Jézus a fény
Üdvözöljük, Vendég
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.    Elfelejtette jelszavát?
Tudatosság (1 fő olvassa) (1) Vendég
Jézus tanításával kapcsolatos gondolatokról, szellemtanról stb.
A végére Hozzászólás a témához Kedvencekhez hozzáadta: 0
TÉMA: Tudatosság
#4732
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3839
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tudatosság 1 hónapja, 2 hete  
.


Ha adni akarsz, tanulj meg teremteni



Mindenki azt adhatja csupán, ami benne él. A boldogtalan ember nem tud mást boldoggá tenni. Elsőként azért kell lépéseket tennie, hogy jól érezze magát. És az öröm, mint egy futótűz, terjed majd a környezetében élőkre. Egy boldog emberhez szívesen csatlakoznak mások.

A sikertelen ember hiába próbál másokat sikerre vinni. Hiába próbál tanácsokat adni, hiszen nem ismeri az oda vezető utat.

Nem tudjuk másoknak odaadni, mellyel mi magunk nem rendelkezünk. A hitelesség sokkal inkább arról szól, hogy megteremtem azt az életet, melyben jól érzem magam. Akkor is, ha ez nem felel meg mások elvárásainak.

A jó vezető és tanító nem prédikál, hanem példát mutat. Nem azért él úgy, hogy csodálják, hanem azért, mert érzi jól magát.
Az igazi vezető sosem vezet, hanem az emberek választják azt, hogy követik őt.

Minden ember elsődleges feladata, hogy önmagán segítsen. Legyen a legstabilabb pont a saját életében. Ne legyen teher mások számára.

Először építsd fel az életed, utána fogsz tudni adni másnak. Ne feledd: "Üres tányérból éhezőket megetetni nem lehet "...

Ha adni akarsz, elsőként tanulj meg teremteni!


Mohácsi Viktória (https://elozoeletek.blogspot.hu)
https://elozoeletek.blogspot.com/2017/09/ha-adni-akarsz-tanulj-meg-teremteni.html
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2018.12.05 19:05 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#4742
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3839
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tudatosság 1 hónapja, 2 hete  
.


A legnagyobb tanítónk a párkapcsolat





A párkapcsolattól a legtöbben szerelmet, szexet, kalandot, házasságot, lelki békét vagy valami hasonlót várnak. Pedig két ember meghitt viszonya, szoros együttélése a legkomolyabb spirituális tanulási lehetőség lehet, ha megengedjük - és ha tudunk élni vele. Miért olyan nehéz jól működő kapcsolatot kialakítani és fenntartani?

Rüdiger Dahlke fogalmazta meg nagyon világosan, hogy a szeretet és a gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak csupán két aspektusa. "Szeretetet érzünk a másik iránt, ha árnyékvilágunknak (vagyis még nem tudatosított személyiségrészünknek) arra a rétegére reflektál, amelyet szívesen tudatosítanánk, mert tetszetős számunkra, elfogadjuk, szimpatikusnak ítéljük meg. Gyűlöletet érzünk ugyanezen személy iránt, ha lényünk olyan mély rétegére reflektál, amellyet (még) nem akarunk önmagunkban találkozni." Ez gyakori forgatókönyv a párkapcsolatokban.

Az elején szép és jó minden,idealizáljuk a társunkat és mindketten a fellegekben járunk, aztán ahogy elcsendesednek a szenvedélyek és kezdjük egymást megismerni, elkezdünk figyelni az eddig észre sem vett bosszantó, kicsinyes vagy negatívnak tartott tulajdonságokra, amelyektől természetesen a másik fél sem mentes. Az első reakció a rózsaszín köd elmúltával felettébb gyakran a szakítás lesz, hogy aztán a következő partnerrel ott folytassuk, ahol az előzővel abbahagytuk. Jó esetben néhány elfogyasztott társ vagy szerető után rájövünk, hogy nem mindig a másik a hibás, megtanulunk alkalmazkodni amellett, hogy a saját igényeinket is tudjuk közvetíteni és szépen lassan megérünk egy tartalmas, bensőséges, közös célokra épülő, szeretetteljes összetartozásra. Addig azonban sokszor fájdalmasan rögös az út, és a könnyek gyakran elhomályosítják azt az igazságot, amit önmagunkról tanulhatunk meg egy párkapcsolatból.


Se veled, se nélküled

Amikor a szeretet összekötő ereje ugyanolyan erős a kapcsolatban, mint a gyűlölet szétszakító ereje, máris benne találjuk magunkat egy se veled, se nélküled-típusú viszonyban, amiben kellő önismeret és fejlődési vágy nélkül meg is rekedhetünk, ugyanazokat a köröket futva újra meg újra. Talán eljön az a pont, amikor a bántás mennyisége jóval túlhaladja az egymásnak okozott öröm mennyiségét, a sérelmek valóságosabbnak tűnnek, mint a szeretet, és a két szív végleg bezárul, magába zárva a fájdalmakat, a bűntudatot és a szeretetlenséget is.

Pedig lehetne másképp is, ha képesek lennénk tudatosítani, hogy egy kapcsolat nem akkor "jó", ha minden jó és tökéletes benne. Az "éltek boldogan, amíg meg nem haltak" típusú illúziókkal érdemes mielőbb leszámolni. Habár ezt a cukormázas tündérmesét táplálják a kollektív tudatban napjaink individualizációs törekvései és "eldobható" szemlélete is.
A kapcsolat tanító jellege nemcsak abból adódik, hogy benne megtanulunk alkalmazkodni, a társunk igényeit olykor puszta szeretetből a sajátjaink elé helyezni, gondoskodni valakiről, esetleg közösen dolgozni a céljainkért. Ez is nagyon fontos, ám ennél nagyon gyakran többről van szó, a tükröződés elvéről, ami a párkapcsolat legnagyobb előnye is egyben.


A tükröződés elve


Hány olyan embert tudnál felsorolni az eddigi életedből, akit kifejezetten bosszantónak találtál és akár az őrületbe kergetett valamivel? Elgondolkodtál már azon, X.Y. miért idegesít annyira valamelyik bagatell tulajdonságával? Sajnos, a miértre a válasz nagyon egyszerű: nagy valószínűséggel azért, mert az adott tulajdonság benned is megvan, csak éppen jó mélyre elásva, vagyis nem veszel róla tudomást, a másikban viszont napnál világosabban meglátod. Minden helyzet és egyúttal minden ember is csupán a bennünk lévő minőségeket tükrözi vissza - valamilyen módon. A párkapcsolat intim területe természetesen a legintenzívebb terep ehhez.

A kapcsolati problémák megoldása nagyon-nagyon leegyszerűsítve: gondold végig, mi idegesít a másikban és tarts kíméletlen önvizsgálatot "vajon rád hol és mennyiben igaz az, amit a másikban annyira ellenszenvesnek tartasz? Nem kell egy-egy megfeleléseket keresni, mert gyakran ennél kicsit árnyaltabb a helyzet " a tükrök is torzítanak ugyanis. De ha megtanulod önmagadat elfogadni azzal a tulajdonsággal, amit a másik mutatott meg neked a saját jellemén keresztül, akkor egyértelmű: a másikban sem fog már idegesíteni. A tükröződés elvét használva végigjárhatjátok egymás és a saját személyiségetek térképét, és egyre mélyebben megérthetitek a saját jellemeteket, mozgatórugóitokat, tévedéseiteket és azokat a pontokat, amelyeket érdemes lenne fejleszteni. Ennek révén egymás elfogadása is sokkal könnyebbé válik, és egyre nagyobb fokú harmóniát és örömet tudtok megélni a kapcsolatban. Igen, mindez nagyon szép és jó, egészen addig, amíg higgadtan és nyugodtan tudjátok ezt végezni - de ez általában nem így történik, hiszen mély érzelmeket és mintákat érintenek meg a párkapcsolati játszmák és tükröződések.


És akkor beszól az ego

A fenti önismereti "játék" naná, hogy az esetek nagy hányadában szinte vérre megy, de minimum tányérok törnek közben - emberek vagyunk, szinte lehetetlen ezt veszekedés, egózás nélkül csinálni. De azért érdemes törekedni rá. Vagyis jó, ha előre számolunk azzal, hogy a személyiségünknek a drámafüggő része, a másoktól való elkülönültségen viruló, a fájdalomból, veszekedésből, duzzogásból, haragszomrádból energiát nyerő ego elég hamar beszáll a játékba, sőt, irányítói szerepre fog törni. Időbe telik felismerni, amikor már rég nem mi veszekszünk, "csak" az egóink esnek egymásnak - pontosan tudjuk a szívünk mélyén, hogy felesleges a hiszti, a vádaskodás, de azért titkon örömünket leljük még a kisded játékainkban.

Mi segíthet ilyenkor? A tudatosság, a tudatos figyelem, a tiszta szándék, amelyek révén felismered, hogy játékban vagy. Mihelyt ez megtörténik, rájössz, hogy már nem is olyan komoly az a vád, amit a társad fejére olvastál, például hogy miért nem teszi rá a kupakot a fogkrémre, vagy hogy miért tette ezt és ezt. Mihelyt képes vagy annyira kívülről figyelni magadat, hogy észre tudod venni ezt az ismétlődő folyamatot, onnantól könnyebb lesz kiszállni a játékból vagy éppen be se szállni. Az egós játszmákat a tettenéréssel és a tudatos odafigyeléssel lehet elkezdeni megszüntetni. Arról nincs adat, hogy végleg le lehet-e tenni mindezt, bár Buddha vagy Jézus talán tudna erről mondani valamit.


Játszmák, minták, programok


A játszmáink megfigyelése sokat hozzáadhat a saját önismeretünk mélyítéséhez. Felfedezhetjük benne a családunkban esetleg generációk óta újra és újra lejátszott forgatókönyveket például az elhagyásról, a hűtlenségről, a féltékenységről, a titkos viszonyokról, az eltitkolt érzelmekről, az áldozat-agresszor játszmákról és még sorolhatnánk. Hordozhatunk számtalan ilyen programszerűen ismétlődő mintát előző életekből és hatással lehetnek ránk mások játszmái, mintái is a környezetünkből. Ezek között vannak olyan helyzetek, amelyeket a lelkünk minden ítélkezés nélkül egyszerűen csak meg akar élni: tapasztalatot akar szerezni arról, milyen megcsaltnak érezni magunkat vagy éppen milyen valaki mást megcsalni. A húsba vágó érzelmek megélése igen komoly tanulást jelent a lélek számára, és annál előbb megtanuljuk a leckét, minél inkább átengedjük magunkon a helyzet fájdalmát.
Amikor ellenállunk a nehéz helyzetekből eredő tapasztalatnak, és a fájdalmas élményeket inkább elnyomjuk, akkor a saját utunkat lassítjuk le. Rengeteg olyan élményünk lehet, amelyre nincsenek és nem is kellenek szavak, amelyeket felesleges még megérteni is, mert az érzés, az átélés, a tapasztalat számít. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nyugodtan sutba dobhatjuk az erkölcsi elveinket és mostantól úgymond mindent szabad, vagy, hogy ne is próbáljuk meg értelmezni a kapcsolatainkat. Ehelyett érdemes magunkba nézve feltenni a kérdést, hogy mire akar megtanítani az a kínos szituáció, amiben benne vagyok. Milyen bölcsességet tartogat számomra, hogyan lettem több általa? Milyen ismétlődő mintákat veszek észre a kapcsolataimban és ezek vajon honnan erednek? Milyen gondolati és érzelmi mintákat táplálok önmagamban, amelyek lehetővé tették számomra, hogy éppen azt a nehéz helyzetet tapasztaljam meg (hogy megint elhagytak, hogy ez a kapcsolatom sem működik stb.)?


Önmagunk meggyógyítása

Ahogy ezeket a mintákat felderítjük a lényünk mélyebb rétegeiben, úgy kezdődik meg a gyógyulásuk, az átalakulásuk. Vannak olyan egyszerűbb hiedelmeink, amelyeket pusztán a megértéssel, a gondolatainkkal rövid idő alatt át tudunk formálni. Akadnak makacsabbak is, amelyeket tudatos odafigyeléssel tudunk finomítani és átalakításuk, meggyógyításuk hosszabb időt vesz igénybe, és persze olyanok is, amelyeket végül inkább elfogadunk békében és szeretettel. Ma már számtalan módszer létezik a gondolataink áthangolásához, az érzelmeink meggyógyításához, a hitrendszereink átformálásához - találjuk meg azt, ami nekünk működik és közelebb visz önmagunkhoz, saját egyéni lényünk elfogadásához és szeretetéhez. Minél inkább elfogadjuk és szeretjük önmagunkat, annál könnyebb lesz mindezt mással is megtenni.

Forrás:
Életszépítők ( http://eletszepitok.hu/a-legnagyobb-tanitonk-a-parkapcsolat/#.U8waNLE6hwG )

https://elozoeletek.blogspot.com/2016/12/a-legnagyobb-tanitonk-parkapcsolat.html
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2018.12.10 19:51 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#4753
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3839
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tudatosság 1 hónapja, 1 hete  
.


Spiritualitás?



Észrevettem, hogy sok ember azt hiszi, hogy spirituálisnak lenni annyit jelent, hogy elolvas minden divatos könyvet, és válogatás nélkül elvégez hangzatos tanfolyamokat. Folyamatosan azt szeretné, ha mások mondanák meg, neki mi a jó, mitől lesz könnyebb az élete. Aztán újra és újra csalódik. Útnak ered, és keres egy újabb "tanítót", akit elvakultan követhet. Képtelen arra, hogy elhiggye, saját maga irányítja életét. Ezért sokszor érzi magát megalázottnak, becsapottnak, csalódottnak.

Önmagunk megismerése hosszú út, és Rajtad kívül senki nem tud végigmenni rajta. Szembesülnöd kell saját magaddal, és ezt senki más nem teheti meg. Információkkal gazdagodhatsz mások tapasztalatai által, de ezek csak kis lámpások életed országútján. Neked kell szembenézned saját démonjaiddal, majd leküzdeni őket. Ez rendkívül fájdalmas, de elkerülhetetlen a fejlődés érdekében. Változni fogsz.

Kérlek, ne kövess másokat! Ez az út csak a Tiéd, senki nem tudhatja, mi a jó Neked. Nem ismerik az utat, amit bejártál, nem tudják, mit rejtenek a könnycseppek a szívedben.
Neked kell a mélyből a felszínre hozni a megoldandó konfliktusokat, szíved fel nem dolgozott fájdalmait.

Csak a megérzéseidre hallgass, azok nem csapnak be...



Guzsik-Mohácsi Viktória (https://elozoeletek.blogspot.hu)
 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#4779
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3839
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tudatosság 3 hete, 4 napja  
.


Miért nem haladunk spirituálisan?



Sokakban felmerül a kérdés: miért nem haladok spirituálisan, miért nem fejlődök? Pedig annyi könyvet elolvastam már, előadásokra járok, beszélgetek emberekkel, stb. Mégis úgy érzem, nem jutok egyről a kettőre.

Igaz. Mások gondolatait hiába olvassuk, hiába fürkésszük mi lehet a mondanivaló mögött, nem jövünk rá semmire. Még a szentírások olvasása is kevés, egy idő után pedig megszokássá válhat, azzal hogy különféle információkat ad, ha az információ megélésére nem kerül sor, semmit sem ér.

Nem kerülhet sor a megélésre pl. azért, mert az ember nem tart ott, nem elég érett rá hogy azt megélje. Mindenkinek vannak kérdései, de a válasz mindig magunkban van, csak azt jelen pillanatban nem tudnánk elfogadni, a válaszba is bele kellene nőni, és aztán megélni az életünkben.

Sokan ajánlják azt, hogy nézzük kívülről, vagy madártávlatból magunkat és a problémáinkat. Jó ötlet, de ez teljesen megzavarhatja az embert. Az lehet, hogy sikerül Tolle-nak, vagy más tanítóknak, de hétköznapi embernek nem. Mindenki nyakig benne van az érzelmi problémáiban, amit meg kellene élnie, de inkább kimenekül belőle.

Sajnos nem tud senki segíteni ebben. Az önmegismerés pont arról szól, hogy ne kint keresgéljünk választ és megoldást, hanem magunkban. Minden információ bennünk van, ezt már eleve birtokoljuk, de ahhoz hogy ebből merítsünk is, meg kellene élni azt, amit az élet hoz. Sokan azt hiszik, az élet mindig kívülről hoz valamit. Akkor hoz kívülről valamit az élet, ha valamivel nem merünk szembesülni, ha valamit nem akarunk megoldani magunkban. Egyébként nem nagyon vagyunk zaklatva az élet által.

Sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy kívül keressük a megoldást. Ha valami nem tetszik, kiszállunk egy adott helyzetből, elutasítjuk az élet tanítását, mert nem szeretnénk megélni azokat a kellemetlen dolgokat, ami ránk várnak. Megélés helyett kimenekülünk az adott szituációból, és soha nem kapjuk meg ezért a választ a kérdéseinkre. Azt is gondolhatjuk, az élet azért van, hogy élvezzük, és ha ebben valaki megakadályoz, akkor nincs vele dolgunk.

Igen, így is lehet élni, ezen az utat is lehet választani, de ezen az úton nagyon lassú a fejlődés. Az élet élvezete és valódi boldogság nem ugyanaz.

Mi emberek sajnos sokkal többet gondolunk magunkról, mint amennyi bennünk van. Ez is egoista tulajdonság. Az egónk szeret különféle szerepekben tetszelegni, ez pedig szerencsétlen helyzeteket vonhat maga után. Lehet belőle versengés, hogy másoknál jobbak legyünk. Aki nem tart még ott, őbenne sajnos irigység és féltékenység ébred.

Sokan másoktól akarják ellesni, milyen módszereket kellene használni, hogy maguk is arra a szintre elérjenek el. Sajnos erre nincs módszer. Sok mindent el lehet lesni egymástól, de nem megyünk vele semmire. A mi fejlődésünk szempontjából nem számít, hogy ki milyen módszert használ, vagy milyen könyvet olvas, mert nincs senki a másik helyében, nem lehet olyanná válni, mint akit adott esetben az egónk le szeretne másolni.

Nincs szellemi klónozás sem, nem lehet egy jó képességű embert klónozni, sokszorosítani, másolni. Szerencsére, mert akkor nagyon unalmas lenne az élet, ha megkapnánk a kész válaszokat, és nekünk nem kellene értük megdolgozni.

Sokak célja az, hogy megszabaduljanak az egójuktól. Nos, nem lehet attól megszabadulni, csak ha eljött az ideje. Hiába meséli el valaki, hogy ő már felszabadult lélek, leírhatja az információkat lépésről lépésre az embereknek, de mint látjuk, nem megy. Ha menne, annyi felszabadult ember futkosna a világban, hogy semmi probléma nem lenne. Óriási mértékben beindulna a fejlődés. Miért marad el mégis? Mert mindenkinek magának kell megjárnia a saját kálváriáját, mindenkinek fel kell vennie a saját keresztjét, és cipelni.

Miért nem akarják felvenni az emberek a keresztjüket? Mert nehéz. Nem lehet tőle élvezni az életet. Sok félelemmel jár, sok kellemetlenséggel, nehézséggel, fájdalommal, netán lemondással, sőt, ne adj Isten, meg kell valamit osztani másokkal. Ezt már az ego nem tudja elviselni, köpköd, prüszköl, üvöltve menekül a sorsa elől. Az ego első számú törvénye. Nem adok, nem osztok meg. Nyilván igaznak tűnik az érzés, mert az ego tényleg nem tud megosztani, és adni. Mert nincs miből adni. Neki sincs, mit adjon? Adni csak abból lehet, ami VAN. Az egónak nincs semmije. Ha ad valamit, mindjárt vissza is kéri, nehogy véletlenül üresség támadjon benne.

Az egó is keresi az igazságot. Csak sajnos a maga igazságát keresi, nem az Isten igazságát. Az igazsághoz mélyreható őszinteséggel lehet eljutni, de az nagyon kellemetlen. Azért kellemetlen, mert kiderül, hogy nem csak másokat, hanem magunkat is becsaptuk. Ez is fáj. Fel kell dolgozni ezt az élményt. A valódi fejlődésnek nagy ára van. Felboríthatja az ember életét. Az egó pedig nagyon szereti a megszokottat, ahol biztonságban érzi magát, és nem tud róla senki semmit. Akkor tud megmaradni a boldogság illúziójában. Ha valami kibillenti belőle, összedől a rendszer. Mi ez? Félelem. Ez az egyik oldal.

A másik oldal az, amikor már olyan fejlettnek gondolja magát, hogy hagy csapot-papot, és elhagy mindent és mindenkit, mert úgy érzi, csak akadályozzák a fejlődésben. Sok család széthullott azért, mert nem volt a partner eléggé spirituális. Még mindig az egónál tartunk. Elindul a fejlődés a vélt jó irányba, felfelé. Ez az út nem lehet a jó út, mert nem tudja elfogadni az életet olyannak amilyen.

Rengeteg ember fordul a spiritualitás felé manapság. Miért? Mert csalódott, és sokat szenved. Csalódott az életben, nem sikerült megvalósítani az álmait. Vágyott valamire, de nem jött össze. Akinek sikerült, azt sokszor irigyli, mert ő is szeretné tudni, hogy csinálja az a másik, de az utat már nem akarja végigjárni. Jó, ha elvakult irigységében nem teszi tökre a másikat. Mert ilyen is van. Ha nekem nem jó, akkor a másiknak se legyen jó. Mert irigységből is kétféle van. Fehér, és fekete irigység. A fehér irigység ösztönöz, a fekete irigység rombol. Ez utóbbi önmagát is romba dönti.

Mi emberek, rossz helyen keressük az igazságot. A spiritualitásban. Úgy gondoljuk, az szebb és jobb világot ígér, egy szebb és jobb világban mindenki jobban tudna érvényesülni, ott jobbak lennének az emberek, nem kellene annyit szenvedni.

Ez az egó vágya, hogy ne kelljen szembenéznie a földi élet realitásával. El akar utazni egy jobb helyre, ha nem is fizikálisan, de gondolatban és érzelemben igen. Csodálatos ez az érzelmi utazás. Sokan élnek a gondolati világukban és az érzelmi világukban bezárva. Ott nem fáj az élet. És sajnos sokan abban is hisznek, hogy jönnek űrhajók egy másik dimenzióból, jó emberekkel, segítő lényekkel, akik kimenekítik a jó embereket a földi rabságból, a szenvedésből. Álmodik az egó, álmodik a nyomor.

A jó emberek örökké kísértéseknek vannak kitéve, és folyton menekülnek valami elől. Pedig így kell szembesülniük azzal, amit megtagadnak magukban vagy másokban, ez a tükör. Van egy mondás: az vagy, amit eltitkolsz magadban. A titkok valóban nyomasztóak. Csak nehogy kiderüljenek, mert összetörik az álarc, lehull a maszk. És mindenki meglátja ki vagy.
Mehet minden a szőnyeg alá, elfér.

Az egó imád az ÉN képében, a sátán imád a fényesség ruhájában tetszelegni..Ez mind tőle van, ezek az ő tanításai. Csakrákon keresztül eljutni a fénybe. Az ÉN-nek nem kell eljutni sehová, jó helyen van, ahol van. Neki fejlődnie sem kell, eleve tele van fénnyel, szeretettel.

Sok tanító tetszeleg a fény köntösében, mert a kifejlesztett egójuk erre vágyik. Ők azok akik nem Istenből táplálkoznak, és ők azok akik megbuknak. Az egó sokféle elfojtásából aberrált élet lesz, szexuális botrányokkal, csalásokkal fűszerezve. Ők sincsenek kapcsolatban az ÉN-jükkel. Sok guru egy kifényezett egoista. Aki hisz Istenben, az a szíve mélyén érzi az igazságot az emberekkel, vagy egyes tanításokkal kapcsolatban. Egy igazi guru soha, semmilyen körülmények között nem bukik el.

Az egónk fél, ezzel jobb ha megbarátkozunk. Nem szeret itt a földön lenni. Máshol szeretne fejlődni, úgy érzi az jobban menne.

Az egó retteg és fél a földi élettől, mert az fájdalommal és félelemmel is jár. Ő ebben aztán nem vesz részt. Ez nem tetszik neki. Nem tetszik az anyagi világ, jobb lenne máshol, máshogy élni. Ez a sok alacsony tudatú ember, a mocsok, a kosz, egyenesen undorító. Isten hogy is hagyhatja ezt a szenvedést, miért nem teremtett egy olyan tökéletes világot, ahol csak örömünk van, és lógathatjuk a lábunkat. Mindig újabb és újabb örömök várhatnának ránk.

Az igazság az, hogy az Új földhöz, ezen a világon, ezen a földi életen keresztül vezet az út, amit az ember megtagad, és nem mer megélni. Mivel az ego a tökéletességre törekszik, egy saját maga által megálmodott világot szeretne megvalósítani itt a földön. És csalódott, hogy Isten magára hagyta ebben. Az egó által megálmodott "fény birodalma" nem valósítható meg a földön. Soha nem fog itt ilyen élet lenni. Az indigó gyerekek munkanélkülivé fognak válni. Ők is sajnos félnek a földi élettől, nem tartják elég tökéletesnek Isten munkáját. Ki szeretnék javítani. És nem tudnak beilleszkedni.

A tökéletes egónak előbb le kell mondani a tökéletességéről. Ez a fájdalom rosszabb még annál is, ami előtte volt. Ez egy újabb és fájdalmas bukás lesz. Fentről leesni a pórnép közé, a sárba, ahonnan elmenekült.. Ez maga a halál. Pedig nem lehet kikeveredni a létforgatagból, csak ha az ember megtapasztalja azt, benne él, és jól megismeri, azután elfogadja a csúfságával együtt. Ha megismerte, elfogadta, mehet tovább. Sokan nem akarnak átmenni rajta, hanem keresnek, vagy kitalálnak maguknak jó kis kerülő utakat, hátha megússzák a dolgot sérülések nélkül. Aki valóban át mer menni rajta, az fel fog szabadulni, meg fog világosodni. És már felülről tekinthet a világra. Megélte, jár neki. Szemlélő lesz. Aki még nem élte meg, kívülről sem tudja szemlélni.

Az igazság az, hogy azért születtünk az anyagi világba, hogy fejlődjünk. Hogy haladjunk a tudatosság felé. Ha elfogadjuk a világot olyannak amilyen, akkor megszabadulhatunk a szenvedéstől.

De a magukat spirituálisnak tartó emberek vannak a legnagyobb bajban. Nekik nem felel meg ez a világ. Félnek tőle. Nem is fognak haladni. Aki fél a változástól, és az anyagi világtól, az semmit nem fog fejlődni. Sokan nem tanulnak semmit, nem képezik magukat, mégis sokkal közelebb állnak Istenhez, és boldogabbak még ebben a bizonytalan világban is, mint azok, akik folyamatosan keresik az igazságot, és százezreket költenek arra, hogy hozzájussanak azokhoz az információkhoz amikre szükségük lenne a biztonságérzetük eléréséhez. Sajnos nincsenek csodatanok, viszont olyanok akik félrevezetnek, abból bőven akad.

Aki az igazságot keresi, az jár a legjobban. Mert az igazság felszabadít. Az igazság bennünk van, ott kell keresni.

Megkaptuk, mielőtt útnak indultunk.


forrás:http://rejtelyekszigete.com/nezopont/miert-nem-haladunk-spiritualisan/

https://elozoeletek.blogspot.com/2016/06/miert-nem-haladunk-spiritualisan.html
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2018.12.29 20:55 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#4798
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3839
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
Tudatosság 1 hete, 6 napja  
.


10 kérdés, amely segít feloldani az energiablokkokat!



Az életünkben vannak időszakok, amikor úgy érezzük, hogy semmi sem sikerül, és valami miatt nem tudunk magyarázatot találni rá. Ezt legtöbbször egy bizonyos energiablokk okozza, amelyet nem tudunk feloldani, mert legtöbb esetben a gondolataink gátat szabnak. Most éppen ezen segítünk az alábbi 10 kérdéssel.

Tudnunk kell, hogy csakis mi vagyunk képesek befolyásolni az energiáinkat, amelyek ha átáramolnak a testünkön, nem lesz többé olyan akadály, amelyet ne tudnánk leküzdeni.


1. Mit kell tennem azért, hogy aktiváljam a szívem körüli energiákat?

Gondolkodjunk el azon, hogy mi tenné boldoggá a szívünket, és hagyjuk, hogy ezek az energiák behatoljanak és szétáradjanak a testünkben.


2. Hogyan tudnék ebben a pillanatban pozitív energiákhoz jutni?

Ha figyelünk a testünk jelzéseire, pontosan tudni fogjuk, hogy valami baj van az energiaszintünkkel. Például elkezd fájni a gyomrunk, a szívünk, gyengének érezzük magunkat, remegni kezd a térdünk. Ilyenkor érdemes szembenézni a problémákkal, ne fussunk el előlük. Ezek mögött legtöbbször valamilyen rossz élmény, trauma áll, amiket fel kell dolgozni, mert máskülönben nehéz lesz helytállni az életben.


3. Vajon meg lehet oldani ezt a helyzetet?

Gyakran arra vágyunk, hogy minden problémát azonnal meg kell oldani, viszont bármilyen külső, vagy belső konfliktus megoldásához idő kell. A természetben sem virágzik minden növény, fa ki egy nap alatt. Legyünk türelmesek, legyünk kitartóak, míg az energiaszintünket visszanyerjük.


4. Hogyan kell felülkerekednem egy számomra előnytelen helyzeten?

Forduljunk kérdésünkkel az Univerzumhoz. Mindig van választásunk, hogy miként reagáljunk egy helyzetre: kereshetünk megoldásokat, vagy elmenekülhetünk a problémák elől.


5. Nyitott vagyok arra, hogy megoldódjon a problémám?

Érdemes időnként visszatekinteni, hogy hol hibáztunk az életben, és ha már tudjuk, akkor próbáljuk meg elfogadni a dolgokat, lezárni a múlt történéseit.


6. Képes vagyok bízni a jelenben?


A múltbeli tragédiák miatt az agyunk folyamatosan azon munkálkodik, hogy mindent kézben tartsunk. Pedig sokkal könnyebb lenne az életünk, ha bíznánk a jelenben, hogy minden rendben van. Nem kell azon agyalni, ami már a múlté, vagy ami még ezután következhet be. Amikor felhagyunk azzal, hogy mindent az irányításunk alatt tartsunk, megengedjük, hogy a világ kinyíljon előttünk, és a jelen egyengesse az utunkat, hiszen az Univerzum mindig velünk van.


7. Megéri, hogy a negatív dolgokkal, energiákkal töltsem az időmet?

Nem kell minden negatív dologra reagálni, mert az fölösleges energia- és időveszteséggel jár. Tehát nem szabad ezekkel a káros gondolatokkal, eseményekkel foglalkozni, amelyek tőlünk teljesen függetlenül következnek be.


8. Mivel tudnék még több pozitív energiára szert tenni?

Úgy, hogy előbb másoknak adunk. Legyünk kedvesek, jókedélyűek, segítőkészek másokkal, így ezt a sok befektetett jót vissza fogjuk kapni.


9. Képes vagyok más szempontból is megközelíti a dolgokat?

Ezzel a kérdéssel már feloldunk egy fontos energiablokkot, így az Univerzum segítségével életünkben pozitív változásokra számíthatunk.


10. Mennyit számítana az, hogy a szituáció, amiben most vagyok, az életem végéig megmaradna?

Válaszoljunk őszintén magunknak. Oldjuk fel a feszültségeket, és gondoljunk arra, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy szenvedéssel, gyötrődéssel teljenek el a hátralévő éveink.


Forrás: http://filantropikum.com/10-kerdes-amely-segit-feloldani-az-energiablokkokat/

https://elozoeletek.blogspot.com/2016/04/10-kerdes-amely-segit-feloldani-az.html
 
Naplózott Naplózott  
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
#4816
Margit (Adminisztrátor)
Adminisztrátor
Hozzászólások: 3839
graph
A felhasználó távol van Kattintson ide a felhasználó profiljának megtekintéséhez
A balesetek rejtett üzenete 6 napja, 13 órűja  
.


A balesetek rejtett üzenete





Ugye Önök is ismernek olyan embereket, akik vonzzák az utakon a bajt? Autójuk toldozott-foldozott, telis-tele van karcolásokkal, benyomódásokkal. A fáma szerint ők valamit rosszul csinálnak-és nem biztos, hogy a vezetést...

"Semmi sem véletlen" - egyre többen hisznek benne, hogy nem véletlenül vagyunk itt, vesszük körbe magunkat azokkal az emberekkel, akikkel, s nem véletlenül történnek meg velünk bizonyos dolgok. Ennek a fordítottja is igaz: semmivel sem kerülünk kapcsolatba, amihez nincsen közünk.

Még egy dugónak vagy egy autóbalesetnek is megvan a maga jelentése, szimbolikája, mondanivalója! Persze az ilyen üzenetek értelmezése nem egyszerű, hiszen általános választ nagyon nehéz rájuk adni. Nem mondhatjuk, hogy ha viszket a bal kezünk, pénzt kapunk, ha meg jól összetörjük magunkat - na akkor mondjuk biztosan pénzt adunk ki, de azért talán ennél mélyebben is érdemes a dolgok mögé nézni!

A beszédes magyar nyelvben megtalálhatjuk a választ, csak ki kell kapcsolni a beépített szűrőnket (amely általában saját problémáink esetén hárítja a fel-és beismerést, s keres más okokat)! Amennyire nehéz a balesetek általános értelmezése, általában annyira egyszerű ugyanis egy-egy konkrét eseté. Nézzük csak! Letért a helyes útról, elvesztette az uralmát, nem tudott megállni, nekiment valakinek stb. Szükség van egyáltalán további magyarázatra?

Na jó, nézzünk meg egy párat!

Gyakran halljuk a "nem tudtam idejében fékezni" kifejezést. Ez arra mutathat rá, hogy a sofőr életét túlpörgetve éli, fejlődésének valamelyik folyamatát annyira felgyorsította, hogy ez már bizony veszélyezteti őt. Az ilyen típusú balesetek üzenete elég egyszerű, lazítani, és az életben diktált tempónkat is mérsékelni kell. Ahogy a mondás tartja: "Soha ne vezess gyorsabban, mint ahogyan a védőangyalod repülni tud!".

Ha valaki "nem látta a másikat", például egy sávváltás során, azt mondják, más területen sem akar valamilyen fontos dolgot meglátni.

Aki a kormány mellett elszundít, annak most ki kell nyitnia a szemét, tehát fel kell ébrednie, rá kell eszmélnie valamire.

Aki előzés során karambolozik, annak meg kell vizsgálnia, mi gondja-baja akad az előre menetelével. Ha utolérnek minket, belevágunk valamibe, áttörjük valaminek a határait, kátyúba ragadunk, kitörik a kerekünk (lábunk&) és nem tudunk tovább menni, elakadunk, ellenállásba ütközünk, vagy netán beleütközünk valamibe, nem vesszük észre a stop táblát, mind ugyanígy beszél helyettünk és utat mutat a számunkra - tartják.

Az sem mindegy, melyik irányból és milyen erővel érkezik a csapás...

Amikor egy kereszteződésben történik baleset, valaki mondjuk nem adja meg a másiknak az elsőbbséget, követi az egyenes utat, az arra utal, hogy a résztvevőknek (mindkét autóban) az eddig természetesnek vélt életútjukat meg kell változtatni, tehát itt az ideje lépni és már tudatosan kizökkenni. Ugyanis ha megszokásból követjük az utunkat, mindig hibát követünk el! Ami ma és holnap helyes, lehet, hogy holnapután már hibás lesz.

Előfordul, hogy egy ember életében gyakoriak vagy egyre gyakoribbá válnak a balesetek, amely arra figyelmeztet, problémáit mihamarabb tudatosan meg kell oldania. Tudattalanul ugyanis rendre kibukik: valami nincs rendben az úttal, amin halad.

A kis karcolások persze még csak egészen szelíd figyelmeztetések, ahogyan a túlharsogó zene gyakran a bent ülők tudat alatti segélykiáltásait nyomja el: "minden rendben van".

Ha pedig dugóba kerülünk, kicsit se búslakodjunk! Gondoljunk azokra, akik a világ nagyvárosaiban órákon át kénytelenek így araszolni, vagy kapcsoljuk be a rádiót: lehet, hogy nem is volt ez az út olyan rossz választás?

Egyébként közel sem új a felismerés, miszerint a baleset és annak fajtája sosem véletlen.Már Freud is a tudattalan szándék megnyilvánulásának (tudattalanul motiváltnak) tartotta az ilyen fajta eseményeket, a pszichoszomatikus kutatás pedig alátámasztotta ezt és statisztikai értelemben is igazolta - balesetre hajlamos személyiségek - létezését. Ma már sok fuvarozó vállalatnál bevett szokás, hogy e szerint alkalmazzák vagy sem a teherautó-vezetőket. Azoknál a cégeknél, ahol nem az indulás óta követik a pszichoszomatikus orvostudomány megfigyeléseit, tanácsait, a bevezetés után a baleseteket a kiinduló érték nagyjából egyötödére (!) tudták csökkenteni.

Bizony nehéz belátni, felismerni akár még utólag is a változtatás szükségességét, s hogy ez mely területre vonatkozik: világszemléletünkre, életvitelünkre, munkánkra vagy éppen egy kapcsolatra.

Mivel önmagunk gyakran nem tudunk ezektől időben megszabadulni (mert csak a lelkünk mélyén tudjuk vagy nem merünk lépni, félünk az újtól), ilyenkor az ezoterikus gondolkodás szerint segítségünkre sietnek és bátorítanak minket ezek a különös külső események.

Higgyünk bennük vagy sem, időnként mindenképp érdemes magunkba nézni, még ha olykor kellemetlenek is a felismerések! Igaz-e, amit elárulnak számunkra a velünk történő dolgok? Elégedettek vagyunk azzal az úttal, amin járunk?

Rövid az élet, hogy ne olyan utat válasszunk, ami boldoggá tesz. Te mire vársz? Élj igazán! Változtass!


Forrás: http://www.autonavigator.hu/sztori/balesetek_ertelmezese_ezoterikus_uzenete-2712

https://elozoeletek.blogspot.com/2016/03/a-balesetek-rejtett-uzenete.html
 
Naplózott Naplózott  
 
Módosítás: 2019.01.17 22:00 Név: Margit.
 
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
  A hozzászólást mindenki csak regisztráció vagy bejelentkezés után teheti meg!
Az elejére Hozzászólás a témához
Támogatja a FireBoardegyenesen az asztalra hozza a legújabb hozzászólásokat