Mondd... PDF Nyomtatás E-mail
 Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
- Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé
tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé,
hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami
lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más
feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját
panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel
gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is,
ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a
férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam
a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly
bölcsességet adtam neki, hogy tudja, egy jó férj soha nem sérti meg a
feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és
kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek
kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak
szüksége van.

Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel,
vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól,
ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert
ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.   
(szerzője ismeretlen)

 
< Előző   Következő >