A természettől tanulok PDF Nyomtatás E-mail
"Tanulni járok a vízhez, amely soha nem áll meg.
Tanulni járok a virághoz, amely felvidít, illatozik, és érintetlenül hagyja a csöndet.
Tanulni járok a gyökerekhez, amelyek a föld sötétjében hisznek a napnak.
Tanulni járok a madarakhoz, amelyek a világban vannak, de nem belebonyolódva a világba.
Tanulni a partoktól, amelyek híven őrzik egymást.
Tanulok a fától, amely elviseli a hőséget és frissességet ad másoknak.
A fűszáltól is tanulok: ha letapossák, felemelkedik, és így néz az égre, mint sajátjára.
A vízcsepptől is tanulok: magában rejti a szivárvány minden színét.
Az olajfától is tanulok,: annyi mindenen ment keresztül, mégis továbbra is bőségesen adja az olajat, és az ezüstös fényt.
Tanulok a fénnyel körülvett csúcsoktól, melyeket a csönd burkol be.
Tanulok a hajnaltól, amely újra és újra megszületik, ha nem is látja senki a látványát.
Tanulok a növényektől: lábon maradva halnak meg.
Tanulok a szántóföldektől: mindig adnak és nem igényelnek semmit.
Tanulok: a teremtett világtól"
(szerzője ismeretlen)

 
< Előző   Következő >