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát.Milyenek voltak azok az első lépések...!
Ma már minden nehézség nélkül kerékpározik,azon a kerékpáron,amit édesanyja,maga is reménytelensébe esve,utolsó pénzéből vásárolt.
Igen,így történt.És egészen bizonyos,hogy ha majd Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll,különös mosollyal a tekintetében fogja mondani:
-,,Ugye,megbocsátod nekem ,Uram,hogy én magam sem hittem az egészben..."
(Jo Hanns Rösler írása nyomán)
 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
#2315
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3603
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tanuságtételek, megtörtént események 8 éve, 6 hónapja  
A tennivalók listájának zsarnoksága


"Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt6,34)

Egyre inkább úgy élünk, mintha az egyetlen életcélunk az lenne, hogy mindent elvégezzünk ezen a listán. Korán kelünk, későn fekszünk, kitérünk a szórakozás elől, megváratjuk a szeretteinket, mindig azt ígérve nekik, hogy több időt fogunk velük tölteni, de mégsem tesszük meg.
Ismerősen hangzik?
Sokan elkövetjük ezt a hibát gyermekeinkkel, és megismételjük az unokáinkkal; az idő pedig lassan lejár!
A tennivalók listája azt jelenti, hogy vannak dolgok, amelyeket még el kell intézned; valójában egy hosszú lista azt jelenti, hogy sikeres vagy és elfoglalt.
Isten azt akarja, hogy vezetve legyünk - nem hajszolva; hogy legyen célunk, és hozzá békességünk és boldogságunk. Másképp fogalmazva, azt szeretné, hogy élvezzük az áldásait minden nap. Valójában a legtöbb dolog várhat. Nagyon kevés dolog esik bele a sürgősségi kategóriába. Ha Istent teszed az első helyre, és átrendezed a fontossági sorrendet, akkor mindent, amit kell, el tudsz intézni. És amit nem tudsz megcsinálni
a) azzal valószínűleg másokat kellene megbíznod vagy
b) az ÚR elé kellene vinned, és feltenned azt a kérdést, hogy "Valóban arra hívtál el, hogy ezt megtegyem?"
Az életed célja nem az, hogy mindent megcsinálj a listádon, mielőtt az időd lejár. Hanem az, hogy azzá válj, aminek Isten szánt téged - és, hogy élvezd az odavezető utat.
És még egy gondolat: amikor meghalsz, még mindig lesznek feladatok a listádon. És képzeld el, valaki más fogja azokat elvégezni.
Ezért örvendezz, és élvezd a mai napot!
(Bob Gass)

És még ez jutott eszembe ezekhez:
2Kor9,8
Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.
(ismeretlen)



 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2010.01.25 16:21 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A téma lezárása megtörtént.
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat