Szeretettel köszöntelek a Jézus a fény oldalon!
Már régóta foglalkozom olyan írásokkal, könyvekkel amelyekben Jézus tanításait tudom egyre jobban magamévá tenni. Nem lehet az embereknek úgy élniük ezen a földön, hogy ne vegyék azt észre, hogy mi zajlik körülöttük a világban, mert minden jel arra mutat, hogy van valaki, aki irányítja a világmindenséget és abban az emberi lelkeket is.
A későbbiek során már foglalkoztatott az a kérdés, hogy az emberek mért olyanok amilyenek, mert nem értettem, azt sem, hogy egyik ember miért gazdag, a másik pedig nagyon szegény, vagy hogy egyik ember békés és nyugodt, míg a másik gyűlöletben él. Valahogyan nem tudtam elképzelni sem, hogy hogyan is működik az Isten és az Ő országa. Miért van az, hogy nem mindenki egyforma, vagyis mindenki mást tud csinálni kiválóan a mindennapi életében, míg mások az egyszerű feladatokkal is nagyon nehezen tudnak megbirkózni.
Ezekre a kérdéseimre csak később kaptam meg a választ, amikor már megismertem könyveken keresztül az Istent és megtapasztaltam az Ő szeretetét a mindennapi életemben.
Sokat gondolkodtam ezen, még mielőtt rátaláltam volna erre az útra. Vagyis inkább nem is én találtam rá, hanem Jézus keresett meg engem. Én is mint minden ember bolyongtam a nagyvilágban, éltem a nehéz fizikai életemet, de nem foglalkoztam komolyabban az Istennel. Nem azért mert nem érdekelt, hanem mert nem tartottam olyan lényegesnek az életemben. Amit én gyerekkoromtól fogva róla hallottam, inkább csak féltem tőle. Mert szüleim inkább csak ijesztgettek vele, hogy ha rosszat csinálsz „meg ver az Isten”. Hát valójában inkább kerültem az Istennel való találkozásomat, minthogy kerestem volna a vele való komolyabb kapcsolatomat. Mindez azért történt meg velem, mert akkor még nem ismertem igazán Jézust, vagyis a gondolatomban csak a büntető, szigorú, kegyetlen Istent ismertem, ami nem volt a számomra vonzó.
Teltek múltak az évek az életemben, jöttek a kemény megpróbáltatások, amelyek sokszor nagyon nehezek voltak a számomra, de még akkor sem tettem semmit annak érdekében, hogy foglalkozzak a lelkemmel is. Tulajdonképpen nem is volt fogalmam arról, hogy hogyan is működik ez a világ amiben itt élek és dolgozom. Szüleim által nagyon kevés információm volt az Istenről, a szellemvilágról meg pláne nem, mert csak félelemmel töltött el, ha véletlenül viccesen beszéltek is róla.
Mindezek az események tartottak az életemben 45 éves koromig, míg egyszer csak az élet sodrásába belekerülve beteg lettem. Jártam orvostól - orvosig, de semmi javulás nem mutatkozott nálam. Egyre elkeseredettebb lettem, mert még a gyermekeim mellett szerettem volna maradni, mert még az egyik kiskorú volt akkor. Egyre jobban elkezdtem félni, mert azt hittem, hogy számomra eddig tartott az élet.
Amikor már kezdtem magamban elrendezni a dolgokat, hogy itt kell hagynom a családomat, hogy gyógyíthatatlan vagyok, akkor történt az életemben a nagy változás, hogy édesanyám a munkatársaitól hallotta, hogy elmennek a városunktól 200 km-re valami természetgyógyászhoz. Rögtön megbeszélte velük, hogy vigyenek el engem is. Én már nem akartam elmenni sehová belenyugodtam a helyzetembe, de édesanyám kérésére megtettem, mert azt mondtam, hogy lássa meg, hogy mindent megteszek a gyógyulásom érdekében, de valójában nem hittem benne, mert én még akkor 1995-ben nem tudtam más gyógyulást csak az orvost és a gyógyszereket. De megtettem, és elmentem olyan messzire, hogy megnyugtassam az édesanyámat.
Itt történt meg velem a „Pál fordulásom”. Nem történt velem más csak kézrátétellel gyógyított a kedves hölgy, aki elmondta, hogy nem ő gyógyít, hanem Jézus, hát én el sem tudtam képzelni az egészet, hogy most mi is történt velem. A lényeg az, hogy attól a perctől kezdve a lelkembe öröm és békesség költözött, olyan boldog voltam hazafelé jövet, hogy majd kibújtam a bőrömből. De azt sem tudtam, hogy miért, mert akkor még nem tudtam, hogy meggyógyultam, csak egyszerűen minden olyan szép és örömteli volt a számomra. Most utólag már tudom, hogy ott találkoztam az IGAZI JÉZUSSAL, aki nem büntet, hanem békét és boldogságot sugárzott a lelkembe.
Ettől a naptól kezdve megváltozott az életem, béke és nyugalom költözött a lelkembe, a mindennapjaim vidámak és boldogok voltak, nem gondoltam már a betegségemre, mert egészséges lettem. Innentől kezdve a lelkemben elindult a vágyakozás az Isten felé. Elkezdtem keresni a lehetőségeket, hogy hol hallok valamit az Istenről. (nem a templomok felé irányult a figyelmem). Vettem egy bibliát, mert hogy még az sem volt a háznál, és én állandóan azt olvastam, amikor ráértem. Nem tudtam megmondani, hogy miért de nagyon jó érzés volt a benne leírtakat olvasni. Hát így kerültem én erre az útra, ahol a mindennapjaimat most már Vele élem. Azóta már eltelt majdnem 13 év és azóta folyamatosan ellátott az Isten olyan könyvekkel, embertársaimon keresztül és tanításokkal, amiből nagyon sokat tanulhattam.
Mindig igyekeztem azokkal az emberekkel kapcsolatba kerülni, akik hasonlóan gondolkodnak Jézusról, mint én. Találkoztam is nagyon sok testvérrel, akiknek nagyon sokat köszönhetek, mert mindig tanultam mindenkitől valamit. Minden ember taníthatja a másikat, ha egymásra figyelünk. Az Isten mindig gondoskodik rólunk, embertársainkon keresztül, de ehhez nagyon nyitottnak kell lenni az embereknek, hogy elfogadják a másik embertestvérüktől azokat a gondolatokat, amit ők mondanak. Természetesen nem mindent, hanem amit a józan ész diktál.
Közösségekbe is elvezetett az Isten, ahol nagyon jól éreztem magamat, sokat tanultam, sok embert megismertem és megszerettem, de ez a nagy közösség majdnem teljesen szétoszlott. Vagyis, aki létrehozta és éveken keresztül tanított bennünket, s miután elköltözött ebből a világból az ellentét szítására az emberi lelkekbe ellentétes érzések, harag és nagyot akarás költözött, ami szétszakította, az addig békés, szeretetteljes társaságot. (A lélek öröme és szomorúsága c. könyvemben erre van utalás.)
Közben 2003 márciusában egy nagyon boldog eseményben részesültem. Isten megszólított, hogy szolgáljam Őt, legyek az Ő munkása, dolgozzak az Ő szőlőjében. Arra kért, hogy írjak. Vegyek elő füzetet és tollat és írjak. Egy kicsit meg is lepődtem, mert én egy egészen más típusú ember vagyok, és hogyan tudom én ezt megcsinálni gondoltam. De mielőtt még nagyon elkezdtem volna gondolkozni, a kezem már el is indult a papíron és írtam és írtam. A kezem olyan gyorsan haladt a papíron, hogy néha meg is ijedtem, hogy mi történt velem, de közben megnyugtattak, hogy nem történt velem semmi csak a kezemet használják az égi segítőim és általam írnak.
Nagyon sok szép tanítást kaptam akkor kézírással, kb. 3 évig. De 2006 nyarán ismét megkért az én Jézusom, hogy befejezzük a kézzel való írást, eleget gyakoroltam ebben a formában, most már komolyabb eszközökkel kell tovább dolgoznom. (több száz oldalt leírtam kézírással)
Arra kért, hogy vegyek számítógépet, és az összes hozzátartozó eszközöket, hogy a feladatomat, vagyis az írást ezen csináljam tovább. Akkor bizony nagyon meglepődtem, mert számomra a számítógép az nagyon nehéz tudománynak számított. De ha az én Istenem erre kért, akkor megteszem, akármilyen nehezen is, de nekifogok.
Elkezdtem először is a legalapvetőbb kapcsolási és kezelési teendőket elsajátítani, ami nem ment simán az életemben, mert nagyon távol állt tőlem ez a technikai eszköz. A másik nagy problémát az okozta a számomra, hogy arra kért ismét az én Jézusom, hogy így nagyon lassú a gépelésem, mert csak vadásztam a betűket, nem tudtam gépelni, hogy tanuljak meg szabályosan „vakon” tíz ujjal gépelni. Innentől kezdve este és éjszaka egy gépelést oktató programmal tanultam a gépírást, néhány hónap alatt el is sajátítottam, aminek most már nagyon örülök, mert így gyorsan tudom írni, azokat a gondolatokat, amelyeket az égi tanítóim küldenek a számomra.
Már régóta gyűjtögetem azokat a médiumi írásaimat, melyeket az égi segítőimtől kapok, és itt ezen az oldalakon (médiumi írásaimban) szeretném veletek megosztani azokat a gondolatokat, írásokat időrendi sorrendben, melyeket én kaptam, de nem csak nekem szól, hanem mindenki tud belőle meríteni, aki nyitott és elfogadja mások által kapott tanításokat. Én kaptam meg a tanításokat, de senki sem tarthatja meg, amit kap, mert senki sem csak a saját részére kapja a tanításokat, hanem az emberiség javára.
Szeretettel továbbítom ezeket az írásokat azoknak az épülésére, akik tiszta szívvel olvassák. A továbbiakban ahogyan kapom, folyamatosan adom tovább és itt olvasható lesz. (médiumi írásaim menűpontban)
Fogadjátok tőlem szeretettel, mert én hálatelt szívvel adom tovább, hogy amit Jézus Krisztus lehozott a földre tanítást, azt mi jelenkori emberek is magunkévá tudjuk tenni.
Aki ezeket az írásokat olvassa legyen áldott a napja és kísérje Jézus Krisztus szeretete a mindennapi életét.
2008.03.04.
Imre Margit