A tanulás fontossága a gyakorlatban 2008.10.23. PDF Nyomtatás E-mail

2008.10.23.

A szeretet az ember lelkét olyan irányba tereli, ami nem engedi meg a számára azokat a rest gondolatokat, amelyek nem az  Isten akaratának megfelelőek. Az emberek gyakran azt gondolják, hogy nekik az Isten azt akarja, amit éppen ő cselekszik, de ez nagyon sok esetben csak önámítás, becsapás mert az Isten mindig határozottan érezteti azt, hogy mit akar általa és vele megcselekedni. Csak az ember nagyon sokszor azt figyelmen kívül hagyja, mert az, az ő számára lemondással járna, így azután már saját maga akaratát cselekszi meg, abban a tudatban, hogy az Isten ezt várja el tőle.

Testvéreim legyetek nagyon figyelmesek arra a gondolatsorra, amit a lelketek diktál a számotokra, mert nem lehet a földi életet úgy végig élni, hogy az ember csak a fizikai élet gondjaival foglalkozik és nem tesz semmit annak érdekében, hogy a lelke is épüljön, fejlődjön.
Mindig csak annyira képes a lélek a fejlődésre, amennyire a fizikai világ terhei közepette képes azt megtanulni, amit neki el kell végeznie a testbeöltözése előtti vállalt feladatából. Nem mindig van lehetősége a léleknek arra, hogy tudjon tanulni, mert az emberi gondolkodás elviszi azokat a feladatokat a látóköréből, amiket neki el kellene végeznie, hogy sikeresen tudja befejezni a földi életét.

Az emberek nagyon sokszor csak azt hajlandóak elvégezni, amik neki tetszenek, vagyis amiben ő jól érzi magát. A nem tetsző élethelyzeteket elkerüli, vagy egyáltalán tudomást sem vesz róla, mondván neki ehhez nincs semmi köze sem.
Pedig az emberek csak azáltal tudnak továbblépni az élet lépcsőjén, amiben a feladatukat helyesen oldották meg. Vagyis nem azt a feladatot amit ő fabrikál magának, hanem azokat amit mindenki a leszületésével lehozott javításra.

A lélek a javítást abban éli meg, amiben mi emberek nem igazán érezzük jól magunkat, mert azok a lélek gyengeségei, vagyis amit javítani szeretne ebben a földi életében. Mindig küld az Isten segítséget az embereknek különböző élethelyzetek formájában, hogy abban tudja a gyengeségeit, hibáit kijavítani.
De az emberek gyengeségeik és figyelmetlenségeik következtében nagyon sokszor észre sem veszik azokat a kincseket, amit az Isten az ő számukra küldött abban az élethelyzetben. Az lehet rendkívüli  esemény, betegség, baleset vagy bármilyen élethelyzet, amit a földi ember szeretne mindenképpen elkerülni.

Az elkerülés az csak egy időleges állapot, mert az Isten kegyelme által ismét szembekerül azzal az élethelyzettel, amit előzőleg vagy nem vett észre, vagy pedig nem akart vele komolyabban foglalkozni. Mindig a látókörébe kerül addig az feladat amit el kell, hogy végezzen a lélek, mert csak úgy lesz sikeres a földi élete.

Sohasem kerül a földi ember olyan eseménnyel szembe, amire neki nincs szüksége a lelki fejlődése érdekében. Még azt az élethelyzetet is az Isten az ő javára fordítja, amit éppen ő fabrikált magának, mert a feladat megkerülésével ismeretre tesz szert, csak éppen késlelteti a feladatsort ezzel a kis kiruccanásával. Az Isteni kegyelem folyamatosan tereli az embert addig, amíg az rá nem talál és fel nem ismeri  a feladatát.

Akármennyire is el akar az ember kerülni bizonyos helyzeteket, az csak időleges, mert előbb vagy utóbb mindenképpen meg kell azt cselekednie, amit   igyekszik messziről elkerülni.  Lesz  olyan időszak az életében, amikor egyáltalán nem lesz lehetősége, hogy elkerülje, hanem szenvedőjévé válik annak a helyzetnek.

Mi emberek ezeket a sorsokat bizony nagyon nehezen viseljük, mert fájdalmasak a számunkra, de a lélek ezáltal fejlődik, tanul.
Mindenképpen azt szeretném nektek elmondani, hogy csak akkor tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy valamit elkerüljetek tudatosan, ha a lelketekben azt érzitek, hogy nektek más irányba kell haladnotok. Akkor bizony határozottan azt fogjátok érezni, hogy nektek más a feladatotok. Mert Isten mindig határozottan érezteti az emberrel, (ha nyitott és figyelmes) hogy merre is menjen az élet útján.

Kívánom nektek, hogy legyen szép a földi életetek és megelégedve érkezzetek meg az égi otthonotokba.
 

 
< Előző   Következő >