Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
Spiritizmusról (1 fő olvassa) (1) Vendég
Szellemtan
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: Spiritizmusról
#4608
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 4614
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Spiritizmusról 1 éve, 1 hónapja  
.




GONDOLATOK AZ EVANGÉLIUMI SPIRITISZTÁKRÓL


Eszter médium megnyilatkozása a Clevelandi Magyar Szellemkutatók Társaságában hangzott el. A médiumról ezen lapnak "A magyarországi evangéliumi spiritizmusról" című cikkében olvasható ismertetés.

Zita médium által 2018. január 14.


Az Úr Jézus Krisztus nevében sok szeretettel köszöntelek benneteket kedves amerikai testvéreim.
Talán jó lenne, ha a mai napon magunkról beszélnék, beszélgetnénk: rólunk, evangéliumi spiritisztákról. Talán azzal kezdeném, hogy öt világvallás uralja ma a Földünket, és egyben sem volt és ma sincs teljes egység. Ugyanis különböző nézetek alakultak ki az idők folyamán, de ennek ellenére azért voltak, akik - legalábbis egy ideig - együtt maradtak, összetartottak, és voltak, akik kiváltak.

Ha megnézzük ezt az öt világvallást, azt kell tapasztalni, hogy néha a nézetek olyan mértékig ütköznek, hogy egymást már ellenségnek tekintik, és bár tantételeikre hivatkoznak, mégis a lényegtől, a teremtményeket összekapcsoló szeretettől és az isteni igazságtól, a törvények betöltésétől már messze estek. A vallásoknak megvolt és meg kellene, hogy legyen ma is az a feladata, hogy lelkeket mentsenek. Semmi más nem feladatuk nincs, de ez a feladat Istentől való és éppen ezért nagyon lényeges. Lelkeket menteni az idegenben való veszteglésből, a bűn és a halál világából, hogy újra az örök élet várományosai és végül polgárai lehessenek és lehessünk mindnyájan. Ez a legfontosabb cél.
Ehhez viszont egyetlen út vezet, a mi Urunk, a Jézus Krisztus itt járta óta: az Ő útja, az Általa megnyitott és mutatott út, amely a Földről a mennybe vezet, vezetheti mindazokat, akik hittek és hisznek a beszédeinek. Tehát ez a lényeg, és mind az öt világvallás legmélyebb tantételeiben a szeretet és az isteni igazság helyes alkalmazásának kellene helyet foglaltatnia. Ha ez nincs egy vallásban, akkor külső szerint fenn állhat az a vallás, de az már csak külső keret a belső isteni lényeg nélkül.
Az idők folyamán a különböző vallások különböző helyzetekbe kerültek, sok helyes vagy helytelen átalakuláson mentek keresztül, és az lett volna a fontos, hogy az emberies elgondolásokat elhagyják, az isteni lényeget pedig egyre inkább hangsúlyozzák a tantételeikben. Már az első törvényekkel, a Mózes által feljegyzett Tízparancsolattal Isten nagyon mélyre nyúlt az emberek lelki világába, és egészen világossá tette előttük, hogy mi az, amitől az ember tartózkodjon, helyesebben, hogy mik azok, amiket tilos megcselekednie. De az átlagember mindig kevésbé figyel az isteni figyelmeztetésekre, tilalmakra, és mivel bűnben fogantatott és bűnnel van tele a lelke, minduntalan eltért azoktól, vagy nem is akarta megismerni azok fontosságát és szellemi lényegét.

Mióta azonban a mi Urunk, a Jézus Krisztus itt járt, az idők folyamán azóta létrejött világ-vallásoknak már egyre többet kellett volna megérteni a Szentlelken keresztül az isteni törvényekből, az isteni igékből, hogy az az embert megtarthassa és a magasabb világokba emelhesse, ami természetesen csakis a lélek tisztulása által mehet, mehetett volna végbe. Az emberek azonban eltértek az isteni lényegtől, így szükségessé vált a János jelenéseiben olvasható hét levél megírása a mi Urunk, a Jézus Krisztus részéről, hogy határozottan, érezhetően bizonyságot tegyen a Szentlélek az akkori hét keresztény gyülekezetben. De a későbbi keresztény vallások mind-egyikben még ma is találhatók olyan elgondolások, amelyek nem állják meg helyüket az idők viharában, és így most az utolsó időkben a Szentléleknek feltűnő módon kellett e földi világban megjelennie, hogy a teljes igazságot szólja, és az isteni szeretetet hintse széjjel, és az egység újra helyre állhasson az ismeretetek terén.
Ezzel szemben mit kell látnunk, mit kell tapasztalnunk? A spiritizmus ugyanoda jutott, mint a vallások, ugyanúgy ismét széttöredezett az egység, és megfeledkeztek az egységre való törekvésről, és a különböző úgynevezett ezoterikus tanítások eltértek attól, ami a szellemi mozgalom célja volt, hogy az embereket a megtérésre hívja.

Így ma már a spiritiszta berkekben is gyakran előfordul, hogy Istenről, a mi Urunk, Jézus Krisztusról, vagy az isteni törvényekről szó sem esik. A szenzációra való törekvés jellemző rájuk, mindig valami különleges információval akarják magukra vonni a hiszékeny emberek figyelmét; olyan dolgokról vélnek tudni, amelyeket Isten a jövőre nézve letakarva kívánt hagyni, amit viszont már világossá tett, vagyis amiről a fátylakat fellebbentette, mint például a szellemi bukás története és a bukásból való visszatérés lehetőségei, hogy azokat az ember megismerje és éljen azokkal a lehetőségekkel, azokról szó sem esik.
Így a spiritizmusnak ezek a szerteágazó részei már nem töltik be azt a feladatot, amelyet a kezdetek kezdetén igyekezett betölteni, mert az akkor élők még érezték, tudták, hogy mi ez a feladat. Voltak olyan dolgok is, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a hitetlen embert a bizonyságok révén megerősítse abban a tudatban, hogy egy láthatatlan világ létezik, és egy láthatatlan világ a maga isteni jójával belenyúlhat az emberek világába, hogy egyrészt a helyes krisztusi útra terelje őket, másrészt, hogy akik azt már észrevették és ráléptek, azokat azon az úton megtartsa.
Tehát a szellemi mozgalom beindulásakor mindazokra a jelenségekre, amelyek a bizonyságokat szolgálták, nagyon nagy szükség volt. Így az is, hogy a médiumok által materializálódjanak szellemek, azaz az emberi szemek előtt is láthatóvá váljanak, és ezáltal higgyenek, mert az utolsó időkre a hitetlenség hihetetlenül megnőtt. A hitetlenség tarlóján viszont még sok értékes, ha már nem is minden esetben kalász, de búzaszem található, és az utolsó időkre elküldött szellemi mozgalomnak az is a fő célja, hogy ezeket a félig érett kalászokat, kihullott magvakat, akik már bizonyos érettségi szintet elértek összegereblyézze, összeszedje, begyűjtse a mennyei csűrökbe, nehogy veszendőbe menjenek.
Viszont abban az időben is, amikor rám a nehéz, de csodálatosan felemelő szolgálat osztatott, és most is, a láthatatlan világ összes megnyilvánulásai közül az egyedüli a legfontosabb: az evangéliumi spiritizmus, amelynek teljes egészében a krisztusi, az újszövetségi evangéliumra, vagyis Isten igéjére kellett/kell épülnie.

Ezt viszont az emberek világában csak kevesen értették meg és keveseket tudott érzésben odáig vezetni, hogy tagjaivá váljanak azoknak a gyülekezeteknek, amelyekben az evangéliumi spiritizmus tanításai hangzottak eszközök, médiumok által, akik ismerve a célt, alázatos lélekkel szolgáltak, hogy általuk az isteni Gondviselés két kézzel szórhassa az emberek világába mindazt, amellyel menteni kívánta mindazokat, akik az utolsó időkben még megmenthetők.

Óriási erőfeszítéssel járt az a munka, amelynek eredményeként a harmadik isteni kijelentés a Névtelen Szellem révén könyvek formájában napvilágot láthatott, hogy ezzel az embereket a krisztusi útra, a megtérés útjára terelje.
Mindenütt, ahol az isteni igazság megjelenik, először nagyon egyszerű ruhában mutatkozik, mert nem kívánja a feltűnéssel magára hívni az ellentét figyelmét. Ugyanis a világ fejedelmének éles a látása arra nézve, hogy hol születik meg Krisztus, hogy hol születik meg mindaz, ami az emberi lelkeket taníthatja, és tanításain keresztül, ha azt megtartják és élik, felemelheti őket egy olyan magaslatra, amellyel e világ zűrzavarában, e világ sokféle nézetében megtalálják azt, ami a legfontosabb, ami élő kenyér és víz lehet minden ember számára. Sajnos csak kevesek voltak azok, akik ezt tényleg észrevették.

A budapesti nagy kör hivatása nagy volt nem csak Magyarországon, értem alatta nem csak a Kárpát-medencén belül, de világviszonylatban is. Igaz, hogy a hatalmas szellemi mozgalom, a Szentlélek mozgalma Európában a franciáknál, a németeknél, a svájciaknál, az angoloknál, az Amerikai Egyesült Államokban, a Dél-amerikai területeken is beindíttatott, de csak kevés helyen jutottak el az evangéliumi spiritizmusig, amiért az egész mozgalom megindult, amiért az ember ebben a kegyben részesülhetett a teremtő Istentől. Éppen ezért szükséges lett volna, hogy a Kárpát-medence egysége, tehát természetrajzi egysége a Szentkorona alatt megmaradjon.


Ezt darabolták fel, tépték szét Trianonban, és jaj azoknak, akik ezt megcselekedték, mert itt nemcsak arról volt szó, hogy a Földön ki milyen területet foglal el, nemcsak arról volt szó, hogy a határokat miként, hova tologatják, vagy kinek van hazája és ki válik hazátlanná, hanem magáról az evangéliumi spiritizmusról. A széttagoltság által olyan szelek kezdtek északról, keletről, délről és nyugatról fújni, amelyek meggyengítették azokat a lehetőségeket, amelyben teljes mértékben kibontakozhatott volna az a fontos, lényeges isteni kijelentés, amelyet evangéliumi spiritizmusnak nevezünk. Meggyengült maga az a gyülekezet is, amelynek hivatottsága nagy volt, és mint az történni szokott a földi életben, a meggyengítést az ellentét az anyagiakkal idézte elő ott is, aminek következtében a meggyengült gyülekezet már a külső, erős nyomásoknak, és a később bekövetkező gyötrelmes változásoknak semmiképpen nem tudott ellenállni.

Tehát ez nagyobb baj volt azért is, mert ez a meggyengülés pont azelőtt történt, amikor az az istentelen rendszer a vallási szent helyeket, szerzetes rendeket, vallási iskolákat, templomokat is elkezdte bezáratni, illetve üldözésnek tette ki akár az egyházaknál, akár az evangéliumi spiritisztáknál azokat, akik a hitükhöz hűek, hűségesek maradtak. Hiszen a cél az volt, hogy akiket már fel tudott szedni a Szentlélek a hitetlenség tarlójáról, akár az egyházaknál, akár az evangéliumi spiritizmuson keresztül, azoknak a hitét is, ha már elvenni nem tudja, legalább alaposan meggyengítse.
Így ezek a történtek az évtizedek során létrejött igazi, a szó szoros értelemben vett spiritiszta tábort nagyon meggyengítették, és sokakat szerte széjjel szórtak a világba. De az isteni Gondviselés még azoknak is utánanyúlt, akiket a háborúk, a szegénység, munkanélküliség, egyszóval mindaz, ami a Kárpát-medencében megtörténhetett, messze sodort attól az egységtől, amelyben addig, még ha szegényesen is, de élhette az ember a szellemi életét, és előbbre juthatott a szellemi erősödésben. Mindig voltak ilyen helyek, mint a tiétek is, ahol valaki felfigyelt a hazahívó szóra, és csoportokat alkotott akárhol a világban, hogy a szellemi kijelentéseknek továbbra is részesei maradhassanak, és hitüket az isteni igazsággal erősíthessék, és a megtérés útján maradhassanak.
Mivel az evangéliumi spiritizmus nem vallás, hanem szellembölcseleti tudomány, azért annak idején szükségessé vált, hogy akik ebben hittek, ilyen közösség tagjai voltak, megvallják a világ előtt, hogy ők keresztények. Megvallják a világ előtt, hogy ők egy krisztusi keresztény gyülekezet tagjai. Tehát nem azokhoz tartoznak, akik bár spiritisztáknak mondják magukat, mégis fekete mágiával foglalkoznak, vagy érdekeiknek megfelelően bármilyen más formát követnek. Megvallják, hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztushoz tartoznak, azaz keresztény emberek, a keresztény tan mélyebb, helyesebb ismeretével bírnak, és ezen az ismereten keresztül saját életüket átformálják, átváltoztatják, ami a külsőben is megnyilvánul és láthatóvá válik, és ezáltal válik nyilvánvalóvá, hogy az nem a vallások ellensége, hanem éppen segítője.
A vallások nagy része sajnos az evangéliumi spiritizmust ellenségnek tekintette, és ugyanazt a bélyeget sütötte rá is, mint amit a mi Urunkra, Jézus Krisztusra sütöttek az írástudók és farizeusok, hogy mindazt, amit mondott és cselekedett, azt Belzebub, az ördögök fejedelmének erejével teszi. Ugyanígy rásütötték a Szentlélek szent, csodálatos lélekmegmentő, hitet adó, bizonyságot szolgáltató szolgáira is, és akik abban részesülni kívántak, azt, hogy ők az ellentéttel, az ördöggel cimborálnak, és a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz semmi közük.
Így vált szükségessé a 30-as években a nagy körben a zsidó származású testvérek külső szerinti megkeresztelkedése is, akik ugyan örültek a lélek táplálékának, örültek, hogy felvétettek ebbe a keresztény gyülekezetbe, de ugyanakkor többi társaik előtt szégyellték megvallani azt, hogy keresztényekké kívánnak válni, és egy keresztény gyülekezet, az evangéliumi spiritizmus gyülekezetéhez tartozóak.

Amikor Annám ezzel a kérdéssel fordult a Névtelen Szellemhez ennek a gyülekezetnek eligazítása érdekében, csak a megkeresztelkedés szükségességét lehetett hangsúlyozni, mert ezzel bizonyítja, vallja meg az ember, hogy keresztény valláshoz kíván tartozni. Az Úr világosan megmondta, hogy aki szégyell engem megvallani a világ előtt, azt én sem vallom majd meg, mint az enyémet az én Atyám előtt.
Súlyos kitétel ez kedves amerikai testvéreim. Súlyos kitétel ez, mert az embernek egész életével, értem ez alatt, ahogy tisztul, mindig a tisztulási folyamatának megfelelően bizonyságot kell adnia életével és megkeresztelkedésével is arról, hogy ő a mi Urunk, a Jézus Krisztus tanítványa, és Őt vallja mesterének, az Ő világossága, segítő erején és igéin keresztül akar új emberré, szellemi emberré alakulni.
A spiritizmus sem annyiból áll, mint ahogy az egyházaknál sajnos a többség hiszi, hogyha a külső dolgoknak eleget tesz, az elegendő bizonyíték arra, hogy ő keresztény ember. Nem! A bensőben kell az embernek átváltoznia, a bensőben kell ennek a nagy csodának véghez mennie, éppen ezért szükséges, hogy az ember tudja és elhatározza, hogy a lelkének felemeléséhez mi a legszükségesebb.
Mert az, hogy egy anya, egy barát, egy ismerős azt mondja, hogy jöjj te is közénk és légy te is az evangéliumi spiritizmus követője, ez annak a részére, akinek lelke még nem érett ennek lélek szerinti elfogadására, az nem jelent semmit. Az ilyen ember ide-oda csapongva hol az egyik, hol a másik templomba megy, hol az egyik valláshoz, hol a másikhoz vonzódik, vagy a férj vagy a feleség követelésének engedve elhagyja ezt, vagy az illető azt hiszi, ha néhanapján, egy-egy vasárnap ide eljő, azzal ő már spiritisztává vált. Sokkal szentebb, sokkal nagyobb elkötelezettséget, sokkal keményebb munkát követel az ember részéről mindaz, amit az evangéliumi spiritizmus az ember részére ad.
Tehát nem elég csak meghallgatni, amit az evangéliumi spiritizmus révén az ember kaphat, hanem azt fel kell használni a mindennapi életben. Azzal, hogy elveszem, az még nincs felhasználva. Felhasználva akkor lesz, ha az ember életében a nagy változás bekövetkezik. Éppen úgy, mint az egyházaknál, ha azt, ami ott az isteni lényeg, Krisztus igéje, nem érti, vagy nem helyesen érti, vagy nem hatol annak mélységébe, és ezáltal meg sem valósítja, vagy behatolt ugyan, de csak dicsekszik tudásával, cselekedni viszont nem akarja, azt hiába keresztelték meg, nem más, mint megkeresztelt pogány. Mert a pogányságot és a kereszténységet egy hatalmas választóvíz választja el egymástól. A pogánynak pogány cselekedetei vannak, a keresztény embernek pedig a mi Urunk, a Jézus Krisztus követőjéhez méltó cselekedetei.
Óriási a felelőssége mindazoknak, akik tönkretették, szétrombolták azokat a gyülekezeteket, és így azt a lehetőséget, ahol bizonysághoz, hithez juthattak volna az emberek, amire oly nagy szüksége volt és van a hitetlen világnak. Az ellentét munkája mindig azzal kezdődik, hogy félreértést szít a gyülekezetekben. A félreértés meg nem értéshez vezet, ami viszont már repedéseket hoz létre az egységben, mert az egyik így látná, a másik másképp, ez ezt tartaná fontosabbnak és lényegesebbnek a gyülekezetben, a másik viszont azt.

Szükséges továbbá a megbízható médiumok munkája, mert enélkül nincs, amire a gyülekezet épüljön, és akkor az a gyülekezet előbb utóbb szétesik. A gyülekezeteken belül versengések is létrejöhetnek, és sokszor az emberi okoskodás mondatja egyesekkel: lehet, hogy az illető, mint eszköz megfelel arra a munkára, de mivel én tanult, művelt vagyok, - és meny-nyi volt ebből a nagy körben! - mivel én a jogot végeztem, mert én az anyagi javakhoz jobban értek, azért, mert nekem címem és rangom van, én jobban tudom, hogyan kell a gyülekezetben a dolgokat helyesen intézni.
Ezek a helyes intézkedések vezettek oda, hogy minden helytelenné vált. Senki sem tudta már megállni úgy a helyét, ahogy kellett volna, mert akinek még gyengébb volt a hite, és ez minden gyülekezetre vonatkozik, azokat könnyű volt megnyerni azoknak, akik a tekintélyre még sokat adnak. A külvilágban lehet, hogy ez így zajlik, de az egyházakon és az evangéliumi spiritizmuson belül ennek nem lenne szabad megtörténnie. A külső, a világi ember sokat ad a tekintélyre, és ezért nem azt nézi, hogy mit mond valaki, hanem, hogy ki mondja.
Ez egyes spiritiszta gyülekezetekben is tapasztalható, amikor nagyon vágynak a nagy nevekre: Mária, maga az Úr Jézus, vagy maga a teremtő Isten, és sorolhatnám, hogy kik jöjjenek és tanítsák őket. Éppen ezért nevezte magát Péter apostol névtelennek, hogy ne az akkori személyiségéhez tartozó események foglalkoztassák az embereket, hanem arra koncentráljanak, amit ő az Úr utasítása alapján adni kívánt, mint szellemi táplálékot az igazságra éhezőknek, hogy az valóban éltető táplálék legyen számukra.

Gondoljátok el, hogy több mint kétezer év elteltével, teológiát végzett, szolgálatot teljesítő papok, lelkészek még mindig nem tudták emberi értelmükkel felfogni, hogy lehetetlen az, hogy az ember egyszer éljen. Mert miféle egyszeri élet az, amelyben az egyik félórát, a másik két órát él, a harmadik csecsemő korban pusztul el, a negyedik száz évet él, az ötödik harmincéves korában hal meg? Kérdem, milyen elgondolás az, ami egy életre alapozza az ember bűneitől való megszabadulási lehetőségét?
Vagy hogyan lehetnek a tökéletes Istennek értelmileg, érzelmileg, fizikailag csonka-bonka teremtményei, akik nem képesek logikusan gondolkodni, akiknek kezük, lábuk hiányzik, süketek vagy vakok? Vagy beszélhetünk igazságos Istenről, amikor egyik ember nyomorba él, a másik hihetetlen gazdagságban, az egyik beteg, a másik egészséges, az egyik szép, a másik rút? Hol van ez az igazság mérlegén? De Isten nem embereket, hanem szellemeket teremtett a maga képére és hasonlatosságára, és amit ez a kép mutat, az mind a bűnbeesés következményeként állt elő.
És mégis az egyszeri testet öltés gondolatához ragaszkodnak ma is a keresztény egyházak, és az ördög művének pecsételik ezt a hatalmas, nagy hazavezető lehetőséget, az isteni harmadik kijelentést, az evangéliumi spiritizmust. Mára már alig égnek itt-ott rőzselángjai, és ha megnézitek az egész Kárpát-medencét, ahol ez lángra lobbant, láthatjátok, hogy mivé tették nemcsak a természetrajzi egységet, hanem mennyire megnehezítették a határon túl élő emberek életét az irántuk tanúsított meg nem értéssel, rossz szándékkal.

Ma még itt-ott-amott Európa népei között is találhatók erős lelkek, őrállók, de most meg egész Európára rázúdítanának egy olyan tömeget, amely nemhogy az evangéliumi spiritizmus igazságaitól, de a keresztény hit alaptételeitől, a szakrális talapzatától is messze esik.
Mert a régebbi időkben maga a földművesség képezte a szakrális talapzatot minden bűnével, hibájával együtt is, mert érezte Istentől való függőségét, de így érezték ezt a természeti népek is. Ezért mindennapjaikban, fájdalmukban, szomorúságukban, betegségeikben, nincstelenségükben az Úrra, a megfeszített Krisztusra gondoltak; hogyha Ő, az Isten Fia mindazt elhordozta, akkor nekem, gyarló embernek is el kell tudni hordozni azt. Össze kell szedni magamat, és imában kérnem kell Isten segítségét minden bajom, nehézségem közepette.
És most mindezt felszámolták, össze-visszaság, káosz van a világban, a még itt-ott világító rőzselángok is kialvóban vannak, amelyek még az emberi életet menthetnék, amelyek még az evangéliumi spiritizmus igazságát hirdethetnék. És az értékes könyvek, amelyeknek a Biblia mellett ott kellene lennie minden keresztény asztalán, elzárt helyeken porosodnak, és nem adhatják az embernek azt a lelki táplálékot, amire szüksége lenne, mert nem kíváncsiak rá, nem érdekli őket, nem érinti meg őket, nem vágyják, nem szomjúhozzák, nem éhezik mindazt, amit a Szentlélek az utolsó időkre e világ népeinek, embereinek adott.
Hisz az öt világvallás minden egyes hívőjének az idők folyamán egyre többet kellett volna magába szívnia Krisztus igéiből, ezzel szemben hagyták, hogy azokat egyre inkább kimossa lelkükből a bűn szennyes árja, és helyette az erőszakra való hajlam erősödött meg bennük. Sajnos nem mondhatom azt, hogy ez az erőszak csökkenni, szelídülni fog. Egyik embernek a másikkal, egyik vallásnak a másikkal, a gazdagoknak a szegényekkel szembeni, a szabad társadalmakban élők és a rabságban élők közötti erőszak egyre inkább elhatalmasodik.
Tehát nemhogy jobbá, szebbé, boldogítóbbá válna, változhatna Krisztus igéin keresztül és áldozata révén az emberi élet, hanem egyre inkább alásüllyed, és egyre inkább értékét veszíti az emberi élet. Csak az "én" érdekei számítanak, így többé már nem felebarátként, nem irgalmas szamaritánusként fordul a bajba, nehéz helyzetbe jutott embertársa felé, hanem fegyverrel.
Sok mindent adhatott volna még az evangéliumi spiritizmus a világnak, az emberiségnek. Nem ennyi üres székeknek kellene itt lenni, ahol ma még megvan a lehetőség, hogy szellemi táplálékhoz, igazsághoz juthassanak az emberek, hanem sokkal nagyobb érdeklődést kellett volna tanúsítaniuk azoknak, akiknek erre az igazságra lett volna szükségük.

De nem. Az ember nem kíváncsi az igazságra. A maga igazságát akarja hangoztatni, a maga baját akarja a másikra önteni, a másikat nem meghallgatni akarja, hanem azt akarja, hogy őt hallgassák reggeltől estig. Figyelme nincs ott, amiből tanulhatna, az elmegy a füle mellett és nem tudja rögzíteni azt, ami lélekmentő igazság lehetne a számára.
Ha ezt mondod ember: evangéliumi spiritizmus, azt sem tudják, miről beszélsz. Azzal sincsenek tisztában, hogy az Evangéliumban mi miért íratott meg, és mit, hogyan kell értelmezni, és még inkább nem tudják, hogy hogyan kellene azt a gyakorlatban, az életben megvalósítani. Pedig állítólag a mai ember gyakorlatias, aki mindenhez ért. Igen, sok mindenhez ért, csak az a baj, hogy a tudását nem úgy és arra használja, amire az adatott. Akkor hol van az értelmi és érzelmi képessége, hol van a helyes tudása, hogyan tud Krisztusnak a maga tudásán és életén keresztül valakit megnyerni.

Igaz, hogy a spiritizmus veszélyes út, mert ezen az úton az ember találkozik azokkal a fluidokkal, amelyekben jó és rossz erők, gondolati, érzelmi tendenciák vannak, amik erős hatással lehetnek rá. Viszont a rossz hatás csak akkor vált ki belőlem rosszat, ha azt a bennem lévő jóval nem tudom, nem vagyok képes hatástalanítani, és azt megcselekszem. Tehát ezeket a rossz hatásokat, amit a bukottak, mint rossz gondolatot, érzést, törekvést és cselekedetet beledobtak a világba, nem tudja sem az ember, sem a szellemi világ, sőt a mi Urunk, a Jézus Krisztus sem felfüggeszteni, de a rám gyakorolt hatást a magam jójával semlegesíthetem. A rosszat, ami nem igaz, ami nem valós, ami az egyik embert a másiktól elkülöníti, amellyel egyik ember a másikat megalázza, amivel egyik ember a másikat kifossza, amivel egyik ember a másik életére tör, azt ne fogadjam el. Erre válik képessé a hívő ember, ha lélekben megerősödött Krisztus igéi által a jóban, és ezt szolgálja az evangéliumi spiritizmus.
Igaz, hogy mind az áldás, mind az átok erők hordozója. Nem elég felületesen azt mondani, hogy áldjon meg az én Istenem, mert ha a szónak nincsen mágikus ereje, nem vált ki hatást. Abban a pillanatban, amikor szavaitokat érzelemmel, azaz mágikus erőkkel telítitek, akkor akár a jót, akár a rosszat kiküldtétek magatokból, az annak megfelelő hatást vált ki. Áldást is kérhetsz a másikra, és ha azt jó érzések kísérik, az eléri azt, aki felé küldöd, de a rossz kívánása is a környezetben levő hasonló érzésektől felerősödve éri el célját.
Tehát ember, vigyázz a szavaiddal! Legyen inkább beszéded: igen, igen, nem, nem! Ne mondj ki szavakat, amelyeket később vissza kellene szívnod, meg kellene bánnod, amelyekért bocsánatot kellene kérned! Figyelj arra, hova lépsz! Figyelj arra, mit, milyen érzéssel mondasz! Figyelj arra, mit fogadsz el! Figyelj arra, mit teszel magadévá, mert, ha nem, prédájává válsz az ellentétnek. Erősítsd magadat a mi Urunk, a Jézus Krisztus segítségével a jóban! Törekedj arra, hogy legalább a környezetedben részedről a jó érvényesülhessen! Mert nem tisztíthatod fel az egész világ szennyét sem fizikai, de még kevésbé a szellemi értelemben.
De, ahogy a magad házát, a magad hajlékát tisztává teheted és rendben tarthatod, azonmód a saját lelki, érzés és gondolatvilágodat is tisztán és rendben tarthatod azokkal az érzésekkel és gondolatokkal, amelyek a mi Urunk, a Jézus Krisztus Újszövetségéből és az evangéliumi spiritizmus könyveinek lapjairól áradnak feléd, hogy benned lakozást vegyenek.
Lehet, hogy nem úgy szóltam, ahogy engem, mint Eszti nénit ismertek. De mindazokat, amiket ma már tisztán látok, ami történt velem és az evangéliumi spiritizmussal Magyarhonban, ami történik ma a világban az isteni igazsággal és az erkölcsi törvényekkel, úgy éreztem szükséges, hogy mi evangéliumi spiritiszták megértsük végre, mit is jelent igazából az evangéliumi spiritizmus tanulójának lenni, és ezen keresztül Krisztus tanítványává lenni.
Búcsúzom. Az irántatok érzett szeretetem maradjon köztetek.
Isten veletek!

forrás: Karsay István 2018.09.havi hirlevele
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2018.09.07 19:24 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat