Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
köszi (1 fő olvassa) (1) Vendég
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: köszi
#142
szabi (Felhasználó)
Hozzászólások: 1
graphgraph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Nem: Férfi Születési dátum: 1971-06-11
köszi 11 éve, 1 hónapja  
Kedves Margit!
Jó olvasgatni a lapon, örülök, hogy rátaláltam.
Jó pár évvel ezelőtt édesapám agyvérzést kapott. Látogatóban voltunk nála és találkoztunk ott egy idős hölggyel, akiből áradt valami. Ott hallottam először a karma szóról. Akkor valami karma oldást vagy mit csinált, igazából nem értettem az egészet, de végigcsináltuk. Azt mondta nekem meg a feleségemnek, hogy minket egymásnak teremtett a Jóisten. Lesz majd olyan, hogy más lesz fontosabb, aki szebb jobb és stb., de majd rá fogunk jönni, hogy mi duálpárok vagyunk, egymásnak vagyunk teremtve. Nem értettem semmit.
Aztán pár év múlva , máig nem tudom a pontos okot miért elkezdtünk olyanokon vitatkozni amin eddig nem szoktunk. Szerintem a feleségem sem értette ennek az okát, nagyon nehéz időszak kezdődött. Lassan eljutottunk oda, hogy egymást vádoltuk a kialakult helyzet miatt. Azt mondta, tudja, hogy a kisujját kéne kinyújtani de nem tudja megtenni, olyan vagyok neki mint egy testvér v. barát. Bárhogy próbáltam közeledni, úgy éreztem mindent elrontok, nem engedett közel magához. Tehetetlen és indulatos voltam. Bármit megtettem volna, hogy elhiggye fontos nekem. Elköltözött, aztán a lelki távolság miatt jött a 3. személy. Nem bírtam feldolgozni. Mikor azt mondta, gyűlöli, hogy úgy viselkedem mintha nélküle megállt volna az idő, kétségbe estem. Én is kerestem valakit, de indulatból, bosszúból cselekedtem és fájdalamat okoztam valakinak aki nem érdemelte meg.
Próbálkoztam mindennel, lelki megnyugvást az hozott valamennyire, hogy Istenhez fordultam a magam nehézkes világi gondolkodásával, sértett fájó szívvel. Mikor templomban vagyok akkor olyan nyugodtnak érzem magam, mikor a fiam velem van (9 éves) jó. De bármit is teszek valahol mindig is azt remélem, hogy egyszer még leszünk egy család, belemerülök valamiben ami egy álom. Szeretem a feleségem, pedig tudom már 1,5 éves a kapcsolata, bárhogy megbánt és nem vesz semmibe, szeretem, akár vasvillát is döfhet hasamban ha túlélném szeretném. Ez hülyén hangzik tudom. El akarom fogadni ami van, remélem Isten segít nekem, ha nem annak oka van, talán egyszer rájövök mi. Nem tudom beadni a válópert, felesleges is mert amit Isten egybe kötött az marad. Ő sem adta be. Elköltözni nem tudok, itt a fiam aki szeret és számít rám, őt már nem szeretném elveszíteni.
Egy ilyen kilátástalannak tűnő hétvégén a neten szoktam böngészni, igy találtam rá erre az oldalra, ami kicsit megnyugtatta a lelkemet. Köszönöm Neked!!
Szabolcs
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2008.10.05 18:47 Név: Margit.
  A téma lezárása megtörtént.
      Témák Hozzászóló Dátum
  Lezárt téma thread link
köszi
szabi 2008.10.05 11:27
    thread link
thread linkthread link Vá: köszi
Margit 2008.10.05 20:11
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat