A lélek birodalma -----2009.06.07. PDF Nyomtatás E-mail
2009.06.07.

A lélek az nem abban leli az örömét, hogy minden ember csak azt teszi, amit ő lát jónak, hanem a lélek az, az ő számára kijelölt utat akarja járni. Azt, hogy akarja, az még nem azt jelenti, hogy meg is tudja tenni, mert az emberi akarat az nagyon nagy befolyással van arra, hogy milyen irányban is halad az,az ember az útján, ha nem figyel fel arra, hogy neki mi is lenne a legjobb a lelki fejlődéséhez.

A lélek az csak akkor képes arra a feladatra, amit lehozott magával, ha az ember a lelke által van irányítva, de ha azt nem akarja, amit neki el kell végeznie az élete folyamán, akkor hiábavaló volt minden addigi szellemi tanulása, mert cselekedetben nem nyilvánul meg a számára, az amit nagyon szépen beszél.
A földi ember számára csak akkor kezd derengeni az életfeladata, ha ő azt tudatosan akarja felvállalni. Olyan értelemben tudatosan, hogy neki nem számít az, hogy most mi lesz a sorsa annak a feladatnak, amit neki el kell végeznie, hogy lesz-e annak eredménye vagy sem, ő azt teszi, amit a lelkében érez, hogy meg kell tennie.

Ilyenkor az ember már nem akar mást tenni, csak azt, amit ő lelkében érez, hogy meg kell cselekedni. Ilyenkor szokott bekövetkezni, hogy emberek lesznek olyan képességekkel ellátva, ami a hétköznapi emberek számára lehetetlennek látszik. Minden ilyen esemény elindítja az embereket, azon az úton, amelyet neki el kell végeznie a földi élete során.
Az elvégzés az nem abból áll, hogy minden nap a fizikai feladatait végzi el és kész, hanem a lélek akkor már komolyabb feladatokkal is ellátja a földi embert, mert, akit a Szentlélek irányít az már nem az emberek akarata szerint éli az életét, hanem hagyja, hogy a bensőjében megszólaló hangok, vagy érzések döntsék el, hogy milyen feladatokat kell neki elvégeznie.
Addig, amíg a földi ember csak a saját akarata szerint éli az életét, addig nincs meg az a kapocs, ami segíti őt a továbbfejlődésében.

Minden alkalommal, amikor az ember nem teszi a jót az életében, akkor ő nem az Isten akarata szerint éli az életét, hiába hiszi azt, hogy ő nagyon szerényen él, de a lelkében megkeményedett, és nem engedi meg azt, hogy a szeretet is megnyilvánuljon általa, mert akkor már az ő akarata nem fog érvényesülni.
Vannak akik, tudatosan ellenállnak a jónak, vagyis az Isteni útmutatásnak, mert féltik azt, hogy nekik meg kellene változtatni a saját önző akaratukat és ezzel meg lenne a számukra az  a nagyon is kemény akarat bélyegezve, hogy nincs kitartásuk. De ez csak az ő akaratuk és gondolataik szerint valóság. Mások ezt nem  így értékelnék, hanem belátnák azt, hogy minden emberben benne van az Isten és bármikor lehetséges a változás a részükre.
Ugyanakkor mindenkiben benne van az a változás is, hogy bármikor képes azt megváltoztatni, amit eddig gondolt, vagy képviselt. Ez mind csak akkor tud bekövetkezni, amikor az emberek már nem a fizikai élet nehézségeivel, hanem a lelkük építésével is képesek foglalkozni.

A lélek építése az nem csak abból áll, hogy az ember imádkozik, olvas esetleg előadásokra, összejövetelekre jár, hanem a lélek akkor képes igazán élni az emberben a lelki életet, amikor az hagyja, hogy a benső meggyőződését félretéve is hajlandó azt tenni, amit az Isten küld a számára embertársain is keresztül.
Az Isten csak úgy képes az ember lelkét bizonyos mértékig elérni, megérinteni, ha ő képes arra, hogy neki csak az a fontos, hogy a kapcsolata az Istennel élő legyen. Vagyis nem elegendő az embernek az, hogy csak akkor tud a lelke által irányított lenni, ha valakinek megmondják, hogy mit csináljon, vagy mit ne csináljon. Az embereknek maguknak kell rádöbbenni arra, hogy hogyan jobb nekik, mi az ami segíti őket, mi az ami akadályozza őket a lelki fejlődésükben.

A lélek fejlődése az csak abban az esetben lehetséges az emberek számára, ha nem csak azzal vannak elfoglalva, hogy mi az, ami nekik a legjobb. Hanem arra törekszik, hogy mi az amivel másokat tud segíteni, megvigasztalni, örömet okozni, esetleg elérni azt, hogy nekik is vonzóvá váljék az Isteni út. Mindezeket az emberek elfelejtik, sőt értéktelennek tartják, mert azt hiszik, hogy csak az evangélium olvasása által képesek lesznek az üdvözülésre is. Csak éppen azt felejtik el sokan, hogy Jézus az nem azt tanította az embereknek, hogy mindenképpen csak a tanítással foglalkozzanak, hanem azt is tanította nekik, hogy szolgáljatok másokat, mert a szolgálat az a legnagyobb érték, azért mert akkor már az ember nem magáért él, nem maga akarata a fontos, hanem mások élete az, ami tovább segíti őt a mindennapjaiban.
Tudvalevő, hogy mindenki csak a saját maga alkotta törvénybe fog beleütközni, nem lehet egyetlen embernek sem kikerülni azt, mert a cselekedetek által mindenki csak azt kapja, amit ő is tett másokkal. „ A cselekedeteitek által fogtok üdvözülni, nem pedig a tudásotok által” mondja Jézus a tanítványainak.

Minden földi ember számára nagyon sok talentum van elrejtve bizonyos „nem szeretem” feladatokban és ha azt kihagyja az ember az életében, akkor képtelen a többi feladatát is elvégezni, mert a feladatok azok egymásra épülnek, ha kimarad egy, akkor az addig várat magára, míg a földi ember nem kezd el másképpen gondolkodni, hogy felismerje benne az ő számára a kincset.
Ha ez nem történik meg, akkor a földi élet befejezése után számot vet életéről, az el nem végzett feladatokról, és akkor látja meg, hogy mennyit mulasztott.
De akkor már késő. Azt a földi életét elfecsérelte, nem az Isten  akarata szerint élte, és így vétett az Isten törvénye ellen.
Mindezt, ez Isten kegyelméből, kijavíthatja egy következő földi életében.

 
< Előző   Következő >